alma meg a fája
Úszik. Vidám, mosolyog, integet, be van sózva. Napok óta várja.
Slusszpoén: de anya, mindenPÉKEN úszni akarok.
Úgyhogy most már sírva röhögök.
Nagyon jó és nagyon rossz most nekünk. Így együtt a kettő. Jöttem egy kicsit nyafogni. aztán elmesélem, mi az, ami azért szuper…
Nagyon sok munkám van: ez akár szuper is lehetne, és bírom is – tele vagyok energiával, de valahogy mindig olyan összevisszára jön ki a beosztás. Nem egyenletesen jön a terhelés, hanem van egy “megszakadok” és egy “kiheverem, hogy megszakadtam” időszak, ami nem feltétlen szuper, úgyhogy most ez a legnagyobb kihívás: ütemezni és tervezni a feladatokat.
Ismét brutál asztmás időszak volt, de legalább a barihimlő elkerült minket – eddig (kopp-kopp). Még nem merem 100%-ra mondani, de ha ezen a héten sincs semmi pötty a gyereken, akkor megúsztuk.
… a legaranyosabb: Barnus bejelenti az állatkáinak, ha pisilnie kell mennie, és megkéri őket, hogy várják meg, amíg befejezi, lehúzza a vécét, megmossa a kezét.
… feladat: új munka, új munka, új munka, és a régiek, szóval nagyon nem unatkozom.
… elmaradás: kábé 3 csilliárdnyi megválaszolatlan e-mailem van, el is kezdem írni őket, és kitartás mindenkinek, aki még vár.
… vágyakozás: napfényre, szusira, mojitora és korallszínű pirosítóra vágyom. Zsigeri szinten érzem, hogy hiányzik a tavasz, a napfény, a zöld fű, a lomb…
… étel: az előző bejegyzésből kiderült: levesre vágyom. Újító, a hazai szemnek formabontó, sajttal gazdagon szórt levesre.
… könyv: H.M. Castor – VIII. Henrik. Újra elmerülök egy történelmi regényben.
… teendő: bejelentkezni fodrászhoz (és bejelenteni a gyereket is, most már masszív mikrofonfeje van)
… kipipált feladat: alakul az étkező rész és gyönyörűen rendbe tettem mind a 4(!) ágyneműs-törölközős-terítős szekrényt is. Nem volt kis meló.
Medvi megjelent farmerban, bőrcipőben, ingben-mellényben, és mikor odaálltam mellé, elborított a “basszus, ekkora közhelyet: a dolgozó, fess apuka és a magát éppen csak összekaparni képes anyuka klasszikus iskolapéldája”. Ennek hangot is adtam, de nincs mit tenni, már semmi más nem jön rám, elegáns fekete nadrágban, magassarkú csizmában meg tipegjen végig az auchanban egy ilyen éjszaka után az, akinek hat anyja van. Egy utcában.
Medvi roppant megértő volt, és mondta, hogy “Nyuszkó, nem színházba megyünk, csak zöldséget meg tojást venni”, mire közöltem vele, hogy nem nagyon megyünk színházba mostanában, és jelenleg EZ (azaz az auchan zöldségespultja) az egyetlen hely, ahol közösen mutatkozunk. Bólintott, majd annyit mondott: “Akkor tegyél fel egy napszemüveget. Az öltöztet.”