Itt is megtalálsz:
All Posts By:

Ági

    Egyéb

    Amire nem valószínű, hogy lesz keret idén…

    Nyilván a remény hal meg utoljára, de íme, a véget nem érő lista:

    • Nyilván imádnám, és szuperül ki is használnám, ha lenne egy hatalmas, olyan igazi anya-autóm. Pláne két gyerekkel, babakocsival, kutyával, kismotorral, fittyfenével – nos, ez egyelőre az álom kategória. Sőt…  a ne-is-álmodj-róla kategória.
    • Elmarad idén a tervezett betonkerítés is: egy-két évet még biztos várnunk kell, mire lesz erre fölösleges 700-800e Ft. Jelenleg a muhaha, muhahahahahaaaaaa mappában van az ötlet.
    • Szárítógép. Erre leginkább ősszel lesz majd szükség, egyelőre a “ki tudja?de nem valószínű” dolgok között van. Sokkal nagyobb szükségünk lenne egy fagyasztóládára, ami…

    • Giganagy, überszuper fagyasztóláda. Ez azért nem annyira költséges móka, de egyelőre meg kell várni, hogy eldőljön, hogy hova kerül a kazán és hogy lesz-e helye.
    KAZÁN
    És igen, elérkeztünk az erre-megy-rá-a-gatyánk-idén 2013-as nyerteséhez: gratulálunk, köszöntsük nagy tapssal a FŰTÉS KORSZERŰSÍTÉST. Kazán, melegvíz, kémény, idekötöm-odakötöm, szóval ez lesz a nagy móka ebben az évben.
    Emellett szinte eltörpül, hogy ki kell alakítani Barnus új szobáját és hát… nos… hiába van meg minden babaholmi, maga a szülés-terhesgondozás sem 2 fillér. Jól tippelsz. Nem is 3.

    Megosztás:
    Egyéb

    Nőnapra

    Mielőtt anyává lettem volna, nem tudtam, hogy lehet így szeretni. Nem tudtam, hogy fájhat ennyire, hogy ennyire túlcsordulhat, hogy védtelen leszek vele szemben, hogy teljesen letaglóz.
    Utálom és imádom, hogy ekkora szívem van, hogy ekkora szívem lett. Bármikor rám törhetnek a könnyek, bármikor beborulhat az ég, a nap minden percében aggódom, sóvárgok és vágyakozom egy pinduri törékeny kis emberke után, aki a mindenem lett. Egy csokis puszi, a meleg kis teste, mikor reggel álmosan bebújik mellém a paplan alá, egy irkafirka rajz, mindent, mindent jelentenek a számomra.
    Szeretném, ha rendes, tisztességes ember válna belőle. Szeretném, ha olyan férfi lenne, mint az apukája: gondoskodó, melegszívű, családközpontú. 
    Szeretném, ha senki nem fogná meg a pillangókat a lelkében. Ha mindig színesben nézné a mindennapok moziját, ha megtanulna keményen dolgozni, ha értéket teremtene és lenne nyoma a világban.
    Nagyon-nagyon szeretem a fiam.
    Miatta, miattuk is köszönöm, hogy nő vagyok. Hogy nekik lehetek anya és feleség. Néha ügyetlenül, néha sután, néha teljes káoszban, türelmetlenül. Anya és feleség, nekik és értük.. Remélem egyre jobb leszek mindkettőben.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Egyik kis tortája

    … ezt éppen Nagyapóék hozták, isteni finom volt, kívül marcipános, belül csokikrémes:

    ……………………………………….
    Hoztam mégegy képet, ezen épp hímez. Nem, nem hiszek a lányos és a fiús dolgokban. Úgy értem, nyilván nem öltöztetem rózsaszínbe és nem festek hercegnőket meg pillangókat a szobája falára. Nem lakkozom ki a körmét és nem engedem, hogy kipróbálja a rúzsomat – az csak a lányoknak való. 
    Barnus azonban megállíthatatlanul süt, főz, kever-kavar. Fest, alkot, ragasztgat – és hímez. Pont hímeztem, amikor kíváncsian felnézett rám, figyelte egy darabig, hogy mit csinálok, majd megkérdezte, hogy szabad-e neki is. Kerestem egy lyukacsos lapot, leültünk egymás mellé, és megmutattam neki, hogy hogyan kell (piros minta), amit ő természetesen szabadon átértelmezett (összes többi szín).
    Nem bánom. Nem bánom, ha neki örömet okoz, nem bánom, ha boldog tőle, és azt sem, hogy nem szabályosan csinálja. Ugyanis amikor Barnus hímez, akkor a tűnek markológép/fúró/kukásautó hangja van…
    Megosztás:
    Egyéb

    Átpakoltuk

    Anyuval a törölközős-ágyneműs szekrényt, úgyhogy az is pipa. Haladhatok tovább a tavaszi nagytakarítás-rendrakással: most épp arra szeretném rávenni Medvét, hogy fúrja fel az előszobába az álló tükröt.

    Hétvégén Apósom szülinapját ünnepeljük, francia csokoládétortát viszek majd és a reményt, hogy nem alszom el kora délután az ebéd alatt… 
    Holnap lesz az első úszós napja a nagyfiúnak, úgyhogy beszereztük a szükséges felszerelést: van kis fürdőnadrágja, úszósapkája és úszószemüvege is, sőt, tegnap letesztelte a kádban mindegyiket. Remekül szupeLálnak.
    A kedvence a szemüveg:

    hegnap elmaradt a szerdai randi, úgyhogy Holnap remélem lesz egy kis időm bemenni az Árkádba. Csak úgy bóklászni, körülnézni, semmittenni. Na jó, egy ilyet azért tuti hozok:
    ……………………………………………………
    update: fúrja a tükröt:)))
    Megosztás:
    Egyéb

    Még mindig nem tettem le arról az ötletről,

    hogy átnézem az itthoni könyveinket, és eldöntöm, mi legyen a sorsuk.
    Egy csomót nem is olvastam még, és ahogy nézegetem a címüket, valószínűleg nem is fogok. Semmi bajom az indián spiritualitással foglalkozó könyvekkel, de az orosz realizmus számomra teljesen ismeretlen alakjainak politikai levelezései – ó, hát, kösz, de nem.
    A mostani kiszemelt Móricz Zsigmondtól az Úri muri.
    Gyönyörű kötetet találtam itthon,igazi régi, aranyozott gerincű könyv, szinte kiabált utánam a polcról.
    Mutatok azonban két olyat, amit elolvastam és nagyon szerettem – tulajdonképpen párban járnak, egyika másikat kiegészíti:
     
    ennek a 2. része (párja?) a feng shui a kertben, de ahhoz nem találok borítót.
    Megosztás:
    Egyéb

    Segítenek

    Nagyon megkívántam a sajtos rolót. Igen, így utólag már érzem, hogy nem volt jó ötlet, de akkor nem tűnt veszélyesnek, a Lipóti pékségtől meg aztán pláne nem.
    Nem kellett hozzá egy óra, hogy rájöjjek, szar ötlet volt. Szó szerint. Sokáig nem volt időm elmélkedni, ugyanis arra koncentráltam, hogy egyáltalán hazaérjek, mielőtt nagyon nagy baj történne, úgyhogy rendőrkanyarral és bepánikolt fejjel száguldottam hazafelé, hátul az óbégató gyerekkel.
    A lámpáig bírtam, ott megkértem szépen (fejhangon visítottam), hogy hagyja abba az óbégatást, inkább drukkoljon, hogy ne f.ssak be hazáig, de a sorompóig előadott műsor (Laj-ta, Anya! Ne fosszá be! Laj-ta, Anya! Koncertálj!) nem győzött meg arról, hogy jó ötlet volt ebbe a folyamatba bevonni a gyereket.
    Nem részletezem, hajszálon múlott, de megúsztam.
    Még másnap is cudar volt a helyzet, így önként és dalolva (oké, rohadt halk dal volt) diétára fogtam magam: rengeteg folyadék, üres tea, pucolják csak át a kis szervezetemet, ilyen mérgezést ugyanis minimum romlott tojástól lehet kapni, az meg ugye nem vicces terhesen.
    Estére viszont nagyon-nagyon-nagyon éhes voltam úgyhogy tanácstalanul beálltam a hűtő elé, és felmérte a tartalmát.
    A fügés krémsajtra rá se tudtam nézni. Nem tűnt jó ötletnek sem a hummusz, sem a libatepertő, de ugyanúgy a polcon maradt a házi kolbászkrém és a maradék sonkás tészta is.
    Mi legyen, mi legyen? – mondtam ki pechemre hangosan, mire a segítőkész Medve már jött is a megoldással (kezeket fel, ki az, aki rajtam kívül szintén hülyét kap a férfiak megoldásmániájától??): 
    – Nyuszkó, egyél széntablettát. 
    – De éhes vagyok…!- ezen a ponton már majdnem bőgtem
    -Akkor egyél kettőt – vonta meg a vállát, majd kimasírozott a maradék sonkás tésztával.
    Megosztás: