Kategória: alma meg a fája

Kategóriák
alma meg a fája otthonoktatás otthontanulás

Hát, mikor már azt hittem, semmi izgalmas nem történik,

akkor kiderül, hogy újra otthonoktatunk. Két és fél év (nem hivatalosan majdnem 4 év) gyakorlatom van benne, túléltük, megugorható, nyugi.

Nem hiányzott ez senkinek, de ha már így van, összeszedem az első gondolataimat a témában.

1., sokkal kevesebb időt vesz majd igénybe, mint azt most a legtöbb szülő gondolja. Nem, nem kell 45 percekre bontani a délelőttöt (bár nem tudom, erre lesz-e most speciális rendelkezés) és sokkal szélesebb palettáról merítenek, meríthetnek majd az anyukák és a pedagógusok is.

2., mi kertes házban élünk, ez most felbecsülhetetlen csoda: csak ma 6 órát voltak a kertben a gyerekek: játszanak, szaladgálnak, ugrálnak, levezetik. El nem tudom képzelni, hogy aki mondjuk a belvárosban a negyediken él, az hogy bírja ki, nekik nagy ölelés ezúton is, ezerszer nehezebb lesz.

3., pont azon gondolkodtam, hogy szuper lenne, ha a nagy klasszikusokat műsorra tűznék és lenne mondjuk alsósoknak egy csatorna (Vuk, Tüskevár, Két Lotti, stb.) és lenne egy felsősöknek szóló csatorna is.

4., Gergő TSMT tornáját nagyon sajnálom, most kutatom, hátha meg lehet találni valahol a feladatsort.

5., Kolosnak mese kell: most épp Kippkopp a nagy kedvenc, lapozgatjuk, mesélünk, pont úgy megy a nap, mint mindig.

Érdekes egyébként, hogy hogyan reagálnak a tanárok: a kezdeti pánik helyére belépett a kreativitás és olyan bombasztikus ötletekkel állnak elő, hogy én például alig várom, hogy lássam, hogy megvalósuljon!

Mi maradunk a fenekünkön: egyetlenegy fotózásunk van egy privát stúdióban, teljesen stáb nélkül, csak a fotóssal, úgyhogy hihetetlen szerencsés helyzetben vagyunk, gyakorlatilag most 8 napig egyáltalán a lábunkat sem kell kitenni az utcára.

Medve vett vetőmagokat, a gyerekek ásnak, holnap a teraszt takarítjuk le és persze folyamatosan dolgozunk: csomagolunk, számlázunk, és készítjük elő az új honlapot, ami hamarosan indul. Mi már visszaszámolunk 😉

Ha érdekel, akkor kövesd be a Kolko oldalt :

Kategóriák
alma meg a fája

Hiába harmadik gyerek…

… de mivel mindent eladtunk, elajándékoztunk, kiselejteztünk, gyakorlatilag újra kell vásárolnunk mindent. A legtöbb dolgot használtam veszem, de a Tchibo-ból, Aliexpress-ről és az Amazonról is jöttek cuccok.

És itt, ezen a ponton el is mondom, hogy miért változott a terv és hogy hogyan gondoltam meg magam és változtattam az eredetileg kitűzött „á, csak a legszükségesebbek kellenek” álláspontomon.

A fennkölt alaptézis, ami mentén mégis elkezdtem begyűjteni a cuccokat, az ez:

 

B. MEG A K. ÉLET, MEGÉRDEMLEM, HOGY EGYSZERŰ LEGYEN.

így. csupa nagybetűvel.

Néha, csak azért, hogy ne felejtsem el, elgondolkodom azon, hogy pólóra nyomtattatom vagy ráírom a fürdőszobai tükörre.

Megérdemlem.

Megérdemlem, hogy ne fázzon a derekam, mikor éjjel felkelek megszoptatni a gyereket. Megérdemlem, hogy ne kelljen behajolnom a nagykádba, hanem a térdfájás és hátfájás helyett csak a buborékokra és a pancsolásra figyeljek. Megérdemlem, hogy kényelmes legyen tolni a babakocsit. Azt is, hogy ne fakadjak sírva minden alkalommal, amikor útra kelünk a három gyerekkel. Megérdemlem, mert ezek az apróságok rakják össze a munkámra, a főzésre, a pihenésre fordítható időmet.

Hé, ez már a harmadik gyerek. Pontosan tudom, hogy mi az, ami jó lesz, ha lesz.

Íme, a B.M.K.É. babavásár első gyűjteménye.

1., (8)

1., Szoptatós hálóingek. Gyakorlatilag ezekben fogok élni, úgyhogy nagyszerű, ha nem műszálas, nem kínkeservesen viszketős, és nagyon szerettem volna egy olyat is, amiben embernek érzem magam. A Tchibo kismama hálóinge ilyen.

2., Ikea báránybőr: nagyon javasolták, hogy szuper, ha ezen alszik a baba, mert a szőrei, a puhasága valahogy az anyaméhre emlékeztetik. Én hajlok rá, hogy a műbarit vegyem, ránéznék arra a kis preparált bőrre és összefacsarodna a szívem.

3., Végül Quinny lett. Olyan, mint az Opel – sosekopel (cöcöö muhaha), ráadásul elképesztően szép állapotú szettet sikerült találnunk MaxiCosi hordozóval, mózessel, ilyen-olyan lábzsákokkal, szóval nagyon elégedett vagyok.

4., Mérleget nem vettem volna (az előző kettőnél nem volt), de most annyira kedvező áron adta a csaj, akitől a kocsit vesszük, hogy mondtam, hogy csapja hozzá.

5., Ó, és az álmaim vágya! Apu szerint újságtartó, szerintem meg Katie Crib és nagyon jutányos áron vettem – álomszép állapotban, biopamut lepedőkkel… A kiságy megy a babaszobába, a kis bölcső meg itt lesz az ágy mellett.

 

Kategóriák
alma meg a fája mindennapok

Én sem értem, de megnormálisodtak

Szerintem megérezték, hogy ha így megy tovább, beadom őket a lelencbe. Vagy kikötöm némi kaja kíséretében őket a védőnői iroda elé, és eliszkolok. Vagy csak simán hálóingben járkálok majd egész nap és Edwardról, a sosemvolt elveszett szerelmemről beszélek majd, mert megbomlott az elmém.

Nem kockáztattak tovább a kis haszonlesők.

Ma reggel felkeltek, átjöttek cukiskodni, olvastunk Pettson és Finduszt – köszi az ajánlást, ismertük, de én nem szeretem annyira, nem tudom miért. A Vérmajmok igen.

Aztán reggeliztek – egy hang nélkül.

Barnus leült tanulni, Gergő kézműveskedéssel (vágással, ragasztással) elfoglalta magát. Csendben.

Most gyanakszom, heroin nyomokat és használt fecskendőket keresek, hangulatjavító szereket, ópiumot.

Én pedig nyugodtan megkávéztam. Ámulva hallgattam Meryl Streep beszédét, majd 25 percen keresztül térdeltem üvöltve négykézláb – Kolos valamerre forog. Dolgoztam, leadtam mindent a nyomdának, beindítottam egy mosógépet és lebeszéltem a heti programokat.

Teljes. Csendben.

Aztán csodás karikás kendőket nézegettem úgy 8 percig a neten.

Zavartalanul.

Most gondolkodom, hogy jelentkezem a „Szelektív mutizmus” vagy a „Megnémult a gyerekem”, de az is lehet, hogy az „Ufót láttam” csoportba.

9:34- megtízóraiztam. A gyerekeim továbbra is elfoglalják magukat.

10:02 – lezuhanyoztam úgy, hogy egyszer sem nyitotta rám az ajtót egyik sem. Fontolgatom, hogy pszichológust hívok. Vagy rohammentőt, ne szarozzunk, nagy a baj.

15970232_1183821418353672_693490787_n

10:39 – összeverekedtek, hogy melyikük mutassa meg nekem a robotot. Helyreállt a rend, mégsem hívok mentőt.

Kategóriák
alma meg a fája

Talán a legtöbb kérdés nem is Barnus kapcsán vetődik fel.

A nagy talány mindenki számára az, hogy Gergő miért van itthon.

… hivatalosan nincs itthon, de gyakorlatilag inkább igen, és… jó okom van rá.

