mellett még pont volt időm kitakarítani a padlásfeljárót. Függöny van előtte, így nem látszódott eddig, hogy mi is van ott. Miután kitakarítottam, csak azon lepődtem meg, hogy volt, ami nem volt a repertoárban.
A forrasztópisztolytól a kínai porcelánig, a kültéri lámpától a festékes vödörig, kötött mellény és csavarhúzó, tortaforma és 50 kiló gipsz…
De most szabad a pálya!
Kitaláltam, hogy felhozom a pincéből az egymásba tehető virágtornyot és a naaagy cserép aloémból sok kicsi aloét csinálok: bokrosodjanak csak, legyen belőle sok, hiszen imádom. Hidratálásra, égésre, csípésre, egyszóval mindenre jó.
Biztos, hogy nem leszek népszerű Medvénél (utálni fog érte), de ma ráveszem, hogy fúrja fel a hálószobába a függönykarnist. Nem csak vele szúrok ki: ha már van karnis, akkor legyen függöny is, függönyt pedig nem teszünk pucolatlan ablakra, úgyhogy a mai extra az ez lesz: megsikálom a hálószoba ablakát.
Van remény az új gyerekszoba számára! Az unokatesómról kiderült, hogy remekül és gyorsan fest, és kajával (no meg némi nyafogással) kellőképp hajlítható az az óriási szíve ahhoz, hogy eljöjjön, és beszálljon a festős buliba. Tényleg ki kell választanom a falszínt.
… mindez persze csak akkor, ha nem kerülök megint “halálos veszedelembe/fogságba/karasztófába(!), mert ha igen, akkor meg kell várnom a hős mentőcsapatot (B+Drazsé), akik kimenekítenek. Kimenekítenek. MIUTÁN összeszerelték az “elhárítót” vagy a “menekítőt”, amit van, hogy nem győzök megvárni – múltkor egy teljes 20 percet dekkoltam a lépcsőfeljáróban, tele hólyaggal, és a kérdésemre, miszerint “mikor menekülök már meg, mert dolgom lenne” azt a választ kaptam, hogy tartsak ki, ne féljek, legyek türelemmel, és ha túl közel jönnének a farkasok, akkor az odakészített Micimackós ernyővel bökjem meg őket.
