Itt is megtalálsz:
All Posts By:

Ági

    Egyéb

    Hát belevágtam!

    Kedden volt húshagyó kedd, és én ezt ebben az évben egészen komolyan veszem. Tegnap sült karfiolt ettem sajttal (le-pi-rít-va. orbitálisan finom!!), ma rizses lecsó volt.

    Hogy holnap mi lesz, arról még fogalmam sincs, de valamikor a hétvégén összedobok egy gombapaprikást, illetve klassz lenne egy vajbab főzelék sajtgombóccal is.

    Azért ez annyira nem szörnyű, ugye?

    ————————————–
    És akkor… március 1. a kertünkben. Kap egy piros pontot,aki felfedezi a képen a Villanó Villámot. A Suhanó Sólymot. A Száguldó Szvalamit. Kurva kutya:)

    Megosztás:
    Egyéb

    Gyorsan,dióhéban

    • holnap megyek az onkológushoz megbeszélni az ellenőrző vizsgálatokat
    • Barnesznak vissza lehet venni az asztmagyógyszeréből
    • iszonyú jó új tervem van, új dolgot fogok tanulni, és ha egyszer újra nyitva lesz a kozmetika, hát majd használom is
    • holnap jönnek a fényképek az új albumokba: nagyon izgulok, most áll majd össze a kép, hogy milyen is egyben
    • holnap húshagyó kedd: idén végigcsinálom a böjtöt, de kiegészítem azzal, hogy cukrot továbbra sem eszem, és a fehér lisztről is lemondok.
    • tiszta kiütés vagyok: valszeg most távozik az elmúlt fél év anyaga, de egyszerűen nevetséges, ahogy kinézek
    • Ivett, nem tudom mi lett volna, ha nem tartod bennem a lelket hétvégén. Most hétvégén ugyanis (megint) meghalt egy lány a  mellrákos közösségből. Szedi az áldozatait ez azért bőven:(

    Megosztás:
    Egyéb

    ECOG: 0

    “Tumoros betegek állapotát leíró rendszer, melyben a pontértékek jelentése a következő: 0 – tünetmentes…”

    Nem is olvastam tovább.
    Bőgök és vihogok (most épp bőgök), (nem, vihogok), (nem, bőgök).
    ———————
    Köszönöm. Írok majd az okokról, a (számomra nagy) felismerésekről, a hogyantovábbról és a terveimről, de most csak az jut eszembe, hogy köszönöm.
    Köszönöm.
    Köszönöm a ráknak, hogy pofánvágott. A férjemnek, mert van, mert volt, mert kitartott. A gyerekeimnek, mert nélkülük nem ment volna. Anyukámnak az átvirrasztott éjszakákért. Édesapámnak a kemós fuvarokért. Apunak a türelemért. Apósomnak a gyerekfelvigyázásért. Az egész családnak az aggódásért, a segítségért, a kedvességért és a mézeskalácsért. Akkor nem mondtam, de egy hétig bőgtem miatta.
    Köszönöm a barátaimnak, hogy ott voltak. Köszönöm a meglepetéseket. A telefonokat. A kézszorításokat, a nagy röhögéseket. Köszönöm a somlóit és a lufit. 
    Köszönöm, köszönöm, köszönöm Krisztának, akinél megtanultam sírni. Bizakodni. Aki végig ott volt és remélem, sokáig ott lesz. Csodaszuper csaj, a legjobb táplálékkiegészítő evör.
    Köszönöm mindenkinek, aki eltakarodott az életemből, mert rákos voltam (voltam, érted?? VOLTAM!!!:)). Nagyon szuper, hogy csak azok vannak, akik kopaszon is szerettek.
    És köszönöm Nektek. Ugyan nem tudom, kik vagytok (bőgés, bőgés fortissimo), de döbbenetes, hogy vagytok. Hogy írtatok. Hogy egyáltalán gondoltatok rám. Hogy itt voltatok. Köszönöm a nagyon sok levelet, a virtuális öleléseket. Sosem tudjátok meg, hogy mennyit számított. (kontrollálhatatlan, taknyos bőgés).
    ———–
    ECOG:0 
    Oké, még várnak az ellenőrző vizsgálatok, de nekem közben is volt, nem is egy, nem is kettő, és a papíromon pedig öles betűkkel virít, hogy 
    “tumor mentes, emlőben kóros nem tap. Bal emlő és régiók neg.”
    és hát ECOG: 0 (idétlen vihogás; ostobán néző, tévéért ordító, zöld fikás gyerek ölelgetése; sírás)

    ———–
    Megcsináltuk. Együtt. Ti is benne vagytok.
    Köszönöm.
    Megosztás:
    Egyéb

    Asszem

    félrevezettelek Benneteket: 7 munkanap.

    Azaz még 2 van hátra.

    Ma és holnap.

    Undok vagyok, türelmetlen, fosok az idegtől és pótcselekvésekbe menekülök (vásárlás). Félek, hogy mi lesz most: kicsit úgy érzem magam, mintha kurva hosszú börtönbüntiből szabadulnék, és nem tudom, hogy kell a külvilágban élni. Jól élni. Hogy szipiszupi-klafamafa legyen minden.

    Van klassz segítségem, aki azt mondja, hogy minden remek lesz és csak rajtam múlik, hogy hogyan alakul a jövő, de bennem folyamatosan az munkál, hogy egyszer már nagyon elrontottam, ergo nem tudom, hogy kell jól csinálni.

    Úgyhogy nyígok, nyűgök, bántok, hisztizek, miközben lufikkal, fanfárokkal és madárcsicserrel kellene ünnepelnem az újjászületést.

    Elbaltázott egy figura vagyok, na.

    Még 2.

    Megosztás:
    Egyéb

    7

    Hét nap van hátra a kezelésből, tegnap jó nagy leltárt készítettem a terapeutánál, most pedig úgy vagyok vele, mint amikor tudod, hogy indulsz Májámiba, és nem tudsz arra gondolni, hogy milyen klassz lesz, meg mennyien görkoriznak majd, meg mennyire süt majd a nap, hanem csak arra gondolsz, hogy raktál-e a bőröndbe naptejet.

    Na jó, ez nem reális. Sosem voltam Májámiban. Életszerűbb, ha úgy kezdődik a mondat, hogy pakolod a csomagot mittudomén… Kazincbarcikára.

    De ezen felül az érzés ugyanaz

    ———————

    Ha már nagy utazás, vééégre megszültem, hogy milyen autósülést kap Barnesz: a Römer mellett döntöttünk, és egy kisebb afrikai ország éves GDP-jét felemésztő összegbe kerül majd, de azt hiszem, klassz lesz.

    Geruszka stabilan áll, nagyon cukker, és úgy fest, hogy neki is turmixoljuk majd a hurkát: csak jön, jön, jön a foga – in a galaxy far-far-far away.

    ——-

    Minden egyéb: szülinapról képek majd tömbösítve, le-hám-lott a mellbimbóm (!!!!!!!!!!!?????!!!!!), elaludtam a hajam, és végre-valahára eljutottam manikűröshöz, és… asszem ennyi.

    7

    Megosztás: