Volt a házunkban egy Büdös Vécé.

A Büdös Vécé nagy ellenség volt, hosszasan csatáztunk vele. Olyan volt, mintha egy bűzös fekély, rothadó daganat lett volna, mi pedig jobb híján ignoráltuk: bezártuk az ajtót, peraktunk pálcikás illatosítót és sose mentünk be oda.

Majd egyszer kibontjuk a falat – mindig ezt mondtuk. Majd egyszer.

Mert a vécéből,a lefolyóból, a mittudoménhonnan nem jöhet a szag, hát akkor passz, marad a ventilátor és a “majd egyszer”.

Egy hete szerelték fel ez elektromos penésztelenítő rendszert: profin mozgatja a levegőt, méri a páratartalmat, számolja fel a penészt – és szívja ki a büdös vécéből a szagot.

Mintha pöcegödörbe költöztünk volna, olyan volt. Bűzlött minden: Gergőke régi szobája, a kis nappali, a háló, a dolgozó… egyszóval nem lehetett tovább tüneti kezeléssel és bosszankodással nyiforogni, a helyzet megoldásért kiáltott.

Medve szétkapta az egészet, feltörte a vécécsészét, leszerelte a csapokat, kipucolta, ledugaszolta a csövet, mindenhova ment domestos, a csempe csillog.

Most sós vizes párologtató megy odabenn és illóolajok, a másfél (vagy kettő?) négyzetméteres helyiség teljesen új funkciót kap: brilliáns aggyal kitaláltuk, hogy a fiúknak lesz belőle gardrób.

Remek lesz és nem is kell hozzá sok dolog, ugyanis a pincében még van egy páros konzol, már csak mély polcok kellenek rá és néhány ruhaakasztó rúd. Három méter magasan, szortírozva, dobozokban is állhat majd a ruha, ami vagy még nem jó rájuk (de én már innen-onnan beszereztem), vagy pont a két gyerek közötti méret (ilyenből van jó pár). Kicsi alig van, amit mindketten kinőttek, azt legtöbbször azonnal elajándékozom.

Nnna. Száz szónak is egy a vége: az összes gyerekruha eltűnik majd, nem kell sakkozni, minden egy helyen lesz, és rengeteg akasztó lesz a néptánc holminak, és a majdani ilyen-olyan szakköröknek.

…

és a nagy hír: majd a zsákot is meg tudom majd varrni, ugyanis Apa a legszuperebb ajándékkal lepett meg minket: felújíttatta/felújította a profi Naumann varrógépet! Már kis is próbáltam, sőt, megvan, hogy mi lesz a legelső varrós feladatom: a gusztustalanul csúnya határidőnaplóm kap majd új ruhát 🙂

…

Lassanként talán a helyükre pattannak a mozaik darabkák is: rendben a tumormarkerek (juhhúúú)

CA125: 13
CA15-3: 10
CEA: 08
NSE: 11
TPAM: 36

és valahogy a Büdös Vécé rendezése után elindult egy jóság-hullám, és most talán… talán egy kicsit jobb lesz.

…

Hoztam pár képet a szombati kirándulásunkról

Ádám, Gergő, Barnabás és a gombaszakértő vezetőnk.

Nyilván Barnabás sem maradhatott ki a jóból.

És én sem.

Nekem egy hőstettem volt: sikerült úgy pofánvernem magam egy szúrós ággal, hogy eleredt az orrom vére, és beakadt a tüske az orromba.