Gergő 3 és fél éves. Jókedvű, vagány, nagyszájú, belevaló gyerek. Erős, mint a bivaly és gyors,mint a villám. Majd’ kicsattan.

Most. Mert figyelek rá.

A megfoghatatlan és láthatatlan valóság azonban az, hogy Gergő összes sejtje, testének minden kicsi porcikája, verőere és nyirokcsomója úgy épült fel, hogy az édesanyja daganatos beteg volt a terhesség alatt. Pulzált a köldökzsinór, termeltem számára a vért és… hát nem kell magyaráznom, ugye? Kettőnk között egyetlen alapvető különbség van: én kaptam kemoterápiát és sugárkezelést, Gergő pedig nem. A szervezetének, az immunrendszerének kell elvégeznie a munkát, amíg bírja, amíg tudja és ahogy tudja.

Sajnos nem kerülte el őt sem ez a genetikai átok: glutén-, kazein-, tojásfehérje-, hisztamin-, purin-, lektin- és laktózbontási zavara van, ezek azért nem fordultak át betegséggé, mert a kezdetektől tudjuk és így alakítjuk az étrendjét, a hozzátápálálását és mindig a megfelelő irányba támogatjuk az immunrendszerét.

Ami a bátyja cukorbetegségét illeti, az… nos, az nem csak Barnabás ügye. Gergőnél ugyanúgy 140-150g ch-t kell tartani, ugyanúgy kell időről-időre napszakos cukrokat mérünk, nagyon vigyázunk az emésztésére, a hasnyálmirigyére… és nem mondjuk ki, hogy a rák ott ver fészket, ahol a szervezet a leggyengébb. Nem mondjuk ki, mert nem történhet meg.

Gergő szuperül védekezik a játszótéri vírusok ellen. Semmi baja, ha nyakig koszos, semmi baja, ha homokot eszik a Balaton partján és akkor sem történik semmi, ha feleszi a földről a leesett falatot.

Gergő immunrendszere viszont nem bírja el a SZÁMÁRA  felesleges és folyamatos terhelést.

  • de hát a gyerekek folyton taknyosak
  • valami mindig bujkál bennük
  • ó, októbertől áprilisig orrot szippantunk, áprilistól októberig pedig hányós-hasmenéses vírusozunk
  • ha nincs láza, mehet, és 38 fok alatt az egy gyereknél nem láz

na ez az, ami számára megengedhetetlen.

Rohadt nehéz ez nekünk is, de a gyerekünk élete a tét, és az orvosok ajánlása számunkra ebben a kérdésben irányadó. Megszoktuk így. Megszerettük így. Néha a falhoz csapnám őket, vagy csak simán a fele királyságomat adnám azért, hogy egy kicsit csendben és egyedül legyek, de…

… de nem merném, már nem tudnám másképp.

Kérlek, ha látsz egy mosolygó, de hullafáradt nőt két makkegészségesnek tűnő (és azok is!) kisfiúval, akkor ne kezdj okoskodni: a gyerekek AZÉRT vannak jól, mert vigyázok rájuk és azt az odafigyelést tudom megadni nekik, amit a legtökéletesebb és legodaadóbb pedagógus sem tud – nem azért, mert nem akar, hanem azért, mert huszon-harmincsok gyerekre kell vigyáznia.

Ítélkezés és játszótéri frázispuffogtatások helyett gondolkozz el, hogy TE mit tennél a helyemben, okosabbnak hinnéd-e magad a Bethesdánál és a Kékgolyónál, és mernéd-e a gyereked életét arra bízni, hogy hátha nem lesz baj.

Ha ezek után még mindig úgy gondolod, hogy jobban tudnál dönteni, akkor 1., bazdmeg 2., dönts a saját gyermeked kapcsán.

A lelkem másik fele. Nem szeretném elveszíteni.

Ui.: ezekről a dolgokról még sosem írtam. Jobban esett az agyam egy hátsó zugában tárolni mindezt, és nem belegondolni, nem belegondolni, ó-csak-nem-belegondolni.

Itt van, feketén-fehéren az egyik legnagyobb félelmem. Kérlek, gondold át, ha bántó kommentet készülsz írni, hogy elküldöd-e.

Ha lehet, ne tedd. A legjobban az esne, ha csak ínnyit írnál, hogy minden ugyanúgy rendben lesz, mint eddig, egészséges és az is marad.

 

 

Kategóriák
alma meg a fája

Olvasunk

Olvasunk. Szerencse (vagy szoktatás?), hogy ez eddig sem volt ritka, de most valahogy faljuk a könyveket, a meséket, a történeteket…

Barnabással most épp Erich Kästnertől olvassuk az A két Lottit, de egyre több és több mesét igényel Gergő is, és ami a nagy áttörés, hogy egyre kevésbé igényli a képeket, azaz egyre jobban hagyatkozik a fantáziájára, illetve arra, ahogy a fejében megjelenik a mese. A Móra Minden napra egy mese meseválogatása most a kedvence, és nekem is szívet melengető Reich Károly illusztrációit kutatni a könyvben. Feels like home.

Mutatok még hármat, amiből kettő könyvtári egy pedig saját, és bőven a képeskönyv kategóriába tartoznak.

 

Első pillanatra megfogott, el is hoztuk a könyvtárból. Imádom Agócs Íriszt és Berg Judit is nagy kedvenc, úgyhogy magasan volt a léc. Legnagyobb döbbenetemre nem jutottunk el a harmadik oldalig: totál érdektelenségbe fulladt az egész, engem sem érdekelt és a gyerekek is nagyon szenvedtek. Kínkeserves plusz öt perc után végképp feladtuk: a Cipelő cicák az utóbbi idők legjobban utált könyve lett. (A kép jobb sarkában az egyik kedvenc pizsamám költői részlete.)

unnamed-2

Ugyanaz a szerzőpáros, elképesztően bájos illusztrációk és hát Maszat maga Gergő. Talán egy kicsit már ki is nőtte a történetet (vagy még éppen jó, de talán egy 4 évesnek már kevés), most nagy kedvenc nálunk ez a sorozat, ugyanis a képek alapján annyira egyszerűen követhető, hogy Barnabás is el tudja mesélni az öccsének. Bebújnak egymás mellé az ágyba, Gergő átöleli Barabást úgy, ahogy engem szokott, és… é meg bőgök.

Terhesség alatti tüsszentés-inkontinencia? Striák? A reggelre az üvegbe büdösödött tápszer penetráns szaga? Penészes almacsutka a kocsiban a bőrkárpitba gondosan beledolgozva? Megéri. Ezekért a pillanatokért megéri.

No. Ez az utolsó saját könyv, még az én gyerekkori nagy kedvencem, itt már írtam egyszer erről a sorozatról. Barnus nagyon megszerette, délután, ha nem tud aludni (pedig haj, de jót tesz a cukrának!), akkor sokszor ezt lapozgatja. Most épp ez a kedvenc kötet:

unnamed-4

Kategóriák
alma meg a fája

A fiúk szobája

A Pinteresten azért bele tud bolondulni az ember lánya, hogy milyen tűpontosan tervezett, csodás fiúszobákat álmodnak egyesek.

Minden passzol: passzol a szőnyeg, a fal, az ágynemű, passzol a függöny és a tárolók, minden fa minden fával, de úúúgy, hogy a nyálam csorog, hogy ilyet szeretnék,akarok, kell,most azonnal.

A valóság és a lehetőségeim finoman szólva is fényévekre vannak ettől. A régi lakásból a galéria nem passzol a fiúk ágyához, a parketta a leendő tapétához, és ha még mindent mindennel nagy nehezen összhangba hozunk egymással, akkor sem számoltunk azzal, hogy

  • valaki beállít egy villámmekvínes képpel
  • Gergő a Faber Castell Gelatos stickjeimmel MINDENT összefirkál
  • bokáig áll a dupló a szobában
  • találok egy megpenészedett almacsutkát a matrac alatt
  • letépik a falról a könyves polcot, mert azon hintáznak (büdös trógerek!)

