Itt is megtalálsz:
All Posts By:

Ági

    Egyéb

    Na ilyen lett:)

    Imádom.

    Imádom, imádom, imádom, bár még be kell laknom, hogy minden működjön, minden kafa legyen.

    Azt hiszem, a sárga, mint mánia mostanában kezdődött, méghozzá egészen különleges módon.

    Februárban scrapbook-tanfolyamon jártam Giginél, és odafelé az M0-ás felhajtónál bevillant egy kép.

    Egy napsárga, mintás kép.

    Elöntött a melegség, mosolyogtam, és nem tudom miért, valahogy jó érzés volt arra a színre, arra a mintára gondolnom.

    A meglepi eztán jött: a tanfolyamon találtam egy nagyon hasonló papírt.
    Az Authentique RENEW(!) kollekció egyik darabja, úgyhogy az albumot ezekkel a papírokkal készítettem, és csupa olyan nevek voltak benne, mint

    • rejuvenate
    • transform
    • energize
    • blossom,
    szóval ott és akkor (és azóta is) nagyon hajlok rá, hogy valami nagyobb jelentőséget tulajdonítsak neki.
    A színek egyébként tökéletesen rímelnek erre az új blogkülsőre:)
    Megosztás:
    Egyéb

    Na ezt nem nyüstölöm tovább

    Egyelőre ilyen marad, aztán ha lesz érkezésem, csináltatok egy újat – így van ezzel az ember mindig, hogy ó, majd én, majd klassz lesz, aztán rájössz, hogy miért kerül ez pénzbe…:D

    Hát így.

    Na mindegy, majd orvosoljuk a problémát, egyelőre azonban sok-nagy-hajaj gondom van

    • üvölt Gergő, mert jön a foga
    • nem találok magamnak normális ruhát a keresztelőre
    • fosok az antibiotikumtól (de nem kicsit)
    • és továbbra is kiköhögöm a lelkemet
    Megosztás:
    Egyéb

    Hehe

    totál leamortizáltam mindent.

    Ilyen az, amikor rombolok:)

    FÖLDIG! BEVETNI SÓVAL. KARTHÁGÓNAK EL KELL PUSZTULNIA!

    ….

    Update 1: baszki, ezzel elleszek egy darabig, mire minden olyan lesz, amilyet akarok.

    Update 2: messze még a vég.

    Update 3: majdcsak lesz valami…

    🙂

    Megosztás:
    Egyéb

    Hamarosan változik a blog…

    vagy nem. Nem tudom.

    Vagy de.

    Vagy nem.

    Nem áll össze a kép.

    Nem csak ebben, egyébként… van bennem egy nagyon furcsa érzés: várakozás? Mégis mire? Hogy valaki intsen, hogy három-kettő-egy-indulhatsz?

    Mit szeretnék valóban?

    És akkor jön az öncsekkolás: ha megvan, akkor megteszem-e minden nap, ami ahhoz kell? Pihenek eleget? Álmodom? Élek? Dolgozom?

    Biztos, hogy amit meg akarok változtatni, azt most kell?

    Biztos, hogy belefér?

    Mi az, ami visszatart, mi az, ami miatt nem váltok?

    Mi a fenének nyüstölöm ezeken magam éjjel?:))

    Nem.
    Vagy de.

    Na jó, takarodó, irány az ágy.

    Megosztás:
    Egyéb

    Megírtam és király érzés volt,

    és Aranyanyu vagyok, meg zen-csoda, meg békesség és megértés.

    ———-

    Csak ráerőszakoltunk a gyerekre egy másik szemüveget:(

    Értem én, hogy neki AZ tetszett, de

    • nagy volt rá
    • nagyon nagy volt maga a keret
    • úgy nézett ki benne, mint egy légy
    • a 65+ optikusnő “bájos kisfiús import olasz keret”-ként definiálta (ez talán segítség elképzelni a keretet)
    Úgyhogy Ádám ragaszkodott hozzá (látod, még ez is milyen már? az egészet úgy állítom be, mintha CSAK ő utálta volna azt a keretet, és nem úgy nézett volna ki benne SZERINTEM a gyerekem, mint egy mini Kudlik Júlia. Fiúban. A ’80-as években.)
    Úgyhogy ma visszamentek.
    Választottak másikat.
    • vagányat, kéket, klasszat
    • ami nem tetszett a gyereknek
    • aztán de
    • aztán nem akarta levenni
    • aztán még egy focis nyakbaakasztót is vettek rá
    • itt kisült az agya a gyönyörtől
    Ezzel együtt erre a húzásunkra nagyon nem vagyok büszke.
    ——————————————————————————————-
    Az új projekt szépen halad, most még a tervezés fázisában vagyunk, és olyannyira belejöttem, hogy nagyon valószínű, hogy ez a blog is új köntöst kap.
    Egyébként tényleg akartok Facebook oldalt? Mostanában annyira sokan írták, de nem tudom, valahogy nem …
    Új színeket, formákat, dizájnt kap a Három Hónap blog. Jól esik nézni az új színeket. Nagyon. 
    ——————————————————————————————
    Megosztás:
    Egyéb

    Nagyon figyelek.

    Nem jó, nem jó, nem lesz ez így jó.

    Még mindig hajlamos vagyok sokkal nagyobb ügyként kezelni olyan dolgokat, amiket nem kellene.

    Visszadobnak egy terméket. Nem azt a szemüvegkeretet választják a gyereknek, amit én választottam volna. Nincs akkora időpont a bárakárhova, amikorra én kitaláltam.

    Feltűnik a minta, ugye?

    ha nem, akkor kiemelem:

    ÉN….. ÚGY/AKKOR/OLYAT/VELE/AZT….. AKARTAM.

    Nem azért, mert az volt a lehetséges, az egyetlen, az üdvözítő, hanem azért, mert

    – én akartam
    – mert csak
    – mert úgy a legjobb
    – mert akkor tökéletes
    – mert ÚGY KELL LENNIE.

    Hát idefigyelj! Jöjjön egy elejtett félmondat valakitől, akinek (többek között) emiatt az elmúlt fél évben nem volt haja, és minden este úgy feküdt le, hogy jaj-jaj,csak felnevelhesse a gyerekeit.

    LÓFASZT kell úgy lennie.

    Valakinek az élete múlik rajta? Nem? Akkor nem kell úgy lennie.

    Amikor elönti a düh az agyad és tehetetlenségedben toporzékolnál, kérdezd meg magadtól, hogy megér-e ez egy betegséget.

    Ne légy hülye.

    Tanulj az én szar példámból.

    Vagy ne.

    Azt is lehet.

    Megosztás: