Címke: alma meg a fája

Kategóriák
alma meg a fája

Pirosodó – 1. nap

Tegnap egész hosszasan beszélgettünk Ádámmal, hogy miért nem megy ez az egész nekünk, és hogy nagyon tudatosan kell tennünk érte, hogy valahogy egy élhető, stresszmentes, gördülékeny légkört tudjunk teremteni, mert ez így… nos, szar.

Senki nem érzi benne jól magát.

Pici lépésekkel indulunk, és végiggondoltuk, hogy mik azok a történések, amik bosszúságot okoznak reggelente és olyanná teszik az indulást,mintha valami  groteszk társasjáték lenne, ahol az a szabály, hogy egyet léphetsz előre és utána mindig kettőt kell hátra.

Az első nap reggelén az alábbi dolgokat csináltuk másképp. (Igen, ennyire ügyetlenek, esetlenek, rosszul gondolkodó szülők vagyunk, de ez van,nincs mit szépíteni.)

  • reggelizni, készülődni csak pizsamában lehet. A leeszi, leissza, lefogmossa hármasfogat minden reggelünket megkeseríti.
  • el kell tenni a kutya tálját az előszobából-sajnos ahol víz van, az borulhat (és nálunk borul is) és indulás előtt csurom vizes Gergőt öltöztetni egy horror.Minden reggel.
  • venni kell egy gyógyszer elosztót (ez ma feladat lesz nekem, szóval irány a patika), ahova kirakom a vas-b vitamin-homeopátiás bogyó- d vitamin mindenfélét, és bár a cseppentős-kanalas dolgokat még így is öntögetni kell, legalább ezekkel nincs gond.

Még rengeteg tippet olvastam a neten, ezek között van számomra teljesen abszurd is

  • aludjanak a másnapi ruhában a gyerekek,és csak felkel és megy
  • ne mosson fogat, majd eszik a kocsiban egy almát
  • pizsamában viszik be a gyereket és ott öltöztetik át

de amilyen állapotok a mi családunkban uralkodnak, én már semmin nem csodálkozom, és szívből kívánom, hogy ha valaki ezekben találja meg a megoldást, sikerüljön neki.

Középutas megoldás, és talán működhet is, hogy rendszeresítünk egy cd-t, ami bizonyos ütemtervet ad addig, amíg meg nem tanuljuk a ritmust, a helyes (vagy legalábbis működő) időbeosztást. Ennek a lényege abban áll, hogy nagyjából 3 és fél perc egy zeneszám, ennek elégnek kell lennie egy öltözködésre (ha ki van készítve a ruha), nekünk a kávézásra, egy tisztába tételre (igen, Gerusz még nem szobatiszta), egy csizma+kabát+sapka+sál felvételre és így tovább. Talán működhet, és talán élvezetesebb így, mint a „siess már”, „ne csináld már, hogy még mindig alsónadrágban vagy,Barnabás” és az „Ádám!!! Az Isten megáldjon, TE IS???”.

Jelentem, mindent egybevéve az első nap megugrottuk a fél 8-as indulást, ami azt jelenti, hogy Barnabás 8-ig, Gergő fél 9-ig beért. Ha csak útközben nem történt valami, amiről még nem tudok…

Tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de elszántak vagyunk és nagyon szeretnénk, ha mi is egy összehangoltabb, kevésbé zaklatott, boldogabb családdá érhetnénk.

—————–

Update: délben csörgött a telefon, hogy Gergőkének se cumisüveget, se cumit nem pakoltunk.A gyereknek elég kevéssé komplikált a délutáni alvása: megissza cumisüvegből a langyos kókusztejet, betömi a cumit a szájába és alszik 2 órát egyhuzamban.

El kellett hoznunk, mert nem tudott elaludni, csak keservesen nyöszörgött. Hogy is írná a társasjáték? Lépj vissza három mezőt és egy körből kimaradsz…

Kategóriák
alma meg a fája mindennapok

Iskolaérettség

Előre leszögezném, hogy most nem Barnabásról lesz szó. Azt, hogy ő iskolaérett-e, még nem igazán tudjuk eldönteni, van azonban egy-szerintem-legalább annyira fontos tényezője az egyelőre sokismeretlenes egyenletnek,mégpedig az, hogy a CSALÁDUNK iskolaérett-e.

És erre egyelőre egy nagyon határozott nem a válasz.

Rengeteg olyan édesanyát és édesapát ismerek, akiknek ez simán megy, majdhogynem dalolva, örömmel. Nekünk nem megy.

Véletlenül sem önostorozásnak szánom, tudom, hogy sok dolgot letettünk az asztalra, de minden nap gombóc van a torkomban, mert nem, nem, nem, sehogysem sikerül nekünk ez a „szülősdi”.

Nincs meg a gyerek csizmája. Nem száradt meg a melegítője, a többi meg nem tudom, hol van. Bokazoknit vett fel télvíz idején. Kell bevinni almát, mogyorót, törölközőt. Nincs meg a váltócipő, a harmadik sálat hagyta valahol benn a héten.

Egyébként sem sikerült reggel felkelni: hiába, mindketten hajnalban aludtunk el a gép előtt, munka közben. Nem öltözik a gyerek, visszafeküdt, már fél nyolc van, nem vette be a vitaminjait.

Ó,a francba, át kell tenni az autósüléseket és elfogyott tegnap este a leves, levest pedig minden nap kell bekészíteni, nincs mese, az nem lehet, hogy mindenki vígan kanalaz, ő meg nem.

Elfelejtjük az igazolást, összegyűrődik a kérvény, kimegy a fejemből a fogadó óra, csak az van benne, hogy hajnalban már a kórházban voltam, vérvétel, hétfőn kontroll, remélem rendben lesz minden, és tudtam, nagyon alaposan észben tartottam, hogy van ma valami kettőkor, de nem jutott eszembe. Pedig fel is volt írva.

Gergőnek két nap után megint folyik az orra, semmit nem alszunk éjjel, ha pedig aludhatnék, akkor sem tudok,csak sírok, sírok és sírok: újabb barátot vesztettem el, újabb vállt vállnak vetve harcoló sorstárs lett angyal a héten. Jól ismertük egymást, minden héten beszéltünk, tudtam, hogy nem sikerült a kemó neki, aztán megint nem, majd végül a harmadik sem. Kicsi gyerekek maradtak édesanya nélkül, most főznék, segítenék, de csak pénzzel tudok: nem múlik a láz, nem múlnak a rosszullétek, nem megy felfelé az a vérnyomás, úgyhogy hétfőn megint kórház,és persze névnapi zsúr a csoporttársnak, van-e fekete mellény a fellépésre, juj, aznap van Gergőke bölcsijében a mézeskalács buli, és persze karácsonyi csúcs a megrendelőknél.

És öltözz már, siess, elkésünk, már megint mit felejtettél el? Itt a telefonod, elromlott a kuplung, elfáradtam, nebassz-száznyolvanezer?? hát, majd valahogy, akkor gyere haza,vidd az enyémet, de nem érünk oda csak háromnegyed kilencre. És a daltanulás fél nyolctól van. Persze,bepakoltam a váltócipőt. Nem sírok, csak tehetetlen vagyok, hogy ennyire nem megy, hogy ilyen bénák vagyunk. Anyukám nem így csinálta, anyukád nem így csinálta, és ziláltak vagyunk, és vonszoljuk magunkat.

Na jó, egy kicsit sírok.

Na jó, zokogok.

Eszembe jut Vekerdy, hogy nem állhatsz az almafa alá és nem üvöltözhetsz az almával, hogy pi-ro-sod-jál már!!! mert attól nem érik gyorsabban, de nekünk mégis pirosodnunk kellene, össze kellene kapni magunkat, vagy nem tudom, jé, azt sem tudom, hogy hogyan kezdjem vagy kezdeném.

Nem vagyunk túl jó szülők.

Kategóriák
alma meg a fája

Waldorf (ihlette) karácsonyi ajándék – Barnabás

Elgondolkodtató volt a múlt szombati „milyen a jó játék?” workshop. Bő két órán át hallgattuk, megéltük és egy életre megjegyeztük, hogy milyen a jó játék, választ kaptunk arra a jelenségre, hogy „térdig ér a játék, mégsem játszik a gyerek” és megértettem azt a hihetetlenül dermesztő jelenséget is, hogy a gyerekem úgy igazából egyetlen játékához sem kötődik.

Komoly tükör volt az a két óra.

Aztán valahogy minden elcsendesült, én pedig két dolgot fogadtam meg:

  • ha csak lehet, áruházban nem veszek játékot, csak webshopban vagy kézműves vásárban
  • a lehető legjobban próbálom szűrni a zajt, a szemetet és előtérbe helyezem a formát, a játék anyagát és a minőségét is.
  • ugyanakkor az is szempont, hogy 2015-öt írunk, én pedig egy ízig-vérig a mában élő, élénk, színes óvodás kölyök anyukája vagyok.

És akkor jöjjön a nagy válogatás, ezt kapja Barnabás idén Karácsonyra:

Untitled design (22)

1.,  Magyar Népmesék társasjáték– ezzel tulajdonképpen az egész család gazdagodik:) Társasozni jó, ennek ráadásul a célja és a mondanivalója is szívet melengető, ráadásul maga a játék 20-40 perc, ennyi pedig belefér egy hétköznapon is.

2., Fa egyensúly tábla -remek fejlesztő játék, Barnabás pedig amúgy is az ügyességet próbára tevő játékokat kedveli. A tesóm biztosan részletesen el tudná mondani, hogy mit fejleszt még, de nekem annyi bőven elég, nagy valószínűséggel imádja majd a gyerek. Először egy külföldi, kifejezetten drága, Waldorf játékokra szakosodott webáruházban láttam ilyet, és nagyon megörültem, mikor itthon is rábukkantam valami hasonlóra – az eredeti ár töredékéért.

3., Parázsfuvolácska jegyek  – nagyon jó kritikákat olvastam róla,izgalmas előadásnak ígérkezik. Mesejáték, nem túlbonyolítva.

4., Stockmar méhviasz kréták – ezt nem is kell tovább ragozni: puha, élénk színű, kézbe simuló kréták.Ilyenekkel rajzolnak az óvodában, Barnabás pedig nagyon megszerette.

 

Kategóriák
alma meg a fája

Láncreakció

Volt a házunkban egy Büdös Vécé.
A Büdös Vécé nagy ellenség volt, hosszasan csatáztunk vele. Olyan volt, mintha egy bűzös fekély, rothadó daganat lett volna, mi pedig jobb híján ignoráltuk: bezártuk az ajtót, peraktunk pálcikás illatosítót és sose mentünk be oda.
Majd egyszer kibontjuk a falat – mindig ezt mondtuk. Majd egyszer.
Mert a vécéből,a lefolyóból, a mittudoménhonnan nem jöhet a szag, hát akkor passz, marad a ventilátor és a „majd egyszer”.
Olvasás folytatása „Láncreakció”
Kategóriák
alma meg a fája

Karácsonyi listaírás

A Rendteremtő Karácsonyi Készülődése elkezdődött, és ebben az évben én is végigcsinálom a programot.
No nem azért, mert már a Karácsonyra készülődöm. Még nem, nagyon nem. Nálunk csak most lett vége a Szent Mihály időszaknak, épp csak belelépünk Szent Márton körébe (erről majd írok), utána még Miklós és Advent következik… szóval nem, ez nem a jingle bells.
Inkább egy lassú, komótos készülődés.
Vagyok olyan szerencsés, hogy a világ legalaposabb, legprecízebb, semmin-meg-nem-lepődő Szilvije jár hozzánk minden héten. Elmondhatatlan, mennyi jót hozott az életünkbe és minden alkalommal megemelem a kalapom a munkabírása, derűje és végtelen kedvessége előtt.
Klassz nő nagyon, rengeteget segít, konkrétan az ép elmémet köszönhetem az ő rendszeres látogatásának.
Úgyhogy a karácsonyi takarítás mint olyan, idén kimarad: ő mindent megcsinál, összerak, kialakít, sallala, nekem valóban csak a szortírozással, szanálással kell törődnöm az előkészületek során.
———————
És akkor az első hét feladata: írd meg a karácsonyi listákat.
Az, hogy mi lesz a főfogás Karácsonykor, az nem kérdés: kacsa lesz most is, valószínűleg naranccsal és almasziruppal, mazsolás rizzsel és krumplival. Pipa. A körítés, ingyom-bingyom meg majd kiderül menet közben.
Karácsonyfa: évek óta nálunk az az advent, hogy estéről estére díszítjük a fát. Beszélgetünk, forralt bort iszunk, készülődünk. Idén sem lesz másképp. December 24-én biztos, hogy csak mi leszünk, nem jön senki, és talán 25-én jön majd mindenki, aki szeretne, aztán pedig újra magunk leszünk.
———————
Ajándék: minden kedves rokont megkérek, hogy ne vegyenek a gyerekeknek játékot. Egy kicsit sem. Egy műanyag kisautót sem. Olyat vegyenek, amivel a gyerekek JÁTSZANAK, mert ismét egy óriási halom félkerekű autót és egyéb törött lomot dobtam ki, és kezdem nagyon unni.
Rengeteg klassz játék van, aminek örülnének, és rengeteg olyan koncert/előadássorozat/mesedélután, amit tudom, hogy élveznének.
Idén két dolgon gondolkodom: paravánon és bábokon, mert Barnabás nagyon sokat és nagyon szívesen bábozik. A Waldorfos paravánt egyébként ezer dologra lehet még használni: lehet könyvespolc, elárusító stand, kiskuckó, mászóka, többszintes ház… tényleg csak a fantázia szab határt, abból meg nincs hiány.
Igen, ahogy így gondolkodom, a gyerekek játékához most ez áll a legközelebb: egy paraván, és rengeteg báb, amikkel önmagukban is lehet játszani. Az külön királyság, hogy bővíthető a készlet és mindig az aktuálisan őket érdeklő helyzethez lehet újabb bábokat varrni/venni, továbbá az is plusz pont, hogy nem valami több darabból álló dologról beszélünk, ami értelmét veszti, ha egy alkotóeleme is hiányzik.
Sok báb, ujjbáb, kesztyűbáb, filcbáb és egy paraván. 
Meg néhány mesekönyv, egy-egy gyapjú mellény és színház/koncert/kiállítás jegy, amit élményre válthat a gyerek. 
Kategóriák
alma meg a fája

Egy hónap a Waldorf oktatásban és három (na jó, négy) iszonyú fontos hír

Hú, nagyon hamar eltelt a szeptember, mi pedig nagyjából belerázódtunk a ritmusba. 
Érdekes, mert a legislegjobban attól tartottam, hogy mi lesz, ha Barnabást el kell hoznom fél egykor, ráadásul közben kiderült az is, hogy Gergő még nem tud bölcsibe járni, vagy legalábbis abba biztosan nem, amibe eddig járt.
Nekem kiújult a gerincsérvem, úgyhogy most nagyon keveset tudok eljárni dolgozni, így itthonról próbálom megoldani a feladatokat, és valahogy tömbösíteni azokat a dolgokat, amikért be kell mennem a városba.
A városba. Ó, baszki. Ha már majd a bajszomat is megpödröm ehhez a mondathoz, csak simán üssetek agyon.
Úgyhogy most Barnabás jobbára 12:40-kor hazajön az óvodából. Vannak napok, amikor nem tudom másképp megoldani, és ott alszik, de amikor itthonról dolgozom, akkor bizony egyszerűbb 12:40-re odamennem, akkor ugyanis még nem vagyok annyira kipurcanva, meg persze Gergőnek is jobb így.
Úgyhogy nagyjából úgy néz ki egy napunk, hogy Barnusnak elkészítem a tízóraiját, ebédjét, elmegy óvodába, én dolgozom, Gergő élvezi, hogy övé az összes játék, majd amikor már nagyon szenvedne és unatkozna egyedül, akkor elmegyünk Barnusért. Gergő jót alszik a kocsiban, itthon pedig folytatódhat a játék, immár közösen, én pedig újra leülök a gép elé és tolom tovább az ipart ott, ahol abbahagytam.
Közben persze mos a mosógép, fő az ebéd, a vacsora, sül a sütemény, a kenyér, a pizza, jön a postás, csörög a telefon és nyomtat a nyomtató.
Sűrűbb így?
Igen. 
Vagyis nem.
Igazából nem.
Azt hittem, hogy meg fogok bolondulni, hogy ilyen hamar itthon a gyerek, és semmire nem lesz időm. Nos, az élet a legnagyobb tanító (bajuszpödrés ÉS közhelyek) és kiderült, hogy valahogy nekünk jobb így most, sokkal jobban tudom szervezni a dolgaimat és Gergő sem szenved, hogy egész nap velem van itthon, viszont attól sem, hogy egész nap NINCS velem, azaz a bölcsiben van.
Egyelőre most így leszünk, aztán megnézzük a csoda családi napközit Gergőnek, és akkor remélem, hogy ez a rend, amit most leírtam egy picit módosul, és két teljes napom lesz dolgozni. Itthon. Egyedül.
És akkor a hírek:
1., Barnusnak mozog (vagyis mintha mozogna) az egyik alsó foga.
2., Barnus szerelmes. Szívből, kacagósan, olyan „Anya, én őt meg szeretném védeni minden kobrától” és „Nagyon szép, szőke, de a szemgolyóját nem tudom, milyen színű” módon. Róla álmodósan. Nevét leírni megtanulósan. 
3., Jövő hét elején jön az agyag, megrendeltem, és még most hétvégén, de legkésőbb kedden itt lesz a gép is.
4., Ma, hirtelen, a semmiből szembejött egy kommunikációs munka, amit nagyon szívesen csinálnék. Nagyon-nagyon-nagyon. Hétvégén megírom a pályázatomat, onnantól már csak csuriba kell tenni az ujjainkat.
Kategóriák
alma meg a fája

Gergő… Barnabás

  • ha a matchboxba belenézel és a volán mögé be van préselve egy mazsola
  • ha puszit adsz egy fejbúbra és utána serceg a fogad alatt a homok
  • ha egy kiló őszibarackot tudsz összeorigamizni a lakás különböző pontjairól 
  • ha a mindent begyűjtő szokásai miatt a gyereket már a másik gyerek is Szőke Hörcsög indián névvel illeti
  • ha a vájjá, a mingyáá és az enyém szavak bűvkörébe kerülsz
na akkor tudhatod, hogy Gergővel van dolgod.
  • ha egy cérnavékony hangocska a mindenbármi működését is elmagyarázza
  • ha sokszor hallod a „meggyfám”, a „barlangomban” és a „turbó” szavakat
  • ha rezignált fejjel közli egy takaró alatt megbúvó szellem, hogy „van akkora szerencséd, hogy ma itt alszom veled”
  • ha észreveszed, hogy valaki egyesével, min.den.ki.nek köszön a kis földalattin, a megállóban, az utcán Adjonistenjónapot, mijáratbanvan, énisjólvagyoknamennemkell
akkor pedig Barnabással van a közelben. Néha nagyon a közelben:) Ennyire:
Kategóriák
alma meg a fája

Vegyes vágott ;)

Elképesztő mennyiségű póló-nyaklánc tutorial van a Pinteresten. A legtöbbje színben és formában nálam az „indokolatlan” kategóriába esik, de ha a túlzást lenyesem, akkor a tökéletes kiegészítő a farmer-papucs-trikó nyári mesterhármashoz. Karkötőként meg pláne.
Onnan jutott újra az eszembe, hogy tegnap a Kobuciban voltunk egy hirtelen felindulásból elkövetett felnőtt, csak-mi-ketten este keretében, és egy lány nyakában egy csodás türkiz színű ilyesmi ékszert láttam. Tök egyszerű volt, de nagyon feldobta az egész összhatást.
Egyébként Créme de la pop koncert volt, és nem, nem tudatlanságból hagyom figyelmen kívül, hogy az „e” betűn másmerre dől az ékezet, hanem lustaságból. Olasz szakos bölcsészként frankón vágom az accento grave és az accento acuto közti különbséget – valszeg ez a francia nyelvben is elég fontos.
A koncert remek volt, zeneileg szuper, szórakoztató, profi, aztán színpadra lépett Csobot Adél.

Nem voltak sokan, úgyhogy ültünk, ölelgettük egymást és csak örültünk, hogy vagyunk egymásnak, hogy összetartozunk és persze annak is, hogy micsoda béke van…
… amíg össze nem vesztünk hazafelé a kocsiban azon, hogy
1., ki éhesebb
2., mit együnk.
Házasság ez, na.

Ma egész álló nap takarítottam és pakoltam a visszük-a-Balcsira pakkot. Nagyon vicces, hogy egy egészen új otthont rendezünk be ott, és mindaz, amit eddig vinni kellett, abból most egy kell oda is.
Ilyen csomagok például a

  • törölköző, konyharuha, ágynemű, terítő
  • sampon, tusfürdő, dezodor
  • gyógyszerek, sebtapasz, inhalátor
  • papucs, úszógumi, homokozólapátok (ha egy van, háború van)
Aztán van, ami feleződik/harmadolódik, azaz egy része (ami itthon kihasználatlan), az megy oda
  • zsírkréta, színes ceruza, filctoll
  • legó, fa vonatsín, playmobil
… és így tovább.
Barnabás ezeket a könyveket kapta a névnapjára (jó rég volt, de mivel mindenkitől kap ajándékot, tök fölösleges egyszerre odaadni neki), ott várják majd az ágyon, és remélem, örökké tartó kölcsönös szerelembe esik a Balatonnal ugyanúgy, mint mi. Van ragyogóbb, kékebb, sósabb, hangosabb, homokos, pálmafás… de olyan selymes, olyan gyógyító és olyan kedves, mint a Balaton, nincs mégegy.

Remélem tetszik majd nekik. Gergőt mondjuk még tökéletesen hidegen hagyja majd, ez tuti. Most például, hogy tombol a vihar, Anyu mondta, hogy ő törölgette a szoba közepéről a vizet, Barnabás védte a várat/a Gergőt/ a mindenbármit, Gergőt pedig egyedül az érdekelte, hogy van-e kaja. De az nagyon.
Mi pedig összenevettünk Ádámmal. Ó, igen. Ez annyira de annyira Gergő. Többször írtam, de így két évesen is nagyon igaz rá: mintha saját napocskája lenne, ami mosolyog rá. 
Tűzrőlpattant, eleven, szőke, kékszemű. Ha szín lenne, ragyogó, meleg, aranyfényű sárga lenne…:) Kivéve amikor fehér. Valahogy így:

Jaj, és hogy miért vegyes vágott? Mert vegyes vágott savanyúságot és kovászos uborkát készítek holnap. Előbbit ecet nélkül, utóbbit tejsavas erjedés nélkül. A gluténmentes krumplis, gm kenyér, stb. nekünk nem jó, a mi diétánk a tejsavas erjedést sem engedi.
Hozzam a receptet?
Kategóriák
alma meg a fája

Waldorf

A döntés (nagyon) nem született meg egyik napról a másikra, sőt…! Tökéletesen ellene voltam több szempontból is.
Be kell állnia a sorba, kell az a kerettanterv, mi is felnőttünk valahogy, hogy megy így egyetemre, legyen két diplomája, egyébként is a régi-jól-bevált a biztos.
Egy dolgot hagytam ki a számításból (de azt teljesen): a gyereket.
Barnabás egészen pici kora óta… olyan ábrándos. Képekben gondolkodik, ritmusra kel fel, dalol, mondókázik, és én ennek nagyon örültem, boldog voltam, hogy olyan kis kreatív(ka) és ez milyen jó lesz, mert szépen fest(eget). De ennyi.
A legtöbb szülő valóban ennyit lát/hall/érzékel a Waldorf pedagógiából: művészkedik, festeget, lóg. Nincs házi feladat, ezeknek még könyveik sincsenek, sőt, előbb olvasni tanulnak meg, de azt is később, mint a többiek, aztán írni, de lehet még azt sem, jaj. Túrják az iskola kertjét, nemezelnek, euritmiáznak, az egész egy nagy hippi-bohóckodás, semmi több.
Szilárd elképzelésem volt, hogy a környékbeli iskolákból hova menjen Barnabás, de igazán sosem éreztem komfortosnak az elképzelésemet, pedig benne volt a mindennapjainkban a téma, ugyanis Barnus csoportjának a kétharmada nagycsoportos volt, ők suliba mentek, és a 9 középsős egészen közelről hallgatta végig a ki-melyik-suliba-megy kérdést.
A kocsiban ültünk, mentünk Anyukáméktól haza, amikor egy piros lámpánál váratlanul kibökte:
– Anya, én milyen iskolába megyek majd?
– Hát, amilyet majd jónak találunk, gondolom. – feleltem bizonytalanul. – Miért, milyet szeretnél?
– Szeretnék megtanulni írni és olvasni. Számolni. Szerelni, mint Apa, hogy mindent meg tudjak szerelni a ház körül. Festeni, dalolni, mondókázni. Sokat meg szeretnék tanulni a meggyfámról, a világról.
– Oké, de ez azért kevés lesz. Mert mi lesz a…
… és tényleg. Mi lesz a…?
És nem tudtam folytatni.
– Barnus, Te mi szeretnél lenni, ha felnőtt leszel?
– Nem tudom. Lehet, hogy világhírű szakács és mindenkit így fogok etetni, ahogy mi eszünk. Vagy az is lehet, hogy lovas tanyát szeretnék majd és akkor oda járhatnának a gyerekek lovagolni. Vagy lehet, hogy lesz egy kicsi boltom, tele csodaszép holmival, amiket én csinálok majd és az emberek pedig messzi földről eljönnek hozzám. Vagy cirkuszigazgató.
Hm. Sehol nem volt benne, hogy key account manager vagy sales executive.
Valóban, azt el kellett engedni, hogy a kerettantervből kevesebbet és más struktúrában tanul meg. Azt viszont üdvözölni kell, hogy rengeteg olyan készségre és képességre tesz szert, amit egy hagyományos iskolában majdhogynem biztosan nem fejlesztenek (tudatosan):
  • megtanult egy adott témát/projektet felépíteni
  • csapatban és egyedül is dolgozni
  • ok-okozatot tantárgyak között is felfedezni
  • érvelni, sok ember előtt beszélni, gondolatait szóban, képben, írásban kifejezni
  • testtudatot kap, elismerik az érzelmi intelligencia/együttműködési készség/lelki stabilitás fontosságát, mert nézeteik szerint ez az alapja egy sikeres karriernek, embernek, családi életnek.
A legnagyobb ellenállás az a folyton kattogó mondat volt, amit egy olyan valaki mondott, akinek a szavára nagyon adok és a véleménye mérvadó számomra: nem jó ez a nagy szabadság. 
Nem jó ez a nagy szabadság.
A téma pihent, aztán pár hét múlva újra megtalált: teljesen véletlenül estem be egy Waldorf előadásra, és a kezdeti ficergés után azt vettem észre, hogy bólogatok. Igen, ez Barnabás. EZ Barnabás.
Beszélgetés waldorfos szülőkkel. 
Előadás.
Beszélgetések waldorfos pedagógusokkal.
Tanulmányozás, olvasás, még több ismeret.
Igen, ez Barnabás. Nem én, az én elvárásaim, az én neki szánt jövőképem, az én álmaim, az én vágyaim, hanem Barnabás. Ez ő. Ez neki való.
Vannak bennem kérdések, kérdőjelek, de teljesen biztos vagyok benne, hogy azzal, amit itthon világnézetként kap egy kerek egésszé formálódik a történet. Nem „valamilyen” lesz a kettő egysége, amilyenné majd Barnabás formálódik, hanem ha most összeadom és szerves egységgé gyúrom a két gombócot, akkor Barnabás jelenik meg. 
Egy kisfiú, aki gyakorlatilag nem reagál a szigorra. Egy kisfiú, aki mindig lassabban, de elmélyülten csinálja a pont-egészen-mást, mint amit a többiek. Egy jólelkű, ám a versenyhelyzettől menekülő, gazdag képzeletvilágú kisfiú, akinek a fő feladata az életben nem a MEGSZERZÉS, hanem a MEGTARTÁS.
Megtartás, megbecsülés, ápolás, értékmentés, továbbadás. 
A döntés megszületett: csak Waldorf iskolát jelölünk meg, annyira hiszünk abban, hogy ez lesz Barnabásnak a megfelelő közeg.
Kategóriák
5 perc a semmiből alma meg a fája

5 perc a semmiből – Lassan két évesek vagyunk

Bizonytalan lábakon járunk, vissza-visszanézünk. Mind a kettő nagyon lassú elszakadás: örömteli, félelmeket legyőző, életbe kimerészkedő, napfényes pillanatok ezek.
Lassan két éves lesz. Egyre többször engedi el a kezem, egyre gyakrabban mászik magasra, eszik egyedül, formálja szavakká, mondatokká a gondolatait, valósítja meg, amit akar. Tűzön-vízen át. Mégiscsak Gergőről beszélünk 🙂
Lassan két éves leszek. Egyre többször és egyre hosszabb ideig lélegzem fel. Leszek könnyelmű, bizakodó, teszek meg olyan dolgokat, amik egy éve elképzelhetetlenek lettek volna. „Majd ráadom jövőre.” „Majd ha már a felsős lesz és megyek érte…” Majd ha eljutunk Peruba.” „Majd ha lesz egy kislány unokánk.”
Már csak a nagyon távoliaknál jut eszembe, hogy talán nem, talán mégsem, de elmúlik.
Persze vannak nagyon rossz napok, nagyon keserves, rémülettel teli napok, de lassan több a nevetés. Figyelni kell, fegyelmezetten tartani mindent, amitől eddig jó volt, és bízni abban, hogy ha most még bizonytalan lábakon is járok, majd megjön az az egyensúly.
Tudni és remélni, hogy bár még félünk a szörnyektől az ágy alatt és az ágy felett, még hátranézünk, elesünk, lehorzsoljuk, sírunk, segítségre szorulunk azért egymásba kapaszkodhatunk és együtt sikerül. 
És minden jobb lesz, jobban megy majd, napról napra jobban megy majd. Nekünk, a mindjárt-kétéveseknek.