Egyéb
- végre a hálószobában alszunk. Rettenetesen untam már a kanapét.
- finom lett a töltött paprika. Nem szoktam töltött paprikát főzni, de most ezt kérte a család, úgyhogy nekiálltam. Rengeteg lett.
- süt a nap, megyünk homokozót venni. Reggel óta borús volt az ég, egészen mostanáig – sebaj, legalább haladtam a munkával
- gyönyörű a fürdőszoba. Szépen illenek ide a régről áthozott szerelvényeink, a csaptelep, az akasztók, a törölközőtartó
- a fésülködő asztalom sokkal rosszabb állapotban van, mint ahogy emlékeztem rá, szegénykém alig áll a lábán. Igazán rossz állapotban csak a teteje van, tehát az oldala meg a lábai szépek, nem kopottak, csak a rögzítésük rossz. A teteje azonban katasztrófa. Valamit ki kell találni: mozaik? Üveggolyók?
- nincs meg a gyerek szőnyege – sehol nem találom
- gyerek inhaláló készüléke, gyógyszerei (ó, asztma!)
- laptop, töltő, telefontöltő, fényképezőgép
- aktuális “maszekönny”, azaz mesekönyv, most épp Verdás (helló, fiús mama lét!)
- iratok
- körömlakk (just in case… Most épp piros lesz. Igazi cseresznye piros)
- könyv nekem
- kulcsok
- motor (gyereknek)
- sminkfelszerelés (oké, nem a nagy bőrönd)
- kispárna neki. O. O-nak hívják. O, mint kisO. Mint kisoroszlán. Először kisO volt, mostanában már csak O-nak hívja. Valószínűleg felnőtt.
- {… mármint a gyerek, nem a párna}
Jó:
Koviubi a teraszon, az én garázsomban is kezd látszani a rendszer, a mosókonyha alakul (polc és még egy polc került a helyére), végre nem a földön tárolom a mosóport (nem tudom miért, engem az idegesít).
Konyhába a bögretartó sín felfúrva, rajta a bögrék, így remélem soha többet nem hallom azt a mondatot, hogy “Nyuszkó, nem tudod, hogy hol van egy bögre?”
Tegnap délben letettük a gyereket, mi pedig kifeküdtünk napozni, olyan volt, mintha nyaralnánk:), csak a kiszedett ablakhalom nem kellett volna, de sebaj, majd egyszer az sem lesz ott…
Pihenés után sem édes a munka, hogy egy kissé kifordítsam a közmondást: szóval NEM volt jó a tűzhely mellett állni és zöldséglevest főzni, meg sült húst, meg krumplit, meg pudingot, de kárpótolt az, hogy igazi vasárnapi ebédünk volt! Szép terítékkel, ráérősen, nyugiban…
… és bizonyíték, hogy tényleg nem vagyunk normálisak: kukoricával töltött bucit dagasztottunk-formáztunk-sütöttünk, a tetejére édes, friss zöldborsó került. A kertből.