Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

mindennapok

    mindennapok

    Áramszünet – szerdai randi helyett

    Tegnap arról írtam, hogy mi az itthonoktatás – itthonról dolgozás egyik nagy kihívása, ma pedig arról fogok, hogy számomra mi a másik, amiben nagyon nagy kihívások vannak (értsd: kurva nehezen oldom meg), ez pedig a gyermekeim nélkül töltött idő.

    Nem kell Stephen Hawkingnak lenni ahhoz, hogy belássuk, ha anyában lemerül az elem, akkor ez a rendszer borul: nincs tanárnő, szitter, szakács, bejárónő, anya, feleség. Anyának töltekeznie kell, ez nem kérdés, én pedig mutatom, hogy mik azok az apróságok, amik egy kicsit emelnek az energia szintemen minden egyes alkalommal.

    HHrelax

    1., Fürdőgolyók, fürdősók, fürdőbombák, ilyesmi. Szeretem a Lush termékeit és a Bomb cuccait is, valami miatt az utóbbi közelebb áll az én ízlésvilágomhoz. Bár mindkettőben van kifogásolható összetevő és nevetségesen erős az illatuk-színük, mégis egy kádnyi mennyország minden egyes alkalom, amikor elnyúlhatok egy kád habos-gyümölcsös fürdőben.

    2., Idén ez lesz a választott naptejem arcra: ez is nagyjából mindennek ellene megy, amit a hétköznapokban követek, de mégis szeretem,mert valóban nagyon jól véd a káros sugarak ellen. Napozni pedig nagyon-nagyon szeretek. Ha nem is a kifekszem-a-napra módon, de sokat vagyok a teraszon, krumplit hámozok, teregetek, és telis-tele vagyok kisebb-nagyobb anyajeggyel, úgyhogy kell a naptej, hogy biztonságban érezzem magam, a másik pedig, hogy naptejre SOSEM sajnálom a pénzt.

    3., Jógaklikk. Ó, a Jógaklikk előfizetésem! Mindössze 3400 Ft, rengeteg magyar nyelvű, honi berkekben sztárnak számító oktatók, szóval nagyon klassz, tényleg.

    4., Kávé. De nem is akármilyen:) Én csak Lynard Skynardnak hívom, de nyilván nem ez a neve, és az egyik legjobb kávé, amit valaha ittam. Kókuszkrémmel vagy mandulatej habbal is isteni, de van, hogy csak simán egy csipet fahéjjal hozza Medve, és ez a legjobb benne: ágyba kapom a kávét minden reggel, miközben pont besüt a Nap az ablakon – először a lábujjaimat, a kávézás végére pedig elér az arcomhoz, és ha sikerül így felkelnem, akkor az egész napom nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, és nehezebben kapok agyérgörcsöt a neveletlen kölykeimtől.

    Megosztás:
    mindennapok

    Tervek, fogadalmak, ötletek májusra

    Na jó, most lehet, hogy hülyének fogsz nézni, de ebben az “itthonról dolgozó + főállású anya” dologban az egyik legnehezebb dolog felöltözni. 

    Szégyen ide, ciki oda, van, hogy délután döbbenek rá, hogy még mindig egy basic tengerészkék topban és egy kockás nadrágban vagyok, ami színben roppant harmonikus, mintában rendkívül vagány, de mégiscsak egy pizsama.

    A ruhatáram teljesen megváltozott: leszámítva a megbeszélésekkel teli napokat igazi anyaruháim vannak: farmernadrágok, topok, szoknyák, klasszak is lehetnének, mert vannak merészebb holmijaim, no meg nem félek a színektől sem, de sokszor mégis unom az egészet, és mire felöltöztetem a gyerekeket, minden fantázia nélkül felkapok egy farmert és egy pólót, és úgy megyek el itthonról.

    Hiányzik nagyon a “putting me together” érzés, az az érzés, amikor úgy érzem, hogy a lehetőségeimhez, a tennivalóimhoz, a testalkatomhoz és a lehetőségeimhez képest kihoztam a legtöbbet magamból. Nem alkalomról beszélünk, amikor az ember puccba vágja magát, hanem pont a hétköznapokról, a mindennapokról, a mókuskerékről.

    Szeretnék újra örömöt találni a mindennapi készülődésben.

    Ennyi, nem több, nem kötelezettség, nem kényszer: szeretném, ha csinosnak és összeszedettnek látnám a tükörképem. A kapszula ruhatárba csúfosan belebuktam: nagyon szeretem ezt a karamell-navy-bézs/fehér vonalat, de imádom a narancsot,a pirosat, a zöldet, a szürkét, a sárgát, a mustárt, a csíkokat, a pettyeket, a mintákat… szóval érted.


    Szeretném, ha Barnabásnak öröme lenne az úszásban, ha jól érezné magát a kis tanyasi közösségben és ugyanolyan varázslatosan használna az akupunktúra, mint eddig.Most látom csak igazán, hogy mennyit számít, ugyanis a múlt héten nem voltunk, és soha ilyen magasak nem voltak még a cukrai, mióta csak hazajöttünk a kórházból.


    Virágzik majd a bodza, szeretnék almás bodzakrémet és diabetikus bodzaszörpöt készíteni, illetve alig várom az eperszezont, ingünk-gatyánk rámegy a JÓ MINŐSÉGŰ diabetikus holmikra, így talán egyszerűbb, ha magunknak készítjük el.


    És hát Flóra, várunk 😉

     

    6dd517a4e77ef0297fae83a75c17c597

    Megosztás:
    mindennapok

    Hírek – minden rendben

    Immáron a…várjunk csak, számoljunk: onkológus-nőgyógyász, onkológus-tüdőgyógyász, vezető onkológus-belgyógyász, laborvezető főorvos és a vezető radiológus is egyértelműen bólintottak.

    Ez egyben azt is jelenti,hogy csodás a vérképem, alacsonyak a tumormarkereim, szóval örülünk, nagyon örülünk.


    Nyílt napon jártunk, nagyon tetszett, amit láttunk, úgyhogy hetente két délután egy kicsi, de annál lelkesebb közösségbe járunk majd a fiúkkal. Jó kis délelőtt volt, szuper időt töltöttünk a többi családdal, úgyhogy kedden kezdünk is, szerintem jó úton vagyunk.


    Igazi esős vasárnap délután van: alvással, laza kávéval, filmnézéssel és tervezgetéssel, konyhaszekrény beosztással, pincepakolással, kókusztejes kávéval.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Ez ilyen egyszerű.

    Teljesen biztos vagyok benne, hogy felnevelem a harmadik gyerekemet is.

    Ha TE nem vagy ebben olyan biztos, akkor kérlek, tartsd meg ezt a kurva épületes véleményedet magadnak, mert ezen csámcsogni nem kicsit aljas, hanem nagyon, nem kicsit gonosz, hanem nagyon és nem kicsit kisstílű, hanem nagyon.

    Ha kifogytál volna az ötletekből, akkor adok párat: csámcsogj a 42-es méretű fenekemen, az ősz hajszálaimon vagy azon, hogy milyen borzalmasan neveletlen gyerekeim vannak.

    Ha meghalnék, és nem tudnám felnevelni a gyermekeimet, akkor sincs nagy gond: az én gyerekeimnek szerető és összetartó családja van, nekem pedig egy olyan férjem, aki mellett a fennmaradó éveimet le szeretném élni, ő pedig harmadik gyereket szeretne tőlem – nyilván azért, mert utál, undorodik tőlem és nem tud elviselni.

    Igen, három éve rákos voltam, másnak meg más testi-LELKI(!!!!!!!!!) baja van, ami miatt meg én nem gondolnám, hogy alkalmas lenne anyának, oszt mégsem ecsetelem ezt senkinek…azért, mert van saját életem.

    Nem érek rá mások életével foglalkozni, ugyanis az enyém messze nem tökéletes: a gyerekeim nem jólneveltek, a házam nem csillog-villog (muhhaha), elborít a munka és a körmöm sincs kifestve.

    Ha ezek mind-mind meglennének, és olyan baromira ráérnék más életével foglalkozni, akkor is átgondolnám, hogy a szavaim

    • bölcsek
    • inspirálóak
    • tiszteletteljesek
    • jószándékúak-e

    és ha ezekre mind-mind igen a válasz, akkor már csak egy dolgot kellene kurvagyorsan megvizsgálnom:

     

    hogy kikérték-e a véleményem.

    Megosztás:
    mindennapok

    Sosem volt harmonikus a házasságunk.

    Ha bárki azt hinné, hogy turbékolunk, mint a gerlepár, az nagyon téved. Ember nincs ezen a Földön, akit úgy tudnék utálni, mint Medvét.

    Szinte egyetlen gondolatunk sem közös.

    Ha neki az egyik tetszik, nekem biztosan a másik, ha ő menne, én maradnék, ha ő maradna, én mennék. Ő édes én sós vagyok, ő magyaros én pedig thai, ő maga a steampunk én pedig a giccses, túlzó romantika.

    Más az időbeosztásunk, más az életritmusunk, és egy olyan egyszerű dolgon is sírásig-ordibálásig (én) és komor csendig-lekezelő ciccegésig (ő) össze tudunk veszni, mint egy kocsiba bepakolás vagy épp falszín választás.

    Szívből tudom gyűlölni, olyannyira, hogy többször felmerült már, hogy elválunk vagy csak simán egy rotációs kapával /botmixerrel /szívlapáttal megadjusztálom a fejét.

    Cinikus, realista, fafejű, makacs, ellentmondást nem tűrő pöcsfej, aki egyáltalán nem ért és akit egyáltalán nem értek. Ha valamit BIZTOSAN elmondhatunk, az az, hogy Medve nem a lelki társam.


     

    Annál sokkal több. Ő a házastársam.

    Ő a gyakorlati ember akkor, amikor bebújok egy sarokba sírni. Ő a csatár, én vagyok a hátvéd. Ő a haragos, a bosszúálló, a megküzdő, én pedig a befosandusz. Ő a nyers erő, maga a bátorság, a kiállás és a küzdeni tudás, akarás.

    A sötét oldalam és a jobbik felem egyszemélyben. Az egyetlen ember, akinek adok a véleményére, bár nagyon nehezemre esik kikérni. A legjobb apa akit valaha láttam. Rendíthetetlen harcostárs, aki nem árul el, nem hazudik, nem csap be, és biztonsággal fordíthatom felé a hátam.

    Nem, egyáltalán nincs könnyű életünk, és nagyon sokszor nem vagyok, nem vagyunk boldogok: nehéz időszak van a hátunk mögött, súlyos éjszakákkal, rettegéssel teli hónapokkal, és olyannyira tombolt a vihar és záporoztak ránk a nyilak, hogy már szinte az arcára sem emlékszem, mert nem volt időnk egymás felé sem fordulni. Kifele néztünk, két ellentétes irányba, ha megfordult, csak a hátamat látta, ha én nyitottam volna felé, csak a hátát láttam volna. Hátat hátnak vetve egymást védtük.Védjük. És hogy teljes legyen a kör, védeni is fogjuk.

    Olyan ez, mint amikor már mindenki elmenekül, de néhányan a bombázás és a romok között is maradnak: az az övék, az az életük, az a hazájuk. Nekem Medve ilyen: a házasságunk, a szeretete, a közelsége és a tudat, hogy egy család vagyunk, ez jelent nekem mindent.


     A képen pedig Á+Á. Egy titkos helyen, ami csak a miénk, az ő girbegurbe betűivel és a kicsi szívvel, amit még mindig odarajzol nekem az üzenetei mellé.

    Megosztás:
    mindennapok

    Tansformers és Katalin hercegnő lába

    Vasárnap este Medve fürdeti a gyerekeket, ilyenkor van egy szusszanásnyi (tényleg csak annyi!) időm, hogy egy kicsit szabadjára engedjem a gondolataimat. Vigyázat,random csitcset következik.

    Katalin hercegnő nem pedikűröztetett India előtt.  Szar ügy, valszeg úgy járt, mint én: Annamari elhagyja a pályát, az Univerzum legjobb pedikűröse pályát vált. Beleunt, megcsömörlött, elege lett, én pedig megértem. De attól még kutatnom kell új pedikűröst.

    Gergő szerint Barnabásnak VÉNcukra van. Egész héten ezen nevettem, szerintem nagyon vicces.Sóhajtozva járkált, hogy meg kell mérni Bajabász véncukrát, én pedig annyiszor kérdeztem vissza, hogy MIIIT?,hogy a végén teljesen felpaprikázta magát:D

    Úgy gondoltam, hogy nem kell majd nekünk tanulósarok/szoba, de most meggondoltam magam: nem szeretném, ha az étkező asztal folyamatosan atlasszal, füzetekkel, ragasztóval és zsírkrétával lenne beborítva, arról nem is beszélve, hogy az új étkezőt csak egy pengefal választja majd el a nappalitól, a káosz meg hajlamos terjedni… Inkább a konyhával szemben található, korábban hallnak gondolt helyiség lesz ez a tanulós kuckó: beépített padot szeretnénk ide, és egyben ez lenne a “csak egy falat”, “egy kis gyümölcs”, “tízóraizzunk valamit” helye is. Nem szeretném keverni a szezont a fazonnal, a mi családunkban nagyon fontos a közös étkezés, és szeretném, ha megmaradna a családi asztal “szentsége”. Rangot ad a főétkezéseknek, hogy körbeüljük az asztalt, megfonjuk egymás kezét,sokszor gyertyát is gyújtunk. Mielőtt elalélsz, hogy ez milyen kurva jó, biztosítalak, hogy legjobban az ágyban, egy zöld ikeás müzlistálból szeretek enni.

    Rengeteg helyen diagnosztizáltam magamon rákot, ami egy dolgot jelent: fosok a pénteki találkától, de nagyon. Jaj, nagyon. Mi lesz, ha megvétózza a doki a harmadik gyereket? és… mi lesz, ha nem?? Ha nem, akkor…akkor újra elkezdek élni? Akkor visszazökkenek a sínre, mintha az elmúlt három év csupán egy kemény, de jó szándékú tanító lett volna?

    Mi lesz, ha tényleg kell a babaszoba?

    Jesszusom, ez egy jó fröccsért kiált.

    Basszus, nem így indultam. Fogalmam sem volt róla, hogy egyszer én otthonoktatásra adom majd a fejem. Hogy császár után természetes úton is szülök majd. Nem gondoltam volna, hogy valaha rákos leszek, hogy teljesen megváltozik a táplálkozásom és hogy komondoraink lesznek.

    Nem gondoltam volna, hogy kényelmes cipőkben fogok járni és azt sem, hogy egy leharcolt anyakocsi lesz alattam. Az egész waldorfos, majd unschoolingos kör valahogy nem volt benne a pakliban.


    Transzformersz kaja volt ma: zöldséglevest főztem, abból zöldségkrém lett (pirítóssal ettük), majd a maradékból némi rizskrémmel tésztaszósz  egy jó kis pennére.

    Vettem egy zacskó bio makadámdiót, nem tudom, mi legyen vele: sütibe sajnálom, úgyhogy valószínűleg kakaós diókrém lesz belőle.


    Megvolt a fürdés. Vissza a bányába.

     

     

    Megosztás: