Itt is megtalálsz:
All Posts By:

Ági

    Egyéb

    Basszus,

    2014-02-13
    by
    /
    3 hozzászólás
    olyan mátrix volt az elmúlt napokban körülöttem, hogy öröm volt nézni majd’ beleszakadtam.
    Először is: elment az egyik óvónő, és -bár nagyon meglepett a dolog- nagyon örülök neki. Az ezzel kapcsolatos hercehurca, nyimmogás, “menjünk, hozzuk vissza, szabadítsuk ki, ribillióóóó, skandallum” is elmúlt, úgyhogy feltehetőleg egy szép, új világ köszönt be.
    Aztán az van még, hogy vészesen kimerültek a tartalékaim. Már mindenen sírok, majdhogynem vágom a centit, hogy mikor lesz már vége a sugarazásnak, és nagyon de nagyon elégett a bőröm. Tudom. Azt is kentem rá. Meg azt is, meg azt is, meg azt is. Nem tudsz újat mondani.
    Taknyos vagyok, begyulladt az ínyem,  a gyereknek még mindig nem oké a szeme (ha egy kicsit is kimarad a csepegtetés, akkor baj van), ráadásul állandóan (értsd: állandóan) álmos vagyok. Nem sikkantósan ásítós, nem kicsit pillázós, hanem fejleborulós álmos.
    És hogy ne érezd úgy, hogy a rinyavonaton ülsz:
    A hajam már 12mm, és be-zse-léz-tem. Nevetséges, tudom, de a könnyem kicsordult a boldogságtól, mikor Gergő először beletépett. 
    Nagyon szuper könyvet olvasok az Ájurvédáról (Esztiiiii, nincs oldal, hogy ne jutnál eszembe! Igen, Te! Inglendben!), és kezdek elgondolkodni rajta, hogy lehet benne valami, ugyanis feltűnően stimmelnek a dolgok…
    Viszonylag jól haladunk a nem-veszünk-kaját, elfőzzük-ami-itthon-van dologgal: ürül a fagyasztó, igazi kincseket találtam, Gegrőke például ma délután meggyet evett:)
    Két nagyon szerintem szép képet készítettünk Barnabás szobájába, az egyik elefántos, a másik hőlégballonos, de nem fotózom le, mert…
    … mert annyira álmos vagyok, hogy leesik a fejem.
    2+8. Ennyi van még a sugárból.
    Megosztás:
    Egyéb

    Kemény napok ezek…

    2014-02-05
    by
    /
    4 hozzászólás

    van ez extrém sziklamászás, és van az, amikor gyereket viszel a szemklinikára úgy, hogy az M3-as bevezetőjén a kútnál csepegtetsz (megBakulok, megBakuloooooook), majd onnan együtt megyünk a szemklinikára, onnan a sugárra… 
    —————-
    Barnus szemüveges lesz.
    Magán kívül van a boldogságtól, kereteket válogat, számolja a napokat, hogy mikor lesz már szem-ü-géje (wtf???), úgyhogy most szemüvegezésben vagyunk ezerrel (vagy inkább ötvenezerrel???:S majd kiderül…)
    —————-

    15 kezelés van hátra.

    —————-

    … és mikor találjon meg egy hatalmas munka, ha nem akkor, amikor TOTÁL ALKALMATLAN MINDENFÉLE MEGJELENÉSRE A KÜLSŐM?

    Megosztás:
    Egyéb

    tízdolog

    2014-02-03
    by
    /
    No Comments

    • Kezd megint visszajönni a szaglásom – és az asztalomon egy csomó, tesztre váró parfümminta
    • Eldöntöttem: barna leszek.Karamellás,meleg árnyalatra vágyom, és ha hosszabb lesz, majd megy bele néhány napsütötte melír
    • A kolbászos toszkán bableves felkerül az állandó repertoárra. Valami isteni!
    • Egy csomóan kérdezitek, hogy hogy állok most: nos, 15 kezelés ment le, még van a maival együtt 18, utána pedig vizsgálatok jönnek, és reményeim szerint azt mutatják majd, hogy minden oké. MINDEN oké.
    • … én pedig újjászülethetek. Harminchárom évesen. 
    • Nagyon finom császárzsömlét sütöttem hétvégén – aranymazsolás házi májpástétommal ettük.
    • Olyan gyorsan múlnak a hétvégék, meg úgy összességében minden…! Egy-két szempillantás, és Gegőke mászik, feláll, beszél… és nem lesz több baba nálunk. Jaj. 
    • Scrapbook tanfolyamra megyek jövő hétvégén, ráadásul a legjobbhoz – megpróbálom kidolgozni magamból ez elmúlt fél évet.
    • Hétvégén leszedtük a régi redőnytokokat, körbe lett szigetelve, és most olyan finom meleg van mindenhol, hogy az csak csuda!
    • Egy kicsit elég volt a gyümölcsteákból. Igazi, mély, karakteres earl grey teára vágyom, sok citrommal, pici mézzel.
    • Mondtam már, hogy ha kinézek a dolgozóm ablakából, akkor nem látok semmi mást, csak egy diófát a szomszéd udvarán és két óriási (saját) fenyőfát? 
    Megosztás:
    Egyéb

    Azt hiszem, akkor lett tökéletesen elegem

    2014-01-31
    by
    /
    4 hozzászólás
    ebből a  -saját magunk teremtette- helyzetből, amikor 3 tálca gombát dobtam a kukába, mert
    1., annyi főtt kaja volt itthon, hogy nem kellett ebédre
    2., megbújt a sok lom mögött a hűtőben
    … és ez nem az első eset. Landolt már így virsli, madársaláta, jégsaláta, elfelejtett, 2 napja lejárt, bizonytalan színű, fóliával lehegesztett darált pulykahús is. Egy kiló.
    Elég volt, basszus. 
    Eleve brutál a lelkifurdi (a világ kevésbé szerencsés részein konkrétan sok ezer kisgyerek hal meg naponta, én meg baszkodom kifelé a kaját), másfelől meg súlyos tízezrek landolnak a kukában minden hónapban.
    Úgyhogy ez a február egy nagyon kemény kihívás lesz – magunkkal szemben, elsősorban. 
    Nem. Veszünk. Kaját.
    Megesszük, ami itthon van. Így. Most. A hűtőben. Egy 10.000 Ft-os bevásárlást intézek még az elején, mert nyilván babavíz kell, ha már tápszert eszik csóró gyerek, illetve 

    • tojás
    • sajt
    • vaj
    • krumpli
    • zöldség
    • tejföl
    • natúr joghurt
    • olaj
    még kerül a bevásárlólistára. 
    Ja, és kávé.
    Aztán slussz. Kinyitom a fagyasztót, és elindul ez a bűvös hónap. 
    Kíváncsi vagyok, meddig jutunk, kíváncsi vagyok, hogy a hónap végén mustáros nyers hagymát eszünk-e pudingporral, de bevállalom. Ha másért nem, hát azért, hogy elfogyjanak a lekvárok, a befőttek, a fagyasztott mindenféle és tavaszra teljesen friss legyen az életünknek ez a területe is.
    —————————————–
    Nem hiszem, hogy olyan rossz lesz:)
    Megosztás:
    5 perc a semmiből

    5 perc a semmiből – hajnalban

    2014-01-31
    by
    /
    No Comments
    mezítláb csoszogva, reszketve indul el a folyosón, alig várja, hogy odaérjen, odabújjon, mert hajnalban mindig fél, hajnalban mindig rossz. Persze olyan is van, hogy nem rossz, de jó összebújni, odabújni, bekuckózni, érezni, hogy van a világnak egy olyan szelete, ami rendben van, ahol béke van, ahol biztonság van.
    Odamegy az ágy széléhez, “menj odébb”- mondja, aztán bebújik, mert hideg az a láb, hideg a kő. Odasimul, már nem sír, megkapaszkodik. Párnát kér.

    Anya, már megint átjöttél?
    Igen, mert félek. Igen, mert olyan vagy nekem éjjel is, mint a napfény. Igen, mert már reggelre is nagyon hiányzol. Igen, mert szeretem hallgatni a szuszogásodat. Igen, mert amikor megszülettél, a világ egy jobb hely lett – és szeretlek nézni kisfiam. Ébren álmodom – rólad. Hogy nagy leszel. Jó ember leszel. Okos leszel. És én ezt látni fogom.
    Ezeket azonban nem mondja az ember, csak odadünnyögi, hogy adjámá’takarótis, majd összecsimpaszkodunk, és alszunk. Vagyis alszik. Én pedig sírva mosolygok.
    Megosztás: