• Beszéltem a gyerekjóga oktatóval
• odaégettem egy hatalmas kondér rizst
• kiválasztottuk a burkolatot
• elolvastam a Kippkopp Karácsonyát Gergőnek
• kipucoltam a szőnyeget
• megtudtam, hogy Brad Pitt találkozhatott a gyerekeivel
• ezen sírtam, mert terhes vagyok
• a sírástól éhes lettem
• sírtam, mert nem volt rizs
• főztem karfiol ragut, olyan finomat, amilyet még sosem
• mire kész lett, nem kívántam, csak málnát szerettem volna
• de október van
• messze még a Karácsony
• ezen is sírtam
• aztán a férjem kiállt mellettem egy kritikus helyzetben
• ezen bőgtem a legjobban
• meghosszabbította (már most) az egyik kommunikációs megrendelőm jövőre is a szerződésemet
• ami nem csoda, már Gergőt és a rákot is végigcsinálta velem, nem aggódik, hogy nem fogok teljesíteni (igaza van :D)
• de akkor is nagyon meghatódtam, úgyhogy sírtam
• szívszaggatóan
• szívet tépő-zokogó sírással
• aztán elvittem a gyereket a kisiskolába
• és eljöttem, sétáltam egyet a természetben, hogy összeszedjem magam – na a mai nap folyamán akkor sírtam a legjobban
• de annyira nyomorult vagyok, hogy valószínűleg egy hányós-hasmenéses vírust dédelgetek napok óta, attól vagyok ilyen erőtlen
• hazafelé zokogtam, hogy elérjek a házig
• sikerült!
• utána meg azon, hogy hogy lehet egy ilyen lelki mélységeken és magasságokon átívelő napnak a legfontosabb projektje, hogy hazaérjek, mielőtt belefosok a bőrkárpitba.

Ezennel a napot lezárom.