a világvége hangulat. Ilyenkor gondosan figyelek, hogy bevegyek gyorsan egy-két magnéziumot, jó sok folyadékot igyak és “összekapjam magam”, mire megyek a gyerekért, de nem könnyű.
Olyan fura, ha anya leszel onnantól nincs lazsálás – nem lehet rossz napod, nem fetrenghetsz egész nap pizsamában, nem lehetsz nyűgös és nem fekhetsz le szuperkorán, van ugyanis egy kicsi maszatfalat, aki számít rád és nem hagyhatod cserben.
Szóval délután lefeküdtem aludni, utána beültem a kocsiba, elmentem Gödöllőre, és olyan voltam, mint valami fuckin’ szánsájn barbie, megtettem mindazt, amitől -a női magazinok szerint- sokkal jobban kellene éreznem magam.
Ittam egy kávét. Sétáltam a főtéren és észrevettem az élet apró szépségeit (nincs kutyaszar, nem dobálják el a szemetet és rengeteg a virág). Találtam egy ékszerdoboz ruhaüzletet: egyszerűen mesés, csodás, fantasztikus! Különleges, exkluzív, minőségi darabokat importál Olaszországból a tulaj, rendkívül biztos ízléssel – nem sok, nem kevés, nem tucat, és igen, drága, igen, borsos, de nem lehetetlenül és irracionálisan.
Igazi faburkolatos – aranykiegészítős régi cukrászdába tévedtem, ettem egy fagyit, aztán megnéztem a rétesházat (vissza kell mennünk Barnussal a jövő héten). Vettem egy-két csetreszt (selyemtulipánt ajtókoszorúhoz, muffinpapírt, és egy gigaszuper markolót a gyereknek), majd feltekertem a kocsiban a hangerőt, és mire elértem a bölcsiig, már nem is volt olyan vészes a kedvem (értsd: nem löktem fel senkit, nem folyt a könnyem).
Barnabás cukker volt, én pedig nem tudtam ellenállni a kérésének, úgyhogy hazaértünk és bekevertem egy nagy adag zabpelyhes-ropogós keksz tésztát, ő pedig előszedte a vadiúj kiszúrókat (helikopteres, bicajos, motoros, rakétás, mittudoménmilyenjárműves, szóval nagy az öröm) és kekszeztünk, pakolásztunk, mosogattunk… 3 tepsinyi keksz sült ki!
Az igazi napsugarat azonban Medve hozta el késő éjjel, amikor hazaért, megölelgetett, egy picit pityeregtem, ő pedig mondta, hogy aki itatja az egereket, az nem kaphat meglepit, úgyhogy baromi gyorsan abba is hagytam. Még nem kentem fel, úgyhogy úgy kerestem a képet, de alig várom: igazi narancspiros gyönyörűség az OPI-tól, a neve pedig Thrill of Bazil. Mi ez, ha nem instant napfény?
