Szerző: Ági

Egy napot csúszott a kádban elgondolkodós évösszegzés, de égül egy avokádós kneipp fürdősóval alámerültem itt Füreden és végiggondoltam az elmúlt 1 és az elmúlt 37 évet

1. tavaly óta begyógyultak a Nagyi által okozott sebek. Elmúlt, elköltözött, éli világát és mi is
2. befejeződött egy nagyon bensőséges időszak: a fiúk iskolába és óvodába készülnek…
3. … bár nem tudom, hogyan bírják majd a téli időszakot. Kiderül.
4. új szerelem a kineziológia
5. kialakult a balatoni házban az alsó szint, gyönyörű fürdőszobát kaptunk és most már „csak” alakítgatni, csinosítani, rendezgetni kell
6. növesztem a hajam. A kemó óta nem volt ilyenre példa: nagyon-nagyon rövid hajat viseltem éveken át.
7. szinte elrepült ez az év – babáztam, babáztam és babáztam, néztem, ahogy nő a körme, a haja, szagolgattam a buksiját, számolgattam a szempilláit
8. elvesztettem egy jóbarátot, egy harcostársat, egy csillagot. Mellrákban.
9. újra kacérkodom a vegánsággal – nem megtérés ez, hanem visszatérés, sajnos nem bírom a húst 🙁
10. nem ez volt életem legkiegyensúlyozottabb éve
11. rengeteg volt benne a nehézség: gyerekekkel kórház, vizsgálatok, félelem
12. életemben először ebben az évben ettem jackfruitot
13. új, kényelmes, hatalmas autónk lett és ez nagyon megkönnyíti a mindennapjaimat
14. a tesómnak esküvője lesz
15. sokkal több zenét hallgatok, mint tavaly
16. …és lényegesen többet jártunk étterembe
17. viszont sokat veszekedtünk, erősen kerestük az utunkat
18. tele vagyok vitaminnal, a bőröm feszes és erős vagyok, éber, nagy teherbírású
19. viszont nem sikerült egy dekát sem fogynom
20. lebeszéltem a tetoválásomat a szalonnal
21. 37 éves koromra megtanultam magabiztosan és gyorsan dönteni, mérlegelni
22. … és azt, hogy a gyöngyházfényű körömlakkoknak esélyt sem adok
23. … ahogy a magassarkú sem az én világom, inkább az éktalpú – telitalpú vonal az enyém, ha nem a lapos
24. azt hiszem, elengedtem a 4. gyerek kérdést
25. spirituális téren mérföldeket léptem előre: sokat olvastam, sokat fejlődtem, rendezem a világom
26. ami a 35-36. évemben a gyapjú és a nemezelés volt, a 36-37. évemben az akvarell. Nem tudtam betelni vele.
27. rászoktam a hidroabráziós pedikűrre
28. rajongtam a sárga minden árnyalatáért
29. sokat fagyoskodtam télen a kocsiban néptánc-, furulya-, szolfézs- és még ezerféle különóra végét várva.
30. megcsináltam két májméregtelenítő kúrát
31. nagyon figyeltem a testtartásomra így a púpom jelentősen javult
32. megszerettem a karakteresebb kávét
33. sokat aggódtam, nem volt épp a legfesztelenebb 365 nap
34. gyakorlatilag csak Zenda ruhákban léteztem
35. lett egy törpenyuszink
36. volt egy-két rosszul sikerült hajvágásom
37. elmúlt, eltelt, nem volt rossz. Nem volt kiemelkedő sem. Ez viszont csak azt jelentheti, hogy a nagy meglepetések, nagy ajándékok most jönnek 🙂

• babzsákfotel
• pumpaszerelék
• kosár
• pad a fürdőszobába
• Kolos párnája
• ünneplős ruha az évzáróra (len ing, könnyű nadrág, bőrcipő)
• az Uriage spray
• elektromos fogkefe

pipa, pipa, pipa. Átalakítottuk a programot, mert a barátaink jóval később csatlakoznak, úgyhogy átmegyünk Almádiba, Tapolcára és felnézünk a Koloskába is.

• kullancsirtó
• fenistil csepp
• napkalapok

Jön a

• napernyő holnap,
• rendelek kókuszos kávékapszulát is a jövő héten,
• a ruhákat nagyjából összepakoltam,
• a fényképezőt és a laptopot kell betenni holnap.
• meg az inzulint

A múlt heti

• negatív tüdőröntgen és remek légzésfunkció után
• ezen a héten folytatom a sort: mell, nyak, hónalj, has, kismedence ultrahang negatív.
• Idén volt méhnyak szűrésem és CT-m is, azok is rendben.

Július 16-án leszek 5 éves. Gyógyult.

Ma ultrahang (csak nem csillapodik az az epefájdalom), holnap pakolás, csütörtökön indulás – pont a hidegfront előestéjén. Brutális időt mondanak, lesz orkánerejű szél, vihar, még jégeső is, de mégis nekivágunk, mert csütörtökön szállítják ki a napernyőnket és egyéb más elintézendők is várnak ránk a Balcsin. Ott alszunk kettőt majd jövünk haza, Barnus meghívást kapott a tűzugrásra és az évzáróra a leendő iskolájától és azon egyszerűen ott kell lenni, ezért szombat este elindulunk és csak vasárnap este megyünk vissza a Balatonra – ez egyben azt is jelenti, hogy itthon is hagyhatom a befőzőmet, mert Káptalantótiba nem jutunk el, csak a rákövetkező vasárnap. No, majd meglátjuk.

Bújom a nem strandolós programokat, de nem igazán találok semmit: ez a viharos idő annyira kilátástalanná teszi a dolgot, viharban ugyanis sem kirándulni, sem bobozni, sem hajókázni, sem kilátóba menni nem nagy élvezet.

Elindítottuk Gergő felvételi kérelmét is, és igazából csak a másik helyre befizetett székfoglalót sajnálom, de mintha a fogamat húznák, mert az bizony elvész, ha felveszik ide, viszont napi szinten annyival könnyebb (és olcsóbb!) lenne egy helyre hordani a két gyereket, hogy az csak csuda.

Ismét teljesen növényi étrenden vagyok egy ideje, és sajnos azt kell mondjam, hogy az én szervezetemnek messze magasan ez a legjobb. Érezhetően méregtelenítek, megy le rólam a víz és lassan a súly is, úgyhogy a gluténmentes HCLF vegán életmód az, ami számomra a legjobb eredményeket hozza. Érdekes, hogy most egyáltalán nem is kívánom a húst, és nagyon élvezem az ízeket. Most ez van, ha a másképp lesz, úgy is jó lesz.

Medve nagynénjéről a legnagyobb rosszindulattal sem tudok most egy pisszenést sem szólni, tegnap is olyan klasszul beleállt a 3 gyerek felügyeletébe, hogy csuda és nagyon ügyes volt. Sokat segít: úgy jó fél éve átkattant benne valami talán és tényleg ítélkezés, bíráskodás és megjegyzések nélkül beleáll a mindennapjainkba. Képben van, keményen megfogja a munkát és nagyon sokat nevet. Már-már jó vele. Kérem az ufókat, hogy ezt a kedves változatot hagyják itt, ha az eredetit elvitték. Köszönöm.

Jó pár dolgot kell még a Balcsira vinni: nincs kádkilépő és minden fürdés után úszik a fürdőszoba, nagy kávésbögre sincs és pedig mindig hosszú kávét iszom, és vázát, ékszartartó üvegtálat meg ilyen apróbb holmit szeretnék még elpakolni – itthon felesleges, ott meg szép és legalább nem egy fülpiszkálós papírdobozban tartom majd a kedvenc ékszereimet. Itthonra felesleges fiókrendező, a falra egyszerűen sehova nem illó, helyét meg nem találó képek mind-mind új lehetőséget kapnak. Káosz van, nem is kérdés, de szépen rendeződik majd minden és… talán majd júliusban még strandolni is tudunk majd, mert jelenleg azon gondolkodom, hogy vastag téli takarót is teszek be, mert az az egész házban nincs és éjjelre 13 fokot ír mindhárom előrejelzés… 😀

Kedden mell- és hasi ultrahang, nagyon be vagyok fosva mert erősen érzem az epémet pár napja… csak nincs baj. Medve megy a Balatonra: ágyat kell összeszerelni, matracot kell levinni, hűtőt beüzemelni, és mivel múltkor Barnabás ment vele, most Gergőt viszi majd, én meg itthon maradok Barnussal és Kolossal.

Az esőben.

A hidegben.

Ehh.

Összeírtam, hogy miket küldenék még le: a nyári olvasmányaimat, az új ágyneműt a fiúk leendő szobájába, a szennyes tartót, amit a múlt héten vettünk a Pepcoban, van egy csuda helyes vitrázs függöny is. Gondolkodom, hogy itthonra kellene egy vasalóállvány, ezt ami most van meg megörökölné a balatoni főhadiszállás, és igen, az egyik vasaló is kell oda. Van egy keményfa kisasztal (ülőke?), amit itthon szintén nem használunk ki, de abba a fürdőbe pont jó lenne a gyerekeknek leülni vetkőzéshez, öltözéshez.

Tisztán látszik és előre megjósolható, hogy a férjem nagyon fog szeretni, ha ezt elővezetem neki, pláne a múltkori nagy pakolás után…

Nem baj: én egy hétfői megbeszélésre készülök nagyon, Barnus pedig ontja magából az iskolai élményeket bármerre is járunk, márpedig könyvtárba kell mennünk és piacra is szeretnék, mert végre elővettem a befőzőedényemet és mai pár üveg próba uborka után alaposabb igénybevételt szánok neki egész nyáron, még Füredre is viszem, pedig nem kicsi!

Itthon is nagy dologba vágjuk a fejszénket: még a nyáron szeretnénk egy „másik előszobát” csinálni. Az amerikai otthonokban ez teljesen megszokott: van egy bejárat, ahol bejönnek a vendégek és van egy mudroom, ahol

• bejönnek az ember kölykei sárruhában
• ahova nyolcezer szatyorral a karodon belépsz és csak lehányod, cserébe nem bukik fel senki, aki normálisan meg akar érkezni
• ahova betrappol a csürhe a gumicsizmával, a hótaposóval, az overállban
• ahol nem kapsz agyvérzést a néptáncos cipő, furulyacucc, táska, szatyor, stb. halmoktól.

Ráadásul közvetlen ajtó nyílik belőle

• a garázsba (rollerek, bazmeg, rollerek!)
• a mosókonyhába (ahol van csap, vécé, zuhanyzó)
• a lenti spájz mellett van (egyből be lehet pakolni)
• és a lépcső mellett és alatt van a két óriási fagyasztó, az sem egy hátrány, hogy csak bedobjuk a fagyasztott holmit és nem a fenti előszobából kell elpakolni.

Hát, ez a terv. Ehhez ki kell teljesen pakolni azt a szobát (ez egy régi dolgozószoba, ami még az átalakításnál bejárati ajtót kapott) és utána jöhet az extra vízzáró réteg, a kövezés, a festés. 16m2 azt hiszem. Igazi luxus megváltás lesz MINDEN elindulásnál és megérkezésnél. Színes, vidám cementlapot gondolt oda Medve, egy nagy, karos lócát, rengeteg tárolót, akasztót, fakkos szekrényt. Annyira jó lenne, hogy arra szavak nincsenek, mert egy kín volt ez a tél minden indulásnál, márpedig a néptánc, furulya, szolfézs, mittudoménmi mellett még bejön az óvoda, iskola, napi tsmt is. A fiúk egyből azt mondták, hogy Gabi papának is kell külön szekrény, szóval így kell majd kalkulálni helykiosztásnál.

Ha meglesz mindenhol a padlóburkolat, akkor már csak arról kell meggyőznöm a férjemet, hogy a lépcső fekete korlátját fessük át fehérre, de azt hiszem, erre már csak a második nászút után lesz lehetőségem anélkül, hogy a büdös francba ne küldjön el. 😀

Csak kapkodom a fejem: megvan az év végi vizsga, Barnus iskolai próbahétre megy hétfőtől, az egész júniusunk betáblázva és az augusztus is necces…

Na kezdjük ott, hogy Barnabás levizsgázott. A vizsga jól ment, a gyerek remekül szerepelt és mindent kihozott magából, nagyon büszke vagyok rá.

Szeptembertől -reményeim szerint – legalább félállású iskolás lesz, kell nekem az idő a tanulásra, illetve Gergőre most nagy figyelmet kell fordítani TSMT téren. Hétfőtől próbahétre megy. A tanító álom, a gyerekek kedvesek, az iskola szuper és nagyon elfogadó, szóval minden, amit reméltem és vártam az egyben van, remélem a csillagok is összeállnak, mert jelenleg nincs szabad hely, kvóta szerint megvannak, de többen is jelezték, hogy év végén váltanának. Egy hely kellene nekünk. Egyetlen pici helyecske.

Tegnap a Könyvhéten jártunk, én skandináv krimiket, Barnus kalandregényt választott magának és óriási szerencsénk volt, mert az idő friss volt, a választék bőséges, találkoztam mindenkivel, akivel szerettem volna és senkivel, akivel nem 😀

Ez a tanév befejeződött: jövőre két művészeti iskolában is érdekelt lesz Barnabás. Folytatja a zenét és komolyabb szinten űzi majd a néptáncot is, nyáron táborba is megy.

Apropó táborok. Bátor tábor, néptáncos tábor mindenképp lesznek nyáron, zenetábor csak azért nem, mert akkor biztosan a Balatonon vagyunk.

A Balaton még káosz. Legalább egy jó hetes munka, mire összeáll ott minden, de nem bánom, időnk mint a tenger és még a szeptemberi hétvégéket is ott töltjük majd 🙂 . Sakkozok a napokkal, nekem 5 éves (!!!) kontrollok következnek, jön a 10 éves házassági évfordulónk is (Medve Ceski Krumlovba visz :O ), megyünk Evernessre és Kapolcsra is egy-egy napra, nekem kinez továbbképzésem lesz, ezek közé meg mindenhova beficcentjük Balatonfüredet, és az ottani programokat még nem is néztem. Idén szeretném, ha nem maradna ki Tapolca és a barlang, de a Zománc bisztrócska és a Sparhelt  is bakancslistás idén. Lesz pár kör, ami kimarad ezen a nyáron, például Salföldre és a Bodorkába nem vágyom egyáltalán, nem megyünk a veszprémi állatkertbe sem, és a kalandparkokat is kiismerték már a fiúk, nagy katarzist nem okoz (viszont az alkalmanként 10.000Ft-ot meg prímán át tudom csoportosítani máshova. Khömm.)

Most, hogy a fél házat áttranszportáltuk a Balcsira, itthon felszabadult annyi hely, hogy a terasz alatti területet ki lehet pakolni. Betonozni szeretnék és évek óta gondolkodom egy kinti konyhán, hát, meglátjuk.

Tihanyi piacozások, káptalantóti Liliomkert, sok befőzés (kaptam automatát!), kertben molyolás és persze strand, kertmozi, sok zöldfűszer, kevés variálás, naptej és fröccs.

Hát, így tervezzük.

kérdezték, hogy hogyan kapcsolódok ki.

****************************-

A mostani vasárnapból például nagyon sokáig tudok töltekezni – a Napfényes Fesztiválon jártam, és most is (mint mindig, amikor voltam) óriási élmény volt.

Elsőként a találkozások: szeretett, szívemnek kedves emberekkel tudtam beszélgetni, rég nem látott ismerősökkel futottam össze, lépten-nyomon rámköszönt valaki és igen, a legjobb az volt, mikor egyedül voltam.

Egyedül ebédeltem. Padlizsános vegán barbecue és petrezselymes krumpli, vegán majonéz és uborkasaláta, gyömbéres limonádé. Csendben, a fűben, egyedül. Mesés volt.

Minden könyvbe beleolvastam, ami érdekelt. Minden standnál megálltam, aminél csak szerettem volna.Előadásokat hallgattam, sokat beszélgettem, workshopra mentem. Vettem Brist olajat, Nagora szappant, néhány könyvet és egy csodaszép karperecet. Hazafelé olvasgattam egy kicsit a Ligetben, sétáltam egy nagyot, teljesen feltöltődtem. Itthon jógáztam, nézegettem a frissen szerzett újságaimat és könyveimet, megírtam pár mailt, aztán aludtam, aludtam és aludtam és arról álmodoztam, hogy ma jelentkeznek az iskolából és tárt  karokkal várják Barnust.

Egyébként ezután a nagy hétvégi kipakolás után megcsípett a szanálóbogár: rengeteg dolgot kidobtam, sokat felteszek a netre, sok megy adománynak. Szabadul fel a hely, jöhet a friss, jöhet az új, jöhet az újabb kanyar az úton.

Meg jöhetne az a kurva email is, hogy felveszik a gyereket.

No, most aztán a fél házat összepakolom, de tényleg. Végre kibéreltünk egy nagy furgont, így mindent, m-i-n-d-e-n-t összepakolok, amit eddig nem szerettem volna. Utazik a

• hintaágy
• a gyerekek új szobájába néhány kopott polc. Lefestjük őket! Nálunk most Helka őrület van, így sötétkék, hínárzöld és homokszín lesz a három polc, ehhez igazítjuk a szoba többi részét is.
• vékony, fém ikeás polcok a kamrába
• csónak, evezők
• emeletes ágy
• mosógép
• kagyló homokozó
• apróságok

És hogy én miért nem megyek? Kolos belázasodott. Semmi baja amúgy, csak 38,7 a láza, bágyadt, úgyhogy „better be safe than sorry” alapon mi maradunk, vasárnap nekem úgyis van elintéznivalóm.

Két iskolába beadtuk Barnus jelentkezését: szeretnénk kipróbálni, milyen lenne. Nos, az egyikből elutasítottak, létszámstopra hivatkozva nem vállalták be. A másikból még várunk a válaszra, jövő héten várható döntés – reméljük minden úgy lesz, ahogy jó lesz.

Amúgy belecsaptunk a nyárba: teraszozunk, jeges teázunk, teraszon olvasunk, melegünk van és brutális a vízszámlánk.

Mivel széles látókörű, számunkra kedves emberek teszik fel folyamatosan a kérdést, hogy milyen jó lenne, ha B iskolába járna, mert a közösség… ezúton szeretném elmondani, hogy a gyerekem gyakorlatilag csak közösségbe jár, mást sem csinál.

Fogalmam sincs, hogyan és miért alakult ki az a kép a magántanuló gyerekekről, hogy szegények egész nap a házban vannak és a napjuk csúcspontja, ha jön a postás, egyébként vágyakozva tekintenek mindenki után, aki a kapun kívül megy…

Sőt! Rengeteg olyan kisgyereket ismerek, akik hiába járnak 25-30 fős osztályokba, a szülők panaszolják, hogy a klikkesedés, a kirekesztés, az erőszak és a közösség hiánya miatt nagyon de nagyon szenvednek a gyerekek.

Tapasztalom, hogy attól, hogy valaki iskolába jár, még nem szocializált. Attól, hogy valaki nem jár iskolába, még nem feltétlen szocializálatlan.

Mi Barnusnál mindig azt az utat választjuk, ahol megélheti a közösséghez tartozás élményét (ez korántsem biztos, adott egy osztályközösségben!), ahol nagyon hangsúlyos az, hogy együtt és egymásért dolgoznak a gyerekek. Ilyen a zene és a néptánc, de bármilyen csapatsport vagy rendszeres társas tevékenység ugyanúgy tökéletes arra, hogy a gyerek megtanuljon

• alkalmazkodni
• csapatban működni
• a legjobbat nyújtani a közösségért
• szabályokat követni, tisztelni, elfogadni
• érvelni, érveket megvitatni, kompromisszumra jutni

Barnusnak ez az ütőkártyája, az aduász, pont ezért fogadják nagyon szívesen minden csoportban: mert ő tudja, megtapasztalta és gyakorlata van abban, hogy milyen közösségben lenni, közösséget építeni. Élő, valódi kapcsolódással, működő kommunikációval.

Köszi, Barnus szocializációja kapcsán mindenki fellélegezhet és megnyugodhat. És (Eszter, ez nem neked szól!!!) körbenézhet a saját, köszönni nem tudó, másokat fellökdöső, egy bármilyen rendezvényen viselkedni nem tudó, iskolában a többi gyereket fenyegető és kiközösítő gyereke háza táján.

… én pedig meglepődtem. Pedig

• szeretem Reese Witherspoont. Szeretem a filmjeit, szeretem a könyvklubját, szeretem a szókimondását, szeretem a humorát.
• nem tudom meginni az Aperolt. Hat kör EC kemó után lehetetlen meginni az Aperolt. A Campari-narancsot viszont imádom!
• hiszem és vallom, hogy működik az akupunktúra, a családállítás és a kineziológia. A biorezonanciás gépek hatékonyságáról azonban nem győződtem meg.
• ha iskolába járna Barnus, akkor is tanítanám itthon. Nem a tananyagot, inkább a kiegészítő klasszságokat, de nagyon megszoktuk így.
• nem tudok szövött kendővel hordozni.
• nem tudom életben tartani a növényeket. Nem locsolom, túllocsolom, nem megy.
• nem szeretem a kék színű öblítőket. Ez a fresh ocean, fresh akármi, ocean breeze nem az én világom.
• nagyon szeretek vezetni és imádom az Espace-t. Ha van olyan, hogy „életem autója”, akkor ez az.
• elképesztő mennyiségű epret meg tudok enni. Meg fekete olajbogyót.
• a legjobban a len és a pamut ruhákat szeretem. Mintából a virágos és a csíkos a nyerő.
• halomra mentegetem Pinteresten a letisztult belső enteriőrökről készült képeket. Az otthonom azonban színes, meleg, rendetlen és csodálatos.
• tegnap vettem egy menta nadrágot. Nem vagyok hajlandó csak és kizárólag sötét színekben járni csak azért, mert 42-es nadrág kell.