Egész hétvégén a gyapjúbűvöletében voltam.
Basszus, miért nem mondta eddig senki, hogy ez ennyire jó? Csillaghegyen voltam a Gyapjú Napon, szőttem, fontam, használtam orsót, rokkát, festettem, nemezeltem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, sőt, egyenesen odáig leszek. Kártoltam, körmöcskéztem, vettem bambusz kötőtűket és rengeteg gyapjút.
Nehéz, hosszú hét lesz: holnap nagy kampány indul, közben pedig átüttetem a szemöldökömet, kedden Szent Márton nap az óvodában, szerdán pedig Barnabást viszem felmérésre, aztán táncra.
Hogy ne maradjatok recept nélkül, elmondom gyorsan, hogy most szombaton hogy készült a rántott csirke:
1. réteg panír: rizsliszt
2. réteg panír: almaszósz (sózva!!)
3. réteg panír: rizsdara sóval, majorannával, petrezselyemmel.
A többi ugyanaz: olajban (kókuszzsírban) kisütni, és örülni annak, hogy roppan a külseje és lágy, krémes a panír belseje.
………….
Felavattam a korongozót, és ez most már hivatalos: nekem van a legnagyvonalúbb férjem a világon (azt nem mondtam, hogy normális, csak azt, hogy önzetlen), ugyanis ez a karácsonyi ajándékom: felújítva, beszerelve, kemencével, tokkal vonóval. A legjobb az, hogy volt sikerélményem, azaz nem esett le a korongról az agyag, nem mállott szét, fel is jött, de természetesen rengeteget kell gyakorolnom, ügyesednem, mire abból edény lesz…
Na ennyi a tény, most jön a nyávogás: fázom. Állandóan fázom. Nyűgös vagyok, álmos, aggódom, de megpróbálok tenni mindezek ellen.
Először is csökkentem a zajt – szó szerint. A tévét levittük a pincébe. Nem, nem szándékozom arra nevelni a gyerekeimet, hogy két fadarabbal játsszanak, de szerintem naponta 3 rajfilm bőven elég. Egy Rumcájsz, egy Mátyás király és egy Magyar Népmesék. Így.
Csökkentem a zajt: rengeteg régi anyuka társat töröltem most Facebookon. Olyanokat, akikről 6 éve semmit nem tudok, de nem is érdekel 😀 Akivel valamikor egyszer véletlen egy helyen homokoztak a gyerekeink, aztán bejelöltek, én meg vissza, (hogy ne legyek vadmalac) és úgy maradtunk.
Tudatosan vállalom a konfliktust mindenkivel, aki olyan játékot szeretne hozni a gyerekeknek Karácsonyra, amivel nem értek egyet. Nem azért, mert “majd én meghatározom”, hanem azért, mert én látom nap mint nap, hogy mi az, amit semmire sem becsülnek, és mi az, amivel játszanak, jól és jót játszanak. Egyébként most vérszemet kaptak a fiúk és jönnek, hogy mit nemezeljek nekik: rókát, sünit, mackót.
Egyáltalán nem a játékhoz kapcsolódik, de holnap mamuszt fogunk, ha hazajöttem a szemöldökfrissítésről. Bekuckózunk, főzünk egy finom teát, készítünk karfiolos pizzarudakat paradicsomos-olajbogyós mártogatóval, nézünk valami barátságos filmet (Barnesz imádja a kutyás-lovas természetfilmeket) és kész. Ennél több nem is kell.
 |
| Egy pinteresten talált minta alapján készült, de szerintem tuti lett: ez az első domború tűnemez képem. Barnuska kapja majd meg az óvodai ünnepség után.) |
