és legfőképpen:

• mi van akkor, ha ezek irreális félelmek (nem hiszem egyébként), és én leszek túl gyáva, hogy bátran felvállaljam ezt az egészet?

Mindig éhes.

Babusgatásra is.

Ráncos a kis homloka, borzas a kis haja – ha megfésülöm, akkor viszont Gergőből egyenesen Gregory lesz, sőt, Sir Gregory, olyan feje lesz ugyanis mint valami idősödő angol lordnak. 

Csodálatos, csodálatos kis fickó!

Ideje összepakolni a melltartóimat. Valószínűleg ráérnék vele a műtét után is, de nincs értelme várni: egyrészt ezek úgysem lesznek jók utána (még akkor sem, ha csak a csomót veszik ki), és utána már a kemóra készülök majd. Nincs értelme sajnálni őket, remélhetőleg kellenek majd újak… oké, nyilván spéci melltartók kellenek majd, de hála az égnek van választék. Bár igen borsos az ára.

Híg fos + ázott kutya szaga van, de lehet érezni a törődést, mindezt egy cseppnyi narancsos beütéssel (a narancs és a vanília íz a rákos táplálékkiegészítők Olümposza).

Levágatom a hajam. Oké, nem vagyok hülye, nyilván megvárom, hogy kell-e kemoterápia (a remény hal meg utoljára), de ha kell, akkor irány a fodrász.

Most, hogy felkelni sem volt erőm, egy pár napig bolti “teljes kiőrlésű” kenyeret hozott Medve. Aham. Elolvastam a címkéjét: 15-20% tk. lisztet tartalmaz, a többi sima búzaliszt. Úgyhogy most bedagasztottam egy tk. rozslisztből készült kenyeret, abban azért jobban meg lehet bízni:)

még fogalmam sem volt róla, hogy 

• egy hét múlva ülni-állni-négykézláb vasútpályát építeni-hemperegni fogok
• hogy lesz tejem, és nem lesz itthon tápszer
• hogy Barnus ennyire bújós lesz majd, és hogy a szívem megszakad majd azt látva, hogy hogy keresi a helyét (és hogy ebben igazán nem lehet segíteni neki, ezt neki kell megtalálni, kiszenvedni, újraépíteni)
• hogy Anyu ekkora áldás lesz a szülés utáni időszakban
• hogy Gergő ennyire jó fej lesz, és hogy ennyire nyugodt baba
• hogy ha félve ráállok a mérlegre, akkor azt a számot mutatja majd, mint Barnus születése után, de még az orbitális hormonkezelés ELŐTT!!!
• hogy ennyire nem lehet betelni a babaillattal (Barnus is szagolgatja Gergőt!)
• hogy nem leszek halálosan kimerült, rémesen fáradt és nem nyígok majd, mint egy hülye.
• hogy ennyire doppingoló, felemelő, csodálatos érzés kétgyerekes anyának lenni
• hogy csütörtök délután már sajtóanyagot fogok írni (azóta is folyamatosan dolgozom)
• hogy most kedden valószínűleg szövetmintát vesznek a mellemből (jöhetnek a drukkok, be vagyok tojva!)

Mikor, ha nem most?

😀

No mindegy, holnap reggeli indulás, dolgozós nap, négyen is jönnek, talán még a Liliputiba is eljutok a kiszemelt rugalmas kendőért (a régit nem találom. égen-földön kerestem, de sehol sincs).

Lehet, hogy a holnapi nap megmarad csak munkásnak és az ilyen-olyan beszerzéseimet péntekre tartogatom: akkor ugyanis CTG-re megyek a kórházba, és utána tengernyi időnk lesz Barnussal: kalandozunk majd és egy nagyszerű napot töltünk kettesben.

…………………………………

és ott a nagy feladat is: be kell jelentkeznem orvoshoz. A nőgyógyász sürgeti: csomó a mellben nem játék, a háziorvos pedig nyugtat, még ha akármi is az, akkor sem csinálnak semmit vele a szülésig.

Én pedig próbálok nem gondolni arra, hogy mi történt két éve és nem rettegni. De nagyon nehéz. Nagyon nehéz.

………………………………………………..

… és még:

• nagy levegő, dobpergés, retro fagyigép beüzemelés 
• Gergő táskáját összepakolom ma készre – ha leteszem Barnust aludni keresek valami jó filmet és babaruhát fogok vasalni:)
• holnap (valószínűleg) utolsó orvosi vizit, kis munka és egy kis asszisztálás: nemén sminkelek, hanem a tanítványom:)