Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

szeptember 2013

    alma meg a fája

    Van, aki játékbabát öltöztet.

    Műanyag csavarkulccsal játékautót szerel. Kinyitja a könyvet és úgy tesz, mintha laptop lenne, és ő lenne a fontos ember a cégnél.
    Van, aki doktorosat játszik, vagy tanítja a játékmackókat. 
    Az én gyerekem hányósat játszik.
    Kicsi kezét rátapasztja a szájára, elrohan a vécéig, ott öklendezik és mosolyogva visszajön.
    Én pedig darabokra hullok, és olyan fájdalmat érzek, ami sokkal szarabb annál, amit a kemó valaha okozhat.
    Megosztás:
    Egyéb

    2.

    Túl vagyok a második kemón.
    Sírós vagyok, nyűgös és nagyon szomorú, pedig semmi nem változott, semmi nem más, mint múltkor.
    Nem volt más, csak egy viccesnek szánt félmondat, mégis lavinát indított el bennem.
    Vérvétel, majd be az orvoshoz, akinek nincs ideje, de ezt csak ma először éreztem.  Csicseregtem, kérdeztem, meséltem, érdeklődtem. Hú, tegnap elvittek a barátaim egy kicsit, és ittam két cidert, nem baj? Honnan tudjuk, hogy nincs agyi áttét? Mi a helyet a fogamzásgátlással? Hol tartunk most, honnan tudjuk, hogy hat-e a kezelés?
    … maga nem egy szűkbeszédű nő… –
    mondta mosolyogva.
    Kedvelem ezt az orvost. Jóságos, értelmes, emberséges. Mindig megszorítja a kezem és mindig igyekszik válaszolni a kérdéseimre.
    Most ez egy vicces félmondat volt.
    És nem kellett volna,hogy lavinát indítson el, de megtette.
    Ó, hogy a kurva életbe, hát BETEG vagyok. Kétségbeesett, beteg és zavarodott. Szeretnék választ kapni a kérdéseimre. Nem azt kérdeztem, hogy mikor fogok meghalni, vagy hogy meddig él egy tengeri teknős… vagy hogy hány éves a kurva kapitány, hanem azt, hogy honnan tudjuk, hogy ha a kemó?? És igen, minden információt meg akarok adni, hogy minél pontosabban kezelhessen, mert kapaszkodom, mert kurvára kapaszkodom az életbe.
    Úgy éreztem magam, mint egy csicsergő hülyegyerek, aki TOTÁL FELESLEGESEN szófosásban szenved. Mire kiértem a rendelőből, már zokogtam. Nem vagyok bolond. Itt és most a életem a tét. Az, hogy nem őrjöngök, nem tépem a hajam (na jó, az most nem menne, muhahahha),az nem azt jelenti, hogy nem tudom, mekkora a baj, hanem azt, hogy tartom magam. Hogy 21 naponta 10 percem van megérdeklődni, hogy MI A RETEK VAN ezzel az egésszel, és igen, ha tehetném, bőrlégzéssel lélegeznék olyankor, hogy minél több infót megkaphassak-megoszthassak a doktorral az állapotomról.
    Igen. Valószínűleg ez nem a félmondatról szólt, hisz mondom, egy szeretetteljes, kedves, odafigyelő valaki. Csak egy szerencsétlen hangsúly volt, nem több.
    És mégis, mégis…
    Megosztás:
    Egyéb

    Relish, szárított paradicsom és paprikasaláta

    Nagyjából el is mondtam, miről szól a mai nap:

    Ádám hazaállított egy nagy csomó paprikával és paradicsommal, hogy majd ő elteszi. Aha. Aztán elment dolgozni, én pedig átgondoltam, hogy mire újra szabadnapos lesz, addigra azok a paradicsomok maguktól besétálnak az üvegbe…

    Úgyhogy nekiálltam. Félbevágtam, megsóztam, sütőbe tettem és ott is maradtak a szép kis paradicsomkák úgy 10 órán keresztül. A 110 fok nagyon sok volt nekik, a végén vissza kellett venni 70 fokra, de megérte a macera: isteni szárított paradicsomunk lett!

    Csinos üvegbe tettem, finom extraszűz olajjal felöntöttem, és ma vesz hozzá egy kis szélen szárított sonkát (végül mégiscsak csinál a paradicsomokkal valamit – sonkát vesz hozzá…). Sütök egy fonott kenyeret, puhát, omlósat, és egy napra kilépünk a diétából.

    Relish is készül – nos, nagyjából úgy, hogy összevágok mindent, felöntöm a lével és üvegekbe teszem. A különbség mindössze annyi a neten talált receptekhez képest, hogy én nem cukorral, hanem xilittel készítem majd a felöntőlevet.

    Ebben az adagban most paprika van (piros éés fehér), egy kis uborka, lilahagyma, de mindegyik üvegbe teszek egy-egy fokhagymát is. Olyan jó lesz télen, üde, nyári saláta mehet majd a ropogós húsok mellé.

    Ami megmarad, abból pedig sima paprikasaláta lesz, az is a kamrapolcra, Ő pedig majd megy, és vesz magának egy újabb adag paradicsomot-paprikát, ha lecsót akar eltenni. Kicsit szkeptikusan gondolkodom, hiába, de már tudom, hogy hogy fogom ízesíteni. Igen. A lecsót.

    Megosztás: