Szabad Szerda van, a nap, amikor boldogan játszom Gergővel hülyét kapok Gergőtől és alig várom, hogy elhúzzon holnap óvodába.

• Nem kérek lazacos tésztát, fúj, imádom a lazacos tésztát, melegíts még.
• Aláírtad a fekete pontomat, amit magatartásért kaptam logopédián, mert azt mondtam az xy-nak, hogy hernyósegg?
• A logopédus bácsi kérdezte, hogy meg tudom-e nyalni az orrom, de mondtam, hogy mi zsebkendőt használunk.
• Arra gondoltam, hogy versenyt csinálok, át tudok-e pisilni a kádból a vécébe, de nem sikerült.
• Kiborult a
• Leesett a
• Ráömlött a
• Nyitva hagytam a

szóval Gerusz.

A laptopom tuningot kap, a kocsimon téli gumi, az ebéd nekem pack choi, cukorborsó, mungóbabcsíra pirított krumplival, erre megy brokkolicsíra, vegán majonéz és némi chilipehely.

Dolgozom, így mély cseréptálból, a fotelben eszem, halkan, ne csörömpöljön a villa – Kolos alszik, Gergő játszik (mostanában óriási sláger a legó nála), én pedig csak koptatom a billentyűket a tartalék géppel, de haladok, és ez nagyon jó most.

Hidegebb van már odakinn, be-bekapcsol a fűtés, gyorsan még ablakot pucoltam, mosást indítottam és újabb tételeket pipáltam ki a véget nem érő listámról

• van Barnusnak elsőáldozós kezese
• kitöltve a keresztelési kérelem Kolosnak
• elintézve az új szolfézs könyv és munkafüzet
• Barnus népi furulyát tanul az év hátralevő részében és ettől totál izgalomban van
• utána kell néznem, mi a szar az a peonza, mert most az a valami, és kap egyet. Olyan csodásan megtanulta a versenyt és ötöst írt környezetből és nyelvtanból is, hogy nem a jegyért, hanem a kitartó munkáért és ügyes felkészülésért (!!!!!!) meglepetésképp kap egy peonzát. Bármi is legyen az.

Kicsit zizi most minden, de ezen én már meg sem emelem a szemöldököm.

Barnus ma nagyon rosszul volt, senkinek nem kívánom ezt a reggelt, de túl vagyunk rajta.

Kolos végigüvöltötte a gyerekorvosnál a várakozási időt, holott a doktornő meg sem vizsgálta, mert csak receptekért mentünk, de túl vagyunk rajta.

A postán Kolos hordozóban rajtam, én pedig mindent kiborítottam a táskámból és senki nem érezte, hogy fel kellene ajánlania a segítségét, de túl vagyunk rajta.

Medvével megfeszítve dolgozunk és tervezünk, számolunk és újraszámolunk, majd én berezelek, de már túl vagyok rajta.

Tegnap estére nyelni nem tudtam, fájt a fülem, a torkom, a fejem, de aztán vettem be két kapszula sót és 2 cataflamot, aludtam egy nagyot, és – nem hiszed el – túl vagyok rajta.

Gergőnek ma óvodás fotózása van, szép ruhában kellett menni, és reggel nem találtam a fekete elegáns nadrágját, de elküldtem farmer, ing, csokornyakkendő, csinos mellény kombóban és nagyon vagány lesz így is. Nem 100%, de túl vagyunk rajta.

Igazán semmi de semmi nem ér annyit, hogy felzaklassam magam rajta. Nem, mert most “célra tarts” van, minden energia egy helyre kell összpontosuljon, és jól van ez így: mint a fenti listából kiderül, mindenen túl lehet lépni és minden elmúlik, még a rossz is, a nehézség is.

Egy háromgyerekes családban ugyanis mindig lesz egy elveszett ünneplő nadrág, egy elkevert kábel, egy elfelejtett füzet vagy vércukormérő, egy kiborult bögre akármi. Mindig lesz egy csekk, amit úgy elteszek biztos helyre, hogy pótcsekket kell kérni, egy használati utasítás, amit “elvisz a cica”, de ezek talán a pillanat bosszúságán túl tekintve nem is olyan fontos dolgok. A fontos dolgok apró dolgok: hogy újra van közös sikerélmény Medvével, hogy teremtünk, hogy rácsodálkozunk, és ez talán minden apró napi gondon átsegít.

MOM SETS THE TONE – tartja az angol mondás, és igenis oda kell figyelnem, hogy milyen példát mutatok az apró dolgok megélésében. Nálunk ráadásul van egy fontosabb és nagyobb szempont: a diabétesz. Minden más esetben tudok nagyvonalú és elnéző lenni, és kell is, hogy az tudjak lenni, mert a diabéteszben nincs pardon, ott egy kihagyás, egy mulasztás, egy hazugság, egy bagatellizálás nagyon sokba kerülhet.

Szóval elmúlik.

• a Cápa 1 után nem mertem kimenni pisilni, és egy pohárba pisiltem
• semmi pénzért nem mennék hátra a kertbe sötétedés után
• az egerektől, rágcsálóktól különösen félek
• de legalább a magasságtól is
• és a nyílt víz sem a szívem csücske
• félek hivatalos levelet kibontani (elvisznek a kommandósok / nem értem majd, mi van benne)
• a világért nem vezetnék céget úgy, hogy emberek élete függ tőlem és a döntéseimtől
• félek a ráktól
• Medve mellett a kocsiban
• a sercegő olajtól
• autópályán előzni
• bárhol előzni
• és még sorolhatnám, de nem teszem.

Nem teszem, mert igazából nincs okom félni. Annyi minden jött már az úton, hogy azt el sem tudom mondani. Csak olyan dolog történt, amire nem számítottam, amire lehetetlen felkészülni, amit meg kellett oldanom. És megoldottam.

Kihívásokkal teli hetek jönnek, az év vége sosem egyszerű, de most sem vagyok egyedül – mondják, hogy ha valakivel 7 évnél régebb óta vagytok barátok, az már család – minden nap tapasztalom, éltetem és megbecsülöm, hogy vagyunk egymásnak jóban és rosszban.

Fura kettősség az év vége amúgy is: elcsendesedés ÉS hatalmas robbanás, befelé figyelés ÉS a legnagyobb össznépi banzájok ideje ez, nem csoda, hogy igazán pihenni majd csak a két ünnep között lehet, addig pedig nem tehetek mást, mint feldobok egy arcmaszkot, iszom egy teát, játszom egy kicsit Kolossal és felkészülök erre a különösen mozgalmasnak ígérkező év végi forgatagra.

Jaj, és ilyen hajat szeretnék.

Tudom, tudom, nem ez az oldal következik, de most mégis itt a legtöbb történés 🙂

Hát mi is lehetne szembetűnőbb, mint az, hogy lámpás felvonulásra készülünk az óvodával? Gergő teljesen transzban van, pedig sima, egyszerű kis palackból készült lámpások lesznek, nem ilyen színpompásak, de nagyon várja magát az együttlétet és a fényeket. Tegnap összefutottam az óvodavezetővel és beszéltem az óvónénivel is: Gergő nagyon megtalálta a kis helyét, barátságokat kötött, beépült, mint a tégla és roppantul élvezi, hogy óvodába jár. És én is. Abban, hogy Gergő gyakorlatilag nagyobb kihagyás nélkül tud járni, sztem nagy szerepe 3 dolognak van:

• a szerdai pihenőnap (minden szerdán itthon marad) – így rá tud pihenni a hét másik felére és nem dönti le a lábáról semmi. Ilyenkor egész nap játszik, alszik, beszélgetünk, segít, mesét néz, pihen. Nem kel fel hajnalban, nem kell rohanni, ráérős, cinkos napok ezek és nagyon de nagyon meghálálja a kis szervezete ezt a kis szusszanást a hét közepén.
• a béta-glükán, amit szednek. Mindhárom gyereknek adom, Barnus simán lenyelni, Gergőnek és Kolosnak kis cukormentes lekvárba szoktam bekeverni, és megeszik.
• D-vitamin.

Kolos egyelőre tartja magát. Ő is kapja ugye ezeket a cuccokat, meg persze a fenntartó gyógyszereit is, november második felében megyünk új pulmonológushoz. Azaz helyesbítek: mennek. Kolkó és Medve, Medve és Kolkó, a két nagy vadász, a vidám csapat, az Összenőttek, a Cinkosok, a Zsiványok mennek együtt, ügyesen.

Barnusnak megvannak az új időpontok a szolfézsra, holnap már megy is, de még mindig fáj a szíve, ugyanakkor nagyon büszke a menő, turnézó tanítójára. Sokat kellett most állítani a pumpáján, így ő holnap megy először iskolába, és lesz már frankó, új segítségem, az új kütyük, amik megkönnyítik majd az életünket, és amiknek a beszerzését / telepítését nagyon üdvözölte a kezelőorvosunk is. Anyu és Apu segítettek sokat ebben, de végül meglett, és így jobbak az éjszakák is.

Egyébként pedig semmi sincs – ablakból nézem a nagyvilágot. Meglehetősen retkes ablakból, ha őszinte akarok lenni, úgyhogy a mai nagy pakolás-rendezés-porszívózás-portörlés-könyvcsere-nyúl rezidencia áttelepítés – stb. után be kell majd iktassak egy nagy ablakpucolós napot, mert konkrétan ha jön a Mikulás, nem lát majd be azon a tetves ablakon.

Pénteken lámpás felvonulás lesz az óvodában. Fél 5-kor átlépjük a dimenziókaput, onnan Gergő a mindenség közepe: nagyon megérdemli,észrevétlenül vált a legklasszabb, legügyesebb óvodássá. Pénteken az ő nagy napja lesz, ott a helyünk!

Barnusnak átalakul a táncrendje, ez új időpontokat, valamivel bírhatóbb keddeket hoz majd, ennek mindenképp örülök és nagy örömmel várom az új ritmust, ugyanakkor végtelenül sajnálom, mert egy nagyon kedves, imádott tanárától vesz most egy időre búcsút.

Gergő hisztis pár napja. Semmi extra, csak szimpla cirkusz a köbön, de nem fáj neki sehol, nem bágyadt… a gyenge borjúszar is ízetlen.

Nem baj, engem most Bécs izgat. Anyu bevállalja a gyerekeket, mi pedig gm rántotthúst és hagymás krumplit eszünk majd, lustán kávézgatunk, kiállításozunk, lődörgünk, aztán Sopronban wellnessezünk egy kicsit. Nem tudom elmondani, mennyire várom, mennyire jót tesz majd, hogy gyerekek nélkül lehetünk kicsit, és mire elmegyünk, szépen össze is áll a rendszer, amivel folyamatosan látjuk majd Barnus cukrát. Kb. ezer éve nem voltam Bécsben, úgyhogy ha van friss szerelem-helyetek, akkor soroljátok, tényleg vagy 5 éve voltam utoljára. Nyilván vannak kötelező körök (Kussmund például), de amúgy teljesen nyitottak vagyunk minden újat felfedezni, bár bevallom, engem Bécs eleganciája és pompája nyűgöz le, szóval valami ilyesmire helyre (kávézó, cukrászda) vágynék most.

És Sopronban is lődörögni szeretnék. Lődörögni, pezsgőfürdőzni, aludni, sétálni, pihenni vágyom, és mivel nekünk a gyerekek mellől nem elérhető egy többnapos kiruccanás, így ennek örülünk. De nagyon!

A tegnapi rendezzük-át-a-házat lassan befejeződik, már csak pakolászom, de Barnus az új szobájában aludt tegnap és a cukormérő app csodásan tette a dolgát! Sokkal nyugodtabb volt így az éjszakánk, én például idejét sem tudom, mikor aludtam 2 óránál többet egyhuzamban, úgyhogy nagy a boldogság!

Másrészt meg ciccegek: tele a fejem ragyával, majd’ összeesek, olyan kókadt vagyok, úgyhogy egy kicsit a saját körmömre kell nézni táplálékkiegészítő ügyben, illetve az sem tesz jót, hogy vagy egy hete elfogyott a C-vitaminunk és nem vettem pótlást – pusztán lustaságból.

Úgyhogy megyek, gyorsan főzök valamit, aztán megrendelem a hiányzó vitaminokat és táplálékkiegészítőket, mert még mindig olcsóbb erre költeni, mint gyógyszerre. Tényleg.

Jó. Akkor gyorsan kavarjunk meg mindent.

Az úgy kezdődött, hogy

1. ismét, megint, totálisan térdig jártunk a szarban játékokban. Legó, amerre a szem ellát. Plüssök, favonatok, festékek.
2. Kolos kimászott a járókából.

Innentől nincs megállás, kell neki egy hely, ahol játszhat, ahol biztonságban van, szétpakolhatja a dolgait – és az NEM a nappali.

Barnusnak telepítettük a szuper eszközt, így éjszaka a telefonomon látom a cukrát, át sem kell rohangálni, úgyhogy mehet távolabbi szobába egész nyugodtan. Kolos pedig… Kolos pedig szépen alszik, nélkülünk alszik el, így lassan éjjelre, de nappalra mindenképp mehet a saját szobájába. A fő kérdés nem az alvás – alhat ő az eddigi helyén is, mit bánom én, hanem a nappali játék színtere inkább, ami kezd kritikussá válni: így Barnus szobájában van most az állandó kupleráj, Barnust meg ez nagyon zavarja és igaza is van.

Szóval.

Gergő marad, ahol van.

Barnus bemegy abba a szobába, aminek nincs ajtaja (még ), hanem a másik nappaliból nyíló hall-szerű, dolog. Az egész hátsó nappalit nem használja senki, így nyugodtan berendezkedhet ott, és tavaszra leválasztjuk neki ajtóval rendesen úgy, hogy a mostani dolgozószoba ajtaját meg kivesszük és egybenyitjuk. Muhaha? Az.

Kolos megkapja Barnus szobáját, amiről Barnus önként, dalolva, boldogan mond le a nyugalomért, a nagyfiús kuckóértés a tőlünk való távolságért cserébe 😀

Átköltöztetem abba a nappaliba a tévét, a szekrénysor egy része benn marad Barnusnál, de van olyan, amit szívesen látnék a hálónkban Kolos ágya helyén (tudsz követni? én sem :D), és telepakolnám könyvekkel.

Szóval megy a gigantikus cserebere, variálás, szőnyegek pakolászása, és több könyvet néztem át, mint egy könyvtáros. Plébániai könyvbörze lesz, ami nem kell azt összepakolom és beviszem, legalább nem itthon foglalja a helyet.

Tegnap kiraboltam a Pepcot: vettem vattakorong tartót 360 Ft-ért, magamnak egy pihe-puha sálat (volt vagy 1490.-), Gergő kapott melegítőket, Kolos 2 harisnyát, zoknikat… Vettem kicsi karácsonyi ajándékokat a müllerben és vettem a mérlegbe elemet. Jó hír: nem híztam. Rossz hír: nem fogytam.

Úgyhogy tulajdonképp minden változik, de semmi nem változik: jövés-menés, rendezgetés, naptár feltöltés és egy bécsi kiruccanás tervei – Monet mindig a szerelmem volt, nagyon vágyom arra, hogy lássam a kiállítást.

Némi Pinterest inspiráció. Barnus függőszéket szeretne <3