Ezzel együtt összeraktam egy moodboardot, főképp Medvének, hogy lássa, nagyjából mire gondoltam,mikor Gergő és Barnabás közös, nagyfiús (muhaha) szobáját terveztem:

2016-04-281

Semmiképp nem szerettem volna tematikus szobát, de valahogy mégis olyan lett.Nem tehetek róla: a rengeteg fa bútor és az a tény, hogy 11 db húszméteres fenyő van az udvarunkban erősen meghatározza a … mittudoménmit. Nem tudom befejezni ezt a mondatot, pedig pisilni is elmentem, hátha ott jön az ihlet.

1., Lámpa. Erről bővebb mondanivalóm nincs, valami klassz,fiús,rusztikus lámpát gondoltam a szobájukba és ren-ge-teg apróbb fényforrást. Az galériára.A cserépkályhához. A könyves falra. A galéria alá. A játékokhoz.

2., Az egyik falon biztosan téglamintás tapéta lesz, a többi fal még kérdés, majd kiderül.

3., Zöld, sárga, csontszín, érett barna színek tetszenének, vidám nyomatok a falon és rengeteg tároló.

4., Kuckós lesz az egész: egyrészt beépítjük a régi galériát, aztán a könyves falon lesz majd egy olvasó pad, és a cserépkályhát is kifejezetten úgy kértük,hogy két nagy padkája legyen, ahova kényelmesen oda lehet ülni, hátat a kályhának támasztva olvasni.

5., Nyilván rengeteg tároló kell, a mostani berendezésnek ez a legisleggyengébb pontja: gyakorlatilag alig vannak tárolók, így átláthatatlan és kusza az összes szett.

Hát, egyelőre ez a terv;)

Kategóriák
alma meg a fája mindennapok

Csodálatos, csudálatos, csidi-csudi szupergányos

  1. negatív a tüdőröntgen és olyan tüdőkapacitást fújtam, hogy a doktornő tapsikolt a boldogságtól
  2. aki egyébként a világ legtündéribb tüdőgyógyásza és fantasztikus szakember – Dr Bohács Anikó.
  3. holnap izgalmas helyszínbejárásra megyek, egy nagy munkához/projekthez/feladathoz keresnek megfelelő embert, én pedig kíváncsian megyek megnézni, hogy vajon megihlet-e a hely
  4. az egyik barátnőm csodás üzletet nyit hamarosan, valószínűleg lesz benne egy kicsi,exkluzív sminksarok is. Majd hozok képeket, gyönyörű lesz a bolt!
  5. egy másik barátnőmet megcsípte a könyvbogár, és felmerült a lehetősége, hogy újra együtt dolgozzunk, amit imádnék.
  6. ma találtam egy csodás kabátkát a vadiúj Art on Me cuccaimhoz, és meg is leptem magam vele. Utolsó darab volt, pont a méretem és leárazva. Holnap már abban megyek.
  7. Barnus abbahagyja a néptáncot egy időre, ugyanis meggyőződésem, hogy annál valami fajsúlyosabb, férfiasabb kihívás kell neki: muszáj, hogy megélje a kortárs fiú társaság pozícióharcait, az egészséges versengést, a megmérkőzést, a ki-az-ügyesebbet, úgyhogy barkács szakkörre jár majd és barantára, mert a kettő csomagban van. Bármi is legyen az a baranta 🙂
  8. Anyu „elviszi hétvégére a szenet”. Ez az egész szenezés úgy indult, hogy minden alkalommal,mikor megérkeztünk hozzájuk és megnyomtuk a kaputelefont, vidáman beleszólt, hogy hozhatjátok a szenet, aztán már mi is, hogy hoztuk a szenet, aztán visszük a szenet és így tovább. Szóval visszük a szenet szombaton, vasárnap hozzuk vagy hozzák, én pedig tobzódhatok, hogy mit is szeretnék kezdeni magammal,ugyanis Medve nem lesz itthon szombat este. Gondoltam alvásra, beauty napra, bolhapiacra, kiállításra, de még úgy rendesen meg sem néztem a kínálatot.
  9. nagyon bevált a Tesco házhoz szállítós rendszere. Most már többedszerre rendelek így, felhozzák egészen a bejárati ajtóig, és ha 6 csomag a víz, akkor annyit, ha 8 ládányi cucc van, akkor annyit. Épp csak be nem pakolnak a spájzba. Minden friss, gyönyörű és a giga nagybevásárlással kb. 40 perc alatt megvagyok: tudok bio, gluténmentes, tejmentes és vegán termékekre szűrni.
  10. Barnabás gyönyörűséges elefántot FESTETT! Nagyon tetszik, mert tetszik. De ha elemezni kellene, akkor azért is, mert nagyon jók az elefánt arányai, négy nagy oszlop lába van, és az külön zseniális, hogy mozdulat közben ábrázolta az elefántot, akinek jó nagy füle van.

12755114_10208394505045446_979577772_o

+1 Medve eljött velem a vizsgálatokra, és ahogy ültem mellette a kocsiban, tiszta erővel belehasított a szívembe, hogy mennyire nagyon szeretem ezt az embert. Nagyon. Mindennel együtt. Örökre.

 

Kategóriák
alma meg a fája mindennapok otthonoktatás

Telefonos fotók

és melléjük kis szösszenetek

10711233_948227541913062_476201226_n

Aki még nem vetődött el a Facebook oldalra, annak itt is jelzem, hogy megvan a nagy, vonatos készlet. A lobbizásotok sikerrel járt, és Barnabás megkapta szíve vágyát Medve nagynénje jóvoltából.

12325091_948513915217758_418501472_n

Valentin nap. Így is el lehet mondani, hogy szeretlek. Szeretlek, annak ellenére, hogy kanalas köptető szaga van a samponodnak, hogy nem tudsz épkézláb módon semmit elintézni, félénk vagy és állandóan nyitva hagyod a fürdőszobai polcot. Én pedig egy hálás mosollyal köszöntem meg, és nem emlegettem fel, hogy mindez igaz, de amúgy te is hülye vagy.

12713995_948513801884436_1710682438_n

Teljesen rákattantunk a borogatásokra és a pakolásokra, ez valami olyasmi, ami minden Waldorfos családba bekúszik előbb-utóbb.Nagyon jó ez a könyv, de igazából a legfontosabb tudnivalók ebben a könyvben is benne vannak, így feleslegesnek tartom ezt is megvenni. Egyszer nagyon klassz átlapozgatni, mert igazán szép, de megy vissza a könyvtárba és nem kerül fel az ez-mindenképp-kell-itthonra-is listára.

12714111_948513951884421_482741114_n

Környezetvédelem, hulladékgazdálkodás és az adu-ász, a kukásautó. Egyébként egyre többször találok így, összebújva rájuk, egyre többet játszanak együtt, és… ez klassz, nagyon klassz érzés. Annyira sokat veszekedtek, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer majd elhangozzék egy olyan mondat, amire mindketten felkaptuk ma reggel a fejünket Medvével:

– … én pedig utánad mennék, te kis buta, mert őrületesen hiányoznál, nem lenne mit enned-innod, lefogynál és nem lennél ilyen szép húsos. Nem szeretném, ha áznál-fáznál, mert szeretlek, Gergő.

12735854_948513778551105_565738050_n

Tegnap a 94 éves dédi rengeteg könyvet hozott: van közte 1930-ból származó gyereknevelési könyv, ami még az édesanyjáé volt, van olyan verses könyvecske, amiből apósommal olvasgattak és van sok olyan is, ami Medve kiskorából való – ilyen ez a Nils Holgersson is – messze a rajzfilm előtti időkből. Jó vaskos kötet, nagyon jó nyelvezettel, mondatszerkesztéssel. Néha kicsit sok benne a leírás, de nem úgy, hogy SOK, hanem még épp a határon van, ami egyébként nem feltétlen rossz, mert lassítja az iramot. Azt vettem észre úgy a második fejezet végére, hogy igazán elmerülünk a mesében, nem pedig csak szaladunk a cél felé, hogy mi lesz az AKCIÓ. Ma reggel a harmadik fejezetig jutottunk, most elengedtem egy kicsit legózni (véééégre, Gergő nélkül!), utána pedig rajzolni fogunk: Nils csínytevéseit és az ő szülinapját. … aminek az egyik legfontosabb eleme a korona volt. Gondolnád, hogy két marék ilyen pihe-puha gyapjúból lesz az a jó tartású, mégis puha anyag?

12746568_948514071884409_455286126_n

Kategóriák
alma meg a fája

A hatodik születésnap

Egészen más volt, mint az eddigi szülinapok.

Kettesben készülődtünk Medvével, emlékeztünk a kórházba indulás előtti órákra, ráérősen ajándékot csomagoltam, ő lampiont tett fel a szülinapi asztal fölé. Hat kis arany gyertya, nugátkrémes csokitorta, ajándékok, mesék, versek.

Először anyuékkal, aztán kukksötétben, gyertyafényben, négyesben.

DSC_0085

 

DSC_0096

 

szülinap

Az i-re a pontot a dédimama tette fel, aki így köszöntötte a hatévest:

„Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.”

Nem is tudta, mennyire betalált.

Kategóriák
alma meg a fája

Hírek innen a karanténból

Elért engem is a köhögés, úgyhogy most csak fekszem és próbálom túlélni a napot.

A gyerekek játszanak, én beindítottam az új mosogatógépet, tegnap vettük, nagyon szép, a másiknak 80.000Ft lett volna a javítása…

Kezd elegem lenni a télből. Szerencse, hogy most a viszonylag szerethető arcát mutatja: csak úgy ömlik be a fény az ablakon, én meg eszem a vitaminjaimat, iszom a teámat, telefonálgatok és dolgozom. Gyömbéres kekszet sütünk délután a fiúkkal, azzal várjuk haza Medvét, aztán újra el kell majd mennie, de legalább egy kicsit együtt lehetünk.

Elképesztő „sajtkrémet” kutyultam tegnap: még nincs meg A TÖKÉLETES recept, de már ez is mennyei volt.

Kell hozzá 3 gerezd fokhagyma, két bő marék dió, só, kókuszzsír, petrezselyem, zsálya, egy pici pirospaprika és egy éles késő robotgép. Először kenyérre szerettem volna, de aztán annyi lett, hogy tésztával ettük, egészen remek volt. Medve gyorsan hozott egy palack száraz fehérbort, úgyhogy igazi kis ünnepi vacsora kerekedett belőle.

Barnabásnak mozog az egyik foga, rendkívül izgatott, ez az első kiesőfélben lévő fogacska, úgyhogy óriási várakozással fekszik le minden este, hogy hátha éjszaka kiesik és reggelre jön a fogtündér.

Jön a szülinapja is, most a tortán gondolkodunk, hogy milyet szeretne, napról napra más a koncepció: volt már csoki, eper, gyömbér és fahéjas alma is, úgyhogy gyanítom majd csak aznap születik meg a végső változat.

Nem tudom, hogy mit kap a szülinapjára. Ezeregy dolgot szeretne, leginkább vonatos duplót, és itt jön a képbe az én dilemmám. Most tekintsünk el attól az egyébként hajmeresztő ténytől, hogy a vágy tárgya 34000 Ft-ba kerül. Igen, harmincnégyezer. Ezt akkor is túlzásnak tartom, ha összedobná a család és még egyet is értenék a választással.

A bibi inkább avval van, hogy a szó legszorosabb értelmében úgy 15-20 kiló dupló van itthon, tökéletesen kihasználatlanul. Szétszórva. Térdig járunk benne…

Persze, persze, jó minőségű játék, törhetetlen, elnyűhetetlen, ez idáig oké. Játszanak is vele – nos, inkább játszogatnak, de hamar oda a varázs.

Harmincnégyezer forint. A nagy készletet, amire vágyik (mert látta valakinél) nem venném meg. A kicsi, a 14.000Ft-os már elérhetőbb, de az meg nem olyan, az már csalódás. Ha bármi más klassz dolgot kap, az meg végképp nem az, mert rendületlenül ezt kéri minden Karácsonyra, Húsvétra, szülinapra. Viszont azokkal, amik megvannak, azokkal nem játszik.

Igazán, nagyon szeretné. Igazán nem akarok ennyi pénzt kiadni. Igazán felesleges is lenne. És igazán nagy csalódás minden alkalommal, hogy nem azt kapja.

Ti mit tennétek?

Tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre, de csak finoman, ha kérhetem, értelmes emberi hangnemben. Köszönöm szépen.