Híg fos + ázott kutya szaga van, de lehet érezni a törődést, mindezt egy cseppnyi narancsos beütéssel (a narancs és a vanília íz a rákos táplálékkiegészítők Olümposza).

Levágatom a hajam. Oké, nem vagyok hülye, nyilván megvárom, hogy kell-e kemoterápia (a remény hal meg utoljára), de ha kell, akkor irány a fodrász.

Most, hogy felkelni sem volt erőm, egy pár napig bolti “teljes kiőrlésű” kenyeret hozott Medve. Aham. Elolvastam a címkéjét: 15-20% tk. lisztet tartalmaz, a többi sima búzaliszt. Úgyhogy most bedagasztottam egy tk. rozslisztből készült kenyeret, abban azért jobban meg lehet bízni:)

• egy hét múlva ülni-állni-négykézláb vasútpályát építeni-hemperegni fogok
• hogy lesz tejem, és nem lesz itthon tápszer
• hogy Barnus ennyire bújós lesz majd, és hogy a szívem megszakad majd azt látva, hogy hogy keresi a helyét (és hogy ebben igazán nem lehet segíteni neki, ezt neki kell megtalálni, kiszenvedni, újraépíteni)
• hogy Anyu ekkora áldás lesz a szülés utáni időszakban
• hogy Gergő ennyire jó fej lesz, és hogy ennyire nyugodt baba
• hogy ha félve ráállok a mérlegre, akkor azt a számot mutatja majd, mint Barnus születése után, de még az orbitális hormonkezelés ELŐTT!!!
• hogy ennyire nem lehet betelni a babaillattal (Barnus is szagolgatja Gergőt!)
• hogy nem leszek halálosan kimerült, rémesen fáradt és nem nyígok majd, mint egy hülye.
• hogy ennyire doppingoló, felemelő, csodálatos érzés kétgyerekes anyának lenni
• hogy csütörtök délután már sajtóanyagot fogok írni (azóta is folyamatosan dolgozom)
• hogy most kedden valószínűleg szövetmintát vesznek a mellemből (jöhetnek a drukkok, be vagyok tojva!)