Egyrészt nekem ugyanúgy munkanap van minden nap, teljesen függetlenül attól, hogy épp hol vagyok, másrészt mindig volt mit csinálni, intézni, variálni.

Tulajdonképpen már nem nyaralunk: annyira kialakult itt a Balcsinál is az életünk, hogy nyárra teljesen kétlakiak lettünk-leszünk és a tihanyi piacozás, a parti fagyi, a levendulabuzogány és a napi strand már nem nyaralás, hanem a nyári életünk. Na MOST lehet dobszóra utálni, elfér, nagy a felület 😀

Ezzel együtt nagyon jó most itthon. Óriási macera még mindig a pakolás és hiába hagytunk ott csilli-villi rendet, itthon mintha Mordorba érkeztem volna és kezdhetem a takarítást a nulláról. Borzalmas, mi van itthon, egyszerűen nem értem, hogy Medve hogy tudja “rendszerezés” és “pakolás” címszó alatt így ellehetetleníteni a környezetét.

Na mindegy, ezen kár töprengeni, pakolni kell aztán egyszer vége lesz. Két hetet leszünk itthon, addig csak összeáll itt is minden… remélem. Bár meg kell hagyni, elég sűrű a program: ma megbeszélésen voltam, aztán egész nap a SOTE vendégszeretetét élveztem, de szerencsére minden rendben, majd egy mammográfia lesz novemberben. Holnap bőrgyógyász, végre eldől, mi lesz a kérdéses anyajeggyel és átnézi a többit is, szerdán pedig vérvétel, majd újabb megbeszélés, aztán egy kiadós szépítkezés és végre nem személyi nélkül közlekedem majd, mert megcsináltatom. Meg se mondom, mikor járt le 😀

Aki instán követett, jobban járt képügyileg, mert elég sokat teszek fel oda a kalandjainkról, de ahogy elnézem a naptáram,most sem fogunk unatkozni. Szerdától kinez tanfolyamon leszek megint, Medve állja majd a sarat, jövő héten meg teljesen egyedül leszek a gyerekekkel, mert ő utazik el egy hétre töltődni, befelé figyelni. És ezt a lelki igényességet én nagyon-nagyon szeretem benne (továbbá nem itthon csinálja a kuplerájt :D) Nekem a jövő héten nagyon fontos napom lesz, 16-án lesz a “szülinapom” és akkor bizony elkészül életem 2. tetoválása is, hurráhurrá.

Hazahoztam a befőző automatámat, valószínű abban a Medvétlen hétben nagy kamrarendezés lesz, készülnek majd a savanyított zöldségek, lekvárok, szószok és csatnik, mindjárt össze is válogatom a fűszereket hozzá. Apropó fűszerek! Készül a spirál, medve már kijelölte a helyét, holnap ásás, aztán építés majd ültetés. Szép lesz és nagyon jól jön majd, ugyanis kerti sütögetőt építünk (sima kis kör alakú szalonnasütőre gondolj), ahol bográcsban is készülhetnek a finomságok, és jól jön majd kéznél némi bazsalikom vagy épp kakukkfű. Vagy ami túléli 😀

Szóval most lokálkodunk kicsit itthon, nyünnyögünk a kertben, mosok, mint a megveszekedett, elnézünk majd valami élményfürdőbe, moziestet tervezünk a teraszon és intézem a… mindent.

Csend van.

Búcsúzom lassan: 5 éve ilyenkor kezdődött az egész. Öt éve ilyenkor egy icipici babával a kezemben csak néztem előre és nem tudtam, hogy mi következik, nem tudtam, mi lesz, nem tudtam, mit kell tennem. Öt éve csak azt kérdeztem görcsösen, hogy ki tanítja meg őket majd cipőt kötni, hogy ki puszilja a homlokukat, ki öleli majd őket a bajban.

A temetésen.

Öt éve már tudtam.

Nem jött vissza a rák, elengedte a kezem, és szép lassan ereszti a lelkem is, az álmaimat is és a jövőmet is. Szép lassan vége. Nem siettem, fájt rendesen, meggyötört tisztességgel, és nem is annyira ellenség volt, mint inkább tanító, mint egy kíméletlen edző, mint egy kegyetlenül őszinte terapeuta.

Most pedig csak fekszem a kanapén, dolgozom és közben néha belealszom: itt még bokrokban a levendula, dünnyögnek a méhek, melegszik a limonádé, csiklandozza a talpam a napsugár és érzem a száradó ruha illatát… élek.

Rendezgetem a gyerekek iskola-óvodakezdését (beszarsz, ennyi hajtűkanyar a világban nincs), Kolos alszik, Barnus megsértődött valamin, Gergő sepregeti az udvart. Anyu itt van, ma érkezett, ami a gyerekeknek óriási boldogságot és végeláthatatlan kalandokat, számomra pedig egyedül zuhanyzást, ülve kávézást, nem kihűlt ebédet jelent és ezért nagyon hálás vagyok.

Medve rettenetesen hiányzik, de tegnap még egy jó kis kerek napunk volt: elmentünk a Balatonfüredi Helytörténeti Múzeumba, ott egy jó órát elmolyoltunk, aztán egy újabb étteremről derült ki, hogy simán megugorja a mi Roppant. Bonyolult. Diétánkat. (nem az), és istenit ettünk.

Mesekönyv ajánló – mind Balaton témájú és rájöttem, hogy az A Hóvirág másodkormányosa jelenti és a Maczkó úr megvan otthon.

Gergő a keringő lépéseit tanulja.

A fürdőház egyik kádja – bele lehetett mászni.

… Barnus megfáradt öregember fejet akart vágni, akinek jót tesz a gyógyvíz. Olyan lett, mintha szarnia kellene.

A Helka trilógia és a Vadregényes balatoni tündérmesék megvan.

Utána futkostunk a Gyógy téren, de lusta vagyok átvariálni a képek sorrendjét. A kockás csávó azért a legnagyobb király evör.

Még a múzeumban: keresztrejtvény

… és kvíz: mikor íródhatott a lap? Kedvenc mondatom: láttam Jávor Palit egy igen csinos leánnyal és a Rákosi elvtárs örömére jobban fogok tanulni.

Gergő a kormánynál.

Nem csoda, hogy elfáradtunk. Degeszre ettük magunkat, nagyot sétáltunk, úgyhogy ma csak pihenünk, és…

hallgatom a mesét. Egyszer volt, hol nem volt… és a sárkány… és soha többet nem vitt el egy szép lányt sem a faluból…

És ez így van. A sárkányt öt éve nem láttuk a házunk táján.

-rossz helyekre meg nem megyünk.

És tényleg. Ha bárhova bemegyünk, hogy gluténmentes, tejmentes, tojásmentes ebédet szeretnénk adalékanyag mentesen vegán opcióval, inzulinos gyerekkel, akkor két lehetőség van: vagy megrántják a vállukat és a legnagyobb természetességgel közlik, hogy megoldják, vagy úgy néznek ránk, mintha ufók lennénk és majdhogynem kiröhögnek.

Csak itt, a Balatonnál a helyek, akik szemrebbenés nélkül megoldották eddig: Borcsa, Zománc Bisztrócska, Csopaki Grillkert, de a Fügekert, a Neked Főztem, a Sparhelt is simán meg tudná ugrani, őket még nem próbáltuk, de fogjuk.

A víz 20 fokos, ráadásul gyakran esik az eső, de ez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy jó kis nyaralásunk legyen: Tihany, Folly Arborétum, Villa Romana Baláca, Köveskál, Kékkút, Hegyestű megvoltak, de ami ennél is fontosabb, az a sok alvás, sok együttlét, és a nagy kilélegzés. Hatalmasat sétáltunk Füreden, a fiúk rollereztek, mi pedig beszélgettünk, és néha csak nézem Medvét és azon gondolkodom, mennyire rossz, hogy bedarálnak minket a hétköznapok, és a rendeltél-e kenyérlisztet és a kiváltottad-e az inzulint közben elmaradnak a nagy beszélgetések és a csendes ölelkezések, pedig a világ legklasszabb pasijával élek együtt. Tegnap pont ezért kért, hogy mondjak 10 olyan dolgot, ami tök egyértelműen én vagyok, de talán neki eszébe sem jut, és 10-ből 8-ra azt mondta, hogy álmában nem gondolta volna.

Szóval randizunk.

Felfedezzük és újra felfedezzük egymást, és… ahogy nézem, időközben a felhők is oszlanak és derül az égbolt.

Egy napot csúszott a kádban elgondolkodós évösszegzés, de égül egy avokádós kneipp fürdősóval alámerültem itt Füreden és végiggondoltam az elmúlt 1 és az elmúlt 37 évet

1. tavaly óta begyógyultak a Nagyi által okozott sebek. Elmúlt, elköltözött, éli világát és mi is
2. befejeződött egy nagyon bensőséges időszak: a fiúk iskolába és óvodába készülnek…
3. … bár nem tudom, hogyan bírják majd a téli időszakot. Kiderül.
4. új szerelem a kineziológia
5. kialakult a balatoni házban az alsó szint, gyönyörű fürdőszobát kaptunk és most már “csak” alakítgatni, csinosítani, rendezgetni kell
6. növesztem a hajam. A kemó óta nem volt ilyenre példa: nagyon-nagyon rövid hajat viseltem éveken át.
7. szinte elrepült ez az év – babáztam, babáztam és babáztam, néztem, ahogy nő a körme, a haja, szagolgattam a buksiját, számolgattam a szempilláit
8. elvesztettem egy jóbarátot, egy harcostársat, egy csillagot. Mellrákban.
9. újra kacérkodom a vegánsággal – nem megtérés ez, hanem visszatérés, sajnos nem bírom a húst 🙁
10. nem ez volt életem legkiegyensúlyozottabb éve
11. rengeteg volt benne a nehézség: gyerekekkel kórház, vizsgálatok, félelem
12. életemben először ebben az évben ettem jackfruitot
13. új, kényelmes, hatalmas autónk lett és ez nagyon megkönnyíti a mindennapjaimat
14. a tesómnak esküvője lesz
15. sokkal több zenét hallgatok, mint tavaly
16. …és lényegesen többet jártunk étterembe
17. viszont sokat veszekedtünk, erősen kerestük az utunkat
18. tele vagyok vitaminnal, a bőröm feszes és erős vagyok, éber, nagy teherbírású
19. viszont nem sikerült egy dekát sem fogynom
20. lebeszéltem a tetoválásomat a szalonnal
21. 37 éves koromra megtanultam magabiztosan és gyorsan dönteni, mérlegelni
22. … és azt, hogy a gyöngyházfényű körömlakkoknak esélyt sem adok
23. … ahogy a magassarkú sem az én világom, inkább az éktalpú – telitalpú vonal az enyém, ha nem a lapos
24. azt hiszem, elengedtem a 4. gyerek kérdést
25. spirituális téren mérföldeket léptem előre: sokat olvastam, sokat fejlődtem, rendezem a világom
26. ami a 35-36. évemben a gyapjú és a nemezelés volt, a 36-37. évemben az akvarell. Nem tudtam betelni vele.
27. rászoktam a hidroabráziós pedikűrre
28. rajongtam a sárga minden árnyalatáért
29. sokat fagyoskodtam télen a kocsiban néptánc-, furulya-, szolfézs- és még ezerféle különóra végét várva.
30. megcsináltam két májméregtelenítő kúrát
31. nagyon figyeltem a testtartásomra így a púpom jelentősen javult
32. megszerettem a karakteresebb kávét
33. sokat aggódtam, nem volt épp a legfesztelenebb 365 nap
34. gyakorlatilag csak Zenda ruhákban léteztem
35. lett egy törpenyuszink
36. volt egy-két rosszul sikerült hajvágásom
37. elmúlt, eltelt, nem volt rossz. Nem volt kiemelkedő sem. Ez viszont csak azt jelentheti, hogy a nagy meglepetések, nagy ajándékok most jönnek 🙂

• babzsákfotel
• pumpaszerelék
• kosár
• pad a fürdőszobába
• Kolos párnája
• ünneplős ruha az évzáróra (len ing, könnyű nadrág, bőrcipő)
• az Uriage spray
• elektromos fogkefe

pipa, pipa, pipa. Átalakítottuk a programot, mert a barátaink jóval később csatlakoznak, úgyhogy átmegyünk Almádiba, Tapolcára és felnézünk a Koloskába is.

• kullancsirtó
• fenistil csepp
• napkalapok

Jön a

• napernyő holnap,
• rendelek kókuszos kávékapszulát is a jövő héten,
• a ruhákat nagyjából összepakoltam,
• a fényképezőt és a laptopot kell betenni holnap.
• meg az inzulint

A múlt heti

• negatív tüdőröntgen és remek légzésfunkció után
• ezen a héten folytatom a sort: mell, nyak, hónalj, has, kismedence ultrahang negatív.
• Idén volt méhnyak szűrésem és CT-m is, azok is rendben.

Július 16-án leszek 5 éves. Gyógyult.

Ma ultrahang (csak nem csillapodik az az epefájdalom), holnap pakolás, csütörtökön indulás – pont a hidegfront előestéjén. Brutális időt mondanak, lesz orkánerejű szél, vihar, még jégeső is, de mégis nekivágunk, mert csütörtökön szállítják ki a napernyőnket és egyéb más elintézendők is várnak ránk a Balcsin. Ott alszunk kettőt majd jövünk haza, Barnus meghívást kapott a tűzugrásra és az évzáróra a leendő iskolájától és azon egyszerűen ott kell lenni, ezért szombat este elindulunk és csak vasárnap este megyünk vissza a Balatonra – ez egyben azt is jelenti, hogy itthon is hagyhatom a befőzőmet, mert Káptalantótiba nem jutunk el, csak a rákövetkező vasárnap. No, majd meglátjuk.

Bújom a nem strandolós programokat, de nem igazán találok semmit: ez a viharos idő annyira kilátástalanná teszi a dolgot, viharban ugyanis sem kirándulni, sem bobozni, sem hajókázni, sem kilátóba menni nem nagy élvezet.

Elindítottuk Gergő felvételi kérelmét is, és igazából csak a másik helyre befizetett székfoglalót sajnálom, de mintha a fogamat húznák, mert az bizony elvész, ha felveszik ide, viszont napi szinten annyival könnyebb (és olcsóbb!) lenne egy helyre hordani a két gyereket, hogy az csak csuda.

Ismét teljesen növényi étrenden vagyok egy ideje, és sajnos azt kell mondjam, hogy az én szervezetemnek messze magasan ez a legjobb. Érezhetően méregtelenítek, megy le rólam a víz és lassan a súly is, úgyhogy a gluténmentes HCLF vegán életmód az, ami számomra a legjobb eredményeket hozza. Érdekes, hogy most egyáltalán nem is kívánom a húst, és nagyon élvezem az ízeket. Most ez van, ha a másképp lesz, úgy is jó lesz.

Medve nagynénjéről a legnagyobb rosszindulattal sem tudok most egy pisszenést sem szólni, tegnap is olyan klasszul beleállt a 3 gyerek felügyeletébe, hogy csuda és nagyon ügyes volt. Sokat segít: úgy jó fél éve átkattant benne valami talán és tényleg ítélkezés, bíráskodás és megjegyzések nélkül beleáll a mindennapjainkba. Képben van, keményen megfogja a munkát és nagyon sokat nevet. Már-már jó vele. Kérem az ufókat, hogy ezt a kedves változatot hagyják itt, ha az eredetit elvitték. Köszönöm.

Jó pár dolgot kell még a Balcsira vinni: nincs kádkilépő és minden fürdés után úszik a fürdőszoba, nagy kávésbögre sincs és pedig mindig hosszú kávét iszom, és vázát, ékszartartó üvegtálat meg ilyen apróbb holmit szeretnék még elpakolni – itthon felesleges, ott meg szép és legalább nem egy fülpiszkálós papírdobozban tartom majd a kedvenc ékszereimet. Itthonra felesleges fiókrendező, a falra egyszerűen sehova nem illó, helyét meg nem találó képek mind-mind új lehetőséget kapnak. Káosz van, nem is kérdés, de szépen rendeződik majd minden és… talán majd júliusban még strandolni is tudunk majd, mert jelenleg azon gondolkodom, hogy vastag téli takarót is teszek be, mert az az egész házban nincs és éjjelre 13 fokot ír mindhárom előrejelzés… 😀