Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

október 2013

    Egyéb

    … és még, ha már így belejöttem a posztírásba

    a mai leves az az orosz scsi leves, amit anyu csomagolt. Imádom. Holnap még vacillálok a sütőtök krémleves és a krumplileves között (gyanítom a sütőtök nyer majd).
    Bejelentkezem egy extra, soron kívüli mellultrahangra, és kérek időpontot egy bőrgyógyászhoz, legyen teljes a kép, ha már…
    Kedden egy nagyobb és egy kisebb megbeszélésem van, előtte-közben szeretnék eljutni a Herbaházba, mert kell liszt, meg még egy pár apróság (a kenyeret most is, változatlanul itthon sütöm. nem lehet egy lapon említeni a boltival.)

    Megosztás:
    Egyéb

    Parfüm

    Na most bajban vagyok. Elfogyott a parfümöm.
    Nagy kedvencem volt a Burberry weekend – több üveggel használtam el belőle, de tegnap magamra fújtam, és most nem tetszett. Nagyon nem. Elmúlt, kinőttem, komolyabb kell.
    Használtam Chanel Mademoiselle-t is (mint mindenki, úgy 2002-2004 táján), BVLGARI pour femme is többször volt, Shiseido Zen,  Trussardi Inside, Lacoste pour femme, Armani Lei – és most elakadtam.
    Keresem a következőt.
    Fontos, hogy tudjam szeretni – klasszikus legyen, nőies, semmiképp sem üde, citrusos. Fontos a “tervező”: “egynyári slágerek” nem érdekelnek.
    Gondolkodtam még Tendre Poisonban is, de az most a neve miatt nem igazán jön be:)
    Szóval segítsetek: ha van ötlet, írjátok – tegnap a Lancome Le Vie est Belle jött szembe, magamra is fújtam.Konkréten babaszappan illata volt.
    Extra nehezítés: viszonylag jól ismerem a parfümöket, és 100-ból 99-re nem, nem, nem, nem, nem a válasz.
    Na? Ötlet?
    Kell lennie valahol, ott kell lennie valahol…
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Hétvége

    Igen, jól bevásároltunk a Müllerben. Végülis nagyon jól jártunk, 46 ezer helyett 35 az tetemes spórolás, nem? De.
    Kabátot kerestem volna, de nem találtam elérhető áron meleg (hegesztett varrású, minimum combközépig érő, kapucnis, vízálló, szélálló, bélelt)  télikabátot: oké, 80 ezerért lett volna hibátlan, de annyi most nincs kabira. Minden pénzt visz a gyógykezelés. Olyan 15-20 ezerért pedig csak közepesen meleget kaptam volna, olyan szépkét is akár, de nekem most nem olyan kell.
    Kemóra járok, nincs vérem, fázom. Ez nem olyan picit cidri, meg kézlehelgetős fázás, ez olyan csontig fázós, fejfájósan fázós fázás.
    Szóval ennyiért ilyen nincs. Mindegy, ennek most így kellett lennie, pláne, hogy felszedtem (ó, basszameg, le sem merem írni)  jó pár kilót. Ja. Nem csalás, nem ámítás, 91 kilót mutat a mérleg, hála a szteroidoknak. Bennetek is az a kép él, hogy aki kemóra jár, az szinte elfogy, mint a gyertyaszál? Hát, ez így is van. Kivéve azt, aki szteroidokat kap, ott 15-20 kiló plusz simán felugrik. Van, hogy több. Mindegy (dehogy mindegy, hisztérikusan bőgök). Legyen ez a legnagyobb baj (na ez igaz). Kívánom magamnak, hogy 10 év múlva még mindig számolgathassam a kilókat. Húsz és harminc év múlva is. Negyven. Hóhóóóóó:)
    Alig van már szemöldököm, és szempillám, de szuper lett a tetoválás: saját magamat is be tudom csapni vele, én is csak akkor veszem észre, ha nagyon nézem – úgyhogy úgy döntöttem, nem is nézegetem:)
    Volt/van ugyanis más, ami leköt mostanában.
    Betegek a gyerekek.
    Mind a kettő. 
    Szörcsögnek, köhögnek, szenvednek, nyöszörgős-hőemelkedős-horkolós éjszakáik/nappalaink vannak, és nem olyan egyszerű ez most. Nagyon nem. 
    Mindegy, kedden már jön anyu, onnantól a levegő is más, a Nap is máshogy süt, a víznek is más íze van.
    Apropó, más íz: Barnabás nevezi el nálunk az előtte-még-sosem-volt ételeket, ezt is. Még keresi a nevét, a tökchips, ami leginkább leírná, hogy mi is ez, az elég kimondhatatlan, és lássuk be, nem sok fantázia van benne.
    Aranytallér, most leginkább így hívja. 
    Nekünk mindegy, hogy hogy hívja, csak az számít, hogy iszonyú jó! Géppel egyenletes, 2 milliméteres sütőtök korongokat vágok, majd betolom a forró sütőbe és a végén megszórom egy icipici tengeri sóval.
    Abbahagyhatatlan.

    Megosztás:
    Egyéb

    Program

    Glamour napok – és én még azt hittem, hogy nyugodtan el tudok menni a müllerbe, de nem, Medve ismét későn jön haza.
    Mindegy. 
    Igazából talán nem is baj. Mindjárt összerakom a babakocsit,elmegyünk Gergővel Barnusért, aztán hazajövünk, sütünk sajtos rudat, nézünk valami klassz rajzfilmet, megcsinálom végre az őszi koszorút az ajtóra.
    Egész délelőtt takarítottam/dolgoztam/pakoltam, most jár egy kis pihenő.
    A pelenka vásárlás várhat holnapig, a popsitörlők sem szaladnak el. 
    És a Max Factror Max Effect Colour Elixir (hö!) ceruzás rúzsa sem, Designer Blossom színben. Abban megyek a következő kemóra.
    Jaj: még egy technikai info – a megmaradt leves megy a fagyasztóba, holnap pedig léböjt nap.  Nem kell sajnálni, ezt iszom majd:
    Megosztás:
    Egyéb

    Leves

    Leves, leves, leves, levest kell ennem. 
    Van praktikus és érzelmi oka is – a praktikusat NEM akarjátok tudni (ugye, Ivett?), az érzelmi meg… ha forró, meleg leves van, akkor ősz van. 
    Az elmúlt héten már ettem bazsalikomos paradicsomos levest töltött húsos táskával, tárkonyos-tejszínes gombalevest sajtos rozspirítóssal. Tegnap póréhagyma leves volt tejszínnel és házi krémsajttal. Ma pirított sárgarépás-tejfölös káposztalevest készítettem (ez sem rossz, hajaj!)… Mindezt figyelembe véve (hű, de ünnepélyes,mi?)  úgy döntöttem, hogy
    30 napon át minden nap eszünk valamilyen levest
    Tulajdonképpen még logikusnak is tűnik, ez az, ami kemó után is lecsúszik, úgyhogy semmi de semmi nem állhat az utamba:)
    Tervezek céklalevest, sajtlevest szalonnagombóccal, reszelt burgonyalevest, húslevest, lencselevest, zöldséglevest, fahéjas szilvalevest, húslevest, sonkás zellerlevest…
    Megosztás:
    Egyéb

    Végre írhatok Ivettről

    Muhahaha.
    … és tényleg.
    Nos, képzeljetek el, egy gyönyörű csajt. Frankón gyönyörű: a szülés után nádszálként jött ki a kórházból, mindig patent a haja, smink, ruha, ilyenek.
    Rengeteget dolgozik, menő vállalkozása van, szuper férje, szép kisfia.
    Rühelled már Te is, ugye?
    Nos, ne tedd.
    Lehetetlen. 
    A nagy baj az, hogy kedves.

    Nem a klasszikus értelemben. Inkább amolyan… na várj, elmesélem.
    Mikor mondtam, hogy mellrákom van, velem bőgött. Káromkodott. Baszamegezett. Dühöngött.
    Bejött a kórházba a mellműtétem után. Ötezer karátos mosollyal és egy ÓRIÁSI gyógyulj meg! lufival. Majd átölelt, és biztosított róla, hogy szarul nézek ki. Aztán elmondta, hogy ez elmúlik, jövő nyáron kegyetlenül bepiálunk, és elővett egy dobozt, amiben a város legfinomabb somlói galuskája volt.
    Amikor este 11-kor  rinyáltam facebookon, hogy visít Gergő úrfi, azonnal hozta volna a spéci magamrakötöm-kordozom-osztelhallgatagyerek hordozót. Mondtam, hogy ráér, úgyhogy hozta másnap.

    Kávék, telefonok, kutyafüle, macskafarka, úgy fest,hogy kimeríthetetlen VIP kártyám van nála. Nem kell erősnek lennem, ha vele vagyok. Bátornak sem. És pozitívnak sem.
    Mégis, az “oké, majd hívlak, puszi” után mindig az vagyok. Erős. Bátor. Pozitív.
    Megosztás: