Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

mindennapok

    mindennapok

    Ma újra szusi

    friss, üde fehérbor, és egy nagy, új füzet, tervezés.

    Szabadok vagyunk.

    Megbeszéltünk mindent, elmondtam a tervet és nagy örömmel, támogatással üdvözölték.

    Bejárhatunk a fennmaradó hónapokra, ha akarunk, és részt kell vennünk a gyógytornán. A védőnő megírta az igazolást, mi pedig szabadok vagyunk, mint a madár… elméletben szeptembertől, gyakorlatilag pedig

    MOSTANTÓL.

    Én pedig ma füzetet ragadok, és összerakom az első nagy témánkat, ami nemcsak epocha lesz, hanem végigkíséri az egész évünket: ez pedig az évkör, évszakok, hónapok, hetek, hét napjai.

    A következő másfél év erről szól majd,mindent innen közelítünk meg, szóval nagyon izgalmas lesz és egészen sok ötletem van.

    ———–

    Például az, hogy én is megünneplem, hogy január van, ami Fergeteg, Boldogasszony, Télhó és a Nagy Leárazások Hava néven fut a néphagyományban.

    Ennek örömére elbaktattam az egyik plázába, ahol aztán hosszas keresgélés után semmit nem találtam, úgyhogy megvettem a gyerekek spéci vitaminját, eltöltöttem majdnem egy órát a Libriben és körbementem a Douglasban is: szemspirált kell vennem, és nem tudom, hogy most melyiket szeressem a régi nagy kedvencek közül.

    Megakadt a szemem egy nagyon helyes, téli mintájú kardigánon,de annyira műanyag volt, hogy pusztán attól feltöltődött a hajam, hogy végigsimítottam rajta. Fehérnemű, harisnya, zokni, hálóruha – semmire nincs most szükség,hiába van leárazva. Semmit nem vettem-

    A héten egy dolognak nem tudtam ellenállni: egy pihe-puha mustársárga sál jött velem haza valamelyik nap,azóta is úton-útfélen megállítanak, hogy gyönyörű (tényleg. a boltban, az óvoda előtt egy ismeretlen hölgy, az óvodában a többi szülő, az aldiban… mindenhol!)… és ebben szerintem óriási szerepe van annak is, hogy a kabátom kékjéhez nagyon megy. Nem tehetek róla, még mindig színérzékeny vagyok, na.

    …………

    Ma pedig vasárnap van. Holnap nem kelünk korán, nem kell összekészülni, nem ételhordó, nincs órabeállítás, sőt, Gergő is itthon (ő nagyon göthös), úgyhogy annyi mézes-paprikás sült céklát és krumplifánkot készítek, hogy holnapra is elég legyen, és este gyorsan elvégzem a hétfői munkát, hogy hétfőn már csak egymásra tudjunk koncentrálni.

    Jut eszembe… egymásra koncentrálni. Segítsetek, pénteken van egy szabad esténk, Anyu elrabolja a gyerekeket, mi pedig mennénk színházba, kiállításra, koncertre… Van valami szuper ajánlatotok?

     

     

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Január

    Holnap leszedem a fát,elteszem a díszeket, alaposan kitakarítom a házat és igazából ilyenkor indul el mindig az új év.

    Huh, az előző kemény volt nagyon. Sokat tanultunk, nagyon sok megkérdőjelezhetetlen dolgot átértékeltünk, és ha most csak rágondolok az előttünk álló hónapokra, akkor egy szó jut eszembe: izgalom. Jó értelemben vett, pozitív, olyan remegősen futkározós izgalom.

    A Jóisten az elmúlt egy évben folyamatosan olyan embereket rendelt mellénk, akik vagy azzal, hogy jót tettek velünk, vagy azzal, hogy nehéz döntései helyzetbe hoztak bennünket, segítettek eljutni oda, ahol most vagyunk. Olyan, mintha egy óriási túrán vettünk volna részt: csontig fagytunk, bőrig áztunk és felperzselt a Nap,  volt nagyon kopár a táj és nagyon meredek a hegy, de ezt mind végig kellett járnunk ahhoz, hogy megérkezhessünk.

    Emlékszem, régen voltak golyós türelemjátékaim: egy átlátszó műanyag lap mögötti labirintusban kellett a golyókat a labirintus közepébe / a macska szeme helyére / a kincses ládába terelni. Az volt a legnehezebb, amiben több golyó is volt, mert egy golyót még pályára állítasz ugyan, hogy bejárhassa a maga útját, na de hármat-négyet már nagyon nehéz. Újra és újra az elejéről kell kezdeni, és van, hogy a már sínen lévő kettőt, sőt, hármat is ki kell mozdítani, mert a negyedik még mindig nem találja az irányt. Ilyenkor próbálod így, próbálod úgy, majd összerázod, és az a pillanat nagyon szar. A MAJDNEM MEGVOLT. A majdnem azonban nem elég, mert négy golyó van, és mind a négy egyformán fontos.

    Feladtam munkát, státuszt, szabadidőt. Medve is küzdött munkával, apasággal, éjszakázással. Gergőnek nehéz volt a “műanyag” bölcsis beszokás, ennek következtében a mézeskalács házikós családi napközinél is sakkozni kellett a napokkal, hogy mennyit bír el jó szívvel. Barnabás pedig… talán neki volt a legnehezebb ez az elmúlt 3 év, őt viselte meg a legjobban ez a kés élén táncolás, az ő lelke sérült a legjobban.

    Újratervezés. Újratervezés. Újratervezés.

    Egy pillanat volt, tényleg csak egy. Mintha harangot kongattak volna a fejem mellett, vagy trombitával a fülembe fújtak volna közvetlen közelről olyan volt az az egy szívverés. BUMM.

    MOST ÁLLJ MEG. Ne mozdulj, ne remegj, még a levegőt is tartsd benn, és óvatosan nézz körbe. Mindenki pályán van. LASSAN INDULJ. Hihihi, igen, határozottan mindenki a pályán van, és akkor most nincs más hátra, mint elindulni, de vigyázz, törékeny, nem kell loholni.

    ………

    Olyan, mintha Apu hangját hallanám játék közben: ne siess, ne kapkodj, figyelj oda.

    Az iskolát elkezdtük intézni, de a tanulócsoport kérdésében még nem döntöttünk. Barnabás itthon tanul majd, de Gergő marad a csanában, és utána valószínűleg óvodás is lesz.

    Nem rendeltem meg semmilyen tanmenetet egyelőre, nem iratkoztam be egyetlen webinarra sem, helyette olvasok, jegyzetelek és témákat csoportosítok nagyjából a Waldorf tanmenetet alapul véve.

    Nem hagytam abba a munkámat és nem is szeretném. Medve dolgozik, de tudatosan figyel, hogy az esti fürdetésnél ő legyen a kalózkapitány.

    Most ez ilyen csendes. Csendes, fehér, hideg és burkolózós. Gyapjú mellényt rendelek a gyerekeknek. Elő kell fizetni a másik kukára is, hogy folytathassam a lomtalanítást – így a leghatékonyabb, mert csak kiviszem, elviszik a felesleget. Fotózgatom a felesleges tárgyakat, könyveket, hátha megveszi valaki, mert van, amit sajnálok kidobni, postázni meg nem éri meg. Teljesen felhagytam a menütervezéssel, mert amióta a Zsámboki Zöldségdobozt rendeljük, mindig ahhoz igazítom az étrendünket, így mindig friss, ízes, biodinamikusan termesztett Demeter zöldségeket eszünk. Tegnap paradicsomos káposzta volt mazsolás rizzsel – ne döbbenj meg, orbitálisan finom volt!!, ma pedig kölest áztatok, mert megsütöm a hamis túrótortát.

    Igazából nem történik semmi extra, mégis a föld alatt, teljesen láthatatlanul mozognak azok az erők, amiknek mozogniuk kell ahhoz, hogy majd jókor, a megfelelő időben elindulhasson az élet.

     DSC_0010

    Megosztás:
    mindennapok

    Hát, helóbeló az új évre is.

    Nektek hogy telt? Nekünk házkereséssel. Becsípődött a költözésbogár.

    Várj, elmagyarázom.

    Óriási házban lakunk. Egy nagyon szabdalt-tagolt, két részre osztott, szerencsétlen elrendezésű házban.

    A nappaliban dolgozunk. A konyha kicsi, rumlis. A gyerekszoba a hálónkhoz képest fényévekre van, ráadásul össze-vissza futnak a vízerek a házban, olyannyira, hogy konkrétan sakkozni kell, hogy hova kerülhet ágy és mi az a terület, ami hosszabb tartózkodásra (ülőmunka, alvás, tévézés) alkalmatlan.

    Szó szót követett, az ingatlan.com-ot követett, az autókázást és az egész egy többórás sétálásban és gyönyörködésben csúcsosodott ki.

    Olyan volt, mint egy házasságtörés.

    Szép volt, nagyon vonzó és egy pillanatra csodás volt eljátszani a gondolattal, hogy valahol újra lehet kezdeni, nem kell a falakkal sakkozni, kompromisszumot kötni és nap mint nap szembesülni azzal, hogy valami nem sikerült.

    Lesöpörni mindent, teljesen a hátunk mögött hagyni a múltat és ellovagolni a napnyugtába… szó szerint.

    Aztán a gyomortájon síró kis citrom, a sírásra görbülő száj és az a sziklaszilárdnak tűnő dolog, hogy ebben az épületben megtaláljuk a tökéletességet, teljességet egy pillanat alatt döntöttek helyettünk: maradunk.

    Maradunk és átépítünk. Máshova a konyhát, a hálókat, a nappalit, a bejáratot. Tetőcsere, szigetelés, ablakcsere.

    Kályha.

    Medve már a méricskélésnél tart, kőművest, asztalost keresünk.

    Pár dolog, amit az évek során megtanultunk, és most másképp csináljuk majd (mondom, hely bőven van. Pénz… na az már más kérdés…:))

    • nem elég egy fittyfasznyi előszoba. A legtöbb konfliktusunk abból adódik, hogy nem tudunk rendesen “megérkezni” és “elindulni”, libasorban tötyörgünk, tárva-nyitva az ajtó, és mire mindenkinek jut hely felvenni a kabátot, sálat, csizmát,kesztyűt, néptánc cuccot, ebédes kosarat, innivalót,váltóruhát, táskát, laptoptáskát, soroljammég? na addigra valamelyikünkre (vagy mindenkire) rámelegedett, beleizzadt, levette. Továbbá nincs helye, nem fér oda, széthordja,megrágja a kutya. Egy egész szobányi lesz a megérkezős tér – ha hosszában nem is (a végében egy kamra méretű hely már más funkciót kap-meglepő módon kamra kesz), de széltében biztos. Rendkívül megkönnyíti majd a mindennapokat.
    • Nagy lesz a konyha, sokkal nagyobb, mint volt. Cserébe lemondunk a világos, tágas, kényelmesen öltözős gardróbról, és az ikeás gardróbszekrények a régi előszobába mennek majd. Ott pont annyi hely lesz, hogy be lehet majd sétálni, de nem az a flancoskodás és szuperparádé, mint ami eddig volt.
    • Egyedül a gyerekszoba marad a helyén, de jóval nagyobb lesz: majdnem kétszer akkora,mint volt. Ez szerintem nagyon szerencsés, mert ha nagyon külön akarnának lenni majd később, akkor mindegyiknek jut egy-egy nagy ablak. A galéria a gyerekszobába kerül majd, máshol nem lesz helye, de ott nagyon klasszul működik majd, csak nagyon alaposan kell felszerelni.
    • Újdonság lesz, hogy lesz külön mosókonyhám: a mostani konyhához tartozó kamra helyén lesz a tisztítószeres-porszívótárolós, mosós helyiség, így a nagy fürdőszoba teljesen felszabadul a rendezett ruhahalmaz földre dobált, hegyekbe halmozott, három szennyes tartón túlfolyó mosatlan szörny alól.Most mit szépítsem, na? Egyébként nem tudom, hogy ez hogy lehet. A szó legszorosabb értelmében vedd, hogy minden. álló. nap. megy. a. gép. Egyszerűen nem értem.
    • Valószínűleg lesz igazi, nagy, masszív konyhaszigetem. Nekem nem annyira fontos, Medve van érte megőrülve, merthogy az praktikus, meg minden. Nekem mindegy. Minden áldott nap minimum 3x, de inkább 5x főzök, szóval nincs az a konyhai kütyü/felület/eszköz/trükk, ami ne jönne jól.

    Folyt. köv. 🙂

    Megosztás:
    mindennapok

    2016

    Kedves 2016!

    Rajzoljunk a hóba. Tegyünk ki madáretetőt, nézzük meg, ki szállnak le csipegetni. Tervezgessünk kertet. Rajzoljunk, dúdoljunk, süssünk fánkot és űzzük el a telet.

    Nézzünk hóvirágot, utazzunk el Csehországba. Húsvét minden mondandóját éljük meg, éljük át. Állítsunk májusfát, zöldüljön a kert, legyen minden virágba borulva, kacagjunk sokat. Legyek 35, Gergő 3, legyen meg a 3. évem, mert utána már csökken a kockázat, csökken a veszély. Hozz nekünk Balatont. Hozz mezítlábas Tihanyt, bicajozásokat, Pannon Csillagdát, Dörgicsét.

    Hozz szerelmet, hozz életet minden sejtembe, hogy újra NŐ legyek, ne csak túlélő. Hozz szabad lélegzetet, büszke tartást, kacérságot. Ha már itt tartunk, hozhatnál egy nem C&A-s melltartót is.

    Hozz krétákat, papírt, radírt. Hozz könyveket, évnyitót, békés olvasgatást a teraszon.

    Hozz békét a gyerekek között, hozz szeretetet, szüretet, kalandokat.

    Hozz békés belélegzést, almaszószt és erőt a hibáink felismeréséhez, legyőzéséhez.

    Hozz lámpást, fényt, újjászületést.

    Adj tartalmas időt, egészséget mindenek felett, és add, hogy maradjunk, maradhassunk egymásnak.

    Kérlek vigyázz a fiúkra is meg rám is. Kedves 2016, szeress bennünket.

    Hálásan köszönöm,

     

    Ági

    Megosztás:
    mindennapok

    Kisebb-nagyobb feladatok

    Az egészen apró, tinglitangli semmiségektől a nagy, révedős elmélkedésig mindenféle feladatot kaptam az elmúlt időszakban.

     

    1., Mondd meg, mi a legjobb szempillaspirál rövid pillákra?

    Clinique High Lenghts Mascara

    clq_6PL501_402x464

    2., Mit főzzünk ebédre ma?

    Frankfurti levest, bio pulykavirslivel.

    3., Nyuszkó, átveszed a kávéfőzőt, ha hozza a futár?

    Át.

    P023122

    4., Minek van ilyen gyógyszertári köptető szaga?

    A samponomnak. Szokj hozzá, mert marad. (Csodát csinál a hajammal.)

     

    Khadi_ayurvedikus_sampon_neem-500x500

    A nagyokat saját magamnak tettem fel, és jó hosszú időt hagytam magamnak, hogy őszintén átgondolhassam a válaszaimat. Semmi értelme becsapni magam, hazudni, áltatni.

    • Vágyom-e arra, hogy ennyit legyek a gyerekkel?
    • Akarom-e, hogy a saját ütemében fejlődjön, megrémülök-e attól, hogy a hagyományostól eltérő úton megyünk?
    • Van-e annyi tárgyi tudásom, hogy nekivágjak a tanításnak/együtt tanulásnak?
    • Kínálok-e elegendő társas együttlétet, kortárs szocializációt, ingergazdag környezetet Barnabásnak?
    • Mi az, amiben többet és mi az, amiben kevesebbet kap így?
    • Mi lenne, ha újra beteg lennék, hogy oldanánk meg?
    • Találok-e MAGAMNAK hasonszőrű társaságot? Szülői közösséget, támogatói közeget, inspiráló embereket?
    • Félek-e valamitől/bármitől annyira, hogy visszaforduljak az úton?
    • Felismerem majd, ha esetleg vissza kell fordulnom?
    • Jót teszek-e a Barnabásnak, Gergőnek, Medvének, a családunknak?
    • Meg tudom-e tölteni felsőbb tartalommal, élettel és szellemiséggel az évkört, vagy ehhez feltétlen intézményre van szükség? Az ilyen-olyan ünnepek megéléséhez a családon kívül van-e közösségünk?

    Mindent átgondoltam, mindent megfontoltam.

    Megkérdeztem tüzetesen,minden apróságról Medvét is, türelmesen válaszolgatott,majd a végén kibökte, hogy ő az első felvetésnél tudta, hogy

    • így helyére kerül minden és mindenki a családunkban,
    • a gyerekeinknek király gyerekkora lesz
    • nagyszerűen megoldom majd a felmerülő helyzeteket
    • de mindezekre azért válaszolgatott ilyen türelmesen, hogy érezzem a törődést és ne rinyáljak.

    Aztán adott egy csókot, és közölte, hogy a családtól Karácsonyra kapott pénzből lefoglalt egy kuponos szállást.

     

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Piros labda

    Megint összekülönböztünk Medvével. Ez a nyolc, együtt töltött évünk alatt nem az első, nem is az utolsó, de ez volt konkrétan az a veszekedés, amikor bepisiltem. A nevetéstől.

    Szó szót követett, és mikor már mindent egymás fejéhez vágtunk és totálisan kifogytunk az érvekből, akkor azt mondtam Medvének:

    -Figyelj, te kos vagy,oroszlán aszcendenssel. Ha piros labdát vársz, és látsz egy papírdobozt, amiben nem tudod mi van, akkor is rávágod, hogy ebben PIROS LABDA VAN. Ha nem, akkor is. Összehajtod, befested, belerúgsz, bármit megteszel, hogy az, ami onnan kijön, az PIROS LABDA legyen. Mert ANNAK KELL lennie. Mert TE úgy akarod. Pedig nem piros labda, hanem valami egészen más.

    Medve felpaprikázta magát. Pipskedett, majd affektálva megszólalt:

    – Jaj, jaj, egy piros labda. Jaj, nekem ez túlontúl KÉZZELFOGHATÓ, reális. Jaj, jaj,én rák vagyok, rák aszcendenssel, nekem egy piros labda ne tolja ennyire az arcomba a PIROS LABDA MIVOLTÁT, nekem ez offenzív, mélységesen bántó. Nem, ez nekem érzelmileg túl sok, át kell gondolnom, de már késő, már átjárta a szívemet a metsző hidegség. Mindegy. Talán ha másképp nézem. Ha pirosas alkonyi pírnak nézem, vagy hunyorogva egy almának. Vagy olyan, mint egy aranyos kis madárkának a piros bogyós elesége, de ó jaj, brühühühü, ez NAGY, ez MEGAKADNA a torkán,és a kismadárjéggé fagyna. Kis teste élettelenül heverne a HIDEGBEN,brühühühü, úgyhogy legyen inkább pajkos,játékos gömb, a fóka orrán, a cuki, édes kisfóka orrán, akit a gonosz,kizsákmányoló emberek rabságban idomítanak, Te Medve,nem tudod az állatvédők számát? Ez nekem ÉRZELMILEG túl sok… Én egy rák vagyok…ezt át kell gondoljam. Ízlelgetnem kell a piros labda szubsztanciát…nekem ez túl gyors…..

    Megosztás: