eltelt 3 teljes nap.
Egy jó van az iskolában eddig: a két tanító. Basszus, ha derűs, határozott, jó humorú, kompetens embereket még láttál…! Tartják bennem a lelket -akár tudatosan, akár öntudatlanul is- és biztatnak, hogy majd minden jobb lesz, minden jó lesz.
Gerusz kidőlt, neki ma pihenőnap van, tegnap belázasodott, de nagyon. Mára kutyabaja, éjjel sem volt már lázas, de a biztonság kedvéért itthon tartom, ha ma rendben lesz, holnap mehet.
Jövő héten alszik csak ott, addigra megérkezik az ágyneműje – én ilyet választottam:
Egy Zaporka Csigaházban alszanak majd a gyerekeim, erős, de pihepuha a derékalj rész (csak ez lett volna 3700 máshol), az óvodai ágynemű szintén 4000.-, a huzat pedig még a kínaiban is 3000.-). Ez így egyben 11.000, de már benne van a vízhatlan réteg (ja, a gumilepedő is minimum 2500.- , de azt meg rá sem lehet húzni az óvodai fektetőre és elcsúszik, szóval ha mosni kell, akkor szívás). Ez egyben van, ingyenesen szállítják és azoknál a teljesen lapos, egyszálanyag párnáknál jóval magasabb, kuckósabb a párnája, ami beépített. A takaró mindenképp védi a gyerek derekát, mert hosszú is és széles is, az egyik oldala pedig a derékaljhoz van varrva, szóval az egészet egyben le lehet húzni, önmagába tekerni és egyben ki lehet mosni. Külön felhívott a hölgy, hogy sajnos nincs ez a zsiráfos anyag, de valami klassz, fiús anyaggal küldi majd, jó? Tökéletes!
Nem is bánom, hogy Gergő ma marad egy kicsit, tegnap ugyanis közölte az óvónénivel, hogy „nem kell annyit pofázni, hapsikám”, úgyhogy teljesen összetörtem, és pontosan tudom, hogy ez az én hibám: az utóbbi időben szabad folyást engedtem a tévének, és Barnus nyilván olyanra kapcsolt, amire nem kellett volna. Ha basszamegezik a gyerek, akkor felteszem a kezem, hogy énvótam, bocsánat, de ez nem jellemző, pláne nem így és nagyon sajnálom, hogy ez így jött ki és így alakult 🙁
Barnus igyekszik felvenni a ritmust, de kicsit olyan, mint Tarzan New Yorkban, a csengőtől például annyira megijedt, hogy saját bevallása szerint maga alá fingott, mert azt hitte, riadó van. Nekem meg eszembe nem jutott, hogy azt el kell mondanom, hogy az iskolában bizony csöngetnek, és ha mégegyszer csöngetnek, az nem azt jelenti, hogy most már nagyonnagyon szünet van, hanem azt, hogy vissza kell menni az osztályba.
Kolosnak is ideje volt a kánikula után valamiféle alvós alkalmatosság.
Ezt aliexpressről rendeltem, és annyira meg vagyok elégedve mind a kivitelével, mind a szabásával, hogy rendeltem egy másikat is ma reggel, hogy ha átpisilné, ne maradjon hacuka nélkül – Kolos ugyanis egyáltalán nem visel el magán SEMMILYEN takarót, üvölt, mint a sakál, ha arra ébred, hogy be van takarva. Ez – a jelek szerint- nem minősül takarónak nála, nagyon jót aludt benne, kényelmesen tudott fordulni is, nem tekeredett bele, úgyhogy boldog az uralkodó. És ha a császár boldog, mindenki boldog (és kipihent!). Kétévesre valót rendeltem, tökéletes.
A határidőnaplómat is onnan rendeltem végül, mert ott találtam olyat és akkorát, amekkorát kerestem, és mivel az év ezen szakaszában már lehetetlen 2018-as betétlapot vásárolni itt a környéket, netről rendeltem ezt is, ma érkezik meg.
Ilyen. Alakul Barnus táncrendje is, van már októberre, sőt! novemberre is programunk, szóval villámgyorsan és észrevétlenül múlt el a nyár: egy hete még a Balcsin pakolásztam a hatszázezer fokban, mostanra pedig a nyári ruháimat és a virágos, tavaszi darabjaimat elpakoltam, bedobozoltam, és lassanként veszem elő az őszi szépségeket: jön a konyakszínű bokacsizma, a kék ballonkabátomat is ideje felfrissíteni, és előkeresem a szépséges, vörösbegyes óriási esernyőmet is.
Jó, hogy így lett vége a nyárnak. Szép volt, nagyon tartalmas volt, sok helyen jártuk, millió élmény ért, de mostanra fejest ugrottam az őszbe, és egyre inkább élvezem.
