Szerző: Ági

Na ez az a könyv, amiről kérve kérem azt, aki olvasta, hogy mesélje már el, hogy érdemes-e nekiállni, én ugyanis majd’ egy hónapig aszaltam az ablakpárkányon, majd visszavittem a könyvtárba.

Reform kocsonya: lehet sovány csirkehúsos (bőr nélkül) vagy csak egy jó erős zöldségleves, ha kész, hideg vízzel turmixolt almapektin megy bele (én egy nagy lábashoz 3 evőkanál pektin+3 dl víz trutymálékot öntöttem), majd rottyant még egy 5 percet. Kiporcióztam, másfél óra múlva ilyen volt.

Minden reggel ilyen. Nagyon büszke vagyok rá: szorgalmas, kitartó és hab a tortán, hogy nagyon évezi! Mindent és mindenhol olvas, és egy gyönyörű kislánynak köszönhetően nagyon motivált, hogy szépüljenek és olvashatóvá váljanak azok a betűk…

Hú, ez nagyon tetszett. Klassz, jól követhető és egyszerű a történet és végtelenül bájosak az illusztrációk. Szívből ajánlom, Gergőnek többször is el kellett mesélni, és mindnyájan hosszasan nézelődtünk egy-egy oldalon.

Bogyós gyümölcsök, fűszeres teák, The English Teashop karácsonyi válogatás – rendszerint ez a délutáni menetrendünk. Valami kaláccsal, sütivel, itthon sült finomsággal. Ma épp zserbót készítek, és a maga 100/24-es CH értékével azt kell mondjam, világbajnok.

Waldorf berkekben nagy divat a selyempapír /transzparens papír ablakkép. Ezt a mintát teljes egészében Barnus rajzolta, tervezte, vágta ki, én csak a papír beszabásában segítettem.Most egy angyalkásat vagy karácsonyfásat szeretne, még nem döntötte el. A kölykök minden nap KŐMŰVESKEDNEK (ahogy Gergő mondja),festenek, ragasztanak, gyapjúképet készítenek, tésztát formáznak, kollázsokat állítanak össze, Barnussal hamarosan a porpasztell is előkerül majd.

Sima, egyszerű. A kályhánk, egy angyal, egy auralite kristály, egy kis örökzöld és egy illatkő. Egyszerűen gyönyörű. Most ez nagyon ilyen amúgy. Minden lassabb, elnyújtottabb, ráérősebb: zserbó, bejgli, kókusztej, vaníliás csók, egy tüdőgyógyász, első hó, sok zene, sok sírás (ez most ilyen időszak, de ez már nem a neheze, hanem az utózönge) és nagy megkönnyebbülések.

Már nem várom, hogy legyen vége 2016-nak, már marasztalom, méghozzá azért, hogy minél több dolgot betehessek a puttonyába. És viszi. Csupán két munkahelyet tartottam meg, mind a kettőhöz emberileg ragaszkodom, mert kedvelem azokat az embereket, akikkel ott találkozom. Szívfájdalom nélkül búcsúzom ismerősöktől, akikkel kiüresedett vagy elsilányult a viszony. Elengedtem a tökéletest, a kényelmest és az észszerűt – élek, ahogy tudok. Mindent mást vigyen innen 2016. Vigye innen, vigye messze és jöjjön harapós, hideg, jeges, de friss levegővel a január.

Már majdnem minden megvan- ezt kapják tőlünk:

1.,

Gergő- Kuflik a hóban.

Ő az ultimate Kufli fan, és megfertőzte az apját is. Szeretném ezúttal megragadni a lehetőséget arra, hogy ellenszenvessé tegyem magam, és le merjem írni, hogy hé, EMBEREK, ha valaki valaminek/valakinek a rajongója,az nem FUN, hanem FAN (mint fanatic). Rettenetesen bántja a szemem az „én is nagy fajáték fun vagyok”, „én is nagy kesudiótej fun vagyok” és az „én is nagy Coelho fun vagyok”. Bocs.

2.,

Barnabás – Mókuskaland

Múltkor bementem egy játékboltba, ahol megkérdeztem, hogy milyen olyan társast tudna ajánlani a gyerekeimnek, ami jó lehet egy 3,5 és egy 7 éves gyerek számára, és azt kell mondjam, hogy megállt a tudomány.Nem szerettem volna, ha a gyerekeim taktikailag LEVADÁSSZÁK – egymás POFÁJÁBA tejszínhabot hajítanak – egy figura fejéből UNDORÍTÓ dolgokat húznak ki, mint a takony meg a csótány, de BASZOTT VICCES AZÉ’, jajbocsánat, akkortetszikkérni?

Addig kerestük anyuval, míg találtunk egy ilyet, aminél biztos vannak izgalmasabbak, de ezzel ketten is tudnak majd játszani.

3., Gergő is és Barnus is

Mindketten kapnak egy-egy akkus elektromos fogkefét, és mindketten Verdásat. Még Star Warsos lett volna, de azt Barnus nem látta még, semmit nem mondott volna neki. Majd megjelöljük.

4., Kaláka cd-s könyv – Barnabás

Ennek a kiadványnak megvan a madaras része, Barnus nagyon szereti, ennek is örülni fog ebben biztos vagyok.

5., Gergő és Barnus

Még a nyáron mindkettejüknek megvettem az életkoruknak megfelelő Agymenőket 🙂

6., Gergő, és igen, mi is kurvára unjuk a szerszámkészleteket. El nem tudom mondani, hogy mennyire. Rettenetesen.

Viszont rendkívül elégedett vagyok a Mikulás esténkkel: csodálatosan sikerült, igazi öröm volt, és ez a legislegnagyobb mértékben az Apukámnak köszönhető, aki már csak Pallasz néven fut nálunk, ugyanis a dédi szerint ha a lexikonban kikeresnénk a „nagyapa” címszót, az ő képe jelenne meg és szavak sem kellenének. Levél a Mikulástól, személyre szabott édesség (megfelelő ch tartalommal), kézzel készített szeretetkártya, Dörmögő Dömötör és Minimax Magazin.

Vártuk, hogy

• előszed egy kisebb fatüzelésű kemencét is a sapkája alól és nekiáll kürtőskalácsot sütni (Jaj, és megint. Nem kürtje van a kalácsnak, hanem kürtője. Kürtőskalács.)
• összecsavaroz fütyülve egy mini karácsonyi vásárt MIKÖZBEN énekel
• szikrákat szór a cipője, ahogy elhagyja a házat és kiderül, hogy a citroen át tud változni rénszarvassá.

Őszintén annyira tökéletes volt minden, hogy nem tudtuk, hogy a szemünket törölgessük a meghatottságtól, vagy csak szimplán hányjunk a szánkba, pláne, hogy a nagy kapkodásban mi nem állítottunk össze csomagot a kölyköknek, úgyhogy a férjemmel mi inákább a mostmilegyen-találtamkétmecsbokszot-belebaszomapádzsákjábaaztis-jómegittatöbbiszaraszekrényemben-viddezeketis- aztnebazmegazegybugyi stílusban nyomtuk az estét…

• Hamburgert szeretnék. Hatalmas, csöpögős hamburgert savanyú uborkával és hagymával, paradicsomkarikával és jégsalátával. Ha már húsos nap van…
• Nekünk a múlt héten nem volt adventi koszorúnk – valahogy elmaradt, nem jutottunk el odáig, elsikkadt. Ma vett hozzá gyertyát Medve, amint felébrednek a gyerekek, neki is állunk.
• Mindkét gyerek kap elektromos fogkefét Karácsonyra. Csak mondom. Szerintem tök jó ajándék és van gyerekmintás is 🙂
• Rossz kedvem van. Nem akar múlni semmitől, pedig mindent bevetettem, de makacsul tartja magát. Talán csak ki vagyok merülve – és nem, nem a munkában. Medvének elég komplikált családja van, és ez nem könnyíti meg a mindennapjainkat.
• Listát írtam, hogy mi kell a kisbabának: ágy (Gergő végleg szétdíbolta azt, ami volt), jó lenne egy babybay (az ágyunk mellé szerelhető ágy), babakocsi, autós hordozó. És persze van pár dolog, ami jó lenne, ha lenne, de nem létkérdés, ilyen a szoptatós fotel (még sosem volt), egy Adamo hinta.
• A Motherlove hasbalzsam egyszerűen szuper! Nem olyan nagyon átható szagú, nagyon ragacsos-csuszpájzos, nagyon nemtudommilyen, hanem klasszul kenhető, finom illatú kafaság.
• Még mindig rossz kedvem van. Szarok én a 100 boldog napra.
• Megkérem Medvét, hogy durrantsa be a cserépkályhát. Próbálom kérni, nem csak odavakkantani.
• Idén minden jó karácsonyi ötletet a tesóm einstandolt. Ő lesz a sztár, mi megyünk a levesbe: vízi sárkány deluxe készlet? Sam a tűzoltó készlet? Most már tudod, kinek a Jézuskája hozza…
• Semmisejó, semmiseszép, mindenkaka.

Nagyon kevés barátom van. Azok, akik vannak, hát, azokkal sem vagyunk napi kapcsolatban. Na jó, van, hogy igen, és épp úgy hozza az élet, hogy minden nap dumálunk, ha meg épp olyanunk van, akkor két hétig azt sem tudjuk, mi van a másikkal.

Aztán egy maratoni telefonhívás alatt behozzuk a lemaradást. Mindenki mondja a címszavakat, és csapongunk, hadarunk, vihogunk vagy épp sírunk – minden átmenet nélkül. Hülyének hülye a barátja:)

Ha Veled nem beszéltem volna egy hete, akkor ezeket mesélném:

• Durván rákattantam az avokádóra megint: most épp vegán sajtos palacsintát eszem gyöngyhagymával és kikanalaztam hozzá egy egész avokádót.
• Nagyon mennek a szendvicskrémek is mostanában itt nálunk, nem győzöm pürésíteni a hozzávalókat: általában vagy napraforgómag és alma az alapja, vagy zeller és alma, de már mindenféle ízesítésben szerepelt az étlapunkon. Volt paradicsomos-rukkolás, currys-mangós és gombás is. Nem tudjuk megunni.
• Vekerdytől olvasom az Érzelmi biztonságot, nagyon tetszik.
• Megjött a második konténer is, és hála az égnek, már lassabban telik, mint az első, ami azt is jelenti, hogy kevesebb a kacat.
• Javasolta az orvos, hogy tartsak egy lúgos víz ivókúrát, most épp azt kutatom, hogy hol lehetne ilyesmit fellelni. Egyelőre a Tündérvíz tűnik befutónak, már a neve miatt is. Tündérvíz.
• Tegnap egy óriási kondér enyhén csípős csilit készítettem (húsnap volt), és lefagytam ma reggel: a kondér fényesre elmosva a helyén. Elfogyott mind.
• Végül nem vettem semmit a Black Friday-en, helyette kiköltekeztem az orvosnál: ezen a héten 65.000 Ft-ot költöttem el ultrahangra, terhesgondozásra, kontrollra és persze a fogorvos sem volt két fillér. Az eszem megáll.
• Holnap már égnie kellene az első gyertyának, nekünk azonban még mindig nincs koszorúnk, úgyhogy ma felhozatom a pincéből az utolsó karácsonyi dobozokat is és megnézem, van-e benne alapanyag. Ha van, szuper, ha nincs, akkor 4 gyertya lesz és slussz-passz.
• Megvan a gyerekeknek a Mikulás ajándék! Barnus egy levélpapír készletet kap (visszaírt a kislány!), egy matchboxot (kezd sláger lenni), Gergő szintén egy matchboxot és egy kutyás kirakót. Édességet olyat kapnak, amit ehetnek: liofilizált málnát, mandarint, narancsot, törökmogyorót és szárított gyömbért. Persze lesz egy-egy szelet csoki is, nagy nehezen találtam olyat, ami minden kritériumnak megfelel.
• Szeretnék egy olyan társasjátékot Karácsonyra, amivel együtt tud játszani a 3,5 és a lassan 7 éves. Van valami tippetek?

Azt hiszem, tavaly ilyenkor volt az egyik mélypont. Soha nem gondoltam volna, hogy sima kontrolloknál (is) ennyit számít az orvos, azt hinné az ember, hogy vagy lát valamit az istenadta, vagy nem, és kész-passz jónapot. Na ez nagyon nincs így: az akkori onkológusom előszeretettel ismételtetett MINDEN vizsgálatot, mert „látott valamit”, mert ez „valami rosszaságnak tűnik”, mert… mert ő maga valószínűleg rettegett a ráktól. Hiába mondta az én drága jó doktornőm, hogy Ágika, ne hallgass rá, nincs baj, nézd meg a laborod, minden frankó, azért bennem negyedévente keresztbe állt az ideg. Ennek az ámokfutásnak 2016. januárjában vetettünk véget: még megcsináltam a  negyedéves kontrollt, aztán…

áprilisban már az régi orvosom fogadott, aki vizsgálatot már nem tudott csinálni, mert várandós lettem – kicsit hamarabb és hát elsőre, de sebaj, hurrá.

Majd elment a baba.

Közben feltúrták a kertünket, a házunkat, az életünket, és ebben az ámokfutásban kellett megtalálnom a rendet a március óta inzulinos Barnabással. Még szerencse, hogy nem volt időm hosszasan tépelődni, mert Medve nagymamája combnyaktörést szenvedett, és hordágyon hozták ide hozzánk. Lakni. Örökre.

És hamarosan már nemcsak a kimerültségtől hánytam, hanem attól is, hogy teljesen spontán és nagyon nem tervezetten (sőőőt), beköszönt Kolos, hogy ő bizony elindult, jönni szeretne.

Közben Medve megálmodta, mivel szeretne foglalkozni élete hátralevő részében, előkereste a régi papírjait, megnézte mi hiányzik, és kitalálta, hogy befejezi a tanulmányait, mert neki most van ihlete.

Ami – több más dologgal- a házasságunk eddigi legmélyebb gödrébe vezetett bennünket, ahol újra kellett értékelnünk, hogy hogyan képzeljük el a jövőt, a megváltozott, „nem-tud-suliba-menni-a-gyerek” jövőnket…

… és aztán körvonalazódott egy megoldás, amiről itt és itt írtam, majd rengeteget beszélgettünk, és rájöttünk, hogy tényleg, valóban így képzeljük el a jövőnket, és ezt nem szeretnénk egybemosni se külön bejárattal, sem semmivel a mindennapi életterünkkel, úgyhogy sokkal nagyobb fába vágjuk a fejszét: külön ingatlant szeretnénk vásárolni a terveinkhez.

Ami jó, mert nem kell építkezni. Ami rossz,mert kérdéses, hogy találunk-e olyat és ott, ahol megálmodtuk: közel a házunkhoz, megfelelő beosztásút, világosat, kuckósat, jó parkolással.

Összeszedettebben és komolyabban indulhat el, amit terveztünk, de sokkal nagyobb a felelősség is.

És mindenhez még erőnk, kitartásunk, akaratunk is lenne, ha sikerülne rendezni a sorainkat a férjemmel. Ha újra jókat tudnánk beszélgetni, ha nem hullafáradtan vakkantanék oda valamit foghegyről, ha végre lenyugodna és befejezné az önmegvalósítást, ha,ha, ha. Hahaha.

… eljött a pont, amikor befejeztem az évet. Már semmi de semmi mást nem szeretnék ebben a fennmaradó 6 hétben, mint dolgozni, sütit sütni, karácsonyra hangolódni, elvarrni az elvarratlan szálaimat (pénteken megyek fogorvoshoz, már fél éve nem voltam és ez az én leváló dentinemmel elég hosszú idő) és pihenni szeretnék.

Olvasni, feltöltődni, hímezni, szelektálni, a felesleggel megtölteni még egy konténert. Átgondolni, hogy a rengeteg változás

• igen, más lesz Medve munkája
• igen,már soha nem lesz olyan, hogy ne legyen cukorbeteg a táplálékallergiás gyerek
• igen, a Nagyi már csak egyre rosszabb állapotban lesz
• igen, az otthonoktatás a megfelelő forma a számunkra
• igen, háromgyerekes anyuka leszek ÉS most is megtartom a munkámat, sőt, újra nyitom a kis stúdiómat, MERT EZ ÍGY EGYBEN TESZ BOLDOGGÁ

Lezárom a felesleges emberi kapcsolataimat

• Már megint dolgozol az újszülött mellett? Igen, és akkor lesz a legtöbb időm a munkára, ez már tapasztalat, sőőőt, tök jó lesz, mert nem kell még pluszban kemóra is járni. Igen, múltkor úgy volt, és összesen egy munkahelyen esett le nekik, hogy beteg vagyok, az is az ötödik kemó után.
• Nem kell a felesleges áramvámpír siserehad: már nem szeretnék más hóbortja miatt minden második szombaton hajnali 6-kor felkelni
• … és nem szeretnék kiselőadásokat hallgatni, hogy otthonoktatok (mégis milyen jogon??), gyereket várok (ki fogja felnevelni??) ésatöbbi.

Elfáradtam. Már csak arra szeretnék gondolni az évnek ebben a legkuckózósabb, legfényesebb, legmelengetőbb időszakában, hogy mennyire jó lesz nekem egy felesleges kacatoktól megkönnyebbült házban, egy kisöpört, újraálmodott, újjárendezett életbe várni a kisfiamat.