Kávéztam, olvastam egy keveset, néztem a sötétséget.
Kint minden hideg, nyirkos, szeles, szomorú.
És idebenn is.
Nem a gyerek, nem, ő köhög ugyan, de jókedvűen alszik az apja mellett, nem is tudom, mikor keveredett át éjjel.
Nem a kicsi, ő eszik-alszik, csak szuper lenne, ha már nem enne éjszaka.
Nem, nálam, odabenn, legbelül esik az eső, szomorú és szürke minden. Nem tudom, hogy miért. Talán csak sok volt ez az utóbbi pár hét, talán most elhalványult valami, nem tudom.
De azt igen, hogy ilyenkor semmi más nem segít, mint a festék és az ecset, és arcok hiányában marad a vászon és a gesso.
Haladok a receptekkel, haladok a tanfolyami anyaggal, de most más kell, valami, aminek azonnal érzem az eredményét, ami sikerélményt nyújt, ami örömet okoz.
——————————
Remélem, kifájom magamból a csalódásokat.
