Jaj, nagyon jó volt.

Nagyon.

Annyira szép helyen voltunk (és annyira nem az Őrségben :D), hogy az csak csuda. Nem győztük beszippantani a látványt és nem győztünk töltekezni.

A Malomportának saját kútja van, egy malomkő közepéből jön a víz, friss, finom.

Kőszeg nagyon közel van és gyönyörű. Igazi kis ékszerdoboz, el voltunk ragadtatva.

Ez pont az ajtónkkal szemben: abban a kis kosárban küldtem mindig fel az eledelt.

Szent Vid kápolna a hegytetőn.

Barnus töltekezik, fát ölel, az erdő fohászán gondolkodik.

Az erdő fohásza

Vándor, ki elhaladsz mellettem
hallgasd a kérésem.
Én vagyok tűzhelyed melege
Hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap
elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja
Én vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája,
koporsód fedele.
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
ne emelj rám kezet!
Ne bánts!

Jó időben megjelentek a pillangók: ezt épp Repcsinek hívják.

Ősz van. Szőlő, alma, szilva…

… és nyaralásban elfáradt fej.

Kinek a pap,kinek a papné, ugye… ő a fogzásban fáradt ki.

Ő is töltekezik. Nehéz hónapok vannak mögöttünk.

Védik a várat. Olyan jó, már tök sok időt tudunk eltölteni egy-egy helyen: élvezik a programokat, a kiállításokat, a múzeumpedagógiai foglalkozásokat.

Itt épp nagyon elképzelték, hogy a tatárjárás elől bemenekülnek a templomba, és a román építészet egyik jellegzetességén, aferdelőrésen kukucskálnak ki.

Kőszeg, vár.

Nemkőszeg, kecske. Egyébként meg is fejte, csak nem találom a képet.

Séta a bozsoki kastély parkjában. Itt épp halálosan megsértődött, mert nem engedtem, hogy bottal a kezében ugorja át a patakot. Egy rohadék vagyok, szeretem, ha minden gyerekem él.

A fakunyhó bejárata.

Jéééé…! Közvetlen az ajtónk mellett…

Szorzótábla. Tényleg azt tanultuk közben 😀

Köszönjük, kérjük,pont ilyet, itthonra, köszönjük.

Látod azokat a nyugágyakat? Igen? Na onnan dolgoztam 4 napig. Napszemüvegben. Igen, anyám is jól van.

Na csak meglett a fejőskép!

Ez pedig az otthonoktatás szép arca: a kirándulások, az összebújós reggelek, a lassú ébredések, a puhán érkezések…

Boldog szeptembert nektek is 🙂 A miénk nagyon jól indult.

Új szelek fújnak itt minálunk.

Barnus pumpát szeretne. Egészen új fajta pumpák vannak, rengeteg funkcióval, kíméletes applikálással, gyakorlatilag nem sok dologban más, mint a szenzor.

Egy pillanat alatt ősz lett. Ahogy jöttünk hazafelé a dombon, már egész más volt a fény. Már sárgul, már pirosodik, már átalakul. Azt hiszem, az idei pancsolós-nyaralós időszaknak vége. Most valami más jön. Már a ruháim egy részét kiselejteztem, és most nagyon sok olyan darabtól váltam meg, ami már évek óta csak a szekrényben pihent és várta, hogy majd egyszer, de nem: már más színek, más anyagok, más fazon a kedvesebb, így megváltunk egymástól.

Különórák. Úszás (most úgy néz ki, Gergő is!), művészképző, néptánc, lovaglás, fejlesztőtorna, szolfézs. Kíváncsi vagyok, mi kopik el és mi marad rendületlenül.

Új emberek. Egyre-másra ismerek meg új embereket: olyan utakon járok (oké, csak képletesen, mert a 150m-relévő fagyizóba is kocsival mentem volna), amiken eddig nem. Új dolgokat tanulok, most például egy egész éven át tartó programsorozat első alkalmára megyek majd el. Nagyon klassz önismereti útnak ígérkezik, nagyon erős női energiákkal. Azt még nem tudom,mit kapok majd pontosan, de azt már igen,mit szeretnék… meglátjuk.

Pedikűröst váltottam. Ha egy, azaz egyetlenegy dolgot kellene mondanom, hogy mi az, ami bármikor jobb kedvre tud deríteni és újra embernek érzem tőle magam, az a pedikűr. Nagyon csúnya a lábfejem: lúdtalpamés kalapácsujjam van, így

1., ha őszinte akarnék lenni, akkor inkább a cipősdobozt kellene hordanom, hogy kényelmesen elférjen benne a lábam

2., muszáj rendesen karban tartani, mert egyrészt fáj, másrészt ez a randa lóra kell a cifra kantár tipikus esete.

Kell a jó pedikűrös, és a lelkemnek is nagyon kell, hogy rendben legyen a lábam, valahányszor odapillantok.