Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

mindennapok

    Egyéb

    Segítenek

    Nagyon megkívántam a sajtos rolót. Igen, így utólag már érzem, hogy nem volt jó ötlet, de akkor nem tűnt veszélyesnek, a Lipóti pékségtől meg aztán pláne nem.
    Nem kellett hozzá egy óra, hogy rájöjjek, szar ötlet volt. Szó szerint. Sokáig nem volt időm elmélkedni, ugyanis arra koncentráltam, hogy egyáltalán hazaérjek, mielőtt nagyon nagy baj történne, úgyhogy rendőrkanyarral és bepánikolt fejjel száguldottam hazafelé, hátul az óbégató gyerekkel.
    A lámpáig bírtam, ott megkértem szépen (fejhangon visítottam), hogy hagyja abba az óbégatást, inkább drukkoljon, hogy ne f.ssak be hazáig, de a sorompóig előadott műsor (Laj-ta, Anya! Ne fosszá be! Laj-ta, Anya! Koncertálj!) nem győzött meg arról, hogy jó ötlet volt ebbe a folyamatba bevonni a gyereket.
    Nem részletezem, hajszálon múlott, de megúsztam.
    Még másnap is cudar volt a helyzet, így önként és dalolva (oké, rohadt halk dal volt) diétára fogtam magam: rengeteg folyadék, üres tea, pucolják csak át a kis szervezetemet, ilyen mérgezést ugyanis minimum romlott tojástól lehet kapni, az meg ugye nem vicces terhesen.
    Estére viszont nagyon-nagyon-nagyon éhes voltam úgyhogy tanácstalanul beálltam a hűtő elé, és felmérte a tartalmát.
    A fügés krémsajtra rá se tudtam nézni. Nem tűnt jó ötletnek sem a hummusz, sem a libatepertő, de ugyanúgy a polcon maradt a házi kolbászkrém és a maradék sonkás tészta is.
    Mi legyen, mi legyen? – mondtam ki pechemre hangosan, mire a segítőkész Medve már jött is a megoldással (kezeket fel, ki az, aki rajtam kívül szintén hülyét kap a férfiak megoldásmániájától??): 
    – Nyuszkó, egyél széntablettát. 
    – De éhes vagyok…!- ezen a ponton már majdnem bőgtem
    -Akkor egyél kettőt – vonta meg a vállát, majd kimasírozott a maradék sonkás tésztával.
    Megosztás:
    Egyéb

    Gyógyszeres

    Haladok szépen a tavaszi nagytakarítással: kész a gyógyszeres szekrény is! Nagyon boldog vagyok, eddig ugyanis kisebb parasztlázadás és polgárháború tört ki minden egyes alkalommal, mikor kimondtam a bűvös mondatot: hol-a-hőmérő? Innentől elszabadult a pokol (de nálad volt, de te használtad, de betettem a fürdőbe, de nincs ott, de miért nem lehet a helyére visszatenni, de hol a helye), úgy épp ideje volt, hogy legyen egy h.e.l.y., ahova mindig visszatesszük használat után.
    Sajna elég macerás kérdés ez az egész egészségügy nálunk: eleve szedjük a vitaminokat (sokfélét, változatosan, minden nap mást), másrészt egyre inkább belevetem magam a homeopátiás cuccokba (azoknak külön polc kell, könyvekkel, tájékoztatókkal).
    A következő polcon az asztmás dolgaink vannak: megnyugtató, hogy egy helyen megtalálom a rohamoldót, az inhalátort, a hörgőtágító cseppeket és az állandó gyógyszereket: nem kell értük feltúrni az egész dobozt.
    A legalsó polcra kerültek a kötszerek, sebtapaszok, betadine, pólya, panthenol (égésre), az orrszívó és a lázmérő.
    Szuper büszke vagyok magunkra, hogy ilyen hipp-hopp és pikk-pakk létrehoztuk ezt a rendszert. Mindössze 7-8 hónapig kellett nyaggatnom Medvét, hogy vágja már méretre abba a nyomorult szekrénybe a polcokat…
    Ha pedig homeopátia, akkor ez a könyv: még 2 éve vettem egy homeopátiás kiállításon, nagyon szeretem, alapos, pontos, gyakorlatias.
    Megosztás:
    Egyéb

    Ez is az is

    Olyan beteg voltam, hogy az nem is igaz. Jobban vagyok, már lassan ki tudok kelni az ágyból, de nagyon leterített most ez az egész…
    Öröm az ürömben, hogy volt időm egy jó pár olyan dologra, ami
    1., teljesen fölösleges
    2., időhúzás
    3., mégis jó, hogy kész van
    Például: szuper mappába rendeztem a gyerek orvosi papírjait. Most olyan, mintha én lennék Szupermami, pedig csak naaaaaaaaaaagyon-naaaaaaaaaaaaaaaaaagyon sok időm volt.
    Elolvastam a nagyközségi híradót. Régebben erre mindig csak krumplit pucoltam, most végre megtudtam, mi a helyzet házunk táján.
    Elolvastam több könyvet, tájékozódtam és fontos döntéseket hoztam: ráléptem az útra. Elkötelezetten és félelem nélkül szeretnék VBAC-t, azaz császármetszés után természetes úton szülni.
    Nem merem elkiabálni, de orvost is találtunk hozzá (igazából kettőt), ez a szakterületük, nagyon remélem, hogy el tudnak vállalni.
    Rájöttem (na jó, erre gyakorlatban), hogy hogy lehet különlegesen finom, sós perec ízű a kenyérhéj: dagasztás után megformázom, sütőbe teszem és a tetejét sós-vizes-lisztes cuccal kenegetem. Nagyon kevés liszt kell bele, egy teáskanálnyi(!), de isteni finom lett!
    Csodás könyvet kaptam, mindenféle levendulás recept van benne, és meglepően különlegesek! Többször átolvastam és várom-várom-várom, hogy nyár legyen… Levendulás őszibarackzselé? Egy kis vajas keksszel?
    Elkezdem a tavaszi keresztszemes képeket, már kiválasztottam őket, azonban… beelőzi őket a húsvéti kép. Fantasztikusan aranyos, élénk narancsszínek és citromsárgák, olyan lesz, mintha folyamatosan multivitamint szednék:)

    Megosztás:
    Egyéb

    Szombati “to do” lista

    • Barnust elvinni fodrászhoz
    • British Store
    • jumbo hegyezőt, zsírkrétát, színes ceruzát és farsangi dekorációt venni a bölcsibe
    • könyvesbolt és mozi!
    • biobolt
    • röltex (nyersvászon/homokszín aida kell)
    • szombat-vasárnap végig dolgozom, szóval zsúfolt lesz:)
    … holnap viszont még itthon vagyunk. Tejfölös-sajtos krumplileves lesz és igazi, házi lekvárral púpozott szalagos fánkot sütök hozzá.
    Megosztás:
    Egyéb

    Be kellett hoznon a pálmát a teraszról

    Hideg van, nincs mese: zokni, melegítő és tea.

    Munka munka hátán, de most jó, nagyon jó dolgok történnek, és ezért roppant hálás vagyok.

    A saját gépem a szervizben, most tervezek venni egy nagy asztali gépet, kell a bivalyerő a munkához, ugyanezt egy laptop csak több százezer forinttal többért tudná.

    Lemegy ez a hét és egy kicsit lassítok: több időm lesz blogot írni, új projekteket átgondolni és gondozni a régieket, most egy kicsit ilyen szempontból is várom/vágyom az őszt: talán pont ez lesz AZ a három hónap, amikor végre minden a helyére kerül. Mindenféle értelemben.

    Szegény kis tujáink nem nagyon bírták itt a teraszon: sárgulnak-barnulnak rendesen. Most ősszel még adunk nekik egy újabb utat: kiültetjük őket a kertbe…. hátha.

    Szeretnénk gyümölcsfákat ültetni: egy körte, egy cseresznye és egy sárgabarack nagyon jó lenne, továbbá szeretnék áfonyát, ribizlibokrokat és szedret meg málnát is, meglátjuk mi lesz belőle.

    Megosztás:
    Egyéb

    Johanna és Babó

    Johanna, a terasz sarkából fotózva
    Johanna valahogy a szívemhez nőtt. Olyan szép, dús ágai vannak, rengeteg tobozzal, élénkzöld tűlevelekkel és hihetetlenül puha, simogatni való, fiatal hajtással. Áll a terasz jobb felső sarkánál és pont annyit vesz el a panorámából, hogy egy háztetőt nem látok tőle. Egyet. Bőven megér nekem az a háztető annyit, hogy úgy érezzem magam, mintha egy fenyőerdőben innám a reggeli kávémat. És az illata…!
    Babó

    – Mit ültetünk, Barnabás? – Babó!, azaz babot. Babot mindenhova. tele vele a kert, itt-ott a virágládákba is eldugott egy-egy szemet. Nő a kerítés mellett, a lépcsőnél, ládában és cserépben. Mindent beborít, amit nagyjából egy méter magasságban el lehet érni. Egyébként is jó gondolatmenet ez – általában amit 80 és 120 cm között találunk meg, azt a most épp 96 centis Barnabás tette oda.
    Itt van tehát az ő egyetlen, legális babos balkonládája, ami tele van babóval. 
    Babóval.
    Megosztás: