Kategória: alma meg a fája

Kategóriák
alma meg a fája otthonoktatás otthontanulás

Első hónap

Eltelt egy hónap abban a ritmusban, ahogy majd az itthontanulásunk zajlik.

Íme a tapasztalatok:

  • Jól érezzük magunkat benne. Komolyan. Pedig nem egyszerű, de tényleg jól vagyunk: Medve is,én is, a gyerekek meg szinte kicsattannak: Barnabás mert többet lehet velünk, Gergő meg azért, mert így nyugodtabb a tesója és kevesebb a konfliktus
  • Nem nagyon van olyan nap, hogy fél 8 előtt felkelnénk. Zavarodottan szoktam is mondani Medvének, hogy a rendesek ilyenkor már úton vannak az óvoda-iskola felé.
  • Nincs reggeli rohanás, nincs időre odaérés,nincs siess már.
  • Olyan másfél órát tanulunk egy nap – több részletben. Most még csak előkészülünk, próbálgatjuk magunkat: hol egy betű, hol egy fejtörő, hol egy formarajz…

Aztán persze vannak olyan dolgok is, amiket sokkal jobban kellene csinálnom:

  • Gyaloglás, testmozgás, kirándulás – ebben rengeteget kell fejlődni, mert NAGYON fontos (konkrétan a gyaloglás, egy Barnabás korú gyereknek rengeteget kellene naponta gyalogolnia a Waldorf pedagógia szerint. Utánanéztem, hogy miért, és tökéletesen egyet tudok érteni vele.)

Most lehet, hogy nagyképűségnek tűnik, de szerintem csak ennyi, amit nem jól csináltam az elmúlt hónapban.

Olyan ez egyébként, mint a smink, vagy mint az írás, a gyereknevelés vagy a zenei preferencia: ebben is, mint mindenben, meg kell találnunk a saját stílusunkat, azt, amiben a legjobban magunkra ismerünk és amiben a legjobban fejlődünk. Ahogy elnézem az otthonoktatós irányzatokat, mi a hippikhez állunk a legközelebb 😀 Gyönyörű, intenzív, színes az életünk, és sosem voltunk még ilyen jól.

Elengedtük a megfelelési kényszert.

 

Mindnyájan.

12674609_942030962532720_871239688_n

Kategóriák
alma meg a fája

Na, MOST Gerusz betegsége a főszereplő :(

Viharos sebességgel terjedt szét a gyulladás: tegnap este kórházba kellett vinni a kicsi mukit. Mandulagyulladás, hörgőgyulladás, szerencsére a tüdő és a mellhártya tiszta. Jellemző erre a vírusra, hogy 37.5 volt a láza,mikor elindultak, Medve még egy kicsit fel is húzta a szemöldökét, hogy BIZTOS vagyok-e benne, hogy menni kell. Mondtam, hogy igen. Érzem. Nyomás!

Mire beértek, 39.9 lett, azonnal kapott kúpot is és addigra teljesen „beállt” a váladék a tüdejében, fel is vitték megröntgenezni, amit még ma is emlegetett: „Anya lefényképezték a cicimet, de Apa ott volt, nem féltem,nagyon bátor voltam!”

Most alszik ezerrel, dolgozik a gyógyszer, a puszik, az ölelgetések. Barnus átvette a hatalmat,ő a fő-fő ápoló, úgyhogy ma, miután letudta az írás előkészítő feladatokat és megoldott néhány matek feladatot (most a relációs jeleknél tartunk), betakargatta az alvó Gergőt, mindig ellenőrzi, hogy van-e tea a poharában és hogy lázas-e.

Szerintem rendkívül fontos ez a fajta gyakorlati tudás, hogy hogy kell ellátni, jól ellátni egy beteget, mire kell figyelni, mi van a köptető teában, miért kell a lázas betegnek ágyat húzni/sokat inni/ aludni. Ami azonban még ennél is fontosabb, az a másokról való gondolkodás, az odafigyelés, a puha burokban tartás képessége, és az, ahogy Barnus most Gergővel bánik, hát… szavak nincsenek, olyan szép.

DSC_0039

Aztán leül szőni, mert most épp az érdekli. Teljesen egyedül feszítette fel a függőleges fonalakat is (biztos van ennek is neve, csak fogalmam sincs, hogy micsoda). „Közben olyan jól kibogozódnak a gondolataim, Anya”- mondja, és nem baj, hogy nem tudja, hogy más évekig gyakorol, hogy elérje azt a zen állapotot, amibe ő ilyenkor kerül.

DSC_0057

Ezt a rajzot magának készítette, meg is kért, hogy írjam rá ISKOLÁS betűkkel a szöveget, aztán olyan jól sikerült, hogy azt mondta, benevezi az ORSZÁGVILÁGI rajzversenyre.

„Az igazi férfi dudán játszik,

vörös szakálla messzire látszik.

Az igazi férfi mindig zord,

az igazi férfi szoknyát hord.”

Hát,így.

DSC_0060

Igazi fastfood: egy bio (ez a lilahagyma esetében nagyon fontos!!) lilahagymát felaprítottam, olíva olajon megpirítottam, majd jó sok zöldséget (fagyasztott) tettem rá, és felengedtem a tegnapi ketchup maradékával, amit vízzel mostam ki az edényből. Egy kis csomag fusillit tettem rá, és amíg elfőtt a lé, megpuhult a tészta is. Só. Ennyi.

Na megyek kibicnek Barnabás doktor úr mellé.

Kategóriák
alma meg a fája

5 perc a semmiből-Talán kilazul

Bemerevedett a nyakam, és ez a merevség az elmúlt időszakban csak rosszabb lett. Először féltünk, hogy milyen lesz a Waldorf, aztán megláttuk, hogy a mi gyerekünknek nagyon jó, és nagyjából két hete, amióta elkezdődtek az iskoláról a beszélgetések, attól kezdtünk el félni, hogy valahogy, valamilyen úton-módon ki ne kerüljünk ebből a szabadságból és vissza ne kelljen fordulnunk.

Jaj, csak legyen hely, csak felvegyék, mindegy, hogy jövőre vagy egy év múlva.

Reccs, a nyakam, majd fejfájás, majd éles,hasító fájdalom deréktól fejbúbig. Jaj.

Annyira vicces, hogy csak egy irányba tudok nézni, csak egyfelé, mereven, előre, talán még a szememet is alig tudom mozgatni a fájdalomtól. Ahelyett, hogy kimozgatnám, mindent ennek rendelek alá: a munkát, a főzést, a napi teendőket, inkább annak rendelem alá, hogy merre tudok nézni, csak nehogy rosszabb legyen…

Aztán szép lassan elkezdem biccenteni. Látom az embereket,mosolygok, ahogy bemegyek a boltba, ahogy összefutok ismerősökkel a néptáncon, ráköszönnek a gyerekek Barnabásra a parkban, a postán, a közösségi házban. Ismerős arcok a bölcsiben, az óvodában, lassan mindenhol.

Forgatom a fejem, és nem látom az állami oktatási rendszert, de azt igen, hogy nem süketültünk, vakultunk, bolondultunk meg attól, hogy kiléptünk. Jól megy nekünk a kilépés. Iroda nélkül dolgozunk, munkaidő nélkül dolgozunk, magunknak dolgozunk, szóval pontosan tudjuk, hogy a szabadság a legnagyobb kötöttség. Ott bizony saját rendszert kell teremteni.

Tegnap este összebújva beszélgettünk, és szinte egyszerre jutottunk el oda, hogy ha nem veszik fel, akkor megpróbáljuk jövőre. Ha akkor sem, akkor megnézünk egy helyi Waldorf iskolakezdeményezést, ami még a Waldorfon belül is vadhajtásnak számít. Ha azt sem, akkor alsóban tanulókör, itthonoktatással.

Mondom itthonoktatással.

Valahogy lesz, valahogy jó lesz, biztosan jó lesz, mert még mindig kézenfogva megyünk az úton, ami már önmagában szabadság. Mindegy, hogy nem látjuk a végét, lustaságból, kényelemből, félelemből nem fordulunk vissza.

 

Kategóriák
alma meg a fája

Fermentálás, szappankészítés, bio zöldségdoboz – új utak

Huh, csupa olyan dologgal próbálkozom a napokban, amivel eddig még soha 🙂

Egyik óvodás anyuka árul fermentált zöldségeket: sárgarépát, céklát, zellert, káposztát… Mivel mi eceteset nem ehetünk (de a savanyúságra nagy étvágyunk lenne), ez tökéletes alternatívának tűnik. Veszek tőle egy pár üveggel, megkóstoljuk, hogy nekünk melyik ízlik, aztán már csak egy pár zacskó parajdi só kell hozzá, és persze bio zöldség, és készülhet a kimchi, a savanyúkáposzta, és a rengeteg minden egyéb.

Ha már a zöldségnél tartunk: a Zsámboki Biokert nagy zöldségdobozát rendeltem meg ezen a héten, ezen kívül pont tegnap küldtek az óvodába egy tájékoztatót, hogy az egyik környékbeli faluban megváltozott munkaképességű (enyhe értelmi fogyatékos, autista) munkatársakkal vettek át egy teljesen bio kertészetet. Nagyon drukkolok nekik és már össze is írtam, mennyi répa, cékla, zeller kellene… juj, van karalábé is! Na akkor azt is írok a listámra.

Készül (már majdnem elkészült) Gergő elefántja. Tudom, tudom, ez előző bejegyzésben csacsit írtam, de abban a pillanatban, ahogy belemarkoltam a gyapjúba, és kivettem egy labdányi gombócot, már lehetett látni, hogy ebben egy elefánt lakik, nem pedig csacsi, de mindegy, mert szürke cirmos gyapjút rendeltem a fedéshez, az meg jó csacsihoz is, elefánthoz is 🙂

Tegnap még beszereztem Barnabás viaszkrétáját (a karácsonyi vásárban, még jobb áron is sikerült megvennem, mintha rendeltem volna, ráadásul nem volt postaköltség sem), vettem gyapjút további cukiságoknak, és próbáltam letudni mindent, amit csak lehet, hogy hétfőtől már csak a sütik és a csomagolás maradjanak… tavalyi csomagoló papírt, chipboardokat, szalagokat használunk majd, mert annyi van, hogy én magam is meglepődtem, mikor a lenti nagy kamrában pakolásztam.

A papírokon kívül még egy csomó hasznos holmit találtam: egy egész papírzacskónyi műanyag doboztetőt, legalább 5 vadiúj fakanalat (elfelejtettem, hogy vettem) és egy fém, üres (WTF??) bortartó állványt. Utóbbi pont jó lesz a mikró helyére, a mikrót ugyanis ünnepélyesen és örökre visszavisszük a pincébe. Egyszer már száműztük, mert nem használtuk, aztán felhoztuk, mert nincs konyha mikró nélkül, aztán rájöttünk, hogy de, van, merthogy azóta sem használtuk. Egy egész polc szabadul így fel, ami remélhetőleg jó pár dolgot elnyel majd…

————

Hát, így ennyi az újítás. Egyébként pedig nyafka vagyok (mint mostanában folyton), bizonytalan és szétszórt. Holnap fogadó óra Barnusnál, valószínűleg az iskolaérettségről lesz szó, illetve a mozgásfejlesztésről, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, mit mondanak, mit javasolnak, de egy biztos: akkora szeretettel fordulnak Barnabás felé, hogy teljesen biztos, hogy a legjobbat akarják neki.

Kategóriák
alma meg a fája

Pirosodó – 1. nap

Tegnap egész hosszasan beszélgettünk Ádámmal, hogy miért nem megy ez az egész nekünk, és hogy nagyon tudatosan kell tennünk érte, hogy valahogy egy élhető, stresszmentes, gördülékeny légkört tudjunk teremteni, mert ez így… nos, szar.

Senki nem érzi benne jól magát.

Pici lépésekkel indulunk, és végiggondoltuk, hogy mik azok a történések, amik bosszúságot okoznak reggelente és olyanná teszik az indulást,mintha valami  groteszk társasjáték lenne, ahol az a szabály, hogy egyet léphetsz előre és utána mindig kettőt kell hátra.

Az első nap reggelén az alábbi dolgokat csináltuk másképp. (Igen, ennyire ügyetlenek, esetlenek, rosszul gondolkodó szülők vagyunk, de ez van,nincs mit szépíteni.)

  • reggelizni, készülődni csak pizsamában lehet. A leeszi, leissza, lefogmossa hármasfogat minden reggelünket megkeseríti.
  • el kell tenni a kutya tálját az előszobából-sajnos ahol víz van, az borulhat (és nálunk borul is) és indulás előtt csurom vizes Gergőt öltöztetni egy horror.Minden reggel.
  • venni kell egy gyógyszer elosztót (ez ma feladat lesz nekem, szóval irány a patika), ahova kirakom a vas-b vitamin-homeopátiás bogyó- d vitamin mindenfélét, és bár a cseppentős-kanalas dolgokat még így is öntögetni kell, legalább ezekkel nincs gond.

Még rengeteg tippet olvastam a neten, ezek között van számomra teljesen abszurd is

  • aludjanak a másnapi ruhában a gyerekek,és csak felkel és megy
  • ne mosson fogat, majd eszik a kocsiban egy almát
  • pizsamában viszik be a gyereket és ott öltöztetik át

de amilyen állapotok a mi családunkban uralkodnak, én már semmin nem csodálkozom, és szívből kívánom, hogy ha valaki ezekben találja meg a megoldást, sikerüljön neki.

Középutas megoldás, és talán működhet is, hogy rendszeresítünk egy cd-t, ami bizonyos ütemtervet ad addig, amíg meg nem tanuljuk a ritmust, a helyes (vagy legalábbis működő) időbeosztást. Ennek a lényege abban áll, hogy nagyjából 3 és fél perc egy zeneszám, ennek elégnek kell lennie egy öltözködésre (ha ki van készítve a ruha), nekünk a kávézásra, egy tisztába tételre (igen, Gerusz még nem szobatiszta), egy csizma+kabát+sapka+sál felvételre és így tovább. Talán működhet, és talán élvezetesebb így, mint a „siess már”, „ne csináld már, hogy még mindig alsónadrágban vagy,Barnabás” és az „Ádám!!! Az Isten megáldjon, TE IS???”.

Jelentem, mindent egybevéve az első nap megugrottuk a fél 8-as indulást, ami azt jelenti, hogy Barnabás 8-ig, Gergő fél 9-ig beért. Ha csak útközben nem történt valami, amiről még nem tudok…

Tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de elszántak vagyunk és nagyon szeretnénk, ha mi is egy összehangoltabb, kevésbé zaklatott, boldogabb családdá érhetnénk.

—————–

Update: délben csörgött a telefon, hogy Gergőkének se cumisüveget, se cumit nem pakoltunk.A gyereknek elég kevéssé komplikált a délutáni alvása: megissza cumisüvegből a langyos kókusztejet, betömi a cumit a szájába és alszik 2 órát egyhuzamban.

El kellett hoznunk, mert nem tudott elaludni, csak keservesen nyöszörgött. Hogy is írná a társasjáték? Lépj vissza három mezőt és egy körből kimaradsz…

Kategóriák
alma meg a fája mindennapok

Iskolaérettség

Előre leszögezném, hogy most nem Barnabásról lesz szó. Azt, hogy ő iskolaérett-e, még nem igazán tudjuk eldönteni, van azonban egy-szerintem-legalább annyira fontos tényezője az egyelőre sokismeretlenes egyenletnek,mégpedig az, hogy a CSALÁDUNK iskolaérett-e.

És erre egyelőre egy nagyon határozott nem a válasz.

Rengeteg olyan édesanyát és édesapát ismerek, akiknek ez simán megy, majdhogynem dalolva, örömmel. Nekünk nem megy.

Véletlenül sem önostorozásnak szánom, tudom, hogy sok dolgot letettünk az asztalra, de minden nap gombóc van a torkomban, mert nem, nem, nem, sehogysem sikerül nekünk ez a „szülősdi”.

Nincs meg a gyerek csizmája. Nem száradt meg a melegítője, a többi meg nem tudom, hol van. Bokazoknit vett fel télvíz idején. Kell bevinni almát, mogyorót, törölközőt. Nincs meg a váltócipő, a harmadik sálat hagyta valahol benn a héten.

Egyébként sem sikerült reggel felkelni: hiába, mindketten hajnalban aludtunk el a gép előtt, munka közben. Nem öltözik a gyerek, visszafeküdt, már fél nyolc van, nem vette be a vitaminjait.

Ó,a francba, át kell tenni az autósüléseket és elfogyott tegnap este a leves, levest pedig minden nap kell bekészíteni, nincs mese, az nem lehet, hogy mindenki vígan kanalaz, ő meg nem.

Elfelejtjük az igazolást, összegyűrődik a kérvény, kimegy a fejemből a fogadó óra, csak az van benne, hogy hajnalban már a kórházban voltam, vérvétel, hétfőn kontroll, remélem rendben lesz minden, és tudtam, nagyon alaposan észben tartottam, hogy van ma valami kettőkor, de nem jutott eszembe. Pedig fel is volt írva.

Gergőnek két nap után megint folyik az orra, semmit nem alszunk éjjel, ha pedig aludhatnék, akkor sem tudok,csak sírok, sírok és sírok: újabb barátot vesztettem el, újabb vállt vállnak vetve harcoló sorstárs lett angyal a héten. Jól ismertük egymást, minden héten beszéltünk, tudtam, hogy nem sikerült a kemó neki, aztán megint nem, majd végül a harmadik sem. Kicsi gyerekek maradtak édesanya nélkül, most főznék, segítenék, de csak pénzzel tudok: nem múlik a láz, nem múlnak a rosszullétek, nem megy felfelé az a vérnyomás, úgyhogy hétfőn megint kórház,és persze névnapi zsúr a csoporttársnak, van-e fekete mellény a fellépésre, juj, aznap van Gergőke bölcsijében a mézeskalács buli, és persze karácsonyi csúcs a megrendelőknél.

És öltözz már, siess, elkésünk, már megint mit felejtettél el? Itt a telefonod, elromlott a kuplung, elfáradtam, nebassz-száznyolvanezer?? hát, majd valahogy, akkor gyere haza,vidd az enyémet, de nem érünk oda csak háromnegyed kilencre. És a daltanulás fél nyolctól van. Persze,bepakoltam a váltócipőt. Nem sírok, csak tehetetlen vagyok, hogy ennyire nem megy, hogy ilyen bénák vagyunk. Anyukám nem így csinálta, anyukád nem így csinálta, és ziláltak vagyunk, és vonszoljuk magunkat.

Na jó, egy kicsit sírok.

Na jó, zokogok.

Eszembe jut Vekerdy, hogy nem állhatsz az almafa alá és nem üvöltözhetsz az almával, hogy pi-ro-sod-jál már!!! mert attól nem érik gyorsabban, de nekünk mégis pirosodnunk kellene, össze kellene kapni magunkat, vagy nem tudom, jé, azt sem tudom, hogy hogyan kezdjem vagy kezdeném.

Nem vagyunk túl jó szülők.

Kategóriák
alma meg a fája

Waldorf (ihlette) karácsonyi ajándék – Barnabás

Elgondolkodtató volt a múlt szombati „milyen a jó játék?” workshop. Bő két órán át hallgattuk, megéltük és egy életre megjegyeztük, hogy milyen a jó játék, választ kaptunk arra a jelenségre, hogy „térdig ér a játék, mégsem játszik a gyerek” és megértettem azt a hihetetlenül dermesztő jelenséget is, hogy a gyerekem úgy igazából egyetlen játékához sem kötődik.

Komoly tükör volt az a két óra.

Aztán valahogy minden elcsendesült, én pedig két dolgot fogadtam meg:

  • ha csak lehet, áruházban nem veszek játékot, csak webshopban vagy kézműves vásárban
  • a lehető legjobban próbálom szűrni a zajt, a szemetet és előtérbe helyezem a formát, a játék anyagát és a minőségét is.
  • ugyanakkor az is szempont, hogy 2015-öt írunk, én pedig egy ízig-vérig a mában élő, élénk, színes óvodás kölyök anyukája vagyok.

És akkor jöjjön a nagy válogatás, ezt kapja Barnabás idén Karácsonyra:

Untitled design (22)

1.,  Magyar Népmesék társasjáték– ezzel tulajdonképpen az egész család gazdagodik:) Társasozni jó, ennek ráadásul a célja és a mondanivalója is szívet melengető, ráadásul maga a játék 20-40 perc, ennyi pedig belefér egy hétköznapon is.

2., Fa egyensúly tábla -remek fejlesztő játék, Barnabás pedig amúgy is az ügyességet próbára tevő játékokat kedveli. A tesóm biztosan részletesen el tudná mondani, hogy mit fejleszt még, de nekem annyi bőven elég, nagy valószínűséggel imádja majd a gyerek. Először egy külföldi, kifejezetten drága, Waldorf játékokra szakosodott webáruházban láttam ilyet, és nagyon megörültem, mikor itthon is rábukkantam valami hasonlóra – az eredeti ár töredékéért.

3., Parázsfuvolácska jegyek  – nagyon jó kritikákat olvastam róla,izgalmas előadásnak ígérkezik. Mesejáték, nem túlbonyolítva.

4., Stockmar méhviasz kréták – ezt nem is kell tovább ragozni: puha, élénk színű, kézbe simuló kréták.Ilyenekkel rajzolnak az óvodában, Barnabás pedig nagyon megszerette.

 

Kategóriák
alma meg a fája

Láncreakció

Volt a házunkban egy Büdös Vécé.
A Büdös Vécé nagy ellenség volt, hosszasan csatáztunk vele. Olyan volt, mintha egy bűzös fekély, rothadó daganat lett volna, mi pedig jobb híján ignoráltuk: bezártuk az ajtót, peraktunk pálcikás illatosítót és sose mentünk be oda.
Majd egyszer kibontjuk a falat – mindig ezt mondtuk. Majd egyszer.
Mert a vécéből,a lefolyóból, a mittudoménhonnan nem jöhet a szag, hát akkor passz, marad a ventilátor és a „majd egyszer”.
Olvasás folytatása „Láncreakció”
Kategóriák
alma meg a fája

Karácsonyi listaírás

A Rendteremtő Karácsonyi Készülődése elkezdődött, és ebben az évben én is végigcsinálom a programot.
No nem azért, mert már a Karácsonyra készülődöm. Még nem, nagyon nem. Nálunk csak most lett vége a Szent Mihály időszaknak, épp csak belelépünk Szent Márton körébe (erről majd írok), utána még Miklós és Advent következik… szóval nem, ez nem a jingle bells.
Inkább egy lassú, komótos készülődés.
Vagyok olyan szerencsés, hogy a világ legalaposabb, legprecízebb, semmin-meg-nem-lepődő Szilvije jár hozzánk minden héten. Elmondhatatlan, mennyi jót hozott az életünkbe és minden alkalommal megemelem a kalapom a munkabírása, derűje és végtelen kedvessége előtt.
Klassz nő nagyon, rengeteget segít, konkrétan az ép elmémet köszönhetem az ő rendszeres látogatásának.
Úgyhogy a karácsonyi takarítás mint olyan, idén kimarad: ő mindent megcsinál, összerak, kialakít, sallala, nekem valóban csak a szortírozással, szanálással kell törődnöm az előkészületek során.
———————
És akkor az első hét feladata: írd meg a karácsonyi listákat.
Az, hogy mi lesz a főfogás Karácsonykor, az nem kérdés: kacsa lesz most is, valószínűleg naranccsal és almasziruppal, mazsolás rizzsel és krumplival. Pipa. A körítés, ingyom-bingyom meg majd kiderül menet közben.
Karácsonyfa: évek óta nálunk az az advent, hogy estéről estére díszítjük a fát. Beszélgetünk, forralt bort iszunk, készülődünk. Idén sem lesz másképp. December 24-én biztos, hogy csak mi leszünk, nem jön senki, és talán 25-én jön majd mindenki, aki szeretne, aztán pedig újra magunk leszünk.
———————
Ajándék: minden kedves rokont megkérek, hogy ne vegyenek a gyerekeknek játékot. Egy kicsit sem. Egy műanyag kisautót sem. Olyat vegyenek, amivel a gyerekek JÁTSZANAK, mert ismét egy óriási halom félkerekű autót és egyéb törött lomot dobtam ki, és kezdem nagyon unni.
Rengeteg klassz játék van, aminek örülnének, és rengeteg olyan koncert/előadássorozat/mesedélután, amit tudom, hogy élveznének.
Idén két dolgon gondolkodom: paravánon és bábokon, mert Barnabás nagyon sokat és nagyon szívesen bábozik. A Waldorfos paravánt egyébként ezer dologra lehet még használni: lehet könyvespolc, elárusító stand, kiskuckó, mászóka, többszintes ház… tényleg csak a fantázia szab határt, abból meg nincs hiány.
Igen, ahogy így gondolkodom, a gyerekek játékához most ez áll a legközelebb: egy paraván, és rengeteg báb, amikkel önmagukban is lehet játszani. Az külön királyság, hogy bővíthető a készlet és mindig az aktuálisan őket érdeklő helyzethez lehet újabb bábokat varrni/venni, továbbá az is plusz pont, hogy nem valami több darabból álló dologról beszélünk, ami értelmét veszti, ha egy alkotóeleme is hiányzik.
Sok báb, ujjbáb, kesztyűbáb, filcbáb és egy paraván. 
Meg néhány mesekönyv, egy-egy gyapjú mellény és színház/koncert/kiállítás jegy, amit élményre válthat a gyerek. 
Kategóriák
alma meg a fája

Egy hónap a Waldorf oktatásban és három (na jó, négy) iszonyú fontos hír

Hú, nagyon hamar eltelt a szeptember, mi pedig nagyjából belerázódtunk a ritmusba. 
Érdekes, mert a legislegjobban attól tartottam, hogy mi lesz, ha Barnabást el kell hoznom fél egykor, ráadásul közben kiderült az is, hogy Gergő még nem tud bölcsibe járni, vagy legalábbis abba biztosan nem, amibe eddig járt.
Nekem kiújult a gerincsérvem, úgyhogy most nagyon keveset tudok eljárni dolgozni, így itthonról próbálom megoldani a feladatokat, és valahogy tömbösíteni azokat a dolgokat, amikért be kell mennem a városba.
A városba. Ó, baszki. Ha már majd a bajszomat is megpödröm ehhez a mondathoz, csak simán üssetek agyon.
Úgyhogy most Barnabás jobbára 12:40-kor hazajön az óvodából. Vannak napok, amikor nem tudom másképp megoldani, és ott alszik, de amikor itthonról dolgozom, akkor bizony egyszerűbb 12:40-re odamennem, akkor ugyanis még nem vagyok annyira kipurcanva, meg persze Gergőnek is jobb így.
Úgyhogy nagyjából úgy néz ki egy napunk, hogy Barnusnak elkészítem a tízóraiját, ebédjét, elmegy óvodába, én dolgozom, Gergő élvezi, hogy övé az összes játék, majd amikor már nagyon szenvedne és unatkozna egyedül, akkor elmegyünk Barnusért. Gergő jót alszik a kocsiban, itthon pedig folytatódhat a játék, immár közösen, én pedig újra leülök a gép elé és tolom tovább az ipart ott, ahol abbahagytam.
Közben persze mos a mosógép, fő az ebéd, a vacsora, sül a sütemény, a kenyér, a pizza, jön a postás, csörög a telefon és nyomtat a nyomtató.
Sűrűbb így?
Igen. 
Vagyis nem.
Igazából nem.
Azt hittem, hogy meg fogok bolondulni, hogy ilyen hamar itthon a gyerek, és semmire nem lesz időm. Nos, az élet a legnagyobb tanító (bajuszpödrés ÉS közhelyek) és kiderült, hogy valahogy nekünk jobb így most, sokkal jobban tudom szervezni a dolgaimat és Gergő sem szenved, hogy egész nap velem van itthon, viszont attól sem, hogy egész nap NINCS velem, azaz a bölcsiben van.
Egyelőre most így leszünk, aztán megnézzük a csoda családi napközit Gergőnek, és akkor remélem, hogy ez a rend, amit most leírtam egy picit módosul, és két teljes napom lesz dolgozni. Itthon. Egyedül.
És akkor a hírek:
1., Barnusnak mozog (vagyis mintha mozogna) az egyik alsó foga.
2., Barnus szerelmes. Szívből, kacagósan, olyan „Anya, én őt meg szeretném védeni minden kobrától” és „Nagyon szép, szőke, de a szemgolyóját nem tudom, milyen színű” módon. Róla álmodósan. Nevét leírni megtanulósan. 
3., Jövő hét elején jön az agyag, megrendeltem, és még most hétvégén, de legkésőbb kedden itt lesz a gép is.
4., Ma, hirtelen, a semmiből szembejött egy kommunikációs munka, amit nagyon szívesen csinálnék. Nagyon-nagyon-nagyon. Hétvégén megírom a pályázatomat, onnantól már csak csuriba kell tenni az ujjainkat.