Itt is megtalálsz:
All Posts By:

Ági

    Egyéb

    Oké, kicsit elhanyagolom

    mostanában a blogolást.

    Tudom,kapom is érte a megrovó sorokat, de most ez van,nincs mit tenni, majd jobb lesz.

    Felkerült a konyhába az elszívó,bár még nem működik, nincs bekötve. A fedőtartók, a fűszertartók, a polcok a spájzba, úgyhogy el tudom kezdeni a nagy rendezkedést- nem tudom miért, de megnyugtat, ha egymás után állnak a tejesdobozok a spájzban.
    Hétvégén Tamara-csirkét főztem, és rájöttünk, hogy ez a világ egyik legjobb kajája: csirkehusi kockázva vajon megpirít, kiszed, a csirkehusis vajban borsó, kukorica és egy zacskó mazsola átforgat. Az egész megy a tepsibe, rá még tejszín és megsüt. Rizzsel. Állat.
    Olimpia-lázban égek, drukkolok, együtt élek a csapattal – ennek következtében hulla fáradt vagyok, de sebaj. Semmi sem ér annyit, mint leülni a gyerekemmel és meghallgatni, hogy ízi-apáznak a bácsik a medencében. Fuldokoltam a nevetéstől.
    Megosztás:
    Egyéb

    Jaj.

    Hogy én pont a célegyenesben purcanok ki…
    De most komolyan:ott tartunk, hogy törölközőtartókat meg zuhanyparavánt furkálunk fel, holnap jön a festő lejavítani az ablak körül amit összegányolt a kőműves (memo: mindenképp kőművest kell faragnom a fiamból. Aranyáron dolgoznak.Aranyáron.)
    A szegfűk eddig bírták az erkélyen, annyira csúnyák voltak már, hogy kidobtam ma őket, mielőtt kiégetik valakinek a retináját.
    Pizsivásárlás, tesco (uhh, ahh, micsoda élmény) Auchan (vive le Franszia), lö marhahús, és mint az összefüggéstelenségből is látható, éljen az alvás is.
    A gyerek ugyanis 4x kelt fel éjjel, hogy kapcsoljak villanyt, mert hihi, ott a kiscica. De nagyon nem.
    Jövő héten munkahegyek és házassági évforduló – remélem szusizni megyünk.
    Megosztás:
    Egyéb

    Napi jó – napi rossz – napi kép

    Jó:

    • végre a hálószobában alszunk. Rettenetesen untam már a kanapét.
    • finom lett a töltött paprika. Nem szoktam töltött paprikát főzni, de most ezt kérte a család, úgyhogy nekiálltam. Rengeteg lett.
    • süt a nap, megyünk homokozót venni. Reggel óta borús volt az ég, egészen mostanáig – sebaj, legalább haladtam a munkával
    • gyönyörű a fürdőszoba. Szépen illenek ide a régről áthozott szerelvényeink, a csaptelep, az akasztók, a törölközőtartó
    Rossz:
    • a fésülködő asztalom sokkal rosszabb állapotban van, mint ahogy emlékeztem rá, szegénykém alig áll a lábán. Igazán rossz állapotban csak a teteje van, tehát az oldala meg a lábai szépek, nem kopottak, csak a rögzítésük rossz. A teteje azonban katasztrófa. Valamit ki kell találni: mozaik? Üveggolyók?
    • nincs meg a gyerek szőnyege – sehol nem találom
    Megosztás:
    Egyéb

    Múlt szerdai kaland

    Megvolt a szerdai randim magammal – papírboltban töltöttem és ámulva nézegettem a szebbnél szebb tollakat, füzeteket, radírokat, mindenfélét.

    Ezekkel szerelembe estem:

    Swarovskival kirakott Online kulcstartó
    Parker Ingenuity (le sem merem írni, mennyibe kerül)

    Parker Vector  (5000Ft)

    Megosztás:
    Egyéb

    Szuperhatékonyság, szupermeleg

    Koviubi a teraszon, az én garázsomban is kezd látszani a rendszer, a mosókonyha alakul (polc és még egy polc került a helyére), végre nem a földön tárolom a mosóport (nem tudom miért, engem az idegesít).

    Konyhába a bögretartó sín felfúrva, rajta a bögrék, így remélem soha többet nem hallom azt a mondatot, hogy “Nyuszkó, nem tudod, hogy hol van egy bögre?”

    Tegnap délben letettük a gyereket, mi pedig kifeküdtünk napozni, olyan volt, mintha nyaralnánk:), csak a kiszedett ablakhalom nem kellett volna, de sebaj, majd egyszer az sem lesz ott…

    Pihenés után sem édes a munka, hogy egy kissé kifordítsam a közmondást: szóval NEM volt jó a tűzhely mellett állni és zöldséglevest főzni, meg sült húst, meg krumplit, meg pudingot, de kárpótolt az, hogy igazi vasárnapi ebédünk volt! Szép terítékkel, ráérősen, nyugiban…

    … és bizonyíték, hogy tényleg nem vagyunk normálisak: kukoricával töltött bucit dagasztottunk-formáztunk-sütöttünk, a tetejére édes, friss zöldborsó került. A kertből.

    Megosztás:
    Egyéb

    Oké, megadom magam + szerdai randi

    Tegnap elámultam, szó szerint ELÁMULTAM,  hogy mennyi ruhám van. Nem, nem olyanok, amik majd egyszer jók lesznek rám, nem is olyanok, amik valaha jók voltak, se már divatjamúltak, hanem olyanok, amik a “hordható, minden nap, bármikor felvehető” státuszban vannak.
    A másik megdöbbentő tény, hogy nagyon keveset hordok belőlük. Nem csoda, zsákok alján bújtak meg, most pedig kiakasztva, az új, immár majdnem kész (oké, úgy 70%-ban kész) gardróbban várják, hogy rájuk essen a választás.
    Úgyhogy ma, amikor megyek be a városba (félelmetes, hogy ennyi idő után máris így fogalmazok:)), csak olyan holmit viszek magammal, amit már jó ideje (értsd: foggggalmam sincs, hogy mikor) vettem fel utoljára.
    A ruhák mellett az alap felszerelés ilyenkor:
    • gyerek inhaláló készüléke, gyógyszerei (ó, asztma!)
    • laptop, töltő, telefontöltő, fényképezőgép
    • aktuális “maszekönny”, azaz mesekönyv, most épp Verdás (helló, fiús mama lét!)
    • iratok
    • körömlakk (just in case… Most épp piros lesz. Igazi cseresznye piros)
    • könyv nekem 
    • kulcsok
    • motor (gyereknek)
    • sminkfelszerelés (oké, nem a nagy bőrönd)
    • kispárna neki. O. O-nak hívják. O, mint kisO. Mint kisoroszlán. Először kisO volt, mostanában már csak O-nak hívja. Valószínűleg felnőtt.
    • {… mármint a gyerek, nem a párna}
    … és mivel szerda van, ma van a randim – magammal. Bár az utóbbi időben nem írtam róla, de attól a hagyomány még hagyomány, ki nem hagynám, ez a hetem egyik csúcspontja. Ma egy kicsit bajos lesz: 2-re és 4-re is megbeszélésre megyek, de közben beiktatok egy szelet tortát a Daubnerben. Egy szelet Malakoff pont jó lesz… aztán rohanok tovább a 4 órás megbeszélésre, aztán pedig még vissza a Stúdióba dolgozni.
    Az egész kör azért lesz roppant vicces, és kihívásokkal teli, mert nincs autóm. Tegnap Imi nem indult, és hiába hívtunk éjnek évadján orvost (értsd: szerelőt) hozzá, nem és nem és nem akar indulni. Nagyon remélem, hogy mihamarabb meggyógyul, mert a jövő héten nagy szükségem lenne rá. Addig meg apu van olyan jó, és fuvarozgat minket. Szegénynek jól megcsináltam a napját.

    Megosztás: