fantasztikus, fenomenális érzés volt tegnap, mikor kiderült, hogy egy nagy álmom vált valóra. Rengeteget dolgoztam érte, és sikerült – ezek a sikerek azonban mindig a legédesebbek. Ami mögött meló van.

Új fejezet nyílik az életemben, teljesen új területeken próbálhatom ki magam, szóval nagyon de nagyon boldog vagyok, és izgalommal várom az előttem álló egy évnyi kőkemény tanulást, melynek a végén -ha az Ég is úgy akarja- szerkesztő riporter leszek

Jippijé!!

Fejfájással indult, nem kapkodósan, de feszített tempóban, és nem annyira szívderítő hírrel, hírekkel folytatódott. Válság van, a fizu nem emelkedik, csak a munka mennyisége nő. Ehh.

Mindegy, a mai napot hivatalosan is az önsajnálatnak új célok és a hatékony időbeosztás megtervezésének szentelem.

Csak előbb megeszem a szokásos mandarin adagomat (úgy 10-12db) és szundítok egyet.

Kicsit most elég volt.

• A központi helyen, az azt jelenti, hogy közel a busz, az orvos, a bolt, az óvoda, az iskola, a templom és a kocsma. Nem azt, hogy a halál taknyán van a város szélén, de egy 2×2 sávos kamionokkal sűrűn tűzdelt út van mellette.
• A spejz nem szoba. A  4 szobás az nem azt jelenti, hogy van 2 szoba, ami egymásból nyílik, és van egy kamra meg egy 6 négyzetméteres hall, ami előszobának is kicsi.
• A jó műszaki állapot az nem azt jelenti, hogy új benne a kád. Hanem azt, hogy  a ház nem süllyed, nem vizesedik, nem penészes, nem rohad.
• Csendes szomszédok: a neveletlen, habzó szájú bullterrier nem garancia.
• Tágas. Mert meg tudsz benne fordulni??
• Világos. A világos szót akkor használjátok, ha villany nélkül is az. Nyolc spotlámpával minden világos.
• A doh az doh. Ne alkudozzatok, az nem az “idő szaga” vagy “öreg a ház” baszki, az doh.

Tenkjú.