Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

mindennapok

    mindennapok

    Óriási volt a rémület

    Gergőnek 13,7-es cukrot mértünk. Az igazság az, hogy kettő db, 7-es éhomi cukormérés felett azonnal kimondható a cukorbetegség, és bár ez étkezés utáni érték volt, az egész testemet átjárta a jeges pánik.

    Oké, hogy mondták, hogy nagy valószínűséggel nem ússza meg, de erre nem voltam felkészülve.

    Fél órával később már 6,9 volt, úgyhogy a doktornő azt mondta, hogy nagy valószínűséggel a kezén maradhatott valami narancslé vagy lekvármaradvány, és az csinálta a galibát, de akkor hozzuk csak előre azt az átfogó vérvizsgálatot, ami amúgy is tervben volt Gergőnek.

    Azóta többször mértünk napszakos cukorciklust, sehol semmi, minden teljesen normális, 4,2 – 4,6 az éhomi, az étkezések utáni is 5 és 6 közé megy vissza, szóval úgy fest, hogy minden rendben van.

    Talán arra jó volt, hogy eztán még sokkal jobban figyelünk a kicsire is.


    A mixer-saga végefelé közelítünk, egyelőre úgy fest, hogy a Klarstein Lucia gépe lesz nekünk a jó. Rengeteg értékelést megnéztem, és hát nyilván nem egy KitchenAid, és olyan bosszúságok is vannak vele, minthogy

    • nem lehet mosogatógépben mosni a tartozékait (egyébként nagyon durva, hogy rengetegnek nem lehet, nem is gondoltam volna!)
    • kevés tésztát nem lehet benne készíteni,mert felkeni az edény oldalára,szóval 20-25 dkg tésztákat nem lehet benne (muhahaha,minket nem érint)
    • nincs fogantyúja a keverőtálnak

    Ami mellette szól, hogy

    • van rajta húsdaráló/kolbásztöltő/tésztakinyomó feltét és egy mixer is, amit gyanítom, soha nem használok majd
    • nagyon erős a motor és valóban hatékony a gép
    • biztosan, stabilan működik, az egyik legjobb ár-érték arányú masina
    • német gyártmány, stabil szervízháttérrel, de nem jellemző, hogy javítani kellene.

    f2abb7230c1d18be57cb50d260a5f_7 (1)

    Először narancssárgát szerettem volna, de aztán az egyik videóban megláttam élőben,és nagyon nem tetszett,úgyhogy marad ez az unalmas bézs. Természetesen az elejéről le lehet venni azt a húsdarálós szart, és akkor teljesen gömbölyű ott is. Tök feleslegessé teszi a tésztagépemet, amit így el is adok (kétszer használtam csak), de a kolbásztöltő feltét miatt szuperlelkes vagyok, ugyanis vannak jó GM vegán kolbászka receptek a neten, amiket egy kicsi változtatással mi is ehetünk, ehetnénk.


    Ma újra Szurka Néni (vagy Szurka Bácsi, nem tudom, hogy melyik rendel ma), aztán sárgarépát kell vennem, mert bablevest kérnek a fiúk, az alma is elfogyott, szóval irány a bolt, elfogyott az alma is (almás pitét is rendeltek ezek a haramiák).

    Tegnap egy nagy munkám fejeződött be, nagyon elégedettek voltak, úgyhogy 2 újabb kampányra kaptam megbízást, szóval miután hazaértem, beülök a gép mögé… aztán majd egyszercsak megjelenik Gergő, az újra-felfedezett Borisz könyvekkel, én pedig ellágyulok, és olvasok egy részt. Aztán mégegyet.

    borisz-csomag

    Megosztás:
    mindennapok

    Robotgép -KitchenAid helyett

    Egy kisstílű szarrágó vagyok, tudom-tudom, ne is mondd, de egyszerűen ezt a kétszázvalahányezer forintot nem veszi be a gyomrom.

    Minden alkalommal megcsodálom a KitchenAid piros/krém/sárga/búzakék csodáját, minden alkalommal megbeszélem magammal, hogy biztosan megéri az árát, biztosan többet tud a maga 300W teljesítményével,mint a többiek a maguk 1000-1200-1500 wattjával, de számomra ez a röhejesen drága kategória, és nem tudom elképzelni, hogy jó érzéssel vegyem elő. A napi szájhúzogatásra, ciccegésre pedig sokkal olcsóbb megoldások is vannak, pl.

    • a férjem
    • a közoktatás állapota
    • a facebook feedemen szembejövő cikkek
    • ez a májusi időjárás
    • a cukorbeteg gyermeket nevelő szülők alultámogatottsága
    • idióták, akik nem tudnak parkolni
    • kisgyerekes szülők, akik a boltban etetik a gyereket (nem a kifli végéből lecsípős- bár én azt sem engedtem soha, hanem az uzsiztatós paraszt)
    • a munkamorál teljes hiánya (az emberek nem tudnak, nem szeretnek és nem akarnak dolgozni, jól dolgozni, szolgáltatni, hanem mindenki szívességet tesz…)

    szóval ehhez nem kell 211.880Ft-ot kiadnom, de tényleg.

    Értem, tudom, felfogtam, hogy nem olyanok az alkatrészek, a motor, a mindenbármi, de garancia ezekre is van, nekem tulajdonképpen csak keverni kell (kitört reggel AZ SZENT HÁBORÚ, mert HRH Őmedvesége rá-ha-ra-pott egy el nem kevert brownie darabra, s fájdalom, megérezte a szódabikarbóna kénköves mordori ízét a szájában,jaj, jaj), azt meg tudják ezek is, szóval nem szeretnék többet kiadni érte.

    Ezeket néztem, és nagyon halkan kérdezem: van valamelyikkel tapasztalatotok? (Piros, te kérdezd meg R-t :P).

    609830.zelmer-zfp1100 241254408.h-koenig-km65 279107281.klarstein-orangina

    5619_0[1] ariete-gourmet-color-yellow-1594


    Megosztás:
    mindennapok

    Nekem most van időm egy kávéra

    és egy kis random csitcsetre…

    7:24- ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy már egy óriási pizza a sütőben (nem, nyilván nem mirelit, basszameg, pedig de jó is lenne!), már a cukkinis-paradicsomos szósz is kész van, odatettem a póréhagymás krumplilevest is. Barnabás már rég megreggelizett, már a második vércukor mérésen is túl vagyunk – tegnap 22-es cukorral feküdt le, azt hittem elájulok,mikor megláttam a számot. Hidegfront. Az csinál mindig ilyet, és tényleg, ma reggelre beborult az ég, október végi idő van, én pedig úgy érzem magam, mintha vérbeli angol lennék, hogy már megint az időjárás van a gondolataim középpontjában.

    Gyerekek elrendezve, a szobájukban játszanak, hamarosan megyek készülődni, viszem a nagyon a Szurka Nénihez (dr. prof. akármi, de neki csak Szurka Néni).

    Hétvégén nagy nehezen összeraktuk a konyha látványtervét. Azt hittem, olyan egyszerű lesz az egész, hogy csak behúzogatjuk a megfelelő szekrényeket, aztán jóvan, szevasz, hellóestifény, de kiderült (úgy a 12. belefeccölt munkaóra után), hogy jah, hát nagyon nem ilyen egyszerű ez az egész. Mindegy, túl vagyunk rajta, aztán mikor megnéztük a végén a számot, medve elment kávét főzni, én pedig csak üveges szemmel ültem és néztem, néztem, néztem a semmibe, majd egyetlen határozott (képzeletbeli) mozdulattal kitöröltem a fejemből a tanulószoba beépített padjait és a Hemnes szekrényeket, aztán visszavettem a háztartási helyiség / gardrób  felújításából is, és még akkor is a sokk szélén álltam.


    Csodás anyák napja van mögöttem,  kora reggel eperrel, mangóval, hatalmas virágcsokorral és kazalnyi tulipánnal köszöntött a banda. Kaptam egy porcelán madárkát is a gyűjteményembe, aztán finom ebédet, nyugodt délutánt, magányos fürdőhasználatot (ezt csak az anyukák értik, hogy mekkora kincs!),szóval gyönyörű napom volt lett volna, ha nem kell konyhát terveznünk, mert így megharcoltunk a kilincsekért, a fiókokért, a minden szarért.


    A békésebb tízpercekben megbeszéltük, hogy mit szeretnénk ebben a májusban:

    1. megtalálni a tökéletes kivitelező céget / kőművest /burkolót (ha van jó kőművesetek, szóljatok!)
    2. nekem esedékes az az ominózus UH átvizsgálás (mell, hónalj, kulcscsont, nyak, has, kismedence)
    3. május 17-én lesz a 8. polgári házassági évfordulónk (eddig EGYSZER SEM ünnepeltük meg, mert mindig a templomit szoktuk, de majd most!)
    4. el kellene készülnünk a kertet leválasztó kerítéssel

     

    én azért még hozzátettem néhány dolgot 😀

    1. szeretném elvinni a gyerekeket egy rövid, 3 km-es túrára(már kinéztem az útvonalat, Ari, csatlakozzatok ha van kedvetek)
    2. új nyári parfümöt rendeltünk nekem, Medve választotta
    3. van egy-két könyv (na jó, inkább há’-négy) ,amit nagyon szeretnék elolvasni (egyedül) és meghallgatni (a kocsiban, Barnabással), van,ami Gergőnek is jó,úgyhogy ezeket remélem ki tudom kölcsönözni a könyvtárból:

    2016-04-283


     

    Aztán persze már nincs kora reggel, megjártuk a Szurka Nénit, megettük a pizzát, megint elment egy fél nap, alszik mellettem két kis csomagocska, én pedig lefőzök mindjárt egy habos kávét, hogy a nap második fele is flottul menjen…:)

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Insta-bővebben, április legislegvégén

    12935061_1084892488235355_772973280_n

    Hangosan hahotáztunk az onkológián. Elképesztően jó könyvsorozat, három része van, most olvassuk az elsőt, és elmondhatom, hogy nekem is nagyon tetszik. Tetszenek a szófordulatok, a történet, a nyelvezete, a képi világa, egyszóval minden.

    12935066_239194376468394_322405539_n

    Kábé ezer éve vettem meg ezt a könyvet, tetszett a borítója, de ennyi -nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire aktuális lesz, és hogy ennyire nem lesz benne egyetlen olyan étel sem, amit a mi diétánk szerint megfőzhetnék. Muhahaha.

    12935143_1058379857567399_1202440129_n

    Elnagyoltan darabolt zöldségek, hevenyészve rádobott fűszerek, majd egy kis bio mustár, és mikor az egész odapirult a kókuszzsíron, akkor turmix. Az egész nem volt több 15 percnél, Isteni szendvicskrém lett belőle, uzsonnára ettük a két haramiával…

    12965023_231613507208629_255585582_n

    … akik felvállalták a darabolást. Barnabás igazi, éles kerámiakéssel – ez a kicsi kés volt velünk a kórházban is, nagyon szeretjük!- Gergő pedig egy kenőkéssel dolgozott, de úgy, hogy még a füle is cukkinis lett.

    Az unschooling, vagyis az ÉletIskola egyik nagyon fontos eleme, hogy a gyerekek megtanuljanak gondoskodni magukról. A mi, élethosszig tartó étrendünkkel ez különösen fontos: sokat beszélgetünk az alapanyagokról, elmondom, ha valami nem bio, elmondom azt is, hogy miért lenne jobb, ha bio lenne. Barnabás tisztában van a lekvárfőzés és a fermentálás alapjaival is, kívülről fújja, mi az az alapanyag, amit mi nem ehetünk, bónuszként pedig össze tud állítani magának alap kisétkezést megfelelő CH tartalommal. Az első cukkininél még nem, de a másodiknál már játszottunk: félbevágtuk, majd negyedbe, aztán megnéztük mennyi a háromnegyed, aztán beállítottuk a mérleget, lemértük, hogy mennyi az annyi és úgy ment a serpenyőbe.

    12965852_483842975154494_807345053_n

    Ez a kép magáért beszél: az új, kedvenc bögrém, napsütéses reggel és fahéjas kávé.

    13102551_1019926894765083_1558088970_n

    Megosztás:
    mindennapok

    Ebay-aliexpress rendelés

    Réges rég nem rendeltem semmit, most azonban újra szétnéztem a (nem is annyira) filléres holmik birodalmában, és összeválogattam egy adagot, amit meg is rendeltem gyorsan:

    2016-04-282

     

    1.,Beírod,hogy large bag organizer, és nagyon nagy eséllyel ezt dobja ki. Szeretem a táskarendszerezőket, ugyanis mindig malaclopó táskákkal jövök-megyek, természetesen belső elválasztás nélkül és hát csak dagasztom, dagasztom,dagasztom azt a rengeteg lomot, amit egy női táska rejthet. Családi berkeken belül legendás volt az a postai ügyintézésem, minek kapcsán elkezdtem kipakolni a táskám tartalmát,és dezodor, kötőtű,préselt kutyarágóka, határidőnapló, ebédes doboz, mindmáig harcoló szovjet alakulatok is előbukkantak a Mary Poppins tásenykából…

    2., Új előlap az ipadre. Ugyanilyet vettem múltkor, csak akkor tengerészkékben, most odaverek a rendszernek,arany lesz.

    3., Szintén elhasználódott az iphone-om hátlapja, jön a nyár, hippi leszek.

    4., Rókás sál. Teljesen felesleges, valószínűleg párszor hordom majd csak, de annyira szeretem a vízfestékkel rajzolt mintákat, hogy azt hiszem 3 dollárért nem tudtam/nem is akartam ellenállni.

    5., Nem hülyeség a recés vágó: krumpli, cukkini, répa, karalábé, cékla… ezek mind-mind tepsiben sütve is előfordulnak nálunk, és minél nagyobb a süthető felület,annál ízgazdagabb a végeredmény. Egy kis kókuszzsír, fokhagyma, fűszerek, hozzá némi mártogatós és kész is az ebéd.

    6., Nagyon szeretem ezt a képet, és pont szembejött egy ilyen nyaklánc. Ennyi,kész passz, repült a kosárba.

    Nagyon boldog vagyok a kis szarjaimmal, na 😀

    Megosztás:
    mindennapok

    Felépülni lelkileg a rákból

    Nem is tudom, mikor volt az a pont (vagy hogy volt-e egyáltalán ilyen pont),amikor valami megváltozott,és ahogy az ilyenkor lenni szokott,

    a valami által minden más lett.

    Elfelejtettem egy kontrollt, ciccegtem egy plusz vérvételnél, elfelejtettem az addig fejből mondott tajszámomat, elkevertem az orvosi mappámat, és-figyelj, baszki!- MEGETTE A KUTYA A MAMMOGRÁFIÁS FELVÉTELEMET.

    Az is nagyon sokat számított, hogy orvost váltottam. Biztos, hogy a doktornő alapos volt, körültekintő és kemény, de ez azzal járt, hogy láttam a rettegést a szemében, márpedig ha maga az orvos fél a ráktól, akkor a betegnek nem sok esélye van.

    Aztán változtattam (muhaha, szigorítottam) a diétán is. Mertem dühöngeni, hosszú távra tervezni, döntéseket hozni. Mertem olyan döntésekbe beleállni, amik egyáltalán nem a “play it safe” kategóriába tartoznak.

    Már nem rettenek meg attól, hogy szükség van rám, hanem örülök neki.

    Sok embernek tartozom köszönettel, hogy eljutottam idáig. Kellettek hozzá a terapeutáim, a projektvezető orvosom (aki nem az onkológus nő, de mégis, az onkológus doktornő is kellett a javuláshoz,mert olyan szinte vágta le a biztosítékot, hogy felálltam és eljöttem), kellett a családom, két jó barátnőm (nem is nagyon van több, olyan igazán közeli) a gyerekeim, és a férjem.


    Nagyon fontos volt az első pár hónap, el nem tudom képzelni, hogy vészeltem volna át ép ésszel, ha nincs segítségem – de volt. Nem gondolom, hogy ilyenkor bárkinek a pránanadival, a tájcsival, a reikivel kellene foglalkoznia, ebben a szakaszban nekem semmi erőm nem volt a belső fejlődéshez, és , talán ahhoz sem lett volna, hogy talpon maradjak, ha nem áll mellettem az akkori terapeuta.

    Elmondhatom, hogy szerencsém volt: mindig olyan segítő került mellém, akire akkor, abban a szakaszban a legnagyobb szükségem volt, és ez a szerencse megmaradt most is: remek orvosok figyelnek az egészségemre és olyan könyvek, tanítók, tanítások vagy csak szimplán élethelyzetek terelgetnek, amik…uhhh!!! Mázlista vagyok, na.


    2104a53b4a2b915051296dde7685b72b

    Megosztás: