All Posts By:

Ági

Egyéb

Olyan, mintha párhuzamos univerzumokban léteznénk mindnyájan.

2015-09-09

1 Comments

Vettem cipőt magamnak és Barnabásnak is, meg hurrá, megérkeztek az esőruhák az aldiba, úgyhogy megoldódott a kérdés: jöhet az eső, fújhat a szél, rajtunk már nem fog ki.

Takarók kellenének a gyerekeknek, mert fáznak. Egy operatőrnő megrúghatja a migráns gyereket. Migráns vagy menekült? Németország se jó, mennek Dániába?

Elképesztő kókuszkrémet főztem a Vegital gépemmel. Egy kis málna kellene a tetejére… vagy ananász! Ananász, és akkor pinyakoláda.

Barnesz óvodába jár, tegnap lefagyott nála a rendszer és eljövetelkor óriásit hisztizett. Tíz perc volt csupán, de nagyon megrémültünk. Türelmesnek kell vele lennünk, neki sem egyszerű.

Kapott kulacsot, kell majd a kirándulásokhoz. Minden pénteken kirándulnak. Jaj, hogy fog 3 km-t gyalogolni?

Jaj, elképesztő történeteket hallok. Gyalog. 40 kilométereket. Gyerekek. Simán.

Megoldódott a hogyan-melegítsünk-mikró-nélkül ételt: vittem inox ételhordót, azt fel tudják tenni odakint a sparheltra, ott megmelegszik a leves és a második fogás is. Hurrá, hurrá, ez is megoldódott.

Negatív a mellultrahangom (nem emlékszem írtam-e) úgyhogy nagy az öröm.

A tesóm visszament Angliába, de előtte még kijött ide hozzánk. Nagyon jó volt látni.

Holnap lekerül a géllakk a körmömről és Annamari rendbe teszi a lábamat is. A világ legjobb pedikűröse.

Előszedtem a dobozok mélyéről az őszi ruhákat és eltettem a nagyon nyáriakat. Mustár, okker, tégla, moha, petrolkék és a barna minden árnyalata köszön a szekrényből.

És összepakoltam egy kis kezeslábast is. Mehet Fótra a baptista pontra. Egyébként keményen részt vesznek a menekültek megsegítésében is, szóval remek helyre kerül majd a kis kezeslábas. Pont oda, ahol a legjobban kell.

Félek. Nincs este, hogy ne gondolnék arra, hogy összetörhet-e a világunk. Nincs este, hogy ne jutnék arra a következtetésre, hogy így vagy úgy, de össze fog törni a világunk.

… és nem tudom, hogy hogyan történik majd. Robbanásszerűen, semmivel össze nem téveszthető módon? Vagy lassan mállik majd szét, foszlik szét, tűnik a semmibe? Fájni fog? Túléljük?

Mi lesz?

… és közben persze döntenem kell, hogy bordó legyen holnap a lábkörmöm vagy francia.

Egyéb

A nap, amikor kiderült, hogy én vagyok Európa

2015-09-05

Ági

4 hozzászólás

Nem tudom, milyennek képzeltem. Talán olyan hősiesnek. Talán olyan “belekap a szél a hajukba”-nak. Talán olyan… tisztának. Multikultinak. Fuksziaszínű nyakláncokkal és édes, csigáshajú, bambiszemű gyerekekkel.

Nos, nem ilyen volt.

Kiderült (mondjuk nem is feltételeztünk mást), hogy Ivett barátnőmnél ez a Migréjsön Éjd nem két napra szól. Ment éjjel telefonhívásra beteg gyerekekhez. Ment hétvégén, ment a saját gyereke altatása után, ment kora reggel, napközben.

És hát… mesélt. Tulajdonképp én csizmákat meg őszi cipőket szortíroztam, úgyhogy ma, amikor munka miatt úgyis a Pozsonyi Piknikre mentünk a családdal, jó ötletnek tűnt felhívni, hogy benn van-e, vigyünk-e valamit, vagy… mittudomén. Kiderült, egyszerre érünk oda.

Úgyhogy a bőrcipős-inges férjemmel és a két jól felöltöztetett gyerekemmel elindultunk befelé.

Pisi szag. Banánhéj. Eső, sár. Gyerekek. Mosoly Ivettnek. A szokásos jó napot-ma is itt- jól vannak, Marika? Akkor feltörlik a konténert? Jó? Köszönöm, Drága, kávét, csokit?

És mentünk utána. Aztán eltűnt, valamit rendezett-szervezett, én pedig ott álltam, és… csak álltam, álltam mint f@sz a lakodalomban.

Kicsit finnyásan. Nagyon esetlenül. Rendkívül nagy szánalommal, de inkább elveszve. Mert ez nem az én dolgom. Ez a segítők dolga…

Úgy álltam ott tehetetlenül, töketlenül, zavartan, mint Európa.

…

A Migration Aidnél nem gondolom, hogy örülnének a menekülteknek. Ők annak örülnének a legjobban, ha nem jönnének menekültek. Nem akarják, hogy többen jöjjenek, a legjobb az lenne, ha mindenki hazájában béke lenne és az emberek nem indulnának el. Azt viszont határozottan akarják, hogy Magyarországon mindenki biztonságban legyen. Hogy ne kelljen senkinek betegen, éhesen, átázottan, koszosan és elhagyatottan létezni. Totális kiszolgáltatottságban.

A menekültek elbírálása, papírjai, regisztrálása és úgy egészében az egész politikai vonal nem az ő dolguk. Ők itt és most csak az embert segítik.

Olyanok, mint a vadászház: mindegy, hogy hogy kerültél ide, de ne halj meg a kapuban, mert ha végignézem, az nem rólad szól, hanem rólam.

Majd eldöntik, hogy visszafordulsz, tovább mész vagy itt maradsz, de ne halj szomjan a szemem láttára. Ne sírjon a gyereked, mert mardossa a gyomrát az éhség. Ne legyél méltóságától megfosztott emberi hulladék.

Akkor ott a sátorban, a zsömlét pakoló, csomagoló, porciózó, összehangoltan dolgozó emberek láttán tudatosult bennem, hogy a sírás nem segít. A tanácstalan körbenézés nem segít. És én sem segítek, mert béna vagyok.

Szerencse, hogy vannak SEGÍTŐK, akiknek ez megy, méghozzá olyan szeretettel, természetesen és önzetlenül, hogy az embernek a lelke is belesajdul. Akik szerveznek, nem alszanak, kenyeret kennek, könnyet törölnek, pelenkás adományt szerveznek. Akik együtt tudnak működni a Baptistákkal, a Vöröskereszttel, az orvosokkal.

Csodálatos, hogy vannak emberek, akik tesznek valamit.

Nem pedig csak állnak ott, mint egy darab szar. Mint én. Vagy mint Európa.

Egyéb

Lemondások, szabályok, szokások

2015-09-01

Ági

No Comments

Bizony, a Waldorf lemondásokkal jár.
Muhaha.

….
Nem lehet például akármilyen ruhába öltöztetni a gyereket. Nincs pókember, nincs halálfej, nincs középső ujj felmutatós póló, és úgy egyáltalán: a lehető legegyszerűbb a cél. Egyszerű forma, egyszerű színválasztás. Ha lehet,minta nélkül.
Nincs villámmekvínes óvodás zsák, egy sima vászon zsák megteszi.

Az óvodások az óvodában nem esznek tejterméket, tojást és húst. Hurrá, mert mi még glutént sem, szóval végre senkinek nem kell magyarázkodnom.

Igen, kerülik a műanyag játékokat.Az óvodában minden fából és más, természetes anyagból van. Tök jó játékok. Ugyanúgy szerepjátékok, mint a sima óvodában (tűzhely, bolt, fodrászat, stb) és persze építőjátékok (kockák, hengerek, autók, vonatok).

Kézműveskedésnél ugyanúgy termények, termések, természetes gyurma, gyapjú, textil, lenfonal.

Kötélhinta, lombház, mászóka, rönkök. Óvodai tankert, saját paradicsommal. Kemence az udvaron, ott is főznek sokszor.

Gyógyteát isznak. Gyümölcsöt, zöldséget nassolnak.
Részt kell vennünk az óvoda életében – nekem ez eddig sem volt gond. Szerencsére itt minden szülő ilyen – aki nem veszi ki a részét, az valahogy lemorzsolódik (vagy nem jön ide). Csapot szerelnek, termet festenek, takarítanak – minket még nem osztottak be, hogy először tanuljunk bele a rendbe és csak utána sikáljunk:), de tapasztalt családdal osztanak majd be. Napi másfél óra, ha jól értettem úgy havonta egyszer.

Tévét valóban nem nagyon ajánlott nézni. Nem mondták, hogy tilos, de azt igen, hogy a lehetőségekhez mérten a legkevesebbet.

Van délutános elhelyezésre is lehetőség, igénybe is vettük.

Erős nagyon a közösség, és nagy szeretettel vártak bennünket és a többi új családot.

Barnus boldog. Mi is boldogok vagyunk.

Örülünk, Vincent.

Egyéb

“Izgalmas ez a kitalálom magamosdni”

2015-09-01

Ági

No Comments

Hát, be kell valljak valamit: itt azért akkora szelek nem fújnak. Nincsenek akkora hurrikánok, hogy éttermet nyissak és befőttes üvegben egy szál kutyapisis margarétával áruljam a bodzás limonádét. Nem leszek pék, nem nyitok levendulaszín bicajos logós french patisserye(!) shopot és nem gondolom, hogy jógatanárnak kellene lennem. Pláne, hogy még mindig nem megy a lótusz sem.

A nagy kitalálom-magam mindössze arról szól, hogy előre megyek, vagy visszatérek valamihez. Jó vagyok abban, amit csinálok,sőt, mérhetően nagyon jó. Nagyon jó voltam a másik területen is, és kiválóan ment a kettő együtt. Megosztottam az időmet és mindig más területen töltekeztem: hol fejben, hol kézben.

Maradnak ezek a vonalak. Marad a kommunikáció, az írás, a márkaépítés és az oktatás. Maradnak a könyvek és a könyvesboltok. Marad minden.

Az a kérdés, hogy mi jön mellé.

Valami klasszat szeretnék. Friss, modern, lendületes dolgot. Bátrat. Értékteremtőt. Színeset, merészet.

Olyat, amitől úgy érzem magam, mint az egyik barátnőm tegnap, amikor kiment a MigrationAid-nek segíteni. Nem otthonról, nem fotelből, hanem ott a helyszínen. Pelenkát és tápszert osztani. Levezényelni hétszáz szendvics megkenését. Popsikrémet és fogkrémet adagolni. Szervezni. A dögmelegben.

Szelfi nélkül.

Csendben.

Mert mindegy, mit gondolunk az egészről, anyák és gyerekek vannak ott is. Pisis, éhes, álmos gyerekek.

És boldog volt. Olyan boldog volt a hangja, hogy a szívem is belesajdult. Hasznos volt. Fontos.

És mondom:csendben.

Nem ment kambodzsai gyerekeket megmenteni. Nem ajánlott fel pénzt a cunami áldozatainak. Annál sokkal büdösebb, zajosabb, koszosabb, betegebb, és vakító melegben is dermesztőbb helyre ment: egy budapesti pályaudvarra.
Büszke vagyok, hogy ismerhetem.

Egyéb

Instagram – Pinterest 2015 nyár (vége)

2015-08-31

Ági

3 hozzászólás

Nagyon szerettem a narancssárgát ezen a nyáron. Változatlanul nagyon szeretem a farmert, a pakolós táskákat és a természetközeli színeket.

Ez egyszerűen gyönyörű. Ilyen nyaklánc álmaim vágya, és bár ez egy nyári darab, el tudok képzelni hasonlót egy ősziesebb, mélyebb színösszeállításban is.

Ó, Barnus! Bolondos, nyurga nagyfiú lett, és nagyon-nagyon-nagyon szívesen töltök vele időt. Igazi kis társ a mindennapokban: okos, szórakoztató, bátor, bohókás…

Krakkóba beleszerettünk. Élhető, színes, vidám város… és megfizethető. Itt épp a várban kávézunk és nézzük a csoki kínálatot (tejcsoki nálunk nem játszik, de a tiszta csokit megkóstoltuk. Mennyei!)

Örök tanulság, hogy nem kell gluténmentes étterem. Tiszta serpenyő kell és egy értelmes séf.

Krakkó főtere éjjel.

És újra a vár – nappal. Grapefruitlé, jeges tea, sok pakk.

Felöltözött. Ezt a szöszös sapkát már nyugdíjaztuk, vagy legalábbis én nyugdíjaztam, de úgy fest, Gergő nem szívesen válna meg tőle.

Egyéb

Vegetáriánus Fesztivál 2015.

2015-08-30

Ági

No Comments

Végül itt kötöttem ki. Sütöttem egy kenyeret, hogy mikor hazaérünk, legyen mit enni, aztán beugrottam a kocsiba és… nem bántam meg.

Klassz volt.

Egyből egy nagyon kedves ismerősbe futottam, vettem is néhány kiadványt és egy csodaszép könyvet. Láttam, megcsodáltam, majd vissza is tettem egy öko vizespalackot. Üveg, parafa. kaucsuk és bükkfa a kupakja, de 9000Ft-ot nekem nem ér meg. El nem tudom képzelni, hogy ki lehet a célcsoportja a kilencezer forintos fél literes üvegnek.

A nagy cél azonban az volt, hogy megnézzem közelebbről a magtej készítő gépeket, megfogdossam, kipróbáljam, megkóstoljam a rizstejet. Nagyon tetszett, fel is hívtam Medvét, aki a gyerekekkel dédilátogatóból jött épp hazafelé, hogy kanyarodjanak erre, mert érdemes lenne megnéznie a gépet. Megnézte, kifaggatta a forgalmazót és vettünk egyet. Mostantól 60 forint lesz egy liter rizstej…

Begyűjtöttem egy csomó telefonszámot, összefutottam az evernessesekkel, voltam pár előadáson, és persze nem ettem semmit: oké, hogy a legtöbb kajában nem volt hús, de tej, tejtermék, glutén, szója, kukorica és a számunkra tiltólistás zöldségek, magok dögivel, úgyhogy jól tettem, hogy betettem a kenyeret indulás előtt, mert nagyon-nagyon éhesen értünk haza.

A nagy vegetáriánus fesztivál örömére holnap krumplipüré lesz rántott csillagtökkel, uborkasalátával, kedden pedig húsnap, Barnesznak-Ádámnak egyébként is, és most mi is ehetünk egy-egy szelet spéci bundás rántott csirkét Gergővel…

Kellett, nagyon-nagyon kellett ez a szabadnap. Sétáltam, egy kicsit kitisztítottam a fejemet, átgondoltam, hogy hogyan képzelem a következő időszakot. Azt még nem tudom, hogy mi az, amit szeretnék, de azt tudom, hogy mi az, amit biztosan nem. Nem szeretnék csak szellemi pályán maradni. Ami most van, azt szeretném megőrizni, kiegészíteni, mert a könyves világot nagyon szeretem, ezen felül azonban szükségem van kreatív, manuális tevékenységre is. Bele fog férni az időmbe, úgyhogy már ez sem lesz akadály.

Ez is valami.

Haladás.

Lassan.

Lépésenként.

az angyalkát Krakkóban, Krakkó főterén a Posztóházban fotóztam.