Kategória: mindennapok

Nem úgy, hogy jöjjenek haza azonnal, nemnem. Megpróbálom érthetően leírni…

Az otthonoktatás egyik legnagyobb kihívása, hogy soha (értsd SOHA) nem vagy távol a gyerekeidtől. Nincs napi 5-6-8-9 órád arra, hogy várd, hogy találkozzatok. Nincs szünet, nincs pauza, nincs de-jó-megölelni, nincs mesélj-mi-volt, mert együtt élitek át és meg a mindennapokat.

Amiben szintén van öröm, van lüktetés, idő, ritmus, szépség, élmény, de ez a jaj-milyen-csend-van, na ez soha nincs.

Tegnap elmentek anyuhoz, én pedig összeszedtem a kongó szobákból a poharakat és a levett nadrágokat, bekúsztam az ágy alá a zoknik párjáért és kidobtam az inzulint borító fóliát a földről. Öntudatlan mozdulat volt, mikor végigfuttattam a kezem a könyveken, amiket nézeget vagy olvas. Láttam Teddyt, a medvét gazdátlanul Gergő párnája mellett. Eleve a szobának Gergő illata volt: mintha belefúrtam volna a fejemet a nyakába, éreztem valami kis csokoládé, festék, föld és napsütés illatot.

Barnusnál edzőcipő (még nem büdös :D), inzulin, friss papír, és ugyanaz a semmivel össze nem téveszthető illat – az ő illata. Éjszakai szél, cikázó vibrálás, örök küzdelem magával és világgal. Van-e helye, elég-e, elég jó-e… örök zabolátlan, szabályszegő, ellenálló, föld felett járó. Fellegajtó nyitogató.

Befeküdtem az ágyába és elsírtam magam. Mennyi fájdalom, mennyi nehézség, mennyi tűszúrás, mennyi szorongás… sosem tudod meg, amíg ott nem vagy a helyén. Mennyire kimerültem, milyen nagyon álmos vagyok.

Tizennégy órát aludtam, hála Medvének.

Ma éjjel ő jön, én leszek ügyeletben.

Egyébként pedig randizgatunk, beszélgetünk, hallgatunk. Néz, ahogy alszom. Összeakad a tekintetünk reggeli közben. Még mindig ő a nagy ő.

 

Képzeljétek, a Női Kör úgy alakult, hogy bejelentkezett Emma, hogy jönne, aztán kiderült, hogy Emma és Zsuzsi barátnők és együtt jönnének, aztán kiderült, hogy Emma és Zsuzsi barátnői is jönnének 😀 (így már összesen 8 fő), csak nem jó nekik az április 7., úgyhogy ők egy másik időpontot kaptak, így aki választ várt, annak mondom, hogy szabad még 3-4 hely, lehet jelentkezni.

Nyugi, ÚÚÚÚGY én sem ismerek szinte senkit, szóval bátran lehet csatlakozni, nekem is újdonság lesz.

---

Felmerült egy otthonoktatós beszélgetés is, itt leginkább a tanulás támogatása lenne a fókusz, nem tudom, átgondolom még…

---

Hamiskás a március – tegnap úgy megfáztam a Gesztenyés kertben, hogy öröm nézni. Megdőlt az egyszerre felemelt gyerekek rekordja, Böjte Csaba testvér egyszerűen fantasztikus, én pedig végre eljutottam a Pici Piacra – sajnos nem voltam elájulva.

A pajzsmirigyem sajnos nagyon nem akarja a dolgok sorát és rendjét, nem lett az igazi a kontroll sem, de majd most intenzív akupunktúrával is kap egy kis löketet és remélem újra beindul.

---

Újból felmerült a robotgép kérdés (rengeteget sütök), tegnap megjártuk a Media Markt-ot és az edigitalt is, én pedig elképedtem: ennyire flegma, ostoba, nemtörődöm, nyegle hozzáállással rég nem találkoztam. A betűzze, hogy Kitchen Aid-tól a Klarstein? nem is hallottam, de mi a sz@rokat nem tartjuk. Ezek számomra nóném márkák és Bosch-t vennék, de a mi szerződő partnerünk csak egy év garit vállal, a kis háztartási gépeket LESZARJA, számára ez nem szegmens… és így tovább. Döbbenet.

---

Igazi randira megyünk Medvével a héten (kettesben!!!), hétvégén pedig sétáltunk egy nagyot, rendezkedtünk itthon, terveztük a nyarat- úgyhogy felőlem jöhet a jó idő!

Női kör indul nálam, az otthonomban. Minden hónapban egy alkalom, egy szombati nap, a témák változatosak: spiritualitás, szakrális nőiség, életút, életfeladatok, meditáció, megküzdés, útkeresés, újjászületés, női támogatás, járt-és járatlan utak.
Lesz elköteleződéses zárt (9 hónap) és nem elköteleződéses, nyílt csoport.
Az első nyílt alkalom április 7. (szombat) 10-16 óráig. Maximum 8 főt tudok fogadni. Részvételi díj: 12.000Ft /nap, privát üzenetben tudtok jelentkezni.

---

Női körhöz tartozni (bocsánat! JÓ női körhöz tartozni) egészen elképesztő energia. Sírós, megkönnyebbülős, rácsodálkozós, sokat nevetős, egy cipőben járós, más nézőponttal is dolgozós.

Régen ez nem volt kérdés.

Mostanra semmi hagyománya nincs – elvétve akad egy-egy bátor jelentkező, aki női kört szervezne, vezetne, kísérne.

Ha van kedved, úgy érzed neked szól vagy épp telibe talál, írj. Gyere, vitassuk meg az élet dolgait – a nagyokat és a kicsiket egyaránt, együnk egy finomat, kortyoljunk el egy kávét és közösen,csoportban vasaljuk ki hónapról hónapra a lelkünket.

Szeretettel várlak.

 

 

„Ha a Walterba jönnétek, akkor már érdemes lehet az Ez+Az Zsámbékon (nem tudja felülmúlni a kaját, de sztem hangulatosabb es azért nagyon finom) tea/kávézni a KisVilla Biatorbágyon vagy a C’est la vie Pátyon vagy a Dióhéj Zsámbékon. Kirándulni a Csergezán-kilátó Budakeszinél, vagy a 100 lépcső Biatorbágyon, vagy a Meszes-hegyet Budajenő és Perbál között. Wellnessre a telki Globall vagy a zsámbéki hotel, nem hinném, hogy tele vannak…bár ki tudja 🙂 és még ajánlanám a Reisner pincét Budajenőn.”

Timi, wow.

Akkor folytatnám:

Ha Gödöllőre jöttök, szívből ajánlom a Kastélyt – csodaszép a parkja, szuper a kiállítás és családi programok is lesznek, például most Húsvétkor. A Smarni étterem teljesen gluténmentes, vannak tejmentes ételeik is, minden allergén feltüntetve az étlapon – nekünk nem volt bajunk semmitől, kivéve a kenyér, de az meg az én hülyeségem volt, hogy megettem, ugyanis élesztővel készült, azt meg nem bírom. A Pálmaházba is érdemes bemenni, a képen, amit csatoltam épp karácsonyi dekoráció (vásár) látható, de mindig az évszaknak megfelelően gyönyörűen, ízlésesen van díszítve, mi sokszor benézünk. Jut eszembe, bemegyek ma is, hátha van húsvéti kopogtató 😀

Nyáron a Török Ignác Gimnáziumnál van egy fagyizó, a Sissi fagyizó, ahol sokféle mentes fagyi és gm tölcsér is van, és a CH is pontos, ráadásul isteni finom. Másik favorit a Fit&Sweet cuki, innen van az összes tortánk-sütink: mentes, pontos CH, gazdag kínálat és friss!

Igaz, nem Gödöllő, de nálunk sétaügyileg a veresegyházi Medveotthon nagy kedvenc.

Nagyjából ennyi fér egy napba, és ha van kedvetek, Ti is írjátok meg, hogy ha egy napra kirándulna valaki hozzátok, mit érdemes megnézni, hol érdemes enni.

Ma anyu azzal lepett meg, hogy elviszi a tizenötödikés hétvégén a gyerekeket két éjszakára. Ezzel a lendülettel kétségbeesetten kezdtem szállást keresni, de teljesen esélytelen: minden wellness -érthető módon- fullon van.

Kolos nem alszik anyunál, de egy napra ott marad ő is, én pedig így terezhetek egy hosszabb kiruccanást, ehhez pedig semmi ötletem. Csodás-csinos, megnézni érdemes, rusztikus-vintage úticélt keresek, olyanokat, amilyen például a Káli Art-inn. Szép helyen ebédelnénk, nagyot sétálnánk, lehetőleg nem az ország másik végében, nagyjából Gödöllő 100km-es körzetére gondolnék. A Balcsit most hagyjuk, egész nyáron ott tanyázunk, és most kifejezetten ilyesmire vágyom.

A Kolosmentes napon fürdőbe megyünk, az már tuti, de a kirándulós napra ha van jó tippetek, megköszönöm. Eddig a Walter és a Zsámbéki-medence vezet…

#kurvafáradtvagyok, #leszaromamindent #kiszeretnémsírnimagam #kajaközben és #nagyonránkférbasszameg hashtaggel várom a válaszokat 😀

 

 

Határozottan jobb.

Van egy nagyon klassz társas, ami pillanatok alatt elindította a beszélgetést és segített megfogalmazni a fiúkban a gubancokat.

Találtam néhány új zenét, azokat hallgatom minden nap.

Megérkezett Gergő ülésmagasítója, szuper, nagyon elégedett vagyok: majd’ 40 percig önfeledten és könnyedén ült, nem nyomta, nem hajlongott, nem folyt le a székről.

Újra van kedvem rajzolni, ráadásul vettünk puha, meleg szőnyeget a „műhelybe”, úgyhogy alkotásban gazdag napok vannak mögöttünk.

Maga az egész soroksári ikea nagyon tetszett, beszereztünk még pár dolgot a műhelybe, többek között egy zsúrkocsit, amin rengeteg festék, pasztell, kapocs, ecset, filc, vízfesték, ragasztó elfér rajta.

Táplálkozás-beállításon voltam, jó pár dolgot optimailzálni kellett, most rábukkantam egy nekem való online edzésre (megdöbbentően szakmai, az a tanácsadójuk, akinél anno Kolos születése után voltam konzultáción!).

Kolos áll, lassan lépeget, Barnus tanul és kókunyhót építenek Gergővel, havas az egész utca, megérkezett a valentin napi sálam… no, miről írjak bővebben?

 

változatlanul, küzdünk minden nap.

Annyira igénylem a változást, hogy óriási lendülettel átfestettem (na jó,inkább átfesttettem) az előszobát, átpakolom a szekrényeket, átszíneztem a hajam (ezen a férjem nagyon röhögött: barna vót, barna lett, szarnak dobtá’ ki háromezret organikus hajfestékre), átírtam a határidőnaplóm, átléptem a bűvös másfél kilométert futásban, átvettem a csomag illóolajat, amit rendeltem…át, át, át, jussunk végre át ezen.

A furulyavizsga tökéletesen sikerült, a könyvkötő workshopon álomszép könyvet készített és szuperül érezte magát,ilyen könyveket készítettek (a térképes az övé)

itt pedig maga az alkotó:

Nyilván sok gyerek volt, de róluk nem tennék fel képet, ezen viszont csak ő van.

Szóval kentünk, festettünk, vágtunk, ragasztottunk, szabtunk és varrtunk, díszítettünk és takarítottunk. Előbb-utóbb csak lesz valami az életünkből… ugye?

Azt hiszem, hogy ezek az időszakok átvészelhetetlenek lennének, ha nem lennének olyan segítőink, amilyenek vannak.

Csodás diabetológusunk van. Az egy dolog, hogy adjunktus, hogy óriási tudása van, hogy a legújabb kutatási eredményeket már régesrég ismeri, mire rákérdeznék, de ezen felül

• a világ egyik legkedvesebb embere. Annyira csendes, annyira mosolygós, annyira bájos az egész személyisége, hogy sokszor csak megölelgetném, és minden szar már attól jobb lesz, hogy elmondom neki és azt mondja, hogy nem lesz semmi baj.
• megingathatatlan, teljesen szakmai, mindig készpénznek vehetem, amit mond.
• hiteles, odaadó (ha éjjel írok, éjjel válaszol, beszarsz), törődő és bátorító
• teljes egyenrangúságban dolgozik a szülővel

Csodás gyerekorvosunk van. Még nem olyan rég vagyunk nála, de sajnos pont az egyik legnehezebb időszakot fogta ki velünk.

• nem egy beszari alak. Alapos, stabil tudással bíró, a diabetológiában kiemelkedő ismeretekkel rendelkezik.
• szuper humora van
• értelmes, nagyon könnyen összehangolódtunk, nem kritizál, nem fontoskodik – csak segít

Jó, hogy vannak. Egy pokol lenne ez most nélkülük. De vannak!

… és talán lassan nyugszik a lélek, csitul a cirkusz és különleges jelentősége van a holnap induló nagyböjtnek.

Tisztul, nyugszik minden – ez most a nagy beszélgetések és a nagy sóhajok időszaka. És persze a rossz pillanatoké is.

-Anya, meséld el a születésem!

– Oké. Rettenetes volt. Féltem és fáztam, egyedül Zsuzsi volt mellettem, rettegtem, mert azt mondták, bajod lehet. Rettenetesen fájt és nagyon sírtam, apa nem lehetett ott és életem legrosszabb élménye volt. Abban az egész szaros napban egy jó volt. Te. Hogy megszülettél, hogy ott voltál, hogy egészséges kisbabám lett, hogy a legszebb voltál.

-Akkor a szar helyzetből is lehet jó? Mármint tudom, hogy nem szereted, ha azt mondom szar, de… lehet?

-Abszolút.

-Mert végülis jól sikerült?

-Borzalmas volt, de bármikor újra vállalnám, annyira klassz lettél. Csak nagyon zavar, hogy a saját boldogságodat akadályozod. Kérlek, mondd ki hangosan, hogy SZARBÓL IS LEHET VÁRAT ÉPÍTENI.

-Szarból is lehet várat építeni.

-És azt is, hogy megengedem magamnak, hogy a nehéz dolgok ellenére is maxiboldog legyek. Jó vagyok, elég vagyok, klassz vagyok!

Ezt is elmondja, folyik a könnye, ismételgeti, átölel.

-Akkor nem kell tökéletesnek lenni? Nem veszett fejsze nyele az egész?

-Nem. Sőt. Így lehetsz a legboldogabb, kisfiam. Gyémántom, Tubarózsám, Csillagom vagy. És élsz. És minden rendben van veled. Jó, hogy vagy és csak TE kellesz. És a legrosszabb napokat is jóvá teszi az, hogy velem vagy.

-Mi még egy rémes születést is kibírtunk:D

– Nono, a születésed pillanata maga volt a csoda. Onnantól meg már sima liba, ha foghatjuk egymás kezét.

-Mindenben?

-Mindenben.

-Jó.

-Jóéjt, moss fogat.

-Szeretlek.

-Hát még én.

---

Holnap lesz 8 éves.

napok vannak mögöttünk. Tudtuk és mondták anno, hogy eljön ez a pillanat, de erre nem lehet felkészülni, ezt nem lehet hogy várni, itt nincs jó megoldás: diabéteszes krízis. Nagyjából a második évnél van, mostanra tudatosul a gyerekben, hogy mi mindent vett el tőle ez a betegség, és az is, hogy mekkora a súlya (nagyjából akkorra tehető a krízis, amikor megérti, mit jelent az, hogy meghalni, és ez nagyjából most tudatosodott benne).

Rettenetes küzdelmeink vannak egyik nap a másik után, étkezési zavarokkal, nagy lázadással, nyegleséggel és nemtörődömséggel, amik egészen odáig fajultak, hogy „nem is baj, ha elájulok, akkor bekómálok és meghalok és akkor nem kell többé szénhidrátot számolgatni!!!” meg „inkább engem már nem is érdekel, akkor meghalok”.

Borzalmas. Konzultáltunk a gyerekpszichológussal, nem lehet mit tenni, a legjobb kríziskommunikáció az, ha mennek tovább a napok és hagyjuk fájni – még nem érzi át a súlyát annak, amit mond és nem halálvágy van mögötte, hanem simán csak annyi, hogy elég volt ebből az állapotból.

Szívfacsaró, pokoli nehéz, emberpróbáló helyzet: agresszív Gergővel, Gergőt pedig szintén védeni kell, szóval… jöhetnek az imák értünk.

Igyekszünk tehermentesíteni a napokat: tegnap itthon tettünk-vettünk, polcot, órát, kerámiákat fúrt fel Medve, ma pedig Szentendrére mentünk Farsangfarka Fesztiválra, Parti Medvébe… Én pedig csak éjjel sírok, csak éjjel üvöltök a párnába, mert nappal nem lehet – elég neki a maga baja, nem kell, hogy az én kétségbeesésemet is lássa.

Meg amúgy is – megoldjuk.