Kategória: mindennapok

Barnabás egész délután körülöttem sündörgött a konyhában. Főztem, kavartam, számoltam, dobozoltam, jegyzeteltem – ő pedig már ebédelt, uzsonnázott, sőt, 6-kor meg is vacsorázott. Mégis odaállt a sült csirke – csicsókapüré kombó fölé és nagyokat nyelt.

-Kisfiam, most ettél, gyere el onnan, ma már nem lehet…

– Tudom, Anya. Csak nyelem a gőzét, mert az íze abban is benne van, de nincs benne szénhidrát.

Eltört a mécses, és leroskadtam a konyhapult mellé. A hasamból, a gyomromból, a mellkasomból szakadt fel minden, és nem tudtam -talán nem is akartam- megálljt parancsolni.

– Figyelj, Barnus, tudom, hogy SZAR. Nem mondunk ilyet, hogy szar, de ez szar, fos, hányadék, és szeretném, ha tudnád, hogy szuper vagy és nagyon jól csinálod. A kurva szúrásokat, a bökéseket, a nyolc-és-fél-korty narancslevet, a kinyalt tányérokat. A bevásárlásokat, amikor fejben elképzeled, hogy ez vagy az a csoki mennyire finom lehet. Amikor elhiteted velünk, hogy nem fáj, hogy egy gombóc fagyit ehetsz, ha nincs benne tej meg glutén, színezék meg tartósító ÉS max 10 Ch egy gombóc. Minden reggel elmondod, hogy jól aludtál éjjel, holott minden mérésnél már fordulsz és tartod a kis karod – mert nem alszol.

– Figyelj, Anya, ne sírj. Lehetne sokkal rosszabb is, és nagyon örülök, hogy ennyi mindent megteszel értem. És most a tetőtér… és hogy jöhetnek majd gyerekek minden héten. Hát, anya, frankómankó életet nyertem.

Egész éjjel sírtam.

Aztán pár nappal később (egész pontosan tegnap este) egy email várt:

„Hgba1c 6,47% Hurrá!!!🥇🏆🌝
Gratulálok! Az érem Barnusé, a kupa Öné, a napocska az egész családé, különösen Ádámé és az Ön Anyukájáé.

Üdv,

B. K.”

– Sziasztok! Megcsúsztunk a szenzor vásárlással és kimaradna két hét, volna valakinek egy felesleges, amit átvehetek?

– Szia, nekem van!

Egy anyuka, szintén cukorbeteg kisgyerekkel.

-De jó, hogy írtál! Hol tudom átvenni? Pénteken kellene betennünk az újat, ha csütörtökön át tudnám venni, nekem az lenne a legjobb. A tesóm érkezik a szállítmánnyal, de csak február közepén, úgyhogy most nagy segítség, hogy átvehetek egyet. Forintban vagy euroban fizessek – 60 EUR vagy…

– Vidd csak el, majd visszaadod, ha megjön a tesód.

Köpni-nyelni nem tudtam, Huszonpárezer forint. Majd visszaadod a szenzort, ha jön a tesód. Soha életében nem látott, azt sem tudja, hogy ki vagyok.

– És ha nemzetközileg hírhedt szenzorszédelgő vagyok? És lelépek és soha többet nem látsz?

– Ugyan, legalább mi tartsunk össze. Egy csónakban evezünk, nem?

-Figyelj, kérlek engedd meg, hogy elmondjam, hogy rettenetes napom volt. Sírós, nyűgös, nehéz és nagyon borús napom. De így a veled való öt mondat után valahogy megint értelme van az egésznek. Köszönöm, nagyon jól esik, nagyon jót tetté most velem.

És igen, valahogy most van az az időszak, amikor minden változik. A korábbi masszívan és stabilan szar helyett most a teljes összevisszaság uralkodik: hol nagyon jó, hol rettenetes, hol lélekmelegítő, hol okádék minden. Szélsőséges, végletekig elmenő, teljesen ellentétes pólusokig kibillenő. Változást hozó.

Olyanok vagyunk, mint a lovak a start előtt: fújtatunk, prüszkölünk, toporzékolunk, és készülünk. Medve türelmetlen: új feladatba kezd, és nagyon menne, nagyon csinálná már, nagyon abban él.

Én ennél jóval türelmesebb vagyok most, és tudom, hogy még jó pár hét, jó sok előkészület (főzés, dobozolás, munkahelyeken előre dolgozás, csomagolás, szervezkedés), mire találkozunk Kolossal.

Egy nagyon kedves ismerősünk mondta, hogy a legnagyobb különbség a kétgyerekes és a háromgyerekes lét között kettő dologban fogható meg:

1., Ha eddig megúsztad egy kiskocsival, mostantól tuti nagyobb kell majd.

2., Eddig kiválóan ment az emberfogásos taktika: egy apa, egy anya, tiéd Gergő- enyém Barnesz, mostantól azonban át kell állnunk a zónázásra és a csoportosításra. Lankadatlan figyelem.

Amit nem lesz egyszerű megoldani.

Egyszer kérdezte valaki a Facebookon, hogy hogy van időm mindenre: minden nap főzni (többször is), gyereket tanítani, dolgozni, Dédit rendezni és még a blog is, és ha még mindenre van időm, akkor mi van a háztartással?

Igazán nem tudnék jó kis részletes ütemtervet mondani, de mindegyik témához van pár gondolatom.

Tanulás

• álságos lenne azt mondani, hogy sokat tanulok a gyerekkel. Ügyes, okos, motivált, napi 2-2,5 órában el is rendezünk mindent, ami tőlem nem vesz el ennyi időt: az írásnál csak azt kell megnézni, hogy jól formálja / köti-e, a többi meg már gyakorlás, azt egyedül írja, majd megmutatja.
• a matek elejénél mindig ott vagyok, leülök, elmagyarázom. Az úgy 10 perc. Utána odaülök mellé és dolgozom, vagy zöldséget pucolok, így a második harmadban tud kérdezni, ha valahol elakadna. A harmadik harmada a lapnak általában nettó gyakorlás, azt egyedül végzi, majd leellenőrzöm.
• az olvasás baromi egyszerű: hangosan olvas Gergőnek (oda se megyek, csak hallgatom), és amúgy… egyfolytában olvas.
• kiemelt szerepet kap a szabad játék, szeretem, ha akár tanulás helyett is játszanak és mosolyogva hallgatom, ha megoldják a konfliktusokat, és csak akkor avatkozom be (naponta 50x, hogy őszinte legyek), amikor félő, hogy vér folyik hamarosan. (Mondom, napi 50x.)
• Rajz, technika: ezt úgy oldom meg, hogy elérhető számukra az egész kreatív szekrényem. Hópaszta, gélpaszta, aranyfüst, spéci ollók, washik, színes papírok, transzparens fóliák, vízfesték, pasztellkréta, viaszkréta, tartályos ecsetek… és akkor, azt és annyit használnak belőle, amennyit szeretnének. Egy kemény, átléphetetlen szabály van: csak gyerekolló lehet elől, ha Gergő is ott van és csak asztalnál és rajztáblán lehet dolgozni. Ezt betartják hála az égnek.
• Verstanulás, ének, irodalom: hangoskönyvek és zenei cd-k. Kaláka, Gryllus Vilmos, Palya Bea. Népdalok. Bevált.

Főzés

• én két dologban látom a dolog kulcsát. Az első, hogy alapvetően óriási rutinra tettem szert. Minél nagyobb a rutin, annál gyorsabban és olajozottabban megy minden, és megvannak azon az ételpárok, amik egymásból következnek, jók együtt CH szempontjából és villámgyorsan elkészülnek.
• A másik kulcs a háztartási gépek: nálam majdnem minden gépesítve van. Multicooker. Késes robotgép. Félprofi sütő (minden időzíthető, állítható). Ipari kések, házi malom, óriási konyha. Másképp nem menne.

Háztartás

• pontosan egy évig volt segítségem, nyár óta megint nincs, egyszerűen a végén már nem éreztem azt a minőségi ugrást a mindennapjaimban, amit az elején jelentett. Most az van és úgy van, ahogy mi csináljuk.
• a legfontosabb mozzanat a lomok elszállíttatása volt, azóta minden sokkal könnyebb. Sokkal.
• minden áldott nap összeszedek egy mosásra való ruhát, így már nem tud felgyűlni, és ehhez a szabályhoz szigorúan tartom magam.
• ipari porszívónk van, amivel pillanatok alatt végig lehet menni a fél házon, a másik felén meg majd egy másik nap
• nagyon bevált a gyerekruha konmarizása: az egy olyan gócpont volt minden nap, hogy legyen mindegyik fiúnak megfelelő méretű / évszaknak megfelelő / funkcióját ellátó (színházba színházi, esőben esőnadrág) ruhája, hogy az el sem tudom mondani. Tartjuk a rendet, így sokkal könnyebb.
• van egy kupis szobánk, ahova be lehet baszarintani mindent. Ez azé’ sok dolgot megold, na.
• óriási a szuterén szint: ott vagy a nagy spájz (nem itt fenn kell sakkozni a befőttekkel, lekvárokkal, kerti grillel) és Medve Mindent Elborító és Felemésztő Kuplerája sem itt fenn kap helyet, hanem a két garázsban.
• alapvetően nagyon rendetlenek vagyunk, és elfogadtuk, hogy ez ilyen. Már nem olyan vészes, mint volt. Sosem lesz olyan, amilyet szeretnénk. Ennyi van, ennyi megy.
• nem vasalok. Soha. Komolyan.
• bevásárolni a férjem jár, nekem azért az rengeteg időt megspórol.
• úgy 2-3 hónapja ő készíti a reggelit. Mielőtt elolvadnék, azért mindig eszembe jut az elmúlt 9 év, illetve az a tény, hogy nálunk senki nem „oldja meg” a saját kajáját,Medvét ugyanúgy meg kell etetni, mint a család többi tagját.
• van, hogy ő főzi az ebédet, vagy berak egy kenyeret sülni.

Hát, így valahogy.

Ja, a munka.

Imádom. Annak ez a kulcsa.

• soron kívüli mellultrahang holnap, a francnak sem hiányzott, de sajnos indokolt és kell – sürgősen.
• soron kívüli étkezések Barnusnál – jó ez a 8x étkezés, de még állítgatni kell azért, így van, hogy 10-12 az a 8…
• soron kívül érkezett a vérképem egész jó LDH szinttel, de van benne azért pár csillag meg kérdőjel, ami szintén az uh szükségességét támasztja alá
• soron kívül személyit kell igényelni a gyerekeknek
• soron kívül… azért tartok a holnaptól. A „nem lehet semmi baj”-t egyszer már nagyon megszívtam.

Jöhetnek a drukkok

Ha eddig egyszerű lett volna az életünk, akkor most egy kicsit csavar rajta a sors: Barnabásnak mostantól naponta 8x kell ennie. Nyolcszor. Nyolc. Alkalommal. Gyakorlatilag folyamatosan nyitva az anya-büfé, és mást sem csinálok, csak tápértéket számolok: mennyi fehérje, mennyi zsír, mennyi ch,rövid/hosszú, és azt hittem, hogy a meglévő diétánknál szigorúbbat nem nagyon lehet – jelentem, de. Lehet még tekerni rajta a makrók állítgatásával.

Jobban kell figyelni a szemére, kifejezetten kiemelték, hogy minden délután pihentetnie kell legalább egy órát, és elég sokat gondolkodtam azon, hogy ezt hogy a fenébe fogom megoldani azokon a napokon, amikor nem akar aludni, aztán rájöttem: kap egy menő relaxációs szemmaszkot és hangoskönyveket hallgatunk majd. Nagyon sokszor véreres a szeme és a diabéteszes retinopátia nem játék, nagyon oda kell figyelni rá.

Készülődünk a második félévre: matekból már egy hónapja a második félévet nyomja, most írásból is elkezdi a második munkafüzetet, olvasásból meg nem tudom, hol tart, mert nem olvasunk az olvasókönyvből, inkább hangosan és folyékonyan mesét olvas az öccsének.

Készülődünk Kolos érkezésére is: tegnap annyi cuccot kaptam egy barátnőmtől, hogy már szégyelltem kipakolni. Megfogadtam, hogy soha többet semmit nem hozok el, amit nem nézek át tüzetesen, mert ebben aztán minden volt az adamo hintától a bundazsákig, a hordozós takarótól a rugalmas kendőig, az összes induló ruha (induló? nagyjából egy éves korig!), kókuszmatrac, csatos hordozó…

Már csak kiságyat, rugalmas pólyát (én szeretem),  szoptatós fotelt kell vennünk és megérdemlem a világ legklasszabb szoptatós hálóingeit, pizsamáit, cuccait. Mikor legutóbb szültem, a szoptatós hálóingem remek szolgálatot tett: mikor levették a mellem jó részét a daganattal, akkor pont a legombolható eleje miatt könnyen hozzá lehetett férni a kötözéseknél, a dréncső igazításnál és a varratszedésnél is. Gyerekek, most viszont ünnepelni fogok. Egy sima pólóban (és póló nélkül is) tökéletesen meg lehet szoptatni egy gyereket, de Isten bocsássa meg nekem, én most ünnepelni fogok.  

Ezeken kívül még a tökéletes babakocsit keressük, de egyelőre nem találjuk azt, ami nekünk kell és amik eddig voltak, azokat egyiket sem vennénk újra. Más szempontokat kell figyelembe venni most, mint amikor a belvárosban laktunk:

• legyen nagy kereke, bírja jól a terepet és a havat, a füredi murvát, a játszótereken az aprókavicsos szart, a havat, a füves területeket
• legyen jó nap kosara alul, hogy minden beférjen
• fontos, hogy travel system legyen: váz, mózes, hordozó, sport rész
• a sport rész két irányból legyen csatlakoztatható – nekem mindkét gyerekem jó másfél éves koráig csak felénk fordulva szeretett kocsikázni
• legyen könnyen összecsukható, lapra és ne esernyőre (azt ripityára törték a vérmajmok), ne kelljen leszerelni a kerekét
• férjen be anyuékhoz a liftbe
• ne legyen világos bézs, galambszürke, vajszínű, homok és egyéb ilyen színe. Fekete. Sötétkék. Grafitszürke. Fos-sár színű. Az való ezeknek.
• bírja a strapát, mert ezek bizony rángatják, cibálják, nyúzzák, rázzák majd, és nem, nem lehet nekik elmagyarázni, hogy ne csinálják.

Eddig a Jane Slalom pro reverse volt a befutó, de nem fér be kényelmesen a liftbe.

A Concord Neo is tetszik, de annak nagyon kicsik az első kerekei és nem tudom elképzelni, hogy hogyan birkózna meg bármi mással,mint a rövidre nyírt fű vagy a beton.

A Britax B-Smart kocsija nagyon tetszik, de ahhoz nincs mózes.

A Bugaboo Buffalo… nos, az meg 300.000 Ft – használtan is, a Frog, vagy az annak újabb változata a Cameleon pedig inkább városi bajnok, terepen nem annyira nyerő.

Keressük, keressük…

Talán ez a bejegyzésem most a veronai buszbaleset kapcsán még sokkal érthetőbb -még számomra is- mint amikor írtam. Bele se gondolok, hogy azok a szülők, akik elvesztették a gyereküket, mit adnának azért, ha vércukrot méregethetnének, diétát állíthatnának össze és otthonoktathatnának. Bármit. Bármit, de azokat a gyerekeket már semmi nem hozza vissza 🙁

Minden, amit írhatok ezek után annyira csip-csup semmiség, annyira súlytalan és lényegtelen, hogy.., talán pont ezért megteszem. Meg, mert másképp nem lehet kibírni az ilyet, és igen, ilyenkor egy kicsit azért mindig magunkat is sajnáljuk, mert ha velük megtörténhet, ha ez a borzalom sima magyar röhögő-sítáborozó gimnazista csapattal megtörténhet, akkor a halál tényleg nem válogat, és…

És amikor ez átfutott a fejemen, akkor egyenesen ledermedtem, lemerevedtem, és már csak a helyzet komolysága miatt is úgy ítéltem meg, hogy az Angliában élő húgommal  a legmegfelelőbben a facebook messengeren lehet olyan dolgokat megdumcsikázni, mint:

Ő: Bökd ki

Tudom, hogy ha a nagyszülők kiesnének, hazajönne értük, hogy felnevelné őket, hogy szeretné és dédelgetné helyettem is… de jó volt ezzel szembesülni. Jó volt megkérdezni, olvasni, érezni, látni.

Ennyi mára.

Annyira sok levelet kaptam Tőletek, hogy már rendesen lelkifurdalásom van, hogy nem válaszoltam egyenként, de…

köszönjük, jobban ugyan nem vagyunk, de beállítottuk az „új normálist”.

• ami leesik a földre, az ott is marad, amíg apa nem jön
• a gyerekek kétnaponta fürdenek
• nincs esti rend, fekszünk amikor sikerül, a gyerekek ott alszanak, ahol épp biztonságban érzik magukat (és ez jobbára a mi ágyunk,a képen is egy Gergő tappancs látható)

• mindent lemondtunk -nekem a jövő héten mindössze egy programom van, egy vérvétel és Barnus negyedéves kontrollja, az is a hét elején, aztán ennyi, nem megy több

Hétfőn már nálunk lesz a babakelengye, már csak egy kiságy kell meg egy babakocsi (végül mégsem lett jó, amit kinéztünk), és akkor elkezdem összeállítani a kórházi táskát is.

Medvének még brutális fájdalmai vannak, de valószínű megússza egy sárga lappal, nem kap most kiállítást ebben a körben. Nagyi pánikol, félti a nyugodt kis életét, jobban stresszel ezen a helyzeten, mint a gyerekek: jaj, most mi lesz, jaj, jön a kisbaba, jaj, mi lesz VELE, vele senki nem foglalkozik majd. Feszült a gyerekektől, feszült,mert félti a kényelmét és persze azt sem éli meg valami jól, hogy már egyre nehezebben tudok az első szóra ugrani, mert nagyon nagy lett a hasam. A facebookon mutattam már képet a szép, új, piros ruhában, de most mutatok egy másikat is:

ekkora. Azt csak a Teremtő tudná megmondani, hogy mitől vagyok ennyire szöszös (mintha nyulat rágtam volna), de ez a szett messze jobban mutatja a mindennapi öltözékemet, mint a piros ruha. Az Art on Me cuccai egyébként majdnem mind alkalmasak kismama ruhának is, ez a zöld, ülepes nadrág nagy kedvencem lett. ez olyasmi, mint ami rajtam van, csak nem ilyen mély az ülepe.

A fiúk egyébként továbbra is ügyesek, bár pont múltkor úgy rá kellett dörrenni Barnusra a tanulás miatt, hogy magam is megijedtem, kezd ugyanis belecsúszni abba, hogy megtanulta az alapokat, és mivel már érdekesebb a könyveket bújni, mint mondjuk az írott nagybetűket formálni, hajlamos két-három napig is elhúzni egy lapot, én meg azért fontosnak tartom, hogy eljussunk a-ból b-be, és bizony vannak feladatok, amiket keményen bevasalok rajta. Annak nagyon örülök, hogy Gergő egyre többször kapcsolódik be az asztali feladatokba (természetesen a saját életkorának megfelelően), és ő is szépen elfoglalja magát egyre hosszabb időre.

Most nagyon sokat javult a dadogása, kiegyensúlyozottabbnak látom, és mivel köztünk alszik, nyugodtabb az éjszakája is, nem olyan sírós-riadt.

Megvagyunk. Apa egy angyal, és anyukámék is jönnek holnap: bevásárolnak, hoznak egy hadseregnek való kaját (borscs leves lesz, spenótos-gombás pite, fokhagymás csirkecomb, rakott zöldségek, legalább kétféle desszertke a gyerekeknek, szóval erős túlzás, de hát istenem, majd valahogy megesszük:))

Állati jó érzés, hogy drukkoltok, hogy velünk vagytok, mi meg hát… valahogy kibírjuk.

Jött az magától.

A két kis vérzés után szigorú ágynyugalom, rengeteg folyadék, magnézium, pihenés – ennyit mondott az orvos hétfőn.

Kolos jól van, 1300g felett, csak hát nekem kellene nagyon kímélnem magam, így korán le is feküdtem aludni…

Aztán a következő pillanatban már a rémálmom közepén voltam: Medvének kiújult a gerincsérve. Kábé kettő pillanat alatt, egy jaj, egy térdre rogyás és telefon a mentőknek, akik nem jönnek ki, mert még mozgásképes, holnap menjen le a háziorvoshoz, az majd ír beutalót, ott majd lesz CT és akkor befekszik.

Én itthon, egyedül, veszélyeztetett terhesként, a két gyerekkel és a nagyival.

Éjjel minden praktikát bevetett, amit három éve tanult, ami annyi eredményt hozott, hogy javul, nem fekszik be, de szigorúan egy hónap, amíg felépül.

Már tényleg elfogytak a szavak, már nincs semmi, itt már nem segíthet más, csak… Michael Jackson teljes hangerőn. Medve szemezget a nagyi járókeretével. Gergő rokkantembereset játszik, Barnabásnak elszállt a cukra, én 8000mg magnéziumot ettem meg ma, és még így is felkeményedett a hasam.

És akkor egyszercsak délután jött Apa, és most ég a tűz a cserépkályhában, kutyák megetetve, Medvének fájdalomcsillapító a hűtőben, napi elintézendők pipa. Néha az angyalok citroennel jönnek- mondja Barnus és mi csak bólogatunk, nyeljük a könnyeinket és röhögünk hangosan és hisztérikusan… már mindenen.

Drukkoljatok nekünk. A nagy szart: ide nem elég a drukk, jöhetnek az imák.

Most, hogy tisztáztuk, nem várok Tőled semmi mást az alapokon kívül (éljünk, szülessen meg Kolos egészségben, maradjon mindenki egészséges és maradjunk együtt), azért… khömmm… idevetném a sallangot is.

Nem fontos, de ha már adnál valamit, tudd, merre indulj 😉

• el szeretnék tölteni egy hosszú hétvégét a Lillafüredi Kastélyszállóban
• életemben nem futottam, de szeretnék eljutni 3 km-ig. Másnak ez nevetséges, nekem maga a megvalósíthatatlan célkitűzés
• jó lenne, ha Medve megnyitná az üzletet és az is, ha tovább folytatná a tanulmányait
• én nem vágok bele a nagy projektbe idén, de egy kicsi tanulócsoport létrehozását kitűztem célul. Örülök, ha a baba, a gyerekek, a nagyi és a munkáim mellett ennyi belefér, ez viszont nagyon jó lesz majd a fiúknak
• tényleg, igazán és őszintén szeretnék eljutni 3 hetente pedikűrre
• szeretnék egy piros ruhát

Kész.

Köszi, ha valamelyik összejön.

• mi üzlethelyiségünk volt. Elakadt a megbeszélés, az írásbeli engedélyek kiadásához feltűnően nehézkes lett volna összehívni a lakógyűlést, sok volt a de meg a ha, amit nem is értek – nyilván rengeteg vevő szaladgál, aki megvenné az ingatlant, szóval biztos megéri kelletlennek lenni.
• én ebédem volt tegnap. Kezdjük ott, hogy szarrá égettem az ujjamat a kelkáposztával, de annyira, hogy se gépelni, se fogni, se semmit nem tudtam vele csinálni. A fél délutánomat kezemet egy mirelit zöldborsós zacskóba dugva töltöttem, és annyira fájt, ha csak egy pillanatra is kiszedtem, hogy a könnyem folyt.
• legsikeresebb randi volt, mert sajnos lebetegedett a kislány is meg az anyukája is. Barnus gyorsan rajzolt egy „jobbulást” rajzot, ma/holnap fel is adatom Medvével.
• az eseménytelen várandósságomba tegnap atombombaként csapott be egy lehetséges magzatvíz szivárgás. Felhívtam az én drága Zsuzsimat, aki azonnal kórházba küldött, és akivel azonnal elkezdtem alkudozni, variálni, egyezkedni, vitatkozni, hogy tulajdonképpen nem fáj semmi, meg nem eznemazamaz, aztán el is szégyelltem magam, hogy felhívom tanácsért, majd elmagyarázom neki, hogy miért nem fogadom meg, amit mond. Köztes megoldásként itthoni pH teszt következett (4 db, hogy egészen pontos legyek) és mind a 4 tökéletesen megnyugtató eredményt adott: ez nem magzatvíz szivárgás. Még szerencse, hogy Barnus miatt van itthon profi felszerelésünk, úgyhogy úgy döntöttem, ennél többet nem lehet tenni, így megettem egy doboz konzerv kukoricát és lefeküdtem aludni.
• én internetes rendelgetéses időszakom: Barnabás chipjét rossz címre kértem (nem lett belőle baj, de akkor is), a szívességből megrendelt méregdrága Peter Kaiser csizmának rosszul adtam meg a méretét (azzal is több kört kellett futni), aztán leadtam a havi kajarendelést és kábé a fele nem elérhető, beszerzés alatt, nem szállítható, közeli lejáratú – de ez már csak a megrendelés végén derült ki számomra, és végeláthatatlan módosítások, szarakodás és pepecselés után töröltem az egészet a francba.

Gyorsan össze is válogattam néhány képet a Pinterestről. Semmi, de jobb kedvem lett tőlük.