Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

mindennapok

    mindennapok

    Februári kedvencek?

    • azért kérdőjellel, mert a többségét még csak várom, de nagyon.

    1., Megrendeltem a Nutribulletet. Egy ideje szemeztem már vele, de most végre rászántam magam: a vegán krémsajt, a turmixok, a frappuccino, a fagyi, a zöldségkrémek, salátaöntetek, mártogatósok nagymestere, én pedig szívesen és sokszor készítek ilyesmit, ezzel pedig egyszerű is lesz. Rendeltem hozzá két kiegészítő edényt, és nagyon várom, hogy megérkezzen.

    2., Ezt is most rendeltem: semmitmondó kis paletta ez, de az összes szín állati jól használható és valamiért ez egy nagyon jó eresztés – a festékek pigmentáltak, selymesek, jól fognak, szóval ezt is várom.

    3., Ennek a filmnek az előzetesével december óta találkozom a facebookon, ennek a legfőbb oka az lehet, hogy határtalanul rajongok a történelemért és a kosztümös filmekért, a kritikusok érzékeny, intelligens filmnek írják, szóval…

    4., A múltkori akvarell workshopom legjobb beszerzése ez a paletta. Selyemcukorka színek, metálos csillogás, extra pigmentált kivitel, úgyhogy remek vétel volt, és mivel ilyennel normális ember nem fest teljes alakokat, mert giccses (csak én! én festek!), ezért elvileg örök élet plusz egy napig kitart (mint ez előbb említettem, nálam nem. Én magam vagyok Dolores Umbridge).

    5., Ide eredetileg egy bio körömvirág krémet akartam tenni, mert az orrom kirepedt és megkövesedett bőrének maga a gyógyír, de milyen poszt lenne ez kaja kontent nélkül, úgyhogy maradt a Violife krémsajt, ami egyszerűen mennyei.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Amikor

    Amikor már nem tudsz hogy kibaszarintani magaddal, akkor egy egyszerű megfázásos sztorira kapj be teljesen fölöslegesen 2×2 augmentint.

    A betegséged nem lesz jobb, de legalább az ordas, vízesésszerű fosás rád fog jönni, különösen, ha hivatalos helyen vagy a gyerekkel.

    Ahol azt hiszed, egy fing mindent megold.

    De mikor kimész a vécébe és sógorostul jön, már tudod, hogy kellett volna a probiotikum.

    És teljesen levizesedve, csizmában még a színezett bugyit sem tudod leszedni magadról, úgyhogy beleragasztasz egy tisztasági betétet és szorosan ölelgeted magadhoz a kétévest,

    hogy jaj-de-büdit-kakilt-itt-valaki, majd szerencsétleségedre megtoldod a többi várakozó előtt egy Kolos, van kaka?-val, mire a gyerek rázza a fejét, hogy nem, Kolos nem kakált.  Anya.

     

    Természetesen ez nem velem történt meg.


    Ha ez – ami ugye, ahogy tisztáztuk nem velem történ meg- nem lenne elég, akkor a hetemet színesíti egy rugótörés az espace-ban, megfűszerezve olyan dolgok elromlásával, amit le sem tudok írni, mert kb mintha bulbószivattyút írnék, annyit mond számomra. Kétszázezer, de lehet több.

    A hétvégi olasz út ugrott, ha a férjem nem jön autót menteni, nagy baj van, és innentől fogva az sem segít a helyzeten, hogy az óvodába-iskolába bejutáshoz kettő kocsi kell.

    Nem baj, Gergő óvodájában úgyis fosóshányós van, és ennyi rosszal a hátunk mögött már meg sem lepődtem, mikor hívott a bébiszitter, hogy Kolos véreset hányt, ja, nem, epres fogkrém.  Apropó Gergő, 10/10 pontot érő hisztit vert ma le reggel Barnus szülinapja hajnalán, hogy neki nem ma van a születésnapja. Sikított, toporzékolt, csapkodott és hisztizett, én pedig azt éreztem, hogy kb még kettő perc és csak kétgyerekes anya leszek. Börtönben.

    A szerelmesek napjára Medvétől egy Lush fürdőgolyót kaptam, amire Kolos ráfolyatta a nyálát.

    Toldjuk meg mindezt egy brutál takonykórral, lüktető fejfájással és egy folyamatosan beszélő Gergővel, és azt hiszem, ezt a hetet le is zárhatjuk, be is rekeszthetjük és ennyi, kész-passz, jöhet a vörösbor.

    Oh, wait, nem, mert cataflamot szedek.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Ez a január

    csak úgy elszáll. Közben meg vánszorgott.

    Mesélem mi történt, nagyon elmaradtunk.

    Kolos 5 antibiotikum kúrán van túl, de végre jól van: a végén már Gergő is lerobbant, úgyhogy csak Barnus nyomta a sulit. Félév, farsang, kiselőadás – volt itt minden, mint a búcsúban.

    Most Barnus robbant le, de tervezi, hogy holnap már megy, a Balatonról és Balatonfüredről tart előadást és nagyon készül rá. Visz be saját lepárlású levendulát, össze-vissza ragasztgattunk mindent a legislegdrágább scrapbook papírjaimból, Kolos megevett egy stiftes nebuló ragasztót, szóval zajlik az élet.

    Medvével a házasságunk tökéletes. Sosem veszekszünk, mert gyakorlatilag nem találkozunk: dolgozik, aztán vagy az egyik gyereket rendezi, vagy a másikat, váltótársak vagyunk… és nagyon hiányzik. Micsoda mázli, hogy nemsokára újra megyünk áruért, így össze leszünk zárva jó sok órán át… A legjobban a gyerekek örülnek, hogy megyünk, mert annyi gluténmentes és tejmentes nápolyit, kekszet, sütit, tízórainak valót hozunk, hogy az csuda. Barnus majdnem sírva fakadt, olyan finomságokat ehetett, amit már nagyon rág nem, szóval ők aztán tényleg remegve várják, hogy menjünk 😀

    Kolos nagy változás előtt áll: elkezdte birtokba venni a leendő szobáját, ami azt jelenti, hogy újabb 20 m2-t borít be szarral, legóval, sínekkel, játékokkal. És ugyanúgy az ágyunkban alszik. Nem nevezném a legsikeresebb projektnek, de sebaj… A ruhás dolgok most amúgy is két teljes szobát elfoglalnak: az egyik hátsót, ami csak erre van, meg egyet, amit Kolosnak szántunk, de nem költözött még be. Hogy egyszerű legyen a helyzet, egyértelművé vált, hogy az szuterént (ahol régen egy külön lakás volt, szóval fényes) teljesen ennek kell szentelni, így gyakorlatilag az életterünkből külön munkahelyre kerül minden – rekord időn belül kinőtte magát ez a kis szerelemmunka.

    Indusztriális, tiszta stílust képzelnék most munkahelynek sok fénnyel, nagy ablakokkal, világos padlóval… remélem ezen a nyáron meg is valósulhat. El kell férjen a sok ipari ruhaállvány (nálam az ikeás elbukott, annyi a holmi, hogy nem bírja), nagy csomagolópult, beépített szekrények, állványok… és ez megint nagy munkával jár majd, de nem bánom, sőt, örömmel állok elé, már csak azért is, mert végre elindul a mocorgás a terasz alatt is, oda kiülős, pihenős, árnyas patiot terveznék, de hol van az még, a biliben a kezem, még Barnus szülinapjánál sem tartunk.

    Február van.

    Fázom.

    És lehet meg kell műteni a lábkörmömet, mert a gondos és szinte fanatikus pedikűröshöz járkálás ellenére sem oké a lábkörmöm, nagyon hülye alakban nő.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Én annyira egészségtelenül élek mostanában,

    hogy az csak csuda.

    Kezdjük ott, hogy nem mozgok rendszeresen, nem mozgok a magam örömére. Persze, a kölykök után kell rohangálni, ami nem kevés és nem is könnyű, illetve egyedül vezetem a háztartást, ami szintén nem egy egyszerű dolog, de a magam örömére, önnön boldogságomra nem mozgok és talán még nem is találtam meg azt a sportot, amit szeretnék.

    Megszaporodtak a gyorséttermi étkezések: sokat vagyok úton, egyszerűbb betolni egy gm menüt, egy sült krumplit, rendelni egy gulyáslevest gm kenyérrel…

    … vagy épp kisütni egy csirkemellet. Én pedig nem nagyon tudom bontani a húst, és most már napok-hetek óta fel vagyok puffadva, lomha vagyok és érzem, hogy a testem nehezen birkózik meg ezzel a hanyagsággal.

    Ráadásul – mert persze ez mindig így van – most kellene a legjobban az erő: szombaton újra fotózás, a gyerekek is és én is betegek voltunk és antibiotikumot szedtünk, szóval kellene egy jó kis tisztítókúra, mert érzem, hogy most elengedtem magam… és nem is kicsit.

    Ami jó. Valahol nagyon jó.

    Rakosgatom az új kollekciót: tele púderrel, harmatos bazsarózsával, lágy zsályazölddel, helyes mintákkal és várom a szombatot. Fodrász, smink, most még a kiegészítőket keresem, aztán ennyi.

    Új brandünk is indul hamarosan, ugyanis most már biztos, hogy március elején LouLou is porondra lép 3xl-6xl méretű bohém francia divatáruval.

    Hát, van mit tenni, na.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Nem, nem haltam meg

    Sűrű volt, és valószínűleg egy kicsit elfáradtam: elkaptam a kölyköktől valami borzalmat és nem feküdtem ki, így kétoldali tüdőgyulladás lett a vége.

    Úgy, hogy 3-ból kettő gyerek szintén beteg.

    És a férjem 4 napos üzleti úton van Olaszországban.

    Ivett csak annyit kérdezett, hogy segíthet-e valamit, pl. megvenni a kötelet a Praktikerben…

    Aztán most is, mint mindig Apa oldotta meg a helyzetet: jön reggel, viszi iskolába Barnust, elmegy bevásárolni, én meg lábadozom. Látványosan jobb, de mikor itt van, nagyon összeszedem magam, hogy ne essen kétségbe – nagyon gyenge vagyok még, mint a napos borjúszar.

    Nap nap után csomagolok, válaszolok, rendezgetem a ruhákat, nagyon élvezem ezt az újra megélt női minőséget. Pont annyi, amennyi jó a lelkemnek: színek, haj, smink, mosoly, képek, aztán pedig haza lehet jönni és lehet meggyes-mákos palacsintát zabálni és Trónok Harcát nézni.

    Élvezem az utazást is, Olaszország még mindig szerelem, és a kezdeti bizonytalan újra randevúzás után olyan szerelmesek lettünk egymásba, mint régen: seperc alatt visszatért az aktív szókincs és simán kóstolgatom a ruházás után az olívaolajokat, olvasgatom a napilapokat és élvezem, hogy egy kicsit kilépek a mindennapjaimból, de mégsem vagyok idegen.

    Medve egy tünemény, a kis vállalkozásunk operatív részét rendezi, bár sok dolga nincs vele már, minden megy, mint a karikacsapás, szóval nem panaszkodom, nagyon jó most nekem.


    Új lendület, új kihívás, annyira tettrekész vagyok, amennyire mondjuk pont nem kellene: jelentkeztem kísérőnek lovastúra táborba (ha most a kávédat kiköpted, akkor igazad van, tiszta fejjel belegondolva csak a lovakat és a túrát nem bírom, illetve a gyereksereget…), szülőin meg felajánlottam, hogy farsangra kifestem a gyerekeket.

    Egy idióta vagyok, tudom.

    Ezer éve nem voltam a sminkboltban, most végre újra feltöltöm a készleteket, előszedem a ritkábban használt ecseteket, és… semmi nem állíthat meg!

    Csak az antibiotikum miatti fosás.

    Az igen.

    Megosztás:
    mindennapok

    Zsúfolt

    A keresztelő csodás volt, az olasz út pedig a vártnál sokkal könnyebb, simább és örömtelibb. A szálloda gondoskodott gm reggeliről, vacsorára pizzát ettem (meg is lett a böjtje, de ha valami olyan, hogy vagy tőle vagy érte halsz meg, akkor én a tőlére szavazok). Csodaszép árukészlettel jöttem, ismét mindenből csak 2-3-4 db van, az is necces, mert akik már rendeltek, mind kérdezgetik, hogy van-e nekik való holmi, én pedig érzem, hogy minek örülne, olyat mutatok, így már most született néhány nagy találkozás anélkül, hogy felkerült volna a zárt csoportba.

    Nem is tudom, el tud-e indulni így valaha a webáruház, de persze ez nem panasz, nagyon boldog és büszke vagyok, hogy ez van.

    Nagyjából 38-50-ig van most áru, 52-nél mérni kell, kérdezzetek, keressetek nyugodtan itt.

     


    Álmos vagyok, kövér, de rengeteg ruhám van és legszívesebben egyet sem adnék oda senkinek, olyan szépek, Szlovénián átautózni azért nem a világ legrosszabb dolga, ráadásul Olaszországban is lelkesen habosítják már a mandulatejet és főzik a gm tésztát, az emberek még mindig kedvesek és igenis élvezem, mikor elolvasom a napilapot vagy épp beszélgetünk egyet a recepcióssal.

    Egyelőre minden álmom teljesülni látszik, már csak magammal állok hadilábon: nem tudom rávenni magam a mozgásra, és ezért csak tespedek és dagadok.

    A jóga untat, a gyaloglás monoton, a futás nem megy, a kettlebellt nem bírja a műtött oldalam. Nem, nem keresek kifogásokat, a helyzet tényleg ez – most épp a Curves rendszerrel szemezek, hátha. Ismeri valamelyikőtök?

     

    Megosztás: