All Posts By:

Ági

Egyéb

Hol jobb, hol rosszabb…

2013-12-23

4 hozzászólás

… hinta-palinta

és fel

ma fél éves Gergő. Remek kis fickó, nem is értem, hogy lehet ennyire mosolygós, de nagyon örülünk neki. Olyan, mintha lenne egy saját, privát napocskája, meg egy völgy réttel-fákkal-pillangókkal, amit bármikor előhúzhat a mellényzsebéből.

és le

Barnus nincs jól. Nagyon nincs. Pszichológust keresünk neki, masszív viselkedészavarok vannak kilátásban.

és fel

forró italt kortyolgatva, zenét hallgatva készülődtünk ma. Volt idő túrós pogit sütni (csillag, szív, fenyőfa formájúra szaggattuk, rukkolával és májpástétommal ettük), volt idő karácsonyváró sámlit dekupázsolni, díszíteni

és le

és minderre azért volt idő, mert már csak röhögni tudok azon, hogy mennyi mindenre nincs.

és fel

még itt vagyok

és le

és ki tudja,mi lesz? lesz-emég?

és fel

persze, hogy lesz

és le

ki tudja?

és fel

gyógyul a remélhetőleg utolsó heg is

és le

fáj a fejem

és fel

de csak azért így a végére, mert “és le”-vel nem hagyhatom abba.
Nem. Hagyhatom. Abba.

Egyéb

Felállok vagy feladom

2013-12-21

Ági

3 hozzászólás

ez a két út van.

——–

Azaz egy. Felállok.

——–

Azon vagyok.

——–

Nagyon.

Egyéb

Ilyen unokatesóm van:

2013-12-20

Ági

1 Comments

Csodás, tehetséges, érdekes, érzékeny… és ilyen lelke van.

Azért jó nekem, ugye?

—————————————————–

Tulajdonképpen ez a kép hozott vissza az elmúlt napok után úgy-ahogy a jelenbe. Olyanok voltak ezek a napok, mint valami lázálom, valami távoli, messzi, megfoghatatlan és életből-tudatból kilépett létezés. Ugyanakkor a nagyon kreatív, sok munkám szempontjából rendkívül termékeny órák, percek, jegyzetfüzetbe firkantott félmondatok be-be villantak a teljes talajvesztések után.

Totál érdektelenség és csontik hatoló hidegrázás után elég Gergőnek egy nyekkenése, és máris én vagyok a daloló anya, aztán elalszanak, és újra csak fekszem, még lezuhanyozni sincs erőm.

Hihetetlen ez az egész folyamat. Furcsa, rettenetes, fájdalmas, intenzív, nagyon-nagyon szélsőséges: a fekete sosem volt ennyire sötét és a fény sosem volt ennyire világos.

Ezúton üzenem az összes idegsejtnek, hormonnak, lelkiállapotnak és társaiknak, hogy: az apátok kócbatekert pélóját!!!! elég volt!!!

Egyéb

Azt nem mondom, hogy összeomlottam, de…

2013-12-18

Ági

8 hozzászólás

DE.

Az utolsó vékonyka kis cérnaszál egy semmiségen pattant el: Barnabás valamit ütemesen és felettébb hangosan püfölt. Hagyd abba, kérlek. Kérlek hagyd abba. Fejezd be, Kisfiam. Ne zörögj. Ne zörögj. hagyd abba. Nagyon zavar, szívem, hagyd már abba. Hagyd már abba!!!!!

Elég volt.

ELÉG VOLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

és az utolsónál azt vettem észre, hogy hangosan üvöltök. Nem kiabálok, nem, az kevés ide. Nem ordibálok, ahogy a szar anyák teszik az amcsi filmekben, majd ájlávjúdárlingszvítivel bocsánatot kérnek a lelki sérült gyerektől.

Nem. Ez horrorfilmes, mindent beleadós, velőtrázó sikítás volt.

Ádám gyorsan bejött, elvitte a gyerekeket, de azt már csak a szemem sarkából láttam, mégis az volt a zöld lámpa: toporzékoltam, üvöltöttem és sikítoztam a nappali közepén.

Összetéptem a kibaszott ruhámat.

Hol letérdeltem, hol fetrengtem, hol csak dobáltam, ami a kezem ügyébe akadt: elég volt, elég volt, elég volt.

Ember vagyok. Anya vagyok. És a kurva kibaszott életbe, még csak 32 vagyok. Szétcsúsztam, tönkrementem, mindenhol fáj, szétszabva-hasítva a testem, a lelkem, az életem.

Elfáradtam, és baromi jellemző, hogy amíg kellett, tartottam magam, és csak most omlottam össze.

————

Medve zokogott, és csak annyit mondott, hogy igen, Nyuszkó, elég volt. Majd kiíratta magát táppénzre. Nem sok szükség volt köntörfalazásra: a saját jogon birtokolt tripla gerincsérve elég volt hozzá, nem kellett az én gondom.

Most itthon van.

Ha tudnám, próbálnám kihúzni magam a bajból. De nem tudom, és egyre mélyebbre merülök. Nem tudom, hogy meddig tart, nem tudom, hogy meddig normális/érthető, de most nagyon sötét az ég.

Csúszok szét, csúszok szét, és a terapeutám rak össze, kőkemény munkával, de ez van.

Wondewoman máshol blogol.

Itt csak egy végtelenül egyszerű lányt találtok.

Aki most nagy bajban van.

Egyéb

Igazi Máris szomszéd feje volt

2013-12-16

Ági

1 Comments

a sebésznek, aki nem cáfolt rá a hírére: egy szociopata vadbaromnak írták le, és az is.

Remekül szórakoztam.

Magas, megfáradt, de rendkívül biztos kezű, nyugodt embert képzeljetek el, meg engem, aki kicsi vagyok, dundi,és viháncoltam, mint fing a gatyában.

Az egész nem tartott tovább 10 percnél, és ebben már benne volt az a 2 perces hahotázás is, amit akkor ejtettünk meg, miután rezignált fejjel közölte, HOGY SAJNOS NYOMA MARAD AZ ANYAJEGYNEK A MELLEMEN.

Erre én felhívtam kedves figyelmét a mellemen az anyajegytől 9mm-ra húzódó vastag, 15 centis piros csíkra, ami ugye a rákműtét helye, és mondtam, hogy ez igazán kár, nagyon rossz hír, MÉG A VÉGÉN ELCSÚFÍTJA A GALAMB-KEBLEMET.

Majd kirobbant belőlem a nevetés.

Belőle is.

Onnantól végig csipkelődtünk, én mondtam, hogy csak lassan, mert lassan hat az érzéstelenítő, ő pedig mondta, hogy az jó, mert ő meg nagyon lassú, ügyetlen és bizonytalan, és már kész is voltunk.

A “szuperbunkó” még felszólított rá, hogy ha lehet gyógyuljak már meg, én mondtam elérzékenyülve, hogy oké, majd álltam ott zavarban,mire rámripakodott, hogy most akkor kimegyek, vagy mást is leműtsön rólam?

Ja, és holnap fél 7-kor vár kontrollra. Reggel.

———————-

Atomharcos vagyok, úgyhogy jött egy Müller-kör: kaja Gergőnek, ajándék a mi drága gyerekorvosunknak és az asszisztenseknek, az óvó néniknek és a régi bölcsis gondozóknak, az én terapeutámnak – aztán itt elfogytam, mint a gyertyaláng. Hazajöttem, azóta babázom és dolgozom, most Medve elvitte a kölyköket az orvoshoz, én pedig végeztem a munkával és most a Pinteresten lógok (hímezni szeretnék):

Egyéb

Pipa, pipa, pipa

2013-12-15

Ági

1 Comments

Pipa #1:

Megvan anyukámék ajándéka (és egyben a miénk): mázas cserépedényt kaptunk/kaptak, olyan rég vágytam rá, s gondolatban már komplett menüket főztem le benne:

– töltött káposzta
– sólet
– mustáros lencse füstöltpulykacombbal
– egybesült csirke citromos krumplival
– zöldséggel göngyölt hús
– kenyerek, kalácsok

és ez még csak a bevezető.

Pipa #2:

Összekészítettem holnapra a papírjaimat. Tök jó, hogy a bőrklinika a hobbybolt mellett van, így be tudok ugrani rózsaszín strasszokért, mert ez a karácsony nekem így teljes:

Pipa #3:

Össze-vissza-szanaszét vateráztam magam ma délután. Szuper vízhatlan, hóhatlan, kutyanyálhatlan “hatlanhatlan”:) orkánnadrágot a gyereknek, magamnak bundát (műszőr, csini, fillérbe’), porcelán asztali lámpát, toronyórát lánccal.