Itt is megtalálsz:
All Posts By:

Ági

    Egyéb

    Messze nem vagyok a tökéletes közelében sem.

    Van, hogy kiabálok. Van, hogy a mosogatóban hagyom a tányérokat és csak másnap reggel teszem be a gépbe. Van, hogy lerúgom magamról a cipőt és nem pakolom be a szekrénybe. Utálok vasalni. Rövid mesét mesélek este, ha iszonyú álmos vagyok.
    Megveszem a drága sminkszereket, ha jók, illetve ez a szakmám, széles kell, hogy legyen a paletta. De hogy egy nyomorult szempillaspirálon mi kerül 8000Ft-ba??? – azt ma sem értem.

    Elfelejtek dolgokat. Túlvállalom magam annyira, hogy sokszor enni sincs időm.

    Nevetséges, hogy mennyire képtelen vagyok diétázni.

    Idült orvos-és rendőrfóbiám van (kivéve egy ózdi rendőrt, aki nem modell).

    A gyerekemet mindig roppant divatosan akartam öltöztetni. Ez elmúlt, a praktikumé lett a főszerep: minden felső menjen minden alsóhoz, oszt jónapot.
    Utálok hajat szárítani, pedig nagyon akkurátusan kéne: ha magától szárad meg, akkor se nem hullámos, se nem egyenes, úgyhogy megy copfba.
    Nem emelgetem meg az ablaktörlőt a szélvédőn, mielőtt elindulok, pedig tudom, hogy ellenőrizni kell, mert ha hirtelen egy PUMA csapódik a szélvédőre és az véletlen le van tapadva (mármint az ablaktörlő), akkor HALÁLOS balesetet szenvedhetek, ami… hát… halálos. Nos, a nemtörődömségemet, felelőtlenségemet még tetézi, hogy magamban sírva nyihogok a röhögéstől, mikor látom, hogy a férjem komolyan leellenőrzi indulás előtt, pedig neki van igaza.

    Megosztás:
    Egyéb

    Ma

    Ma nyugalomra vágyom, olvasgatni valami klassz újságot, eperszínű körömlakkot szeretnék kenni a körmömre, és citromos-joghurttortát enni.

    Tiszta tavasz.

    Úgyhogy veszem a gyerekemet és a táskámat, lecsattogok a Rossmannba, veszek eperszín körömlakkot, majd átmegyünk az aldiba és veszünk citromot meg joghurtot. Ez most az utolsó esténk itt, Medvi nélkül töltjük (dolgozik), úgyhogy megadjuk a módját: az egész vonatot összerakjuk. Meg lehet, hogy a rendőrállomást is.

    Sőt: lehet, hogy keresek egy palack furmintot is.

    Csak úgy, mert megérdemlem.

    Megosztás:
    Egyéb

    Jaj, de kezdeném már!

    Van az úgy, hogy az ember feje szétrobban a sok gondolattól. Írok egy listát, hátha jobb lesz.

    Ma egy egészen egyszerű zöldborsófőzit és rozmaringos-fokhagymás tejbe áztatott, sült csirkemellet ebédelünk. Az enyémbe szórtam egy kis diót is a végén.

    Sajnos még nem saját zöldborsó, nem saját dió, de azon vagyunk, azon vagyunk…:)

    Most láttam a tévében Giada DeLaurentiis szakácskönyvét: ne felejtsem el hozzáadni a szeretném-szeretném-szeretném listához.

    Fantasztikus receptek vannak benne, szóval biztos nagyon sokat főznék belőle. Nagyon sokat. Ossobuco, tortellini, ravioli, puttanesca – régen kizárólag olasz konyhán éltem.

    Képet kell keresni a fodrásznak, hogy mennyire lehet barna az a barna. Khmm… el kéne végre döntenem, mennyire lehet barna az a barna.
    Hátrány: a Medvinek szőkén tetszem. Fenn áll a veszély, hogy öregíteni fog. Vagy nagyon szokatlan lesz és nem fogom szeretni.
    Előny: olyan rúzsokat is használhatok majd, amiről eddig álmodni se mertem.

    Kell egy kantáros nadrág a gyereknek. Amíg nem volt gyerekem, nem értettem, miért hatódnak meg az anyukák, ha mini kisvakond szerkóba öltözve látják a kölküket. Most már tudom. Egész egyszerűen cuki: látni, ahogy mint egy kis útépítő munkás dolgozik, húzza vonja a felmosót, a sminktáskámat, a kisasztalt, a kutya fülét… ehhh…

    Be kell adni cipészhez a kedvenc fekete bőr magassarkúmat. Igen, a nagyon kényelmeset. És szeretnék egy fekete szövetkabátot is.

    Megosztás:
    Egyéb

    Bebarnulok, nos, ha nem is teljesen,

    de legalább valamennyire. Most csütörtökön megyek a fodrászhoz, aki előbb levágja a kiskorú haját, majd kezelésbe vesz engem. Már csak azt kell kitalálnom, mennyire.

    Lusta, ugyanakkor nagyon szorgos hetek vannak mögöttem: rengeteg munka volt, de a vasalással például nem nullán vagyok, hanem mínuszban. Le kellene olvasztani a mélyhűtőt, lemosni a csempét és szétszedni a mosogatógépet, ehelyett folyton házakat és telkeket nézek és csak telefonálunk, telefonálunk, és reménykedünk.

    Kicsit olyan ez, int a gyöngyfűzés: ha házat vesz az ember, nemcsak azt nézi, hogy mekkora a nappali vagy hogy déli fekvésű-e a telek, hanem azt is, hogy az élete apró morzsáit (gyógyszertár, bolt, orvos, játszótér, egy cukrászda, egy kisvendéglő, egy pedikűr, egy könyvtár) hogyan tudja felfűzni arra a településre.

    Megosztás:
    Egyéb

    Nem sikerült:

    egy nappal a szerződéskötés előtt visszalépett a tulaj.

    Megértettük, tudomásul vettük, megsirattuk.

    Most újabb listával vágunk bele, immár sokadszor, sokadjára, és egyre távolabb kerülünk a Fővárostól. Az életünk minden nappal jobban hasonlít erre. Mármint az irány.

    … és egyelőre nem tudom, ezt akarom-e.

    Megosztás:
    Egyéb

    Jaj.

    A gyomrom görcsben, a kezem csak azért nem izzad, mert sosem izzad,  de minden hajszálam keresztben és nagyon-nagyon-nagyon izgulok.

    Megosztás: