Már jöhetsz.

Már csodaszép a kert, ibolya van mindenhol, pompázik az aranyeső, hamarosan bújnak a tulipánok is.

Már kisírta magát Gergő, kifájta magát Barnabás, már az ajándékodat csomagolják: talán egy szívószálat és egy fakockát kapsz Gergőtől, Barnesz meg rajzolt valamit.

Apa rendbejött: egyenesbe tette az életét, már ringatna, már dörmögve énekelne, már dünnyögve dögönyözne.

Már medvehagymás-retkes salátát eszünk, hamarosan Húsvét, beragyog a hasamra a Nap, már egyre nagyobb a zsongás a piacon is.

Gyere, mert élnénk tovább: jönnek az otthontanulós találkozók, egy klassz lovastábor is kinéz a tesóidnak. Piknikezhetnénk a kertben, nyílik majd a bodza, van egy Misi nevű kiscsávó, akivel óriási haverok lehetnétek… szóval klassz lenne, ha kilépnél ebbe a világba…

Már semmi nem számít, csak te meg én, és ígérem, ügyes leszek, ügyesek leszünk együtt. A kör bezárult e a szálakat elvarrtuk, Édesapáddal egymást ringatva kisírtuk magunkat, és már csak várunk.

Négyen a nagy ágyban, a nyúlfészekben Rólad beszélgettünk, Téged hívtunk és Veled álmodtunk.