Szerző: Ági

Megint volt kedvem hozzá és volt is minden itthon, úgyhogy tegnap Oroszországba kirándultunk és borscs leves volt főtt tojásos lángossal, ma pedig libanoni szakácskönyvből főztem és zöldséges-gránátalmás csirke volt fokhagymás sütőtökkel.

Közben elkészült a kókuszzsírban konfitált csirkemáj, a pizzás csavart rúd, a köménymagos kifli, a paprikás kifli és a pogácsa, utána alvás (öregszem, na),és most délután jön az édes szekció: gesztenyés valamit szeretnék sütni, kókuszkockát, vegán túrós batyut, és ha mindez sikerül, akkor ez a hét jóval könnyebb lesz, mint az előző volt.

Dolgozom még egy kicsit, aztán remélem hamar lefekszenek a gyerekek és jöhet egy kis énidő: jógát és egy kis elcsendesedést kívánok. Egy jó ideje így telnek a vasárnap estéim, olvastam valahol, hogy hagyni kell a léleknek, hogy beérje a testet. Hát, velem most zajlik az élet rendesen…

Csendesen,imával, nagy habfürdővel és végtelen hálával, mert a körbepisilt vécé azt jelenti, hogy még láthatom a fiaimat.

Kettő hete egyszercsak azt mondtam, elég. És leszoktam a kávéról – teázom helyette. A nagyon nehéz napokon rendes, testes fekete teát iszom, hogy legyen, ami megpörget. Reggelente egy zöld tea, délután már csak gyümölcstea, és természetesen megvannak a mostani nagy kedvenceim is.

Semmi különleges okom nem volt rá, hogy így 20év elteltével leszokjak a kávéról, de rengeteg előnyét látom most, hogy megtettem:

• jobban alszom éjszaka. Nem, nem arról van szó, hogy nem tudtam elaludni eddig, az eddig is simán ment, inkább arról, hogy ha már egyszer elalszom, akkor ébredés nélkül, nyugodtan végigalszom az éjszakát.
• több vizet iszom
• szebb a bőröm. valamivel. már amennyire 38 évesen ezt lehet.

Ezek a kedvenceim most: a Sonnentor, az English Tea Shop, a Higher Living, az Or tea?, a Clipper mind-mind olyan márka, amiben még nem csalódtam, de most új kedvenc van, a Whittard, mert tegnap a drága főnököm belevitt a rosszba, és most csak az kell.

Puccos tea, gyönyörű csomagolásban, elképesztően mély ízzel. Az igazán nyami dolgokat viszont nagyon nehezen lehet itthon beszerezni, úgyhogy ezúton szólítanám meg a kedves testvéremet, hogy ne hagyjon sínylődni, és küldjön fényposttal egy ilyet:

Köszönöm.

azaz Isten veled, barátom.

Régóta éreztem már, hogy elfáradtunk, kifulladtunk, a beszélgetéseink semmitmondóak lettek, jobbára a múltról szóltak, de mostanra a múlton kívül semmi közös nincs bennünk: ami számomra érték, az Neked kötöttség és vicc, ahogy Te látod a világot, ahogy élsz, ahogy megéled a napokat, az pedig tőlem idegen nagyon.

Próbáltuk összefésülni, de nem tudok választ a kérdéseidre, már nem esik jól együtt hallgatni, a beszélgetéseink is hosszú csöndekbe futnak, és valahogy nem tudjuk felvenni a fonalat.

Gyerekek voltunk és nagyon közel álltunk egymáshoz, de mára felnőttek lettünk, és ha felnőttként ismertük volna meg egymást, valószínűleg sosem lettünk volna barátok.

Öregebb vagyok Nálad, pedig csak pár hónap a különbség, öregebb vagyok, Te pedig gondtalan maradtál, szabad és bohém. Nem a keserűség szól belőlem: nem vágyom vodkagőzös éjszakákra, nem vágyom hajnali ténfergésekre, minden, amire vágyom, mindenki, akire vágyom, az a lakcímemen lakik és ott megtalálható.

Unalmas lettem, kispolgári, beszari alak, és nem is érzem már jól magam másképp: engem 10-kor húz az ágy, nekem nincsenek forradalmi gondolataim, én már nem csinálok brahiból semmit.

A te szemszögedből persze én vagyok Mrs Tökély: a három gyerekkel, a házzal, az unalmas biztonsággal és a rengeteg felelősséggel, én már anyuka üzemmódban vagyok, nekem már sosincs kinn a derekam, és én mindig, mindent jobban tudok, felelősségteljesebb vagyok, felnőttebb vagyok… ami persze nincs így, vagy ki tudja? Lehet igaz, de úgysem hinnéd el, hogy nem a kioktatás beszél belőlem, hanem a féltés, hogy nem a majd én megmondom, mit kell tenni, hanem te tettél fel kérdést, én meg speciel tudom, hogy hova kell menni bőrgyógyászhoz, mert amikor Barnus…

És igen, idegesítő, hogy mindig a gyerekeimről beszélek.

Engem pedig zavarba hoz, hogy mindig a legutolsó részegségedről mesélsz. Az óriási bulikról.

Rettenetesen sok energia fenntartani a semmit.

Elfogytunk, elillantul, elnőttük, eltávolodtunk – éreztük ezt mindketten, mikor rádöbbentünk, hogy jé, immáron 3 éve nem találkoztunk, de az igazi csontig ható hidegség akkor járt át, mikor éreztem, hogy és milyen jól volt ez így.

Majd hívjuk egymást. Ez a suta félmosoly maradt, majd részemről egy nagy ölelés, és egy minden jót neked, vigyázz magadra.

És élj boldogan.

most először nem mentünk sehova hétvégén – én milyen jól van ez így.

Verset tanultam Barnabással. Társasjátékoztunk. Gergő festett és karkötőt készített. Medve a ház körül mittudoménmicsinált. Én pedig aludtam, olvastam, beteg (nem beteg, csak befulladt, de attól még nem örülünk) Kolost pátyolgattam. Céklás brownie-t sütöttem. Kutyáztunk. Mostam. Kitakarítottam a konyhát.

És jó volt.

Sűrű lesz a november, sminkes workshopokat tartok, kontrolljaim lesznek, megyek konzultációra a fogamat illetően is (rettenetesen elbánt vele a kemó anno, és most valami hathatósabb megoldás kell, mint eddig).  Megyünk libavacsorára, kóstolunk majd újbort is, Barnusnak is lesz pumpaállításos ügye a klinikán, és persze mikor máskor kellene Kolossal is kontrollra menni, ha nem most?

Szóval sűrű lesz, mint a borsófőzelékem, amivel embert lehetne ölni, de sokat leszünk együtt, sokat utazunk együtt, és ez mindent ünneppé tesz.

Készülünk megint Olaszországba, megrendeltem a rengeteg ruhát, hozom akolmeleg télikabátot is, de a legislegjobban a következő utazást várom majd: akkor már az olasz adventi vásárok gesztenye, bor, kandírozott szicíliai citrom illata jár majd át mindent, és az… na az valami mennyei. Cucciddati, panettone, torrone és persze rengeteg szín és fűszer – alig várom, egész más, mint itthon. Nem, nem a miénk, nem az enyém, nem a családomé, de nagyon izgalmas vendégként bekukucskálni, hogy milyen, aztán hazajönni, és elmerülni a sajátunkban almával, dióval, bejglivel és mézeskaláccsal.

Különleges karácsonyi vásárra is készülünk, de most leginkább azzal vagyok elfoglalva, hogy milyen filmet nézzek meg, míg Ádám haza nem ér a hidegpárásítóval, ami természetesen – basszameg- pont most romlott el.

hogy a lelkem végre beérje a testemet.

• Hagyom, hogy csituljon az izgalom, amit az új autó hozott. Már most imádom, tágas, nagyon nagy és kényelmes. Nem utolsó sorban pedig rengeteg ruha fér bele, hosszú utakra tervezték és 9 személyes.
• Önmagában erős szívdobogás, hogy immáron a 15. kollekcióért megyünk, és most másképp, máshol mutatjuk majd meg a szeretett közönségünknek, de ehhez rengeteg levelezés kell a helyszínnel, szervezés, telefonálgatás
• … és persze újra sminkes workshopokat tartok: Miskolc és Fehérvár vonzáskörzetével indulunk, a többit pedig szervezzük.
• Mindehhez kettő márka között billegek, hogy melyik legyen a befutó és ki mellett tegyem le hosszabb távra a voksom. Ez is kiderül a héten, még szerencse, hogy a két nagy Beauty kiállítás ennyire közel van egymáshoz időben.
• Készül a honlap. Szerencsére nem én készítem, mert abba végképp belebolondulnék, de azért így is sokat kell hozzátenni, alakítani, gondolkodni.
• jövő héten indulunk újra Olaszországba, addig és utána fotózás és…

…és akkor most szombaton 12 órát aludtam.

Aztán lassan, komótosan keltem, egy csodaszép délelőttöt töltöttünk el a gyerekekkel, majd Ádámmal kiállításra sétáltunk az ezer fokban.

Lassan és komótosan csilit főztem, ma pedig ugyanúgy rengeteget dolgoztunk, de betettem egy mosást, elmeséltem egy mesét, és… most lassulás van. Őszi szünet van. Arborétum van és az év utolsó, nagy ablaknyitása. Kirándulás, esti randevú, családi társasjáték.

Sokadik hete dolgozunk szombaton és vasárnap is, megérdemeljük és igényeljük az elcsendesedést és a kicsit másfelé fordulást. Egy-egy nap kell csak ilyenkor, mert ugyanakkor jó, visz a lendület, szeretjük ezt az egészet, szóval tényleg egy-egy nap kell, de az kell és nagyon kell.

A szabadságnak nálunk külön illata van: Feller Adrienn fény kompozíciója kell ilyenkor, betölt mindent, átmos mindent és ha bepötyögöm, hogy Jógaklikk, már kész is a terápiás délutánom.

Csak előbb odébb kell taszigálni a legó halmokat. Hiába, na, semmi sem idilli, semmi sem tökéletes 😀

Néha megőrülök a férjemtől és ő is tőlem.

Néha sírok, néha dühöng.

Néha távolodunk.

Sokszor megnevettet és bátorít.

Rengeteget nevetek és biztatom, mert szüksége van rá.

Mindent meg tudunk beszélni, és olyan szorosra tudjuk fonni a köteléket, hogy teljesen egy lény lesz a két ember.

A legnagyobb dolgoktól kezdve (új autó) a legkisebbnek tűnő apróságokig (szerintem megérdemel Barnabás egy menő pingpongütőt, szerinted?) mindent meg tudunk beszélni, és ha konfliktus van, addig csűrjük és csavarjuk, míg

• félretesszük a pénzt a nem várható költségekre, ahelyett, hogy megvennénk a lenti előszobába a gardróbszekrényt
• megállapodunk, hogy nem ad-hoc főzünk majd, hanem megpróbálunk előre tervezni, mert sokkal több főzeléket és levest ennénk úgy
• mindenki komfortosan érzi magát az új irodánkban (azért télen a „hány-fok-legyen” kapcsán még lesz összezördülés)
• ő is és én is megkapjuk azt az elismerést, dicsérő szavakat, támogatást és bátorítást, amire épp akkor szükségünk van – ez nagy tanítás mindkettőnknek, hogy el kell mondani a másiknak, hogy klassz, hogy erős, hogy csodálatos, hogy szeretetreméltó, mert ezt az ember nem feltétlen tudja mindig m-a-g-á-t-ó-l, ráadásul jó érzés hallani.
• fel nem dolgozzuk a kudarcot
• fel nem dolgozzuk a sikert (legalább olyan nehéz!!) – megérdemlem-e, méltó vagyok-e rá, merjem-e…

Így. Így „bírjuk” a közös munkát, a közös életet, a közös 12 évet, a 3 gyereket, a nehézségeket, az örömöket. Nincs trükk, nincs titok, alapvetően ugyanis tűz és víz vagyunk – a szó legszorosabb értelmében. Különbözünk, rácsodálkozunk, vívunk és lágyulunk.

Másképp nem menne, másképp nem lenne jó, másképp nem lenne jövőnk.

Amikor fasírt van, akkor nekünk az vált be, ha egyszerre próbáljuk egymás baját kideríteni, de mindenkinek kutya kötelessége foglalkozni a saját lelki nyűgjeivel is, és megtenni mindent azért, hogy jobban érezze magát a bőrében.

Nekem ilyenkor egy nagy kád forró víz, egy új frizura (csíkok? dauer? új forma?), egy arcmaszk, egy kis elcsendesedés, egy film, egy bögrés süti segít, Medve pedig füvet nyírni, bokrokat metszeni, szerelni szeret és ilyenkor békén kell hagyni.

Nem bonyolult, megtanultuk 😉

tömésekkel, dentálhigiénikussal, ideiglenes megoldásokkal, sajnos az egész fogsorom kezdi megadni magát. Ez a kemó és a sugár hosszútávú hatásai közül az egyik, de élek, itt vagyok, annyi baj legyen, állok elébe.

Nem annyira esik majd jól anyagilag, de nincs mit tenni, fog nélkül igen nehéz lenne, és -bár még nem tartunk ott- ezt nem szeretném megvárni.

Gyanítom hosszas tervezés előzi majd meg, nem igazán várom, de ha már benne leszünk és látom az eredményt, biztosan inspirál majd.

Amit viszont nagyon várok, az…

1., A Downtown Abbey film. Nem néztem végig a sorozatot, egy idő után nekem elfáradt és túl sok lett a politikai szál, de a filmet mindenképp szeretném megnézni, nagyon vártam.

2., Rászánom magam és rendelek az Aurora Candle-től. Annyira jókat hallottam róluk, erre a sütőtökös pite gyertyára régóta fenem a fogam, és mikor, ha nem októberben?

3., Anyu, főzz borscsot. Tudod, a kuktában. Sokat. Semmit ne változtass a recepteden. Köszi. Történt ugyanis, hogy beültünk a GomBRO’c-ba, és olyan céklalevest ettünk, hogy az ember mind a 10 ujját megnyalná utána – ne nem evett volna már életében a Te céklalevesedből. Így csak arra volt elég, hogy őrült nosztalgiát érezzek a savanyú kenyér és a gőzölgő leves kombó iránt. Az utána rendelt gombóc egyébként sajnos hidegecskén érkezett, a melegítés meg nem tett jót neki… :/

4., Vagheggi. Most épp firming: az arcom kezd látványosan veszíteni a kontúrjából, amit nem bánok, mert élek, de szeretnék tenni ellene. Az összes pénzt viszi most a fogam, szóval olyan nagy bjuti felújításra nem lesz keret, de krémmel,szérummal, vitaminnal azért próbálom menteni a menthetőt.

5., Ezer éve van a ki-kell-próbálni listámon, és most elfogyott a samponom! Lush Big, állítólag olyan, hogy az ember többet le sem tud szokni róla… hát, kíváncsi vagyok.

Ma fodrász, pénteken fotózás, csütörtökön még egy tüdőgyógyászati kontroll, szombaton Vászoly, vasárnap elsőáldozás, hétfőn pedig újra irány Olaszország, ezúttal Apukámmal.

Soknak tűnik, de igazából nekem bevált az a hozzáállás, amit egyszer az iskola plébánosa mondott egy szülőknek (is) szóló alkalommal (igaz, nem a hatékony időgazdálkodás kapcsán, bár ki tudja?) : mindig csak az adott naphoz kérj erőt. Mindig. Csak. A. Mához. Kérj. Erőt.

