Elsőként az, hogy miért nem marad már most itthon Barnabás?

A válasz egyszerű: mert így látom jónak. Nagyon sokat tanultam az új óvónénitől és most még jó helye van a gyereknek, abban azonban tökéletesen biztos vagyok, hogy nincs még egy év a történetben. Szeptembertől (azaz már nyártól) kezdjük a sulit.

Mit mondasz majd neki, hol lesz évnyitó?

Nem tudom még, hogy hogy alakul, de valószínűleg valami nagyon ünnepélyes dologgal indul majd az “iskola”,kap hátizsákot, amivel a tanulókörbe megy majd (jelzem, ott is lesz évnyitó), kap tolltartót,krétákat, ceruzát,lapokat, füzetet. A nagy, komoly dolog az lesz, hogy beiratkozunk a városi könyvtárba, lesz saját olvasójegye! Az is ad egy elég határozott keretet az évnek, hogy a nyári szünet után elindul újra a néptánc és valószínűleg barkácsszakkörre is jár majd, mert szerintem nagyon fontos, hogy meg tudja élni a kortárs fiúközösségben létet is.

Pont ez a jó az otthonoktatásban egyébként, hogy úgy mehet különórára, szakkörre, sportolni, hogy neki az a fő műsoridő, úgyhogy amit csak szeretne, kipróbáljuk, aztán meglátjuk.

Miből fogsz tanítani?

Leginkább nem miből,hanem kit. Nem könyvet, nem módszert, nem tananyagot, hanem gyereket. Ezt Anyukám fogalmazta meg ilyen szépen, és azóta is elmosolyodom, mikor erre a mondatra gondolok. Az is eszembe jutott, hogy kicetlizem a hűtő ajtajára, hogy örökre bevésődjön.

Ezt meg lehet csinálni Magyarországon?

Persze. Szülőként szíved joga, mégcsak meg sem kell indokolnod, hogy miért döntesz így. A gyámügy általában csak akkor jelentkezik, ha felmerül a reális veszélye annak, hogy nem tanul semmit a magántanuló. Ott, ahol hemzsegnek a tanárok, gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok és van egy nélkülözhetetlen tudást hordozó sminkes( 😀 )a családban, szerintem ki sem jönnek.

Lesz bizonyítványa Barnabásnak?

Igen, természetesen.

Miért választottátok ezt?

Önként és dalolva. Ez volt a legjobb válasz a mi gyerekünket, családunkat, életvitelünket és lelki-testi jólétünket tekintve. Soktényezős helyzetre kerestünk lehetséges megoldást, és most nagyon úgy érezzük, hogy jó úton vagyunk. Ezzel együtt nem gondolom, hogy ez minden gyereknek jó lenne, megfelelne, örömöt és boldogságot hozna. Sok “otthonoktatós előny” játszi könnyedséggel megvalósul, ha remek iskolában motivált és szelíd, kedves tanítót kap az a kis elsős, és persze ha ő maga sem lóg ki nagyon a sorból.

—————————————————————–

Mutatok kettő olyan könyvet, ami nagy segítségünkre volt a döntés meghozatalában. Mindkettő waldorfos körökben ismert elsősorban, és túlzás nélkül állítom, hogy zseniálisak. Ha játszanál az otthonoktatás gondolatával, mindenképp javaslom mindkettőt, nekem tökéletes magabiztosságot adott, hogy jó úton járok.

A harmadikkal a férjem állított haza, ő úgy száll majd be ebbe az egészbe, hogy kertet építenek, vetnek,ültetnek, gyomlálnak, metszenek.

Lementettem a 2014-ben hatályba lépő rendeletet, hogy MIT és MILYEN ÓRASZÁMBAN tanulnak majd a gyerekek, ezt megosztom itt is:

Tehát egy délelőtt a kertben bőven kimeríti a környezetismeret, technika/életvitel/gyakorlat és a testnevelés és sport óraszámait…