Nagyjából el is mondtam, miről szól a mai nap:
Ádám hazaállított egy nagy csomó paprikával és paradicsommal, hogy majd ő elteszi. Aha. Aztán elment dolgozni, én pedig átgondoltam, hogy mire újra szabadnapos lesz, addigra azok a paradicsomok maguktól besétálnak az üvegbe…
Úgyhogy nekiálltam. Félbevágtam, megsóztam, sütőbe tettem és ott is maradtak a szép kis paradicsomkák úgy 10 órán keresztül. A 110 fok nagyon sok volt nekik, a végén vissza kellett venni 70 fokra, de megérte a macera: isteni szárított paradicsomunk lett!
Csinos üvegbe tettem, finom extraszűz olajjal felöntöttem, és ma vesz hozzá egy kis szélen szárított sonkát (végül mégiscsak csinál a paradicsomokkal valamit – sonkát vesz hozzá…). Sütök egy fonott kenyeret, puhát, omlósat, és egy napra kilépünk a diétából.
Relish is készül – nos, nagyjából úgy, hogy összevágok mindent, felöntöm a lével és üvegekbe teszem. A különbség mindössze annyi a neten talált receptekhez képest, hogy én nem cukorral, hanem xilittel készítem majd a felöntőlevet.
Ebben az adagban most paprika van (piros éés fehér), egy kis uborka, lilahagyma, de mindegyik üvegbe teszek egy-egy fokhagymát is. Olyan jó lesz télen, üde, nyári saláta mehet majd a ropogós húsok mellé.
Ami megmarad, abból pedig sima paprikasaláta lesz, az is a kamrapolcra, Ő pedig majd megy, és vesz magának egy újabb adag paradicsomot-paprikát, ha lecsót akar eltenni. Kicsit szkeptikusan gondolkodom, hiába, de már tudom, hogy hogy fogom ízesíteni. Igen. A lecsót.