És úgy tényleg egészen rendben van 🙂

új fejezet kezdődik holnap 🙂 Valami lehet a csillagokban, de egészen felturbózva várom a következő időszakot:

• holnap újra fotózunk, új lendülettel
• kedden egész napos oktatásra megyek
• jövő héten újra irány Olaszország,
• konferenciára is készülünk, VIP jegyek beszerezve
• két kitelepülésünk is lesz ebben a hónapban…

de mindez eltörpül ahhoz képest, hogy

• Gergőnek kiesett az első foga, a Fogtündér pedig mozis délutánt hoz neki. Hihetetlenül megható volt, ahogy a legjobban annak örült,hogy hurrá, EGYÜTT megyünk APÁVAL moziba – ezek az anya/apa és Gergő randik fontosak neki, és igazából mi is tudatosan figyelünk arra, hogy együtt és külön-külön is töltsünk velük időt.
• az óvodában, helyben lesz fejlesztés, logopédia, és néptánc is, így sokkal könnyebb lesz a mi dolgunk is, és Gergő sem fárad el a nagy ide-oda utazgatásban
• imádom ezt az óvodát egyébként: továbbra is hagyományőrző program fut a csoportban, ami sok szabadtéri csámborgást és természetes játékokat jelent – egyszerűen a szemnek is jobb a fa és a vesszőből font játék, és a gyerekek is nagyon szeretik, úgyhogy mindenképp jó lenne, ha Kolos a bölcsi után itt folytathatná.
• Kolos egy héttel később kezdi a bölcsit, nekünk az utazás miatt mindenképp így a jobb, egyáltalán nem bánjuk.
• Barnusnak csupa siker eddig az iskola: összeszedett, ügyes, lelkes, tele van tervekkel. Tetszik neki az angol, már megvan az órabeosztása is, és nála is elsődleges szempont volt, hogy ne kelljen VINNI, hanem ami csak lehet, helyben legyen. Csak furulyára kell majd mennie egyedül, de az is fél 4-kor kezdődik a zenesuliban és csak egy nap a héten, így azt a téli időszakban is még világosban teszi meg. (Jó, nyilván a kötelező, iskolai úszáshoz elviszik őket az uszodába. )
• Nagyon bevált a Vodafone-os nyomkövetős óra: könnyebben elér minket, látjuk azt is, ha kimennek az udvarra (akkor rá tudok csipogni, hogy állítson a pumpán), és nagy könnyebbség lesz majd a zeneiskolás átmenetelnél is. Nem utolsó sorban vagányul néz ki, egy kiskamasznál pedig ennél fontosabb szempont aligha van…

Nekem jó, mert

• Medve újra sokszor és kedvvel főz, ő is nagyon élvezi én meg csak hálálkodom az Égnek, hogy nem nekem kell
• Hanga csak egy éjszakát vonyított végig, már csendben, szépen alszik, és ügyesen bandázik a többi kutyával
• minden gyereknek kaptam gyorsan, hatékonyan és megfizethető áron ruhát, cipőt, és kipakoltam az őszi cuccaik nagy részét is.
• kaptam időpontot a tüdőgyógyászomhoz, ráadásul már sokkal közelebb kell menni hozzá, mint eddig.

Huh.

Esténként cserépkályha duruzsol, most rendelem meg az őszi teakészletet, jó lett rám a Tchibo-ból rendelt gumicsizma, szóval már csak néhány új könyv, egy hatalmas takaró és egy meleg gesztenyeleves hiányzik ahhoz, hogy olyan igazán, de tényleg igazán elinduljon az ősz.

Ajánljatok nekem jó könyveket:mit olvassak?

Szolfézs, furulya, úszás, pingpong. Ezek férnek be Barnus táncrendjébe ebben az évben, ebből aú úszás kötelező, a pingpong az egyik tesióra helyett van, illetve azzal egészül ki az órarend, de dönthet, melyik sportágat szeretné kipróbálni. A szolfézs és a furulya nem kérdés.

Gergő iskola előkészítő kiscsoportos komplex izére jár majd, kedden és csütörtökön: novemberben megyünk vissza a nevtanba, addig mindenképp kell neki a fejlesztés, mert -bár már sokkal jobb a mozgása – azért még mindig van lemaradás.

Kolos csak az idegeimre megy.

Ez a hét is roskadásig van tennivalóval: hála Istennek, gyönyörű az áru és nagyon fogy, csomagolunk, dobozolunk, számlázunk ezerrel, mellette lesz két szülői értekezlet, pénteken Barnusnak nagy, éves kontroll, szerdán egy fotózás, és szerintem nekem még van egy reflexológia időpontom csütörtökön, úgyhogy marhára nem fogunk unatkozni.

Kell az energia, de most még épp a szeptemberi „átállós” gyengeségemből jövök fel rengeteg vitaminnal, gőzölgő levesekkel, és sok pihenéssel.

Erőteljesen kezdett az ősz, egyáltalán nem hagyott időt gondolkodni, sitty-sutty eljött a hosszú nadrágok időszaka, én pedig villámgyorsan megfordultam a „jaj-nyár-maradj-még” utcából és elindultam a „helló-réteges öltözködés- és-töménytelen-mennyiségű -mandula-latte” sugárúton, hisztérikusan örülök a bokacsizmáknak, a sálaknak és tervezgetem az itthoni kirándulásokat: Lillafüred, Balafonfüred egész biztosan számíthat ránk.

Csoda lesz átmenni az őszi Szlovénián is (vagy pokol, ha épp esni fog), és mivel a kedvenc éttermünkben mindig szezonális alapanyagokból főznek, és tapsikoltunk a nyári menüsor láttán, mosolyogva mondta Ale, hogy várjuk ki a szarvasgombás rizottót, addig ne áradozzunk, hogy ilyet jót még nem ettünk, mert majd AZ lesz az. Szarvasgombás, fokhagymás, sütőtökös.

Hát, részemről indulhat az ősz.

Rájöttem -mindössze 38 év kellett hoz- hogy nincs olyan, hogy örökké. Na jó, talán a családdal, ott igen, de hozzá kell szokni, hogy emberek becsatlakoznak, együtt megyünk egy darabon, aztán másfelé vezet az út.

Nem jó, de nem is rossz. Nem baj, de nem is öröm. Egyszerűen ez így van, el kell fogadni.

Ebben a 365 napban több ember ment, legalább annyi jött, de tény, hogy nagy változás volt…

Jön Hanga is, a komondor kislány: szombaton elmentünk őt kiválasztani, de nem választottunk, ő választott, mert az első pillanattól nem tágított mellőlünk, így 5 perc után teljesen felesleges volt minden ellenállás, Hanga kiválasztotta a családját és punktum. A másik versenyző nem jött oda, boldogan és békésen lefeküdt a sarokba aludni, tudván, hogy neki nem volt dolga velünk. Medve legszebb mondata az volt, hogy nem, nem szeretnénk összeismerkedni a másik kislánnyal, ne keltsük fel, ha már így elaludt, mi szív alapján döntünk.

Így is lett. Hanga pénteken érkezik, addig még ezer dolog van, készülni kell: kutyatáp, advantix, mindenféle játék kell a kisasszonynak.

Viszonylag simán indul az év, Gergő új barátságot kötött és Barnus is megtalálta a helyét az osztályban, idén már minden ismerősként köszöntötte és hatalmas tervei vannak: pingpongozni akar (és nagyon hisz a pingpong szó szóközepi G hangjában PhinG-phoung-nak mondja, majd’beszarok rajta), a szolfézs és a pásztorfurulya marad, és persze az úszás is.

Nekem nagyon sűrű a szeptemberem, valószínűleg egy extra olasz út is bele kell férjen, aztán persze a bölcsis beszoktatás sem lesz piskóta, és a legnagyobb hír: Barnus elsőáldozó lesz, úgyhogy nagyon készül és vele együtt persze mi is. Két kitelepülésünk is lesz, ráadásul pont hárommal több szülői vár ránk, mint amennyihez nekem kedvem és idegrendszerem lenne, szóval helló, ősz, nem leszel unalmas.