Bújj-bújj zöld ág, zöld levelecske, jövő szeptembertől itthon tanul ez a gyerekecske. Sok örömteli és nagyon fájdalmas oka van, hogy így döntöttünk, de eljutottunk idáig: nem. nem. nem.

Nem lesz felvételi, nem lesz iskolakezdés, nem lesz iskolatáska, nem lesz hajnali kelés.

Heti ritmus lesz, kiszámíthatóság, állandóság. Tanulócsoport, zeneiskola, néptánc. Barátok, közösség, otthontanulós összejövetelek.

Sport, mozgás, fejlesztés. Természet, hagyomány, kirándulások. Látogatás más otthonoktatós családnál (egy bakonyi tanyára kaptunk meghívást -már most!) és persze jönnek hozzánk Füredre: megyünk a Koloskába gyógynövényt szedni, kirándulni, vitorlázni. Iskolaidőben. Botrány 🙂

A sok “mi lesz ha”,”de ez hülyeség”, “hogy fog ez menni” után döntöttünk, és bár nem látjuk az új végét, minden egyes lépésnek mosollyal fogunk hozzá. Összeérnek a szálak, a lehetőség adott, a gyereknek mindenképp ez a jó, szóval… belevágunk.

Abból 2 költözéssel telt, egyszer elmentünk randizni – vegán gm sütit ettünk, eper teát ittunk, csendben olvastunk a kávézóban. Megcsodáltuk a karácsonyi fényeket. Vettünk egy igazi, békebeli fonott kosarat. Megvettük az utolsó ajándékokat is. Zenét hallgattunk.

Főztünk, beszélgettünk.

Szívmelengető látogatást tettünk egy kedves családnál, akinek szüksége volt a segítségünkre, mi pedig örömmel vállaltuk fel, hogy segítünk.

Filmet néztünk, aludtunk, a gyerekekről elmélkedtünk.

Megéltük a napfordulót, tervezgettünk, és egy csomó banális dolgot is csináltunk: levittem a pincébe a befőttes üvegeket, kimostam vagy 6 adag ruhát és különválogattam azokat a melegítőket, amikre rá kell vasalni a folttakaró matricát.

Célegyenesbe fordultunk. Mindenki süti a “hosszan eláll fémdobozban” sütiket, pácolja a pácolni valót, a “majd megbontjuk” italokat. Tényleg olyan érzése van az embernek, mintha a startvonalhoz gyülekeznénk, ahol valaki majd 24-én este 6 óra körül elsüti a startpisztolyt, és akkor, MAJD AKKOR, de CSAK AKKOR indul a Karácsony.

Én tegnap forralt bort ittam és diós-szegfűszeges-kardamomos-kakaós karácsonyi sütit ettem hozzá. A receptet egy német nyelvű, kifejezetten karácsonyi sütiket tartalmazó szakácskönyvből lestem, majd gluténmentesítettem és “cukoroptimalizáltam”:D. Fantasztikusan finom lett. Kicsit ragacsos, kicsit sűrű, leginkább brownie-ra emlékeztet az állaga, és nagyon-nagyon Karácsony íze van.

Nagyjából öt percem volt, a konyhába ültem le a kissámlira, amíg a gyerekeim magyar népmeséket néztek, és kandalló híján a meleg mosogatógépnek vetettem a hátamat, majd lekapcsoltam a villanyt.

Nagyon nehéz év volt, de sokat tanultunk belőle. Végérvényesen és visszafordíthatatlanul elindultunk egy nagyon keskeny, nagyon bizonytalan örvényen, aminek nem látjuk a végét, de totálisan kiléptünk minden megszokottból, minden tanult sémából, és nagyon jól érezzük magunkat. Egészen felszabadító. Munka. Egészség. Oktatás. Életmód. Gyereknevelés.

Minden területen a saját utunkat járjuk, és igen, így a felelősség is a miénk: senki más “nem viszi el a balhét”, ha valami félremegy.

Talán az év legsötétebb időszakában, a kukksötét konyhában világosodom meg: minden fontos területen bekövetkezett a pálfordulás.

Ez persze azt is jelenti, hogy az új keretek között nincsenek, vagy csak nagyon halványan vannak kapaszkodók, ezeket kell most megkeresni, olvasni, megélni, átérezni, és akkor talán a “magabiztosan megyünk a rossz irányba” helyett “egyre biztosabban lépdelünk a jó irány felé” lesz.