Remélem, Kisfiam, valóra válik az álmod!
Monthly Archives
augusztus 2015
- Pozsonyi Piknik: félig munka, félig móka, de Barnabással megyünk idén a Piknikre.
- Levágatom a hajam egészen rövidre. Csak nem vágok majd ilyen riadt őzike fejet.
- Megtalálom a tökéletes barna csizmát – a fekete már megvan. Számomra a tavaly beszerzett vajpuha Pataugas A FEKETE CSIZMA.
- Már csak egy aprócska lépés hiányzik, egyetlen bólintás, ami visszatart, hogy elkezdjük intézni az óvodai papírokat. Még nem kaptam megnyugtató választ a kérdésemre.
- Everness Indián Nyár – erről nem is kell többet mondanom. Nagyon várom, amilyen incifinci kis fesztivál lesz, olyannyira tartalmas a program.
- Balatonfüred, reformkori séta. Jut eszembe, ma le is kell mérnem a fiúkat.
- Juj, gyorsan beteszek egy kenyeret a kenyérsütőbe. Éljen augusztus 20.!
- Food Truck Show.Akkor is, ha nem találok egy olyat sem, amiről ehetek. Egyszerűen kihagyhatatlan!
- Rengeteget fogom hordani ezt a felsőt (na ez egyike azoknak, amiket ott vettem. Helyi tervező.)
Nagyjából így néz ki most a listánk.
Waldorf
évnyitó, beiratkozás, papírtöltögetés, évkezdő kirándulás, és még ki tudja, mennyi minden…
Kontrollok
megcsúsztunk a mammográfiával, úgyhogy az pár héten belül várható, egyébként minden oké, majd november végén megyek újra…
James Bond
Kitaláltam, hogy megnézem az összes filmet. Időrendben.
Ezen kívül biodinamikus gazdálkodás tanfolyam, Barnabás erdész lesz (ez a legújabb), Everness Indián nyár, vadaspark, káposztás lángos, léböjt kihívás, Barnabás jógázik…
Mivel kezdjük?
Furcsa, de mostanában egyre többször utólag kapok észbe, hogy valami elmúlt. Nem számolom a napokat, hogy mennyi van még hátra, hanem utólag döbbenek rá, hogy jééé, ennek akkor és ott vége volt…
Minden, ami eztán jön, az már csak az Indián Nyár, telis-tele programokkal, tervekkel és persze egy merőben új élethelyzettel.
Összeírok mindent, fontosat és apró-cseprőt, aztán kíváncsian várom, hogy mi lesz meg belőle.
Ahogy válogatom a krakkói képeket, eszembe jutott, hogy ez a nagy kajafesztiválozós időszak már ott, a pirogfesztiválon elkezdődött… mert mi másba is futhattunk volna bele a belvárosban, mint a Híres Krakkói Pirogfesztiválba? 
Az utolsó képen pedig a számomra legkedvesebb sziluett. Tényleg beleőszült az elmúlt 3 évbe. Aggódott,félt, és most ő is újrakezdi. Sosem volt még ilyen szép.
Nem tudom, elmondtam-e már, de Lengyelország szerelmese lettem. Nem tudom, hogy írtam-e , de lusta vagyok visszaolvasni, úgyhogy legfeljebb ismétlem magam: a lengyel könnyűipar egyszerűen szuper. És nem titkolják, hogy ez made in poland, hanem büszkék rá, büszkén vállalják, mutogatják. Tapogassam meg, milyen puha bőrből készült a táska, próbáljam csak fel azt a ruhát, remek a divattervezői gárda és próbáljam ki, hogy milyen jól gurul a kisautó, ugyanis tömör gumi a kereke.
És tényleg.
Közvetlen a Wawel alatt van egy kicsi, kézműves játékbolt, tele szép portékával – megfizethető áron. Nem sorjás, nem durva, nem lepattant és mindent Krakkóban készítenek, helyi alapanyagokból. Érdemes végigböngészni a honlapjukat, rengeteg szép és érdekes játékuk van. Barnusnak mi a forgatható kockatornyot választottuk, amin Krakkó legendájának szereplőt lehet kirakni, nagyon élvezi, azóta is pörgeti-forgatja, és most, hogy már tudja a történetet, azzal szórakozik, hogy minél furcsább lényt rakjon ki az öreg király – sárkány – királylány – cipészlegény négyesből.
Most, hogy esik (zuhog) az eső, elég sokat voltunk idebent, de a vadonatúj fajátékokkal és némi washi szalaggal egész jól elütöttük a délutánt 
Nyáron nagyon kevés tévét nézünk. Úgy is mondhatnám, hogy szinte semennyit, teljesen más irányba fókuszálunk. Mindig megfogadom, hogy rengeteget fogok olvasni, de mivel könyvkiadóknál dolgozom, havi 10-12 könyvet így is el kell olvasnom – ez a munkám egy része-, úgyhogy kedvtelésből válogatni elég ritkán van időm.
Szívesen olvasnám ezeket a könyveket most szeptemberben…
Ez a szeptember sok szempontból hoz újat, programot, élményt: újdonság lesz, hogy még mindig fél lábbal a Balcsin leszünk. Tervezzük, hogy elnézünk az Ipolyi Erdőgazdaság rendezvényeire – ilyenkor szuper az erdőben sétálni, pláne ha vezetett túra van!
Ki kell alakítanunk egy új ritmust alkalmazkodva Medve új munkájához, az egész család új kötelességeihez és vállalásaihoz: Barnus waldofos felvételi folyamata az utolsó beszélgetésekhez érkezett, most már nálunk a labda, hogy valóban felvállaljuk-e a váltást, el tudjuk-e engedni a megszokottat.
Reformkori felvonulásra megyünk Balatonfüredre, én még hezitálok, mert azon a hétvégén van az Everness indián nyár is, szóval nem tudom, hogy menjek – ne menjek. Folyamatosan töltik fel a programokat, át kell böngésszem, hogy a nem-reformkorzózós napokon van-e annyi és olyan program, amiért érdemes mennem.
Pozsonyi Piknik is lesz, no meg rengeteg szüreti fesztivál, úgyhogy…. hát…. igazán nem fogunk unatkozni!
Kazimierz régen külön város volt, Krakkó méltó vetélytársa és főleg gazdag zsidók lakták. Ma is virágzik és él itt a zsidó kultúra: van mikve, iskola és azt hiszem vagy 8 zsinagóga. Kóser bolt, kipa bolt, kóser étterem és persze ortodox vendégház is.
Kazimierz ezen felül Krakkó “romkocsma” negyede is: rengeteg alternatív művészeti bolt, képzőművész galéria található itt és persze kocsmák, kávézók, bárok, éttermek, kifőzdék tömkelege. Van food truck és sushi, bisztrókonyha és vegán étterem is.
Természetesen én a kisebb, helyi kézműves design boltokba vetettem be magam és nem csalódtam: néha teljesen a wampon éreztem magam, vettem is egy nagyon érdekes nyakláncot, majd egy következő bejegyzésben mutatom…:)
A legnagyobb melegben mindig valami teraszon üldögéltünk, és beszélgettünk, beszélgettünk, beszélgettünk.
Főleg az óvodaváltásról, hogy legyen-e vagy ne. Ha igen, akkor szuper, mert egyenes az út az iskolába, de ha igen, akkor számolni kell azzal is, hogy nem kereshetjük örökké mindenkiben G nénit meg a régiÁgit, nem utálhatunk kapásból mindenki mást…
“… és tudod, most már van erőm gondolkodni. Van erőm gondolkodni azon, hogy hogy legyen a gyerekekkel, vagy hogy mi lenne a jó. Van erőm utazni, ebédelni, aludni, nevetni. Eddig olyan volt, mintha valami szartengeren kellett volna átvinnem a családom, és semmi más nem kötötte le a figyelmemet, mint hogy átvigyem a túlsó partra a gyerekeimet és segítsek a feleségemnek a szartenger felett tartani a fejét. Nem a jó megoldás kellett, hanem mindig mindenből az, ami éppen legjobban szolgálta a túlélést. És elfáradtam. Megőszültem. És nagyon-nagyon félek. Viszem a hátamon a két gyereket és úgy néz ki, mind a négyen átjutottunk a túlsó partra, és most állunk a zuhany alatt, pereg le rólunk a szar, és nagyon-nagyon félve teszem le őket a földre, mert… mert ti vagytok a mindenem és nem viselném el, ha most ez csak egy álom lenne és kiderülne, hogy ez mégsem part a talpunk alatt, hanem… szóval érted, Nyuszkó?”
Szerintem soha nem tudja meg az a krakkói pincérfiú, hogy szuvenír csomagokkal és frissítő dzsúzokkal körbebástyázva min bömbölt hangosan két magyar vendég…
Haha, a vár teljesen lemaradt. Na majd legközelebb.