Monthly Archives

április 2015

5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – Húsvét

2015-04-02

4 hozzászólás

Valószínűleg az embernek meg kell járnia a legnagyobb nehézségeket ahhoz, hogy igazán úgy érezze, minden jobbra fordul.

A jót nagyon könnyen vesszük magától értetődőnek.

Könnyen vesszük, ha van munkánk, ha van gyerekünk, ha egészséges a gyerekünk, ha egészségesek vagyunk. Könnyen vesszük, hogy van hol lakni, hogy ezer évre tervezünk, hogy bele sem gondolunk, mekkora áldás, ha valaki megérheti, hogy az unokáival focizzon.

Mindenki meghal egy kicsit az élete valamelyik pontján.

Megéli a nagy csalódást, az elhagyatottságot, a sikertelenséget, a magányt. Azt, hogy nem sikerül. Azt, hogy újra kell kezdeni, sokszor a semmiből, sokszor teljesen új alapokra helyezve.

Ára van. Fájdalom, félelem, rengeteg könny, de a jó hír, hogy újra lehet kezdeni.
Újra lehet kezdeni.

Fel lehet támadni.

Észre kell venni hozzá, hogy újra kihajt a tulipán, hogy újra kinő a haj, hogy újra szerelembe lehet esni, hogy a végén megfogan az a gyermek.

Fel lehet támadni.

Ez számomra a Húsvét legnagyobb üzenete.

Egyéb

Tálcán kínálja magát a következő kérdés: mi az, amire nem költök?

2015-04-01

Ági

5 hozzászólás

Ez is egy random lista, semmi következetesség nincs benne. Nem költök rá, mert nekem nem fontos, nem azért, mert “szerintem mindenki hülye, akinek ez szívügye” és “dögöljön meg, akinek ez fontos”, hanem azért, mert nekem nem az.

Új autó. Csak használtat, nem is lenne pénz másra. Na jó, a kezdőrészletre lenne, de nem szeretnék autóhitelt felvállalni.
Külföldi utak. Valószínűleg amiatt, hogy mi a Balcsit szeretjük, továbbá (és ez fontosabb) egyelőre minden pénzünket felemészti a ház. Azt, amiből négyen elmennénk egy hétre, inkább az erkélyajtó kicserélésére fordítjuk.
Étterem, beülünk egy italra, kipróbáljuk az új helyet. Erre csak azért nem, mert nincs olyan étterem, ahol ezzel a szigorú diétával ehetnénk, szóval ez inkább kényszer, nem pedig a szándék hiánya.
Számítógépes játékok, videojátékok, játékkonzol. Látod, még a szuper rövidítéseiket sem tudom, a hivatalos megnevezésük jut csak eszembe, szóval olyan vagyok, mint anyu, aki a mai napig CIKARETTÁZIK-nak mondja, ha valaki rágyújt. Nem azért, mert nem tudja, hanem azért, mert nem jön a szájára.
Autóhifi, dolbiszörráund. Sokáig GPS-ünk se volt.
Nyelvtanulás. Beszélek 3 nyelven, szóval ennek most nem érzem égető hiányát. Még majd szeretnék franciául megtanulni, de ahhoz, hogy legyen hozzá agyam, átaludt éjszakák és békés nappalok kellenek.
Takarítónő. Az arra szánt pénzt elvitte a bölcsi.
Jelenleg a töredékét költöm könyvre, mint amit korábban költöttem. Ezért szuper kiadónak dolgozni:)

———————–

Amire nagyon-nagyon vágyom, és érdemes érte sokat dolgozni:

Szeretnék egyszer majd két hetet eltölteni Marokkóban.
Jó lenne majd lecserélni a konyhához tartozó nappaliban az ülőgarnitúrát.
Szuper lenne, ha a másik, kert felé eső nappalinak a falát kivehetnénk, és egy nagy üvegajtót betéve szemből lehetne kilépni a teraszra. Ha már nagyot álmodunk, akkor a hálószoba falát is kiütném, és egy télikerttel kötném össze. Majd rajzolom meg fotózom, mert így tök érthetetlen.
Egyszer szeretnék majd a terasz alá egy nyári konyhát. Bontott téglából, kemencével, faszenes grillel, ahogy azt kell.
Egy távirányítós kapu sem lenne rossz. Nyilván ki lehet bírni, hogy az ember ki-be kell, hogy szálljon, amikor beáll az udvarba, de hát… na! Na! Azé’ megnyomni a gombot – legurulni – megnyomni a gombot és nem pedig a kapuval vacakolni mégiscsak más lenne 🙂
Szeretnék egy szép íróasztalt. A szekreteremet imádom, de sajnos annak lehajtható, lánccal rögzített az írólapja, így nem lehet rátehénkedni festés, papírozás, vágás, stencilezés közben.

Hirtelen nem jut eszembe más 🙂

Egyébként az egész gondolatindító kérdést szeretném megköszönni a névtelen kommentelőnek. Bár ez nem egy kereskedelmi blog, mégis elmondhatom, hogy megduplázódott a napi nézettség, ráadásul jó most így végiggondolni ezeket a pénzügyi szokásaimat.

Így.