Itt is megtalálsz:
All Posts By:

Ági

    Egyéb

    Juhhú-juhhúúú.

    Juhú #1:
    Még most hétvégén összeáll az egyik új projekt oldala: most már téééényleg a célegyenesben vagyunk. Tényleg.
    Juhú #2:
    Tegnap – teljesen és tökéletesen a semmiből eszembe jutott valami, úgyhogy hamarosan Etsy shopot nyitok – és nagyon-nagyon szeretném, ha klassz lenne. Ez is amolyan kényszer szülte dolog, de ha már csinálom, akkor legyen szép, működjön jól és szeressem. Régi terítőket, csipkéket, kézelőket, kamrapolc szegélyeket árulok majd, vagyis mindent, ami nekem, nekünk már nem kell, vagy sok van belőle, vagy nem illik ide, vagy akárbármi.
    Juhú #3:
    Egész este dolgozni fogok, ugyanis van valami, amit egy barátnőmmel meg szeretnénk nyerni. Egy verseny. Egy cél. Millió és egy variáció ment át a fejemen, de most nagyon közel vagyok, hogy a szezont összehozzam a fazonnal, hogy szerethető és vállalható is legyen, ahogy a nagyközönség elé tárjuk a projektet.
    Juhú #4:
    Ma délután lesz egy kis szabadidőm, pakolászni fogok a Stúdióban, ha elment a nagyon kedves ismerősöm, akinek ránézek az arcára. És végre valahára lesz időm végigsimítani minden kedves tárgyat és eldönteni, hogy csak türelmet kérek tőlük, és újjászületünk, vagy elbúcsúzni, és megköszönni az elmúlt éveket, mert nagyon klassz volt. 
    Juhú #5:
    Óriási és egy mozdulattal eltehető legózós zsákot találtam Barnabásnak, neki is nagyon tetszik, meg is rendeltem, így van rá esély, hogy ne legyen szanaszét a házban az összes rohadt kocka. Tegnap volt időnk átbeszélni, ugyanis óvodába menet olyan príma asztmás rohamot produkált, hogy vissza is fordultunk. Már jól van, csak a hirtelen hidegfront hozta ki, de megijedtünk azért rendesen.
    Júhú #6:

    Annyira finom kávét ittam ma reggel! Rászoktam, hogy egy csipet fahéjjal iszom, és nagyon szeretem. Tegnap pedig banános-spenótos-almás turmixot készített Ádám, és meglepő ugyan, de isteni finom volt!

    Ma egy mangó-sárgarépa-banán?

    Megosztás:
    Egyéb

    Kedvencek mostanában és áprilisi tervek

    Még nem értem a végére, de nagyon tetszik. Annyira magamra és a volt betegségemre tudom vonatkoztatni… egyszerű, érthető, emberi. Már megvettem a következő könyvet is:)
    Cementlap egy régi asztal tetejére – huhh, nagyon tetszik. Az asztal meg is van hozzá, azon volt a fa Karácsonykor, most pedig – talán egy kicsit rövidebb lábbal? – tökéletes asztalka lehetne belőle a napozóágy mellé. Mondjuk nem ilyen csempét választanék, hanem valami olyat, ami megy a teraszon lerakott járólaphoz.
    Tádáááám: sosem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok írni, de igen, egy hónapja nem eszem húst. És nem is kívánom. 
    Húsvét után visszaállok a húsevésre – ha jól esik majd, de érdekes, hogy ez most nem annyira elhatározás, mint inkább nem-kívánom-a-húst.
    Fura.
    Ami viszont elhatározás, hogy Húsvétig belehúzok a tisztítókúrába és száműzöm a tk. rozskenyeret is, és marad a zöldség, egészséges turmixok (jaj, ne parázz, még mindig én vagyok, nem vittek el az ufók, majd visszaváltozom) a tojás, nagy ritkán hal meg a sajt. Miért? Nem tudom. Ezt kívánom.
    Ha. Hahaha. Ha azt kérdeznéd, hogy fogytam-e akárcsak egy dekát is, a válasz nem. Sajna nem. Viszont nagyon jót tett a kemótól szétgyötört testemnek, szebb a bőröm, jól esett. 

    Megosztás:
    5 perc a semmiből

    5 perc a semmiből… kishitű?

    Nem vágyam a fehér homok. Ha valamire nagyon sok pénzt szórhatnék el, az inkább bútorok, európai városok és éttermek lennének, de a kókusz, a pálmafák, a hajóutak nem igazán dobogtatják meg a szívem.

    Már a bútorok, városok és éttermek sem.

    A hangyák. Na az a valami.

    Nézni, ahogy felfut a betonkerítés aljára, ahogy eltűnik a résben, aztán átmászik a gerendára, aztán megpihen. Elbújik. Visszajön. Kijön még egy hangya, és megállnak. Nem csinálnak semmit, csak mennek körbe-körbe, hosszú percekig.

    Ez a boldogság nekem. Ezek a hangyák ugyanis Barnabás óvodájának a kerítésére másztak. Amíg látom őket, addig várok a gyerekre. Én várok a gyerekre. Átfordíthatom a babakocsi kupoláját, hogy ne süssön Gergő szemébe a nap, hallgathatom a tányércsörgést, várhatom, hogy észrevegyen, hogy megöleljük egymást, hogy elmenjünk fagyizni.

    Érezhetem, hogy átmelegszik a haja a napsütésben.

    Láthatom.

    Élhetek.

    Velük.

    És a “velük” az a hely, ahol mindig-mindig lenni szeretnék.

    Megosztás:
    Egyéb

    Csak nem akar összejönni ez a hét

    Tegnap például kiderült, hogy szemüveges leszek. Az kapásból 50.000.- (alaphangon). Aztán persze az is, hogy az új projekthez a honlap drágább lesz, mint terveztem, mert még kértem bele ezt-azt. Oké. 
    Aztán az is egyre egyértelműbb, hogy kell nekem egy asztali gép, az meg 200.000 felett van. Nem azért, mert jó lenne ha, hanem azért, mert így nem igazán tudok már dolgozni.
    Nem alszik egyik gyerek sem, én meg holnap korán kelek, de ez őket nem zavarja, megy a sikoltozás, a röhögcsélés meg a dajdaj.
    És ráz a csuklás úgy 3 órája.
    Kurrrva idegesítő:)
    Mindegy, ezen már nem érdemes rágódni, a mai nap az ördögé.
    Én meg pinterestes ruhákba ölöm bánatom – a leopárd és a maxi szoknya most a nagy húha nekem.

    Megosztás:
    Egyéb

    Hasznos dolgok, csip-csup morzsák.

    • Imádom a madárbegy salátát. Rukkolával, balzsamecettel, jóféle olajjal, pici sóval-borssal. Mennyei.

    • Medve átgázolt a gyerek babakocsiján. Az úgy történt, délután, mikor kivettem a gyereket a kocsiból, nem bírtam felcipelni a lépcsőn, így lenn maradt. Csakhogy nem igazán rögzítettem, hogy ne tudja felborítani a kutya… Medve pedig este jött, és nagyon késő volt, nagyon sötét, ő tolatott, a többi pedig már történelem. Kellett egy új kocsi. Viszont ha már új, akkor érdemes figyelembe venni, hogy már nem kell beférjen a liftbe és nem szempont, hogy nagyon fordulékony legyen. Az viszont annál inkább, hogy a hepehupás utakon és a viszontagságos körülmények között is jól használható legyen, úgyhogy kis netes kutakodás után egyértelművé vált, hogy 3 kerekű kocsi kell, amolyan all-terrain vagy jogger fajta. Teszveszvatera, találtam is egy szimpit, az ára is több, mint oké, és az eladó is nagyon cukker. Felhívott, és ecsetelte, hogy mennyire szuperül lehet kocogni is azzal a kocsival, és hogy mennyire príma. Kíváncsi leszek. Jól sejted, a futás nem érint, de a karom és főleg a hónaljam miatt nagyon kell, hogy egyszerűen és könnyen lehessen tolni azt a szart.
    • Virágzik a meggyfa, a kis birs és a barack is: imádom, imádom, imádom ilyenkor a kertet. Messziről.
    • Megyek Barnabásért. Lisztmentes és cukormentes pillekönnyű túrótortát sütünk majd és a teraszon esszük meg. Zöldalma smoothie-val.

    Megosztás:
    Egyéb

    Jaj, nagyon klassz volt

    ez a hétvége!

    Pénteken cirkuszban voltunk, előtte pedig elkövettük az

    ÉVSZÁZAD CSOKISHOPPINGOLÁSÁT.

    Több, mint 5000Ft-ot költöttünk el csokira.

    Csokira. Kekszre, cukorra, rágcsára, mert csak, mert ez most kellett, mert a cirkusz rágcsával jó, mert ez így az igazi.
    És nagyon-nagyon jól esett:). Valószínűleg a cukormérgezés határára kerültünk este, de az előadás remek volt, iszonyú jól szórakoztunk, és nagyon tapsoltunk mindennek és mindenkinek.

    Szombaton Barnussal zongorára mentünk, Ádám pedig elhatározta a sok kis lelkesen zongorázó óvodás között, hogy ő is akar zenét tanulni, persze nem az egyik óvodásra ül rá, és veszi el a hangszert, hanem átmegy a szomszéd terembe a felnőttekhez. Nem magától találta ki ezt a helycserét. Láttam, hogy elszánt, úgyhogy én ajánlottam neki ezt a -mindenki számára sokkal megnyugtatóbb- megoldást.

    Este pedig tévét néztünk iszonyúan bebasztam. Így. Minden szépítés nélkül.

    Medve mesélte is, hogy pontosan és tökéletesen megvolt a 3 fázis

    – bárgyú mosoly, harsány sosehalunkmeg az első (!!!hallod ezt Ivett??? az ELSŐ!) roséfröccs után

    – lassulás, összefüggéstelen beszéd és üveges tekintet, aztán a lelki mélyrepülés (önmarcangolás, életigazságok, idézetek) (2. után)

    – fejjel előre bele a párnába alvás (3. után)

    Bőghetett a gyerek, bökdöshetett Barnabás, én húztam a lóbőrt.

    Aranyanyu.

    Megosztás: