Jutka nénitől, aki megtanította Barnust úszni.

A templomunktól, a közösségtől, a fenyőfáimtól, a hűvös kamrától. Búcsúzunk a napsütötte 40m2-es terasztól, a meggyfáktól és a gyerekorvosunktól.

Búcsúzom a fodrászaimtól, a gyógyszertártól, a megszokott útvonalaktól, a kedvenc parkolóhelyektől, az utcánktól, a liliomoktól, a… szóval értitek.

Közben pedig észrevétlen jön be az új: mostanság kell dönteni a padló burkolatról (az alsó szintre tölgy, a felső szintre pedig egészen világos padlót szeretnék), az ablakokról (itt egyelőre a zöld szín a nyerő), a konyháról (egyfalasból kell kétfalasat csinálni), a szigetelésről, az internetről, a külső festésről és még sorolhatnám.

Nyilván nem lesz pénz mindenre. Nyilván van egy fontossági sorrend: a fedett terasz burkolatcseréje bőven (akár éveket is) várhat.

Egy biztos: a (fal)bontási munkákkal indulunk, minden más utána jön. A legkisebb zavargás a felső szinten lesz, az a legfontosabb, hisz költözés ide, költözés oda, a fiúknak szeptember elsején becsöngetnek.

A mi hálószobánkhoz készült el először a moodboard, és az egésznek az a szín az alapja, amikor Tihanyban állsz az apátságnál, lenézel a tóra, várod a kék színt, de helyette egy ragyogó, semmivel össze nem téveszthető smaragdzöld jön.

Szentségtörés vagy sem, a régesrégi, klasszikus, márvány fedlapos éjjeliszekrényeinket ebben a meglehetősen harsány színben álmodjuk újra. (Igen, ez a szoba sem lesz visszafogott).

Fehér lambéria, világos padló, virágos tapéta és smaragdzöld komódok: ilyennek képzeljük az új hálószobánkat. A virágos tapéta csak az ágyvégnél lesz, cserébe Ádám kérte, hogy legyen zöld a kiegészítő szín, én pedig boldogan hoztam meg ezt a hatalmas (hahahahaha) áldozatot.

Smaragd.

zajlik az élet.

• Megkaptuk Barnus nyári olvsmányainak listáját, és majdnem minden megvan róla, de praktikusan valamelyik frissen összerakott dobozban. Valahol. Valamelyikben, az eddig összerakott 34 közül…
• Kacsintgatunk kiegészítésképp az elektromos fűtés felé, ha van tapasztalatotok, nagyon szívesen veszem!
• megtaláltam a -számomra- tökéletes napszemüveget: ultra polarizált (bármit is jelentsen), jó kis masszív, igényes kidolgozású és nem volt egy vagyon, nem dőlök kardomba, ha történik vele valami. Invu. Nem hallottam még róla,valami svájci márka, de nagyon dícsérték az optikában, és tényleg szuper a lencséje.
• Megérett a meggy, de ahhoz végképp nincs semmi erőm, hogy meggyet tegyek el. Lesz meggyes piskóta és egy kókusztejes meggyleves, de ennyi, nem futja többre.
• Mást sem csinálunk, mint tervezgetünk: várjuk az ablakos válaszát, a fűtőpaneles válaszát, a kerítéses pasi válaszát, a lépcsős pasi válaszát, a mindenki válaszát.
• Mindeközben az élet nem áll meg: dolgozunk, intézzük a papírokat, jövő szombaton piacos kitelepülésünk lesz, a gyerekek is igénylik a közös játékot, úgyhogy megnyugvás a délutáni csendes pihenő idején van, de már olvasni sem tudok – szinte minden könyv dobozban áll.
• Érdekesen figyelem, hogy ebben a “modern” világban hogyan alakul az életterem… Búcsút intek a gödöllői kávézók oldalainak, bekövetem a kisboltokat a Káli-medencében, megvan a révfülöpi kultúrkocsma is, Tapolcán is van fagyizó, ahol van olyan fagyi, amit ehetünk… Érdekes és releváns lesz a révfülöpi és a pálkövei strand minden híre, de a távoli homályba vész a gödöllői művház programja. Szép lassan rendeződik át az életünk, rendezkedünk be az új helyen, keressük benne magunkat, rácsodálkozunk, örülünk, várjuk.

Nagyon de nagyon jó most nekünk.

1., Bútort festek. Már elkezdődött ebben a házban is, de az új otthonunkban csúcsosodik majd ki, érzem.

2., Nem használok parfümöt, csak illóolajakat.

3., Vörösesbarna a hajam. Régóta.

4., Szeretem hallgatni a csöndet.

5., És a kocsiban zenét.

6., Egyik kedvenc motívumom a tulipán.

7., Virágban is az a kedvenc.

8., Rajongásig szeretem a karfiolt.

9., És a vietnámi konyhát.

10., Nem hordok magassarkút.

11., Kedvenc színeim a sárga, a kék ésa zöld.

12., Nagyon vágyom egy liliomfára.

13., Meg néhány tő rózsára – ez hamarosan megvalósul.

14., Még mindig a férjem a nr.1

15., Békesség.

16., Nem szeretem, ha fázik a talpam, a derekam, hahuzat van, mert öregszem.

17., Legnagyobb részben palóc lány vagyok.

18., Hegyek, völgyek, dombok, víz. A síkság nem az enyém, bár gyönyörű.

19., Megtanultam, hogy Isten mindig jobb ajándékot készít, mint amit valaha a saját merszemből kérnék.

20., Csak meg kell tanulni kivárni és bízni. Megtörtént.

21., Dupla széles takaró alatt alszom egyedül, és ezzel megváltozott az életem.

22., Nyugi, Medve mellett.

23., Nem kávézom, csak nagyon ritkán. Havonta, de inkább kéthavonta egyszer.

24., Szerelmem a Balaton.

25., Rajongásig szeretem a munkámat.

26., Sajnos a sugárkezelés nagyon csúnyán tönkretette a fogaimat, de ez legyen a legnagyobb gondom:élek.

27., És idén megcsináltatom. Nagyon nagy dolog ez nekem, borzalmas ilyen fogakkal 39 évesen.

28., Az új “nagyvárosunk” Tapolca lesz. Meg Balatonfüred. Gödöllőnek búcsút intünk.

29., A legjobb bőrápoló a meggymag olaj

30., Minden porcikám felpezsdült, tényleg új élet indul.

31., Elválaszthatatlanok vagyunk a férjemmel és ez nekünk így tökéletes.

32., Minden pillanatért hálás vagyok, amit a gyerekeimmel tölthetek. A nehéz pillanatokért is.

33., A kiabálós pillanatokért is.

34., Gergő ma hétéves <3

35., Szülinapomra napszemüveget kértem.

36., Gergő pedig Playmobil tűzoltóállomást

37., Bátorság, kemény munka, életöröm. Ez most a mindennapok hangulata.

38., A 38. évem nagyon intenzív volt, sok változást hozott, nagy bátorságot adott és a kihívásokkal együtt egy igazi ugródeszka évnek bizonyult. Jó volt nagyon. Boldog, nehéz, dolgos, csendes év volt.

39., Kérlek segíts tovább fejlődni. Adj sok hitet és alkotással teli órákat, adj békét, adj új világot. Otthont.

… hogy …

Eladtuk a házunkat. Kettő hét után kopogtatott a tökéletes vevő: egy csoda család otthona lesz a ház, mi pedig költözünk.

Izgalmas, ugyanakkor idegtépő hetek következtek indokolatlanul sok kerti törpés, ijesztő babagyűjteményes házzal. Volt, ahol a ház tökéletes volt, de a szomszéd sajnos alsónadrág nélkül állt a teraszon. Volt, ahol a ház nem volt rossz, de félő volt, hogy a szomszéf ház bedől a kertbe.

Volt, ahol csak simán nem éreztük jól magunkat és volt olyan is, ahol a ház jó volt, de abban a faluban nem tudtuk elképzelni az életünket.

Gyönyörű helyeken jártunk, csodás vidékeken barangoltunk, de nagyon észnél kellett lenni, hisz nem nyaralni megyünk, hanem élni, méghozzá három kisgyerekkel, két nagy kutyával. Gondolnunk kell a téli havas utakra, a napi iskolába járásra, az óvodára, a háziorvosra, így akármennyire vadregényes volt egy-két falu benn az erdőben, bármennyire is szép volt a hát fenn a hegyen, télen biztosan nem egyszerű a napi élet.

Hosszú napokat töltöttünk a gép előtt, jó párat megnéztünk személyesen is, az esélyesekhez már építésszel mentünk, de valahogy nem akart összejönni.

Nehézkes volt az eladó, hagyatéki eljárás alatt a ház, bizonytalan a kivitelező… valami mindig akadt.

Ezt a házat meg sem találtuk a neten: az ingatlanost kérdeztük, hogy tud-emég valamit, és mondta, hogy van egy friss, nézzük meg. Másnap mentünk, rutinosan, már építész szakértővel, és 20 perc alatt eldőlt, hogy megvagyunk: ez az, ő az, megtaláltuk egymást.

Pénteken szerződünk, utána én leszek a legboldogabb, ha végre a szélbe kiálthatom, hogy megvan, kész van, addig pedig álmodozom, álmodozunk…

… ébren álmodunk.

Csütörtökön beiratjuk Barnabást és Gergőt az új iskolába, Kolost az óvodába, lesz egy körünk a zeneiskolában is, aztán nyugalomban és nyitott szívvel meglátogatjuk az új falunkat, a leendő otthonunkat és csak bóklászunk, szívjuk magunkba az üzenetét, a hangulatát, az örömöt, hogy ott lehetünk.

Felfedezzük a kisboltot, eszünk egy ebédet a vendéglőben (majd brassóit. az mindenmentes :D), mondunk egy imát a templomban és…

aztán pénteken aláírunk. Hazafelé késő este még lesz egy ikeás körünk, megnézzük, mire is lesz szükségünk az új helyen. Sok bútorunk nem fér be, sok bútort pedig direkt nem viszünk: a régi kanapé nem jön velünk, a gyerekszoba bútor sem fér el jól az új helyen, ráadásul Gergő szobáját frissíteni kellett volna mindenképp, hisz iskolás lesz.

Asztal, szék, polcok – már nem óvodás, már iskolás a babám.

Új könyvespolck kellenek. Rájöttem, hogy rengeteg, de tényleg rengeteg könyvünk van, és a szekrénysor sehogysem fér be, a háromajtós míves, százéves szekrényünknek sincs helye az újban. Utóbbiért azért sírtam egy sort, de nincs mit tenni – eddig díszíthette az otthonunkat, és itt a közös történetünk vége.

Szerencsére nagyon hasonlít az ízlésünk Medvével, így nem lesz nehéz az új otthonunkat kialakítani.

És akkor találd ki, nagyjából mennyi idő alatt zajlik le mindez… Jól sejted.

Három hónap.

Ma szerződünk, utána pedig szisztematikusan csomagolunk, szelektálunk, készülünk.

Fogalmunk sincs, hol fogunk élni, én picit be is pánikoltam, hogy milyen messze leszünk / lennénk mindentől, amiben eddig éltünk, de…

Költözünk.

Barátkozunk az új helyekkel, ízlelgetjük a változást, keressük a helyünket, magunkat, az új életünket.

Szeptemberben a gyerekek már valahol egész másholkezdik az iskolát, óvodát.

Végre, végre, látszik az alagút vége!

A játékbolt működését egy időre parkolópályára állítottuk, most újra lesz rá kapacitás. A Pomme Plus szerencsére túlélte a vihart, most készülünk az első nyári kollekciót befotózni, de nem ez a legizgalmasabb…

Hanem az, hogy durván 2 hónap és indul egy új szerelem projektem, amivel teljesen más vizekre kalandozom, mint eddig.

Izgalmas alkotói folyamat kellős közepén vagyok, rengeteg az intézendő dolog, és közben igyekszem élvezni a tavaszt: a teraszon írok, a kertben festek, a hintában jegyzetelek, mezítláb pipálom a to-do listát. Hihetetlen izgalmas programon dolgozom, minden mondatot, minden fejezetet, minden apró kis részletét őszinte lelkesedéssel olvasom újra. Nem, nem könyv. Valami egészen más 🙂

Különleges, kegyelmi állapot ez a mostani: annyi mondanivaló kristályosodott ki így a 39. szülinapomhoz közeledve, hogy én magam is csak kapkodom a fejem. Mint a hurrikán, ugyanakkor mint egy gyors szellő: a szavak,a mondatok teljesen erőlködés nélkül kerülnek a monitorra, közben epret eszem és buggyantott tojással spárgát. Nézem a gyerekeket, ahogy szaladnak a kertben és megköszönöm Medvének, hogy hozott egy pohár citromos vizet.

Letelepszik mellém, beleolvas, elmosolyodik, majd csak nézzük, ahogy zöld már a meggyfa, ahogy a szőkésbarna kobakok feltűnnek a veteményesnél és szinte egyszerre bukik ki belőlünk, hogy ezt őriznünk kell.A csendünket, a lassulást, a magunkra szánt figyelmet – aztán ahogy kimondja, úgy bukik ki belőlem a nevetés.

Egyszerre 4 kampány fut, egy teljesen új, nagy projekt indul június közepén–végén, annyi a dolog, hogy nem elég a 24 óra, itthon a 3 gyerek, otthonoktatunk.

És mégis.

Könnyű minden.

Könnyed minden.

Van idő gyalogolni a futópadon, filmet nézni Barnabással, meleget reggelizni, teraszon sütkérezni…

Menj, ahová a szíved visz – tartja a mondás, én pedig ezt teszem. Most is.