- Ami majdnem az, az nem az. Legyen szó hamis MAC szemfestékről, majdnem-szerelemről és az ún. családi “pihenésről”.
- Családi pihenés: mikor együtt a naaaagy család. Fáradtabban jössz haza, mint ahogy odamentél, de legalább 100.000 új hasznos tanáccsal gazdagabb vagy. Ha akarod, ha nem.
- Ha a kék az új fekete és a pink az új vörös, akkor a feketét és a vöröset kell venni. Az új mindig elmúlik.
- Érdemes klasszikusokat olvasni. Nem divatos, nem menő, de táplálja a lelket.
- Ha a gyereked 3 évesen azt mondja az autóban, hogy “Anya, azt hiszem pisilni kell”, akkor index, lehúzódás, satufék.
- Az élet túl rövid ahhoz, hogy hamisított parfümöt használjunk.
- Nincs elég nagy határidőnapló.
- Olaszország örök szerelem. Soha el nem múlik.
- Házasodni remek dolog, és nem csak egy papír.
- Ha leég a vállad, és pólóban mész úszni, úgy nézel majd ki, mint egy Michelin-baba, és olyan hangja lesz a felfújódott pólónak, mintha egy orbitálisat pukiztál volna.
- A barátok akkor is barátok, ha szarban vagy. Amelyik nem, az sosem volt az. Instant kasza.
- A gyerek zajjal, kosszal és rendetlenséggel jár.
- Mindig jó, ha van egy cikk-cakk olló a háztartásban.
- Nem annyira vagyok csokis. Inkább gyümölcsös és karamellás.
- Meg kutyás. Nem macskás.
- A Balaton vize minden tengernél finomabb – ez persze nem azt jelenti, hogy nem töltenék el egy-két hetet Portugáliában, Szicíliában vagy akárbárhol:)
- Az édes pattogatott kukorica nem az én műfajom. A salátaleves és a tojásleves sem.
- A homeopátia működik. Nekünk legalábbis igen.
- Azt a táskát, amibe nem fér bele 2 db A4-es mappa, pénztárca, határidőnapló, pelenka, popsitörlő, alátét, krém, neszeszer, víz, felszeletelt alma kicsi műanyag dobozban, kisvasút, kézfertőtlenítő, telefon, kutyacsont, asztmagyógyszer, 3 db retkes csigaház – nos, azt a táskát nem szabad megvennem vagy el kell ajándékoznom.
- Minden könyvet/filmet abba kell hagyni 20 perc után, ha nem érdekel. Nem érdemes folytatni. Komolyan. Ilyen volt a Napsütötte Toscana folytatása, a Szőlőkirálynő és a Mátrix is.
- A saját kertben nőtt gyümölcs-zöldség íze olyan, mint a napsütésé.
- A supinált cipő jót tesz a gyerek lábának.
- Egy szép napszemüveg mindenkinek kell.
- Ugyanúgy, mint egy töltőtoll. Imádok töltőtollal írni.
- Néha ahhoz kell igazán a bátorság, hogy ne csinálj semmit.
- Magassakrúból kilépve egy 400 éves szökőkútban áztatni a lábadat, majd visszamenni sminkelni – ilyet csak 25 évesen lehet.
- A szülés fáj. Mégis akárhányszor bevállalnám, újra és újra.
- A vodka mindenre jó. Mindenre.
- A könnyű, virágos-gyümölcsös parfümök nem az én világom. A karakteresebb, komolyabb illatokat kedvelem.
- A levendulás vaj nem hülyeség. Mézes bucira pláne nem.
- Összekucorodni jó. Kinyújtózni is. Mindkettőnek megvan az ideje.
- Szeretet. Feltétel, giccs, nyálaskodás, majomkodás nélküli őszinte, zsigeri szeretet.
Egyéb
- mi van, ha Barnabás fél majd tőlem, mikor nem lesz hajam?
- szeptemberben kezdjük az óvodát, és mi van, ha ő lesz a “szegény kisfiú, akinek rákos az anyukája?”
- ha a többi anya nem akarja, hogy a gyerekük bármilyen formában szembesüljön ezzel a betegséggel, így nem hívják majd meg a szülinapokra, zsúrokra?
- mi van, ha csúfolják majd a gyereket?
- ha S-A-J-N-Á-L-J-Á-K majd, és félelmet ültetnek el a kis szívében?
- mi van akkor, ha ezek irreális félelmek (nem hiszem egyébként), és én leszek túl gyáva, hogy bátran felvállaljam ezt az egészet?
- egy hét múlva ülni-állni-négykézláb vasútpályát építeni-hemperegni fogok
- hogy lesz tejem, és nem lesz itthon tápszer
- hogy Barnus ennyire bújós lesz majd, és hogy a szívem megszakad majd azt látva, hogy hogy keresi a helyét (és hogy ebben igazán nem lehet segíteni neki, ezt neki kell megtalálni, kiszenvedni, újraépíteni)
- hogy Anyu ekkora áldás lesz a szülés utáni időszakban
- hogy Gergő ennyire jó fej lesz, és hogy ennyire nyugodt baba
- hogy ha félve ráállok a mérlegre, akkor azt a számot mutatja majd, mint Barnus születése után, de még az orbitális hormonkezelés ELŐTT!!!
- hogy ennyire nem lehet betelni a babaillattal (Barnus is szagolgatja Gergőt!)
- hogy nem leszek halálosan kimerült, rémesen fáradt és nem nyígok majd, mint egy hülye.
- hogy ennyire doppingoló, felemelő, csodálatos érzés kétgyerekes anyának lenni
- hogy csütörtök délután már sajtóanyagot fogok írni (azóta is folyamatosan dolgozom)
- hogy most kedden valószínűleg szövetmintát vesznek a mellemből (jöhetnek a drukkok, be vagyok tojva!)
- rendezzük át a nappalit (jobb lesz úgy)
- süssek kakaós csigát (mert azt kívánják)
- nyírjunk füvet, fúrjunk karnist, süssünk tarját újkrumplival és úgy egyébként is…
Egyszerűen szupercuki: elképzelhetetlen, hogy ez a kis kópé mennyi örömöt és boldogságot hozott az életünkbe:) Alapvetően nagyon nyugodt baba, eszik-alszik-nézelődik.
Híg fos + ázott kutya szaga van, de lehet érezni a törődést, mindezt egy cseppnyi narancsos beütéssel (a narancs és a vanília íz a rákos táplálékkiegészítők Olümposza).
Levágatom a hajam. Oké, nem vagyok hülye, nyilván megvárom, hogy kell-e kemoterápia (a remény hal meg utoljára), de ha kell, akkor irány a fodrász.
Most, hogy felkelni sem volt erőm, egy pár napig bolti “teljes kiőrlésű” kenyeret hozott Medve. Aham. Elolvastam a címkéjét: 15-20% tk. lisztet tartalmaz, a többi sima búzaliszt. Úgyhogy most bedagasztottam egy tk. rozslisztből készült kenyeret, abban azért jobban meg lehet bízni:)