Azt hittem, hogy nagy sírás lesz, de végül nem lett: igazából arra sem éreztem késztetést, hogy a kórházig elmenjek. Krisztával beültünk kávézni, aztán megszületett életem 2. tetoválása, majd a kocsi felé menet készített rólam pár képet… és ennyi.
Öt év. Öt küzdelmes év. Ne legyenek illúzióink, a rák bármikor visszajöhet 5 év múlva is, de én résen leszek, és… hát azért ez mégiscsak 5 év. Nagyon büszke vagyok magamra, nagyon büszke vagyok a családomra, nagyon büszke vagyok a barátaimra és nagyon büszke vagyok rátok is.
Sok volt, hosszú volt, színes volt. Hol sírós, hol vidám, hogy meghökkentő, hol félelmetes. Végig egy egészen abszurd gondolat járt a fejemben, hogy milyen jó, hogy így alakult. Milyen jó, mert így lettem az, aki. Milyen jó, mert így lett Kolos. Milyen jó, mert így olyan fontos kapcsolatok köttettek, amik egyébként nem köttettek volna. Milyen jó, mert akiknek nem volt helyük, elmentek. Jó, hogy így volt. Jó, hogy megtörtént. Megtanultam a leckét, nem kell többé, hogy jöjjön.
Az első nagy etapnak vége.
A tetoválás filigrán lett és szépséges, a lány pedig annyira ügyes, hogy csütörtökön újra megyek, és egy újabb szépség készül majd. Nem, nem most kapott el az ink-bug, csak most valósítom meg, amit eddig csak nézegettem, álmodtam, szerettem volna.
Medve nem volt velem, ő hétfőn izgalmas, elvonulós hétre indult, ennek pedig nagyon örülök, mert szeretem, hogy időt ad magának, hogy töltekezik, épül és ápolja a lelkét. Egy hétig egyedül vagyok a gyerekekkel, úgyhogy most a “kapun se ki” a jelszó. Dolgozom, takarítok, Barnus szobája is költözik. Nem szereti azt a szobát, nem tudta belakni, nekem pedig nagyon messze van a nehezebb éjszakákon és nem hallom, ha sípol a pumpa, úgyhogy beköltözik abba a szobába, amit Kolosnak szántunk a hálószobánk mellé. Kolos most 15 hónapos, egy-két évig még biztos a szobánkban héderel majd, aztán pedig… majd meglátjuk, mi lesz. Valószínű Barnus költözik újra, ő nem olyan röghöz kötött, mint Gergő, Barnusnak a variálás, változás, repkedés úgyis a lételeme.
Egyébként azt klasszul megtanultam, hogy a “jelenben legyen jó”, mert az élet bebizonyította, hogy sokszor egy-két hónapra, sőt, évre is nehéz előre gondolkodni. Az, ami fontos volt mondjuk egy hónapja, mára teljesen súlytalanná vált. Amiről azt hittem 3 éve, hogy ez az egyetlen lehetséges irány, teljesen megváltozott például, mert Kolosunk lett. Sosem hittem volna, hogy otthonoktatunk majd (sőt, igazából eddig érdemben nem is volt más,mert B óvodába is csak hónapokat járt, azt is erős hézaggal), aztán mégis így lett. Az iskolaválasztás is szövevényes, mert merek reagálni arra, amit tapasztalok és sokkal jobban ismerem a családunkat, a habitusunkat, az életritmusunkat, és merem azt mondani, hogy ez “nem kényelmes”, ezek “nem mi vagyunk”, “ez nem tetszik”.
Úgyhogy ügyintézek: elkészült a személyim, minden aktuális tennivalót levelezek és szervezek, nálunk most válik aktuálissá a “milyen iskolatáska lenne a legjobb” és a “nincs úszócucchoz vízhatlan szütyő”, de nemhogy nem baj – egyenesen élvezem és lubickolok benne.
Túl az épp aktuális kinez tanfolyamon most épp a nagy kilélegzés van, ülepednek a tanultak, rendeződik, aminek kell, esik le a tantusz, és persze készülök majd a következő etapra, amit már most az őszi táncrendembe kell szerkeszteni, mert mozgalmas lesz az ősz is, többek között a tesóm férjhez megy, megyek én is egy 4 napos egyedüllétre… de most még nyár van, nyár dereka, tiszta erőből, teljes pompában, és fel kell kötnöm a gatyát, ugyanis Kriszta épp most seftelt nekem több mint 100 befőttes üveget 😀
Medve szombaton jön, és az is elképzelhető, hogy a terveinkkel ellentétben nem indulunk el a Balcsira, a lenti előszoba ugyanis nagyon fontos, és el kellene kezdeni a kipakolást, a járólap válogatást, úgyhogy nagy valószínűséggel csak mi megyünk már a Balcsira, ketten, a 10. évfordulós hétvégénkre, és tádám! el is kezd pörögni, hogy mi történt ezalatt a 10 év alatt, de elengedem, mert miközben a nagy hullámvasútra gondolok, nem halad a nap és berohad a mosógépbe a ruha és nagyon de nagyon büdös pelenkát hagyott maga után Kolos.
