Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

március 2013

    Egyéb

    Átpakoltuk

    Anyuval a törölközős-ágyneműs szekrényt, úgyhogy az is pipa. Haladhatok tovább a tavaszi nagytakarítás-rendrakással: most épp arra szeretném rávenni Medvét, hogy fúrja fel az előszobába az álló tükröt.

    Hétvégén Apósom szülinapját ünnepeljük, francia csokoládétortát viszek majd és a reményt, hogy nem alszom el kora délután az ebéd alatt… 
    Holnap lesz az első úszós napja a nagyfiúnak, úgyhogy beszereztük a szükséges felszerelést: van kis fürdőnadrágja, úszósapkája és úszószemüvege is, sőt, tegnap letesztelte a kádban mindegyiket. Remekül szupeLálnak.
    A kedvence a szemüveg:

    hegnap elmaradt a szerdai randi, úgyhogy Holnap remélem lesz egy kis időm bemenni az Árkádba. Csak úgy bóklászni, körülnézni, semmittenni. Na jó, egy ilyet azért tuti hozok:
    ……………………………………………………
    update: fúrja a tükröt:)))
    Megosztás:
    Egyéb

    Még mindig nem tettem le arról az ötletről,

    hogy átnézem az itthoni könyveinket, és eldöntöm, mi legyen a sorsuk.
    Egy csomót nem is olvastam még, és ahogy nézegetem a címüket, valószínűleg nem is fogok. Semmi bajom az indián spiritualitással foglalkozó könyvekkel, de az orosz realizmus számomra teljesen ismeretlen alakjainak politikai levelezései – ó, hát, kösz, de nem.
    A mostani kiszemelt Móricz Zsigmondtól az Úri muri.
    Gyönyörű kötetet találtam itthon,igazi régi, aranyozott gerincű könyv, szinte kiabált utánam a polcról.
    Mutatok azonban két olyat, amit elolvastam és nagyon szerettem – tulajdonképpen párban járnak, egyika másikat kiegészíti:
     
    ennek a 2. része (párja?) a feng shui a kertben, de ahhoz nem találok borítót.
    Megosztás:
    Egyéb

    Segítenek

    Nagyon megkívántam a sajtos rolót. Igen, így utólag már érzem, hogy nem volt jó ötlet, de akkor nem tűnt veszélyesnek, a Lipóti pékségtől meg aztán pláne nem.
    Nem kellett hozzá egy óra, hogy rájöjjek, szar ötlet volt. Szó szerint. Sokáig nem volt időm elmélkedni, ugyanis arra koncentráltam, hogy egyáltalán hazaérjek, mielőtt nagyon nagy baj történne, úgyhogy rendőrkanyarral és bepánikolt fejjel száguldottam hazafelé, hátul az óbégató gyerekkel.
    A lámpáig bírtam, ott megkértem szépen (fejhangon visítottam), hogy hagyja abba az óbégatást, inkább drukkoljon, hogy ne f.ssak be hazáig, de a sorompóig előadott műsor (Laj-ta, Anya! Ne fosszá be! Laj-ta, Anya! Koncertálj!) nem győzött meg arról, hogy jó ötlet volt ebbe a folyamatba bevonni a gyereket.
    Nem részletezem, hajszálon múlott, de megúsztam.
    Még másnap is cudar volt a helyzet, így önként és dalolva (oké, rohadt halk dal volt) diétára fogtam magam: rengeteg folyadék, üres tea, pucolják csak át a kis szervezetemet, ilyen mérgezést ugyanis minimum romlott tojástól lehet kapni, az meg ugye nem vicces terhesen.
    Estére viszont nagyon-nagyon-nagyon éhes voltam úgyhogy tanácstalanul beálltam a hűtő elé, és felmérte a tartalmát.
    A fügés krémsajtra rá se tudtam nézni. Nem tűnt jó ötletnek sem a hummusz, sem a libatepertő, de ugyanúgy a polcon maradt a házi kolbászkrém és a maradék sonkás tészta is.
    Mi legyen, mi legyen? – mondtam ki pechemre hangosan, mire a segítőkész Medve már jött is a megoldással (kezeket fel, ki az, aki rajtam kívül szintén hülyét kap a férfiak megoldásmániájától??): 
    – Nyuszkó, egyél széntablettát. 
    – De éhes vagyok…!- ezen a ponton már majdnem bőgtem
    -Akkor egyél kettőt – vonta meg a vállát, majd kimasírozott a maradék sonkás tésztával.
    Megosztás:
    Egyéb

    Gyógyszeres

    Haladok szépen a tavaszi nagytakarítással: kész a gyógyszeres szekrény is! Nagyon boldog vagyok, eddig ugyanis kisebb parasztlázadás és polgárháború tört ki minden egyes alkalommal, mikor kimondtam a bűvös mondatot: hol-a-hőmérő? Innentől elszabadult a pokol (de nálad volt, de te használtad, de betettem a fürdőbe, de nincs ott, de miért nem lehet a helyére visszatenni, de hol a helye), úgy épp ideje volt, hogy legyen egy h.e.l.y., ahova mindig visszatesszük használat után.
    Sajna elég macerás kérdés ez az egész egészségügy nálunk: eleve szedjük a vitaminokat (sokfélét, változatosan, minden nap mást), másrészt egyre inkább belevetem magam a homeopátiás cuccokba (azoknak külön polc kell, könyvekkel, tájékoztatókkal).
    A következő polcon az asztmás dolgaink vannak: megnyugtató, hogy egy helyen megtalálom a rohamoldót, az inhalátort, a hörgőtágító cseppeket és az állandó gyógyszereket: nem kell értük feltúrni az egész dobozt.
    A legalsó polcra kerültek a kötszerek, sebtapaszok, betadine, pólya, panthenol (égésre), az orrszívó és a lázmérő.
    Szuper büszke vagyok magunkra, hogy ilyen hipp-hopp és pikk-pakk létrehoztuk ezt a rendszert. Mindössze 7-8 hónapig kellett nyaggatnom Medvét, hogy vágja már méretre abba a nyomorult szekrénybe a polcokat…
    Ha pedig homeopátia, akkor ez a könyv: még 2 éve vettem egy homeopátiás kiállításon, nagyon szeretem, alapos, pontos, gyakorlatias.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Bejött a vezércsel

    Egyszerűen csak átvittem az (eddigi) vendégszobába Barnust, és megmutattam, hogy hú, de mekkora ez a szoba és hogy hova tesszük majd Gergő ágyát. 
    Milyen jó lesz itt Gergőnek, mert elférnek majd a játékai meg a ruhái, és még tanácsot is kértem, hogy milyen színű legyen a fal.
    – De anya, Gergő kicsi lesz. Ha kicsi lesz, lehet, hogy elég neki a kicsi szoba is, nem?
    – Hát… lehet
    – Odaadnám neki az ágyamat is, csak a játékaimat meg a polcot hoznám át… és akkor lehet, hogy esetleg enyém legyen ez a szoba?
    – És akkor mi lesz a mostani szobáddal?
    – Azt megkapja Gergő. Jó kis szoba, jól lehet benne szundikálni.
    Úgy legyen, úgy legyen… most tehát “nagyfiús” szobához keresünk inspirációt…

    Megosztás:
    Egyéb

    A hétvége azért már jobb volt.

    Kalácsot sütöttem, óvatosan sétálgattam a kertben és találtam hóvirágot is! 
    Tavasz.
    Már hosszú tízpercekre nyitva lehet hagyni reggelente az ablakot, hallom a madarakat, ömlik be a fény a szobába… Annyira hiányzott már, mint egy falat kenyér. Nem emlékszem már, hogy mikor éltem meg ennyire nehezen a tél végét, de most cefet volt: betegek is voltunk, sokáig is húzódott – elég volt.
    Tavaszi ajtókoszorúra, piros retekre és üde színekre vágyom, úgyhogy tegnap el is kezdtük Barnussal a tavaszi készülődést: új ajtódísz került a szobájába, a bejáratnál is kicseréltem a lovasszán képet és halvány, krémsárga kaspókat tettem a fürdőbe. 
    Elindítom a szokásos tavaszi Schüssler-sós kúrámat, idén a csontok és a bőr/kötőszövet erősítése lesz a fő cél, ennek megfelelően állítom össze a 2 hónapos kúrát. Alapos tisztítás, sok víz és Schüssler-terápia, bízom benne, hogy most sem reped szanaszét a bőröm az utolsó hónapokban sem.

    Megosztás: