- A kocsiban a régi kedves zenéimet hallgatom, agyrohasztó hangerőn, és üvöltve énekelek vele. Úgy is kijön a feszkó.
- Hiába tanácsolják, hogy aludjak éjszaka, pihenjek, hagyjam Anyut felkelni a Gergőhöz, nem hagyom. Minél nyűgösebb Gergő, annál ájultabban esek be az ágyba. Alvásproblémák, elalvás előtti tipródás kizárva.
- Mikor ránézek Gergőre az etetések alatt, és belesajdul a szívem, hogy mennyire szép és mennyire kicsi, és mennyire védtelen, akkor gyorsan elkezdem dúdolgatni ezt, és elmúlik a gombóc a torkomból.
Ági
- mi van, ha Barnabás fél majd tőlem, mikor nem lesz hajam?
- szeptemberben kezdjük az óvodát, és mi van, ha ő lesz a “szegény kisfiú, akinek rákos az anyukája?”
- ha a többi anya nem akarja, hogy a gyerekük bármilyen formában szembesüljön ezzel a betegséggel, így nem hívják majd meg a szülinapokra, zsúrokra?
- mi van, ha csúfolják majd a gyereket?
- ha S-A-J-N-Á-L-J-Á-K majd, és félelmet ültetnek el a kis szívében?
- mi van akkor, ha ezek irreális félelmek (nem hiszem egyébként), és én leszek túl gyáva, hogy bátran felvállaljam ezt az egészet?
Nem sajnállak és nem mondok hülyeségeket, de nagy harc előtt állsz, és szeretnék benne segíteni, ha tudok, de nem tudom, hogyan. Tudom, hogy sok barátod van és sokan vannak melletted, én szeretnék egy lenni a csapatodból.Bármivel.
Hát…
akkor hahó, mindenki a “csapatomban”:
1. Vizsgáljátok meg a melleiteket. Kérjetek mell ultrahangot, jelentkezzetek be magán úton (van szuperjó kontaktom ám!), mert minden 10. nő érintett élete folyamán valamilyen módon. Ne, baszki, ne kezdj el számolgatni, hogy ismeretségi körödben én vagyok a 10., hanem vizsgáld át a melled.
2. Cseréld le a dezodorod alumíniummentesre. DM, Rossmann, Müller – mindenhol lehet kapni.
Egyszerűen szupercuki: elképzelhetetlen, hogy ez a kis kópé mennyi örömöt és boldogságot hozott az életünkbe:) Alapvetően nagyon nyugodt baba, eszik-alszik-nézelődik.