Roppant felnőtt módon most úgy oldanám meg ezt a helyzetet, hogy befognám a fülem és hangosan dúdolnék, amíg el nem múlik a nap. Bebújnék a takaró alá, összedugnám a szívószálak végét, hogy még a fejemet se kelljen elfordítani, ha teát szeretnék inni.
Vagy pizsamában rugóznék az ágyon a Like a Prayert üvöltve, egy hajlakk aljára bacont erősítve, hogy akármerre mozgok, a kutya kövessen a szemével, mint valami hatalmas sztárt a rajongói. Pont úgy, mint 25 5 éve.
Vagy youtube-on megnézném a flashdance toporgós táncát, és röhögve toporognék én is Medve valamelyik 47-es zoknijában, mert nincs lábszárvédőm.
Vagy kifolyatnék egy csomó festéket, elkenném a kezemmel és megnézném, hogy milyen alakot ölt a mázolmány a vásznon.
Vagy (és ez lett a befutó), bekuckózom Barnabás 100 éves ágya mögé, becibálom a matracot, a hátamat a radiátornak vetem, kisöpröm magam alól a legót és blogbejegyzést írok. Pizsamában.
——————
Anita azonban fél 2-re itt lesz, az tuti, bepakol a kocsiba és megyünk kontrollra.
És megyünk, és annyira megultrahangoznak, hogy estére kristálytisztán beszélek majd delfinül.
——————
Minden páros szervetek legyen csuriban, de ezt már tudjátok magatoktól is